Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. április 16. © KÉPZŐMCV K S ■/. K T FILMJEGYZET 75 éves a szolnoki művésztelep „A szolnoki művésztelep hetvenöt éve” címmel a közelmúltban nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Képeink a kiállításon készültek. Fényes Adolf: Testvérek Mészáros Lajos: Komp a Tiszán Á filmklubokról Magyarországon a filmkultúra terjesztésének sokféle hagyománya teremtődött az utóbbi évtizedekben (főképpen az ellenforradalmat követő esztendőkben). Balázs Béla tanítását — végrendeletét — megfogadva bevezették a filmesztétika oktatását több tanintézményben s végre katedrát kapott a tárgy az egyetemeken. Fellendült a filmművészeti tárgyú szakkönyvek kiadása. Megteremtették a filmismeret-terjesztés alapjait. A közönség— művész találkozók, ankétok, viták egész sora szolgálta a magyar film népszerűsítése ügyét. Sokan irigyeltek (és irigyelnek) bennünket ezekért az eredményekért. Talán joggal, hiszen a szóban forgó kezdeményezések végső soron a magyar film nagykorúságában is meghatározó szerepet játszottak. ..Népünk lelki egészségének kérdése, hogy milyen fokú filmkultúrára tudjuk tanítani" — írta Balázs. Igaza volt, s szavaihoz hozzátehetjük: a művészét lelki egészségét is befolyásolja az a körülmény, hogy milyen színvonalú az alkotások befogadásának tartalma. Az utóbbi időben mintha visszaesés mutatkozna egyikmásik területen. Fölösleges a vészharangokat megkongatni, de egyik-másik akció kifulladni látszik. A filmesztétikai oktatás tervszerütlen- ségéről és esetlegessegéről cikkek, tanulmányok, SOS- jelek garmadája szól. A könyvkiadás nem fordít kellő figyelmet a filmtörténeti értékek közkinccsé tételére. Néha kísért a kampányjelleg a különféle filmes rendezvényeken s az is megesik, hogy a magyar filmmel kapcsolatos összejövetelek „verejték- szagúak". Egy népszerű „intézmény" hosszú ideje változatlan tartalmassággal betölti funkcióját — s ez a kivételek közül való példa. A filmklubok műsora nem szürkült el, formái nem csontosodtak meg. teljességgel érthető tehát, hogy az érdeklődés sem csappant meg az egyes sorozatok iránt. Közvetlenül 1956 után hívták életre az első filmbarátköröket — akkor a TIT égisze alatt. Mi tagadás, ekkor a régi nosztalgiák ébresztge- tése volt az eredmény (nem a cél!), s a nézők többsége a ..Meseautó"-féle művekre szavazott. Később — némi szünetet követően tervszerűbbé vált a munka és differenciáltabbá a tervezés. Más szervek is bekapcsolódtak az operatív munkába — művelődési otthonok, könyvtárak. főiskolák, szakszervezeti bizottságok stb. A filmekről akkor és azóta is a Magyar Filmtudományi Intézet gondoskodik. A tradíció szerint a vetítéseket bevezető előzi meg, s ahol erre lehetőség (meg igény) van. esetenként vitát vagy megbeszélést tartanak az alkotások vetítése után. Miért jó, miért bevált ez a filmismeret-terjesztési szisztéma? Három okból is. Az egyik: a nézők olyan filmeket tekinthetnek meg. melyek már nem láthatók, vagy Magyarországon egyáltalán nem kerültek bemutatásra. Részben archívjelle- gű. klasszikus értékű műveket, másfelől szűkebb kör érdeklődésére számottartó. új, vagy a közelmúltban forgatott alkotásokat. A másik: az igényes válogatás, a gondos szelekció > leve garantálja a színvonalat. A filmklubokban — kevés kivétellel — jelentős vagy jellegzetes mozidarabok kerülnek a közön 4 elé. Végül, de nem utolsósorban: a „körítés", a kommentár megfelelő tájékoztatást biztosít az érdeklődők számára. A jó bevezető egyszerre információ és kedvcsináló, esztétikai lecke és vitára ingerlő kalauz. Ma már egyre többen értik ezt a műfajt és a korábbi idegenkedés is megszűnt: a klubtagok felismerlek. hogy szükség van ei tő ajánlásra. Ami a gondokat illeti, elsősorban a szemlélők passzivitását említhetnénk Ma még mindig ritka az olyan klub. ahol a tagok együttessé verbuválódtak volna. Az eszmecserek esetlegesek, vagy formálisak. Olykor a műsor is lehetne igényesebb A ,.mo- zizás" már a múlté (a szakmai zsargon a giccs- vagy slágerfilmek iránti kizárólagos érdeklődést illeti ezzel a kifejezéssel), de az egyes összeállításokban szereplő filmek között nincs mindig' ösz- szekötőkapocs. A filmbarátkörök — a stúdióelőadások — megfelelően egészítik ki. illetőleg teszik teljessé ezt a kulturális politika szempontjából különlegesen fontos filmismeret-terjesztési formát. Ebben a hálózatban különleges csemegék kerülnek a néző elé: „nehéz" művek, ritka értékek, történeti produktumok, a kísérletezés friss bizonyítékai. Az előrelépés fontos állomása — van erre már példa, nem is kevés: — amikor a filmbarátkörök vetítésein alkotók jelennek meg. kisebö-na- gyob közösségek tagjai beszélgetnek a látottakról, kiállítást rendeznek egy-egy mű vagy műfaj (esetleg nemzeti filmgyártás) dokumentumaiból. A nyíregyházi — illetve megyei — tapasztalatok kedvezőek. A filmklubok eddig is betöltötték funkciójukat, s minden szükséges feltétel biztosítottnak látszik ahhoz, hogy ezután is betöltsék. Veress József Zádor István: Feleségem Fényes Adolf: Mákoskalács Bényi I.ászló: Szolnoki tabán ......A szülőföld — akárcsak édesanyánk — egyben nevelő föld is: valóságszem- léletünk. erkölcsi tartásunk, világlátásunk alakítója" — írja Zalabai Zsigmond az általa szerkesztett könyv előszavában. A pozsonyi Madách Kiadónál megjelent „A Csallóköztől a Bodrogközig" című könyv nyolc szlovákiai tájegység: a Csallóköz, a Má- tyusföld. a Garam-mente. az Ipoly völgye, Gömör, Kassa és vidéke és a Bodrogköz népeinek életét, munkáját mutatja be. Teszi ezt a líra. a riport, a tanulmány, a regényrészlet és a szociográfia eszközeivel. A kötet írásai emlékeznek és emlékeztetnek. Emlékeztetnek a jogfosztottság éveire, a nemzetiségi sorban élőknek javulást hozó 1948-as februári fordulatra, a paraszti létforma megrázkódtatásaira, szólnak a jelenről. Az elmúlt harminc egynéhány év soha nem látott változásokat hozott tájainkra. Idejüket múlt társadalmi formák dőltek meg. s e társadalmi rengések változást hoztak a fejekben is. A tájainkon lakó népek paA Csallóköztől a Bodrogközig raszti. mezőgazdasági berendezkedésű világát az előretörő ipar. az eddig nem volt kulturális lehetőségek ingatták meg uralkodó helyzetében. Igaz, a szlovákiai magyarság a változás útjára majd négyéves késéssel léphetett. Fábry Zoltán szavaival szólva: „...behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel . . . embertelen hang nem hagyta el szánkat A könyv novelláiban, riportjaiban mindvégig jelen van a meghatározó élményeket adó táj. amely nevel és hűségre tanít. Hűségre a szülőföldhöz, az itt élő emberekhez. a munkához. A kötet szerzői a csehszlovákiai magyar irodalom jeles alakjai. Kötődésük az őket kibocsájtó néphez szoros és eleven. Küzdelmes és szép sorsuk közös, hiszen ezt az embertpróbáló sorsot együtt élték meg. A hely szűk volta nem engedi, hogy a kötetben szereplő valamennyi író és költő nevét megemlítsük. A kötet részleteket közöl Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című könyvéből, melyben az író szülőfalujának. Hontíü- zesgyarmatnak o -v.azadi történetét írja meg szociográfiai pontossággal, lírai hevülettel. Zalabai Zsigmond huszonhét éves nemzedékének „történelmi szélárnyékban" töltött életéről ír. Turczel Lajos egy Ipoly menti község. Szalka múltját idézi fel. A szülőföldről valló költészetet Cselényi László, Tőzsén Árpád, Rácz Olivér. Ozs- valed Árpád. Csontos Vilmos képviseli. A kötet egyik fontos írása Gyönyör József Nemzetiség és anyanyelv című tanulmánya. Az 1970-es szlovákiai népszámlálás adatait alapul véve mutatja be a magyarság lélekszám szerinti megoszlását az egyes vidékeken és városokban. Visszatekint a két világháború közötti Csehszlovák Köztársaság népszámlálási adataira is. így az olvasó érdekes ösz- szevetéseket végezhet. A tanulmány szól a további csehszlovákiai nemzetiség számáról is: az ukránokról, lengyelekről és németekről. Fábry Zoltán 1970-ben írott szavaival záródik a kötet. A kisebbségek helyzetéről, alapállásáról így ír: „Az emberség elkötelezettjei és közvetítői vagyunk. Rólunk nélkülünk csak embertelenül lehet határozni. Ennek árát a nemzetinél totálisabb és nagyobb többség fizeti meg: a humánum, a béke, a szocializmus. az internacionalizmus közössége." Tóth István KM
