Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 11. Arafat elutazott Moszkvából KOMMENTÁR Andreotti negyedszer G iulio Andreotti a most 59 éves kereszténydemokrata politikus, személyében a Democrazia Cristiana legrugalmasabb, kompromisszumok iránt legfejlettebb érzékű politikusa vállalta magára a január közepén lemondott kormány utáni válsághelyzet megoldását. Az eddigi, sűrűn ismétlődő válságok arra kényszerítették az olaszokat, hogy megismerkedjenek a strandkormány fogalmával, s hozzászokjanak a kisebb pártok által kirobbantott krízisek útvesztőihez. Nem hozott gyökeres változást a hatvanas években kiagyalt középbal kormányzati formula sem, amely a kereszténydemokraták mérsékelt frakcióinak a radikális fordulatoktól idegenkedő politikája miatt végleg zátonyra futott. i Két évvel ezelőtt, az 1976 júniusában tartott választásokon azután voksokban is kifejezésre jutott, amit már addig is sokan tudtak-vallot- tak: az Olasz Kommunista Párt minden harmadik olasz választó bizalmát élvezi, s többé nem lehet nélküle irányítani az országot. Csakhogy ez a felismerés a kereszténydemokrácia berkeiben heves vitákat, a nem lebecsülendő tömegbefolyással rendelkező jobbszárny éles ellenállását váltotta ki. Nem utolsósorban Andreottié az érdem, hogy pártja jobboldala ellenében a józan ész jegyében elfogadta a kommunisták konstruktív javaslatait az együttműködésre. Harmincegy évvel ezelőtt De Gasperi kabinetjében kaptak helyet utoljára kommunista politikusok. Most három évtized múltán az OKP — a kereszténydemokratákkal, a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal és a köztársaságiakkal együtt — a közösen kidolgozott és jóváhagyott program alapján — a korábbi tartózkodás helyett igenlő voksaival támogatja majd a kormányt. Ez az új formula nem egyszerűen a parlamenti matematika képletének egyik megoldása. Sokkalta jelentősebb fordulat Olaszország életében, s méltán megilleti a történelmi jelző. Gy. D. Pénteken elutazott Moszkvából a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet küldöttsége, amely Jasszer Arafatnak, a végrehajtó bizottság elnökének vezetésével tett látogatást a szovjet fővárosban. Arafatot fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottság tagja, külügyminiszter. A PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke tárgyalt a szovjet afroázsiai szolidaritási bizottság vezetőivel és találkozott a Szovjetunióban tanuló Palesztinái nemzetiségű diákokkal. Arafat a TASZSZ tudósítójának elutazása élőt1: adott interjújában elmondt.s. hogy Leonvid Brezsnyevvel átfogóan megvitatták a közel- keleti helyzetet, s az érintett kérdésekben álláspontjuk Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rhodesiai vitáján csütörtökön felszólalt a Zimbabwe Hazafias Front két társelnöke Joshua Nkomo és Robert Mugabe. Felhívták a figyelmet arra, hogy a fajüldöző rhodesiai miniszterelnök lan Smith, valamint a három megalkuvó afrikai vezető úgynevezett belső megállapodása, a Salisburyben szőtt egész összeesküvés súlyosan veszélyezteti az egész térség békéjét. Nkomo egyebek között kijelentette: Smith és a három afrikai bábpolitikus csak azért kötötte meg a salisburyi alkut, hogy továbbra is haGiulio Andreotti, Olaszország megbízott miniszterelnöke csütörtökön este úgy nyilatkozott, hogy nem tartaná járható útnak egy koalíciós kormány megalakítását, tekintettel arra, hogy a legnagyobb pártok elutasították ennek gondolatát, viszont nem tartja kizártnak, hogy az új kereszténydemokrata kisebbségi kabinetbe bevonjanak néhány „pártoktól független” nem kereszténydemokrata szakértőt. Andreotti közölte: szombaton, vagy vasárnap terjeszti Leone államfő elé az új kormány listáját. Római hivatalos körökben úgy tudják, hogy a kormány szerdán mutatkozik be a képviselőházegyezett. Alapvető fontosságú a Palesztinái arab nép igazságos harcához nyújtott segítség Brezsnyev által történt megerősítése egy olyan pillanatban, amikor a cionisták és az imperialista körök, közel-keleti .csatlósaikkal együtt, a PFSZ ellen és személy szerint ellene (Arafat ellen) rágalomhadjáratot indítottak. ★ Jasszer Arafatnak. a PFSZ Végrehajtó Bizottsága elnökének vezetésével pénteken hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet küldöttsége, eleget téve a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága meghívásának. A vendégeket a repülőtéren Gerhard Grüneberg, az NSZEP PB tagja, a KB titkára fogadta. talmon tartsa a fajgyűlölő kisebbségi rezsimet. Robert Mugabe felszólalásában kifejtette: „nem a fehér emberek ellen harcolunk hanem a fajüldöző rezsim ellen”, s hozzáfűzte, hogy csak a Zimbabwe Hazafias Front képes biztosítani a jelenlegi kisebbségi uralom megdöntését, az igazi többségi uralom megteremtését. Mugabe sürgette a Biztonsági Tanácsot, hogy kövesse az Afrikai Egységszervezet példáját, s ítélje el a salisburyi paktumot, mint olyan csalást, amely a rhodesiai fehér bőrű kisebbség előjogainak védelmére irányul. ban, majd pedig a szenátustól kér bizalmat. A kereszténydemokrata párt jobbszárnya, az úgynevezett „százak csoportja” csütörtökön több közleményben bírálta a kommunistákkal kialakított újabb megállapodást. De Carolis, a „héják” egyik vezéregyénisége közölte: fenntartják maguknak a jogot, hogy eldöntsék, bizalmat szavaznak-e, vagy sem az új kabinetnek. A csoport véleménye szerint az új kompromisszum szemben áll a kereszténydemokrata parlamenti csoportoknak azzal a közelmúltban hozott döntésével, amelynek értelmében kizárták az OKP-val alakítandó koalíciós politikai többség lehetőségét. Etiópia: Menekülnek a Szomáliái egységek Etiópiában folytatódnak a Harar tartomány felszabadítását célzó hadműveletek, s a Szomáliái egységek rendezetlenül menekülnek a térségből — közölte az országos forradalmi operatív parancsnokság. A népi milícia, a biztonsági erők a lakossággal együttműködve fokozták hadműveleteiket az ország déli és délkeleti részén lévő Sidamo és Bale tartományok felszabadításáért. Ogaden térségében minden valószínűség szerint eldőlt a harc. A Szomáliái egységek fegyvereiket és felszerelésüket hátrahagyva pánikszerűen menekülnek. Vietnam: Veszteség a betolakodónak Hanoiban csütörtökön közzétett jelentés szerint Tay Ninh tartomány helyi fegyveres erői március 3—4-én harcképtelenné tettek 100 behatoló kambodzsai katonát Lo Go és Xa Mat térségében. A Tay Ninh és Song Be tartomány más pontjain február 27. és március 3. között a vietnami egységek több mint 160 kambodzsai katonát tettek harcképtelenné, és sok fegyvert zsákmányoltak. A fent említett időszakban Dong Thap tartomány önvédelmi erői 130 főnyi veszteséget okoztak a behatoló kambodzsai alakulatoknak és jelentős mennyiségű fegyvert zsákmányoltak — hangoztatja végül a jelentés. Szovjetmarokkói tárgyalások Alekszej Koszigin szovjet és Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnök pénteken Moszkvában, tárgyalásaik befejezése után dokumentumokat írt alá a két kormány nevében. Hosszú lejáratú megállapodás jött létre a két ország között a foszfátiparban megvalósuló gazdasági és műszaki együttműködésről, valamint jegyzőkönyvet írtak alá az árucsere bővítéséről. Rhodesia a Biztonsági Tanács előtt Olasz kormányalakítási tárgyalások- MEXIKÓ Palenque — a maják városa P alenque, a legcsodálatosabb maja romváros szélén állunk. Noha csak 300 méterre vagyunk a tengerszint felett, keleti irányban hosszan beláthatjuk Tabasco tartomány kukorica, banán, kávé, kakaó ültetvényeit. Jobbkéz felől a Feliratok Templomának alappiramisa emelkedik, olyan meredek lépcsősorral, amelyre még csak felmegy az ember, de lefelé jövet bizony könnyen megszédül. 1952-ben rejtett sírt fedeztek fel benne. A sír feltárási munkálatai során kiderült, hogy elhelyezési módja, rejtettsége sokban emlékeztet az egyiptomi piramisokban talált temetkezési helyekére. A piramis tetején, a templom padlójában négyszögletes nyílás van: ezen kell leereszkednünk a mélybe vezető alagút lépcsősorához. Jó 20 méterrel a templom padlója alatt. Végre vízszintes járatba jutunk, s néhány apró villanylámpa takarékos fényétől megvilágítva megpillatjuk a pompás kőlapot. Alatta nyugszik a maja birodalom egyik hajdani főpapja, Pokal. A legalább 8 négyzetméter felületű sírt záró kőlapon csodálatos dombormű: stilizált maja istenek körében a főpap, félig fekvő helyzetben, homlokából az újjászületést jelképező kukorica nő ki. A fedőlap stílusában, tartalmában szervesen beleilleszkedik a maja kultúrába. A főpap egyébként 40—50 éves korában halt meg. Egyetlen eltérő sajátossága: kb 1 méter 70 centiméteres testmagasságával jóval kiemelkedett az átlagos 1,50 méter magas maják közül. Magyarázata: a főpapok, a vezető emberek az átlagosnál jobb táplálkozás miatt és az egymásközt való házasság révén generációkon át megőrizték családi sajátosságaikat. Ennek a máig sem ismert birodalomnak a bukásához a rokonházasság is hozzájárult. A maja birodalom fénykorát az időszámításunk szerinti IX. évszázadban érte el, kevéssel később, az ezredforduló körül, a birodalom az északról betörő harcias, barbár szokásokat magukkal hozó tolták törzsek ellenőrzése alá került. A -palenque-i központi palota falán még ma is viszonylag jó állapotban lévő féldomborműveken hat újjú, jellegzetesen deformált lábú és koponyájú maja főemberek láthatók. Orvosok szerint ezek a rendellenességek közeli rokonok házasságából született utódokra jellemzők. A palenque-i központi palota teraszáról jól látszanak az egykori maja templomok, középületek maradványai, s csak itt a környéken, amerre a szem ellát, legalább 250 van belőlük. Bár számos maja várost már feltártak, ez a vidék, Dél-Mexikó még mindig régészparadicsom. Meridától, a Yucatan-félsziget legjelentősebb városától néhány kilométerre, az őserdő mélyén csak most kezdtek hozzá egy állítólag minden eddig ismertnél nagyobb és gazdagabb maja város feltárásához. E nnek ellenére a maja civilizáció számos ellentmondására még mindig nem sikerült rájönni. Az épületromok tanúsága szerint ilyen fejlett építőművészetet nem lehetett volna megteremteni megfelelően szervezett állam, gazdasági rendszer nélkül. A VII—VIII. században Palenque környékén is mintegy százezer alattvalóból álló állam virágzott. Városaikban csatornarendszer működött, sőt, a palenque-i központi palota egyik része — mint vezetőnk elmondta — afféle nyilvános illemhely szerepét töltötte be, külön személyzettel. Mindazonáltal nincs rá magyarázat, hogy miért nem ismerték a náluknál kevésbé fejlett civilizációk által is használt olyan eszközöket, mint a kerék vagy a boltív. Naptáruk viszont pontosságával felülmúlja még a ma használatost is. Eme nagy kultúrájú nép élete, sorsa még hosszú ideig megválaszolandó kérdések özönét veti fel a maják iránt érdeklődőknek. D. P. Hitler első zsákmánya (Negyven éve történt az anschluss) „Isten óvja Ausztriát!” — e szavakkal búcsúzott 40 évvel ezelőtt Schuschnigg osztrák kancellár utolsó, drámai rádióbeszédében. De a független, önálló Ausztria, amelyre a leköszönő kancellár az áldását kérte, épp ezekben a percekben szűnt meg létezni. 1938. március 12-én a fasiszta Németország csapatai átlépték az osztrák határt, s ezzel megvalósult Hitler régi vágya, az anschluss. A bevonuló német csapatok mögött azonnal megjelent a náci titkosrendőrség, az egész fasiszta elnyomó apparátus. Az osztrák nácikkal együttműködve a hazafiak tízezreit tartóztatták le, gyilkolták halomra, zárták* koncentrációs táborba. Maga Schuschnigg is koncentrációs táborba került, ahol olyan baloldaliak társaságában gondolkodhatott a történelem sajátos logikájáról, akiket még ő börtönö- zött be. A kancellár és a kemény diktatúrát gyakoroló reakciós osztrák burzspázia ugyanis maga sem volt ártatlan a tragédia bekövetkeztében: az 1934. évi bécsi munkásfelkelés vérbe fojtásával, a munkásmozgalom erejének szétverésével az osztrák függetlenség legjobb erőit, lehetséges szövetségeseit semmisítette meg. A nyugati hatalmak pedig — mindenekelőtt Anglia — híven a spanyol polgárháborúban is alkalmazott politikához, ölbe tett kézzel nézték Hitler terjeszkedését. Nem bizonyult előbbrelá- tónak a magyar uralkodó osztály sem. A hivatalos Horthy-Magyarország sietve üdvözölte az eseményt. Az ország egyik szomszédját felfalta egy nagyhatalom, ám Horthynak mindössze ennyi volt a mondanivalója: „Ausztriának Németországgal történt egyesülése ránk nézve nem jelent mást, csak azt, hogy egy régi jó barátunk, akit a békeszerződések lehetetlen helyzetbe sodortak, egyesült egy másik régi jó barátunkkal és hűséges fegyvertársunkkal. Ennyi az egész.” Hitler eközben diadalmámorban úszó, fanatizált, üvöltő tömegnek jelentette be Ausztria annektálását. Ekkor vált először valósággá a világhódító rémálom egy része, ekkor hitette el Hitler először a világgal, hogy neki minden sikerül. Akik pedig azt remélték, hogy a fenevad étvágyát ezzel a konccal csillapították, hamarosan tapasztalhatták: az engedmények csak növelik az étvágyat. Göring, a kitüntetéseket és állami posztokat szinte betegesen halmozó birodalmi légi marsall az anschluss éjszakáján egy fogadáson félrevonta a csehszlovák követet és biztosította arról, hogy országának nincs oka aggodalomra. A követ sietve tájékoztatta kormányát a német békeszándékokról. Hitler pedig még annak az évnek őszén felosztotta Csehszlovákiát... Ausztria függetlenségét végül az antifasiszta koalíció győzelme, a Bécset felszabadító szovjet hadsereg adta vissza. Az 1955-ben megkötött osztrák államszerződés garantálja Ausztria önálló állami létét és örökös semlegességét. Európa egykori „neuralgikus pontja”, a náci világuralmi törekvések első áldozata ma az európai biztonság és stabilitás pozitív tényezőjévé vált. Nemes Gábor Japán pártkiildöttség Kínában Kínai meghívásra pénteken Pekingbe utazott a „tiszta politika pártjának” az ellenzéki komeitonak a küldöttsége. A Janó Dzsunja főtitkár vezette delegáció magával viszi Fukuda Takeo kormányfő üzenetét. Ebben a miniszterelnök kifejezte a japán— kínai béke- és barátsági szerződés „mielőbbi” megkötésére irányuló, változatlan óhaját. Pekingből érkezett japán sajtójelentésekből azonban kiderül, hogy a kínai vezetők kifogásolják Fukudának a szerződés kérdésében tanúsított, és szerintük még mindig óvatos magatartását. L iao Ceng-csi, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának újonnan megválasztott elnökhelyettese, aki egyben a Kínai—Japán Baráti Társaság elnöke, nyíltan hangot adott rosszallásának. Megállapította, hogy az okmány aláírásának elhúzódásáért „egyes- egyedül a köntörfalazó Fukudát és követőit terheli a felelősség, nem pedig a kínai felét, vagy a japán ellenzéki pártokat”. Arra is célzott, hogy éppen a japán miniszterelnök határozatlansága miatt nem sikerült eddig számottevő előrehaladást elérni azokon a puhatolózó megbeszéléseken, amelyeket jelenleg Szato Sodzsi pekingi japán nagykövet folytat Han Nien-lung kínai külügyminiszter-helyettessel a szerződést előkészítő hivatalos tárgyalások újrakezdéséről. Abe Sintaro, a japán kormány főtitkára, meglepetéssel nyugtázta és érthetetlennek minősítette a Fukuda és legközelebbi munkatársai ellen felhozott újabb kínai vádakat. Egyidejűleg azonban elismerte, hogy a két fél „továbbra is eltérően ítéli meg” a szerződést, amelyben Peking szovjetellenes célzattal rögzíteni szeretne egy, úgynevezett hegemór kitételt.