Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. március 5. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Mai mesterlegények „Egymillió évvel ezelőtt még nem élt a Földön olyan lény, amely tüzet tudott volna gyújtani, szerszámot készített volna. Egymillió éve még nem volt ember... Félmillió esztendeje már a Vértes sűrűjében rejtőzött Sámuel, az előember ... A homo sapiens az utolsó tízezer esztendőben biológiailag nem változott, az emberi nem duplázódási ideje mégis századrészére csökkent. Az emberiség szaporodást sebessége százszorosára gyorsult ... Egy mai ember annyi változást ér meg élete folyamán, amennyit az ókori Mezopotámiában csak száz egymást váltó generáció tapasztalhatott. Mai világunk gyorsan alakuló, dinamikus benyomást kelt. Rohan az idő." (Az idézetek Marx György Gyorsuló idők című írásából valók.) A gyorsuló idő sajátosan érezteti hatását az emberi tevékenység minden területén. Paraszti, földművelő, .illattenyésztő munkát végző nagyapáink nemzet- és családfenntartó tevékenységéhez egy teljes életen át -elegendő volt az. amit a korabeli iskolától, meg szüleitől eltanult. A szintén paraszti sorsban élő apáink nagy részének kezéből a technikai haladás már kivetle az eke szarvát, a kasza nyelét, és az iparba vezette, ahol zömében .segéd--és betanított munkás, kis hányadában szakmunkás lett. A 30—50 évesek generációjától már nemcsak egy szakmát követel, az élet. hanem rokonszakmák elsajátítását is. így lesz a kovácsból lakatos, egyéb vasmegmunkáló. az ácsból állványozó. a kőművesből épületszerelő. A most végző szakmunkásokat pedig arra kell felkészítenünk, hogy egyetlen életük folyamán több szakmát is képesek legyenek zökkenő nélkül elsajátítani. A szakmunkásképzés reformjának ló célkitűzései között ezt így fogalmazták meg: ..A jövőben annyi féle és olyan struktúrájú szakmákban kell képezni szakmunkásokat, amilyeneket a különböző vállalatok népgazdasági szinten összegeződö korszerű igé- nvei megkövetelnek." Változó világunkban érdemes felvillantani annak az óinak egyes állomásait, amelyek a mához vezettek. A bevezetőben a tűzről esett szó. Idézzük hát fel a lűz és a vas urát. a kovácsot. A régi briteknél a három kiváltságos kaszt egyike a papok és a bárdok mellett a kovácsoké. A mongoloknál Dzsingisz kán történetét szövik át a kovácshagyomány -/.inéi. A finneknél a Kalevala énekli meg az ..örökművész". a ..tudóskovács" Umarmen alakját. A történelem ismert királyaikra ránövő kovácsokat is. De körülleng- !< alakjukat a bölcsesség és urfangosság is. Hazánkban i- sokfelé tartották a ialu eszének a kovácsot. Gyógyított embert, talpraállított különböző nyavalyákban vergődő jószágot. A század húszas, harmincas éveinek hagyományos ló- patkoló. szekérvasaló kovácsait napjainkban a megyében már csak egyik-másik termelőszövetkezetben lehet megtalálni. És vannak, akik ipari üzemekbe húzódtak. Közülük való Blahó Pál pet- neházi kovács. Jó nevű. a még ma is élő Jánszki Károly nyírlugosi mesternél inasko- dntt. Nyáron hajnali 3-kor. Hűen reggel 5-kor kezdtek, [naseveiben az apja öl mii- /-, búzát fizetett, amiért a mesternél tanulhatott. A baktalórántházi István Janos inasévei után gépészkovács lett. Mestere már a cséplőgépek és Fordson. meg Cormick traktorok javítására is megtanította. Most mind a ketten a Mezőgazdasági Gépgyártó, és Szolgáltató Vállalat baktalórántházi gyáregy* ségében dolgoznak. Az ezer színű kovácsmunkát, a ráf- húzást. a tengelynádolást (hizlalást), a szálába' hasított fatengelyek vasalását, a ló- patkolást a sablonos gyári lakatosmunka váltotta fel. Azt végzik, amit a mellettük dolgozó, két éve szakmunkás- bizonyítványt szerzett Gyetkó János vas- és fémszerkezeti lakatos, meg a hét évvel ezelőtt szabadult Tóth István ü géplakatos. És essék szó a munka céhbeli elsajátításáról, a mesterremekek készítéséről. Bogdán István Régi magyar mesterségek című könyvében írja: „az inas... bizony három év alatt megtanulta a mesterséget. meg egyéb feladatait is: hogy köteles. ha ura küldi, mindenféle mezei munkára kimenni, hogyha a mester, a mesterné este vendégségbe, vagy mulatságba megy. tartozik őket lámpással elkísérni, hogy a kész lábbeliket haza kell szállítani (ebben legalább volt öröm. mert dévajkodha- tott az utcán), de azon hosz- szú rúdon a felkötött tiz pár csizmát alig bírta a város piacára kicipelni, ugyan sajgót! tőle a válla .. ." Az inaséveket a vándorlás esztendei követték. Ha aztán a remeket az öreg mesterek „helyén' hagyták" és „jóval- ták". az ifjú mestert maguk közé fogadták, befizethette a mestertaksát, és mesterasztalt adhatott. Egyszóval kinyithatta a pénztárcáját. Hogy mi minden változott azóta és mi minden nem. azt most nem vehetjük sorra. Hogy mai fiataljaink semmivel sem maradnának el négy —öt. vagy több századdal előbbi társaiktól, arról mindenkit meggyőz a szakma kiváló tanulója országos versenye. E sorok íróját a Nyíregyházi 107-es Mező Imre Szakmunkásképző Intézet aulájában kiállított tanulói „mesterremekek" — Pongrác Zsuzsa harmadéves női szabó kékruha-fantáziája. és női blúza, valamint az ez évi országos versenyre is bejutott Rajzinger Ágnes szintén harmadéves női szabó fekete estélyiruha-költemé- nye és babaruhája — győzték meg. Most fordítsunk figyelmet a kihaló szakmákra. Olyan nagy hagyományú mesterségek tűnnek el. mint a pász- torság, halászság, vincellérség. kötélverés, szitakötés, kádárság. bognárság, pintér- ség. De a foltozó csizmadia is ritka mint a fekete holló. Serfőzőt. gombkötőt, takácsot is csak a nagyiparban és lényegesen megváltozott technológiák között lehet, találni. A felszabadulást követően megváltozott a tanoncok élete. Péter Imre és Halász László A nyíregyházi iparoktatás története című munkájukban arról számolnak be, hogy a polgármester 1945. március 13-án az itthon lévő két főhivatású ipariskolai tanárt visszahelyezi eredeti állásába azzal, hogy az ipartestület kérésére és annak támogatásával a tanítást kezdjék meg. Az oktató-nevelő munka április közepén indult. Az ipariskola hat osztállyal és két tanárral kezdte meg a működést. Az 1949. évű IV. törvény végrehajtási utasítása iparostanulókról es kereskedőtanulókról beszél. Meghatározza, hogy ki és milyen körülmények között vehető fel és foglalkoztatható. Eltörlik a tandíjat és a beíratási díjat. Ezt követően nagyszámú és a tudomány mai követelményeit magában hordozó szabályozás történt a szakmunkás- tanulók oktatása és nevelése érdekében. A IV. ötéves terv idején Szabolcs-Szatmárban 15 332 rendes korú. és 2352 felnőtt tett szakmunkásvizsgát. Az 1977—78-as tanévben 9077 tanuló iratkozott be a megye 12 szakmunkásképző intézetébe. Ezek közül hét ipari, négy élelmiszeripari, illetve mezőgazdasági, egy pedig kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásokat képez. A lányok száma az intézetekben 2540. Az országban 128 szakmában folyik oktatás. A megye szakmunkásképzőiben 86 szakmát oktatnak. Gond, hogy a megye mezőgazdasági jellege ellenére nehéz beiskolázni gyerekeket a mátészalkai szakmunkás- képző intézetbe. Az ipar területén a letelepedett gyárak nem gondoskodnak minden esetben kellő időben szakmunkás-szükségletük kielégítéséről. Ehhez járul pályairányítási rendszerünk szűkössége, és a szülői elképzelések hátráltató tényezői. A szolgáltatójellegű divatszakmába tódulnak a jobb tanulók —. határozta meg intézete helyzetét Gégény János, a 110-es intézet igazgatója. — A jelentős elméleti képzettséget is igénylő szakmákban pedig a gyenge képességű tanulók küzdenek az elméleti és gyakorlati tudás megszerzéséért. A szakmunkásképzés jelenlegi állapotáról szólva Bartha Dénes, a 107-es intézet igazgatója elmondta, hogy tanárainak több mint fele egyetemi végzettségű. A szakoktatók között is sok a felsőfokú végzettségű szakember. Munkájukat a beszerezhető legmodernebb oktatógépek, szemléltetőeszközök segítik. Láthattunk valamit a tanonc múltjáról, a szakmunkásképzés jelenéről. A jövőt a technikai haladás diktálja. Marx György erről így ír: „A mi nemzedékünk éli át az emberiség történelmének azt a gyönyörűen félelmetes pillanatát, amikor a gyorsuló ipari fejlődés át akar törni egy falat: a duplázódási idő a nemzedékváltás periódusideje alá készül zsugorodni... A tudományos-technikai forradalom olyan kor küszöbére vitt, amelyben egy élet folyamán többször kellene fejet cserélni. Vállalni tudják-e a fiúk. hogy többször is kijárják majd azt az iskolát, amelyet apáiknak csak egyszer, gyermekfővel kellett elvégezniük?" Sigér Imre Trencsényi Imre: Monológ — délután S zeretve tisztelt főnököm! Ezennel ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy az első infarktusomat rólad fogom elnevezni. Közeleg ... Azután, ha a nevedet hallod. nem biztos, hogy neked szóltak. Lehet, hogy az én infarktusomról beszélnek... Mert arról beszélni fognak ... Vén csont vagyok, azt mondod ? ... Mondd a szemembe !... Káplárra szignálod a dolgaimat. Mintha én nem is léteznék !... Köszönöm a kíméletet, de egyelőre nem kérek belőle. Húsz évem van még a nyugdíjig... Less egy kicsit Káplárodra! Kapkodja a gyógyszert... No persze, ő halálra dolgozza magát. Az ő vállán van minden, hadd tanuljon bele... No de könyörgöm, miért olyan sürgős? Ismétlem, nekem még húsz évem van a nyugdíjig !,,. Pardon. Én öregszem és csontosodom. És te ? !... Pardon... Valami ördögi szabályszerűséget kezdek sejteni. Félelmetes !... Jut eszembe a kubikosbrigád. Ott nem gáncsoltuk, kamaszok és öregek, a jó munkabíró családapákat... Ma meg itt csak cica-micázunk a kenyérrel? Az öregek meg a fiatalok egymásnak dobálják, hogy mi meg ne kaparintsuk? Netán, ha dolgoznánk, nem több jutna mindegyikünknek ? ... No persze, Káplár dolgozik, majd beleszakad. Meg természetesen te is. nagyfőnök ... Azám, az infarktus! Ha fiatal koromra gondolok, mindig megfeledkezem róla. Pedig nemcsak kubikoltam. Tanultam is. Sőt! De valahogy minden munkáról úgy képzeltem, hogy hosszúságszor szélességszer ma- gasságszor forint... Most meg az infarktus itt ólálkodik körülöttem ... Szívemhez kapok ... Torkomhoz... Nyakkendő ... Magam is csodálkozom, de mióta Káplár itt lejt előttem farmerban, valahogy nem érzem jól magam nyakkendő nélkül... Lehet, hogy ezután a könyökvédő következik, majd rövidesen az agy-érelmeszesedés ?... Valóban lehet valami a fejemmel is, mert azelőtt fél évig sem nyúltam a hajamhoz, most meg —, igaz, hogy kúszik lassan hátrafelé a homlokom —, de jobb szeretem, ami tollazatom még maradt, rövidre nyírni... Ahogy így elnézem magam, csakugyan öregszem... Elóbb-utóbb mindenképpen igazatok lesz. A vak is látni fogja, mit ér a munkám... Mert a semmit a vak és a mesterlövész egyformán látja... De láttál-e te, Káplár, babát a kubikgödörben ? ... Nem, öcskös, nem halva született csecsemőről van szó. Ez már a ti krimiken nőtt fantáziátok. A baba, kispajtás, meghagyott földoszlop a gödör közepén — a főnök talán még tudja, ha az ő rokonságában is volt kubikos ... Tudod, azon mérték a teljesítményt, ha a talajszint nem volt egyenletes... Mint ahogy most ti is rajtam méritek a saját erőlködéseiteket... • De megint elkalandoztunk az infarktusunktól ... Vizet !. . Dörzsölni !... Utat !... — Kit vittek el? — Az Altért. — Mi! csinált? — Hogyhogy mit csinált? A szíve! — Ilyen fiatalon? — Hogyhogy fiatalon? Negyven is elmúlt! — Hát bizony, elege volt szegénynek... Kórház. — A pszichikai terhelés, asszonyom. A kedves férje, ugye, az élet derekán, abban a korban, amikor a legtöbbet vállaljuk, a második fiatalságunk, a gyerekeink kiröppentek, a fejünk lágya már benőtt, de még nem kezdünk... hát... hogy úgy mondjam, hanyatlani. , ley az ötödik X táján ... — De főorvos úr! Ö éppen ma lenne negyven esztendős ! . — Pardon.. . Nos. asszonyom, mi minden lehetségest megkísérelünk ... Szép temetés. Nf) nem. azért nem a főnök beszél. Érzi, hogy leszakadna a mennybolt... a meny- nyezet ... ami csak van ... Vagy meghajigál- nák a sárga göröngyökkel... A nyelve is kitörne. Mert ilyenkor csak jól szabad mondani. de mit tudhat ő a megboldogultról?... Pedig alakja nőttön nő! Lassan feltárulnak e páratlanul közhasznú élet rejtett értékei. — Gazdag tapasztalatainak tárháza mindannyiunk előtt örökké nyitva állt — zeng a tátongó gödör felett, vagy inkább bicsaklik a hang. Vajon ki ez. ? ... Nem mindegy? Bárki elmondhatja, amit immár mindenki tud.... Megrendültén állnak. Káplár is a sötétebbik farmerját, vette föl. Senki -e ügyel rá. Hiába kapja be. víz nélkül. ,t gyógyszerét... A főnök? Egyszerűen láthatatlan... Talán ki se jött ? ... Kával... így pusztulunk el egymás szeme láttára — kiált lel valaki, amikor a hantok zuhognak. Persze, hogy nincs itt a főnök... De akár itt is lehet! A lakatok egymás után pattannak le az ajkakról. — Én tegnap akartam épp úgy istenigazában ... — Ma jöttek volna hozzánk! Régi barátok vagyunk... azaz, hogy ... — Mindannyiunkra sor kerül... — Piszlicsáré látszatmunkákban őröljük fel magunkat! Tegye szívére a kezét... ! — Úgy bizony! Ennyi erővel... Ha dolgoznánk ...! — A főnök! — Jókor __ — Szervusz. Engem vársz? — Én ? Én a temetésemen vagyok... De ha már éppen így alakult... — Megbocsáss, nekem most rengeteg a dolgom... És nem is érzem egészen jól magam. Ügy látszik, megint valami... Keress meg majd a jövő héten ... F ájront. Az a nyomorult infarktus meg nem jön. Átkozott mócsing természetem !... Hazamenni... Komoron ücsörögni... A család lábujjhegyen kerülget... De talán így kell lennie. Vegyük csak sorra higgadt fejjel. Ha megúszom: semmi temetés. Ha elvisz: nem hallom meg, mit beszélnek ... Az a cseppnyi figyelmesség meg, ami az első és a második között van — ha van —: kevés ... Meg nem is az igazi... / KM VÁZLATKÖNYVBŐL: Nyíregyháza, Kossuth tér, Kádas István rajza
