Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

1978. március 25. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola < Pedagógus X- Szülő X- Gyerek X- Iskola X- Pedagógus X- Szülő X- Gyerek X- Iskola X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Finis V annak bizonyos időszakok gyermekeink életében, amikor fokozott törődésre van szükségük, — nem­csak a nevelők, hanem a szülők részéről is. Egyi­ke ezeknek az időszakoknak a nyolcadik osztály második féléve, s ezen belül is az utolsó negyed. Talán egyesek kételkedhetnek, hisz ha végignéznek az általános iskolai gyermekseregen, a legnagyobbak ők, a legfejlettebbek. S a nevelők is örömmel, büszkeséggel lát­ják. mennyit fejlődtek, milyen szép eredményeket értek el a nyolc év alatt. Mint az iskola legnagyobbjainak a különböző akciók­ban, versenyeken, mozgalmi munkában a legnagyobb sze­rep nekik jut. Mindezek a folyamatos tanulás mellett ide­jük, energiájuk megfeszített kiaknázását igénylik. Amel­lett, hogy minden gyerek részt vesz ezekben, teljesítmé­nyük, aktivitásuk nagy eltéréseket mutat. Sok gyerek szinte mindenütt ott van. Szaktárgyi versenyeken, sport- versenyeken, szervez, dolgozik a rajban, a csapatban. Te­herbíró-képességük szinte csodálnivaló. A szülők sokszor panaszkodnak (néha mi is sokalljuk), hogy a gyermek egész délután odavan, csak esténként tud tanulni. A terhelésre ügyelni kell. A gyermek legfontosabb tevékenysége a tanulás. Biztosítani kell otthon a tanulás­ban az alaposságot és a folyamatosságot. A tanulmányi versenyekre való felkészülés nem jelent hátrányt, mert a tárgyban való alapos elmélyülés áttevődik más tárgyak igényesebb tanulására is. Sportversenyeken részt vevő gyerekeknél már bonyolultabb a helyzet. Az erőkifejtés, a látványos sikerek fölötti öröm, elégedettség azt eredmé­nyezi több esetben, hogy a kevésbé látványos vagy ered­ményes tanulmányi munkát elhanyagolják. Itt különösen kell a szülők segítsége, figyelme! A tapasztalat azt mutatja, hogy nyolcadikban az első félévben, sőt a felvételiig nagy a hajtás, a felvételik után azonban sok gyerek tanulmányi eredménye visszaesik, ak­tivitásuk csökken, magatartásukban lazaságok mutatkoz­nak. Már középiskolásoknak érzik magukat, úgy érzik, megtették, amit kellett, megkapták, amit az általános is­kola adhat. Egymás után csúsznak be a rossz jegyek, s ami ennél is nagyobb baj: az ekkor szerzett ismeretek hiányosak lesznek. Tudatosítani kell bennük: szükség van a hátralévő idő alapos kihasználására, a tervszerű ismét­lésre, rendszerezésre, mert a középiskolai anyag ezekre épít, kiesésük be nem hozható hátrányt jelent. A pályaválasztás felelőssége, a felvételikre való fel­készülés, a velük való intenzív foglalkozás otthon, az iskolában, önmagában, meggyorsítja a gyermek érését, erkölcsi fejlődését, cselekedetei tudatosabbak lesz­nek. Mérje fel magában, a szülőkkel megbeszélve, mi­lyennek tartja ismereteit, készségeit, hol voltak kihagyá­sai. Most már érettebben, nagyobb áttekintéssel, az össze­függések mélyebb látásával, esetleg jobb tanulási mód­szerrel szervezze meg önmaga az ismétlés vagy az órai munkához kapcsolódva, vagy önálló beosztással, szabad idejében. Ez utóbbi még szerencsésebb. Kántor Zoltánná MESE, MESE, MESE Szélkiáltó Á győztes: a Százszorszép őrs Tamkó Sirató Károly, a népszerű költő nemcsak a rí­meket, hanem az embereket is jól ismeri. Ezt igazolja a Szélkiáltó című kötete is, amelyben emberi tulajdon­ságokkal ajándékozza meg a különféle állatokat. Táncoló pingvinekkel, füttyös rigók­kal, darazsakra vadászó fecs­kékkel, nagy étvágyú csigá­val és nyargaló kakassal ta­lálkozunk a versek olvasása közben. A már ismert Tengerecki Pál és a Pinty és Ponty cí­mű verseihez hasonlóan já­tékosság és humor szövi át Tamkó Sirató Károly leg­újabb gyermekverses köte­tét. Pattogó ritmus, tréfás verssorok ragadják meg az olvasót, a felnőtteket és a gyermekeket egyaránt: „Ti- lió. / tilió, / szeret téged / a rigó. / Fák között, / lomb alatt / megmutatja / uta­dat. / / Bikk-makk / mogyo­ró! / Erdőn élni / csuda jó. / Majd elmúlik / a ború! / Ne legyél hát / szomorú! / / Pi­pitér ... / Pipitér... / Hosz- szú nyárra / kicsi tél! / Ki mint él, / úgy ítél. / Ki tud­ja azt, / ki mit ér!” A könyvet Kass János szí­nes képei gazdagítják. (Móra Könyvkiadó, 1977.) M. J. A képen: a dijak átadása után szemügyre veszik a kiállítást az úttörők, (molnár) Bizonyára ti is többször ol­vastátok, gyerekek a felhí­vást: a nyíregyházi tanár­képző főiskola Hámán Kató Klubja őrsi hagyományok feldolgozására, kialakításá­ra hirdetett pályázatot az út­törők között. A hagyomány- alapító-levelekből jó néhány érkezett a főiskolára az el­múlt hónapok során, igen színvonalas munkákat küld­tek be a pajtások. Nem volt könnyű kiválasztani közü­lük a legjobbakat. A bíráló bizottság végül úgy döntött: a nyírbátori Százszorszép őrs a győztes. Második he­lyezettek a szabolcsveres- martiak, harmadikok a sza- kolyiak. Ezenkívül a gem- zsei, a fehérgyarmati 1. szá­mú iskola és a tiszanagyfa- lusi iskola tanulói kaptak díjakat. A főiskola kerengőjében kiállítást rendeztek a bekül­dött pályamunkákról. Itt a közönség által legjobbnak ítélt pályamű megkapja a „Pajtás-díjat”. Húsvét előtt a gyermekklubban A képen: készül a gyékényko sárka. A fehér hangya R éges-régen élt egyszer egy hangya, aki szépséges fehérnek született. Ahogy a fűben mászkált, talált egy kis tü­kördarabot. Attól fogva nap­estig abban illegette-bille- gette magát, és a kirándulók által hanyagul eldobált étel­maradékokból lakmáro- zott. Utána leheverészett a fűbe, sütkérezett a napon. Testvérei hiába kérlelték, se­gítsen a föld alatti folyosók építésében, a téli élelem ösz- szegyűjtésében, így válaszol- gatott: — Én aztán nem bújok a föld alá, hogy bepiszkítsam magam, mit képzeltek! Hagyjatok békén! Azok pedig nap mint nap csak hívogatták, míg a fehér hangya megsokallta. El is határozta, addig nem nyug­szik, míg el nem kerül a földről. — Fel kell jutnom az ég­be! Ott aztán békesség van, úgy élhetnék, ahogy kedvem tartja, ott minden olyan cso­dálatos! De kár, hogy nem tudok repülni. — Így töp­rengett, mikor egy kislány futott feléje, s meglökte ci­pője orrával. — Nicsak, milyen fura -fé­reg. Hangya is meg nem is — szólt feléje. Azzal lehajolt, odatette az ujját, ahogy a katicabogarat szokta csalogatni. Ekkor lát­ta meg a hangya a gyerek kezére kötött léggömböt. — Jaj de jó ezen a szép selymes gömbön lustálkod­ni. Most már ezzel együtt rö­pülni szeretnék! — kiáltotta. — Ha ez a kívánságod, hát legyen — pattogott vidá­man a léggömb, azzal kitép­te magát a kislány kezéből, és szállt, szállt az ég felé. — Köszönöm, kedves lég­gömb, hogy teljesítetted a kívánságomat. Félelmében addig kapasz­kodott a léggömb vékony bőrére, míg az egyszercsak nagyot pukkant és eltűnt alóla. — Na most végem lesz, nincs menekülés, mire földet érek, nem marad belőlem hírmondó sem — remegett a hangya. Csakhogy nem így tör­tént. Nem zuhant le, ott ma­radt ég és föld között lebeg­ve. Sehol egyetlen fűszál, amiben megkapaszkodhatna. így múlt el felette hét nap, hét éjszaka. A nap perzsel­te, a hold fagyasztotta. Csil­lagokat csak kínjában lá­tott. — Bárcsak fekete hangya lehetnék, és ott élhetnék test­véreimmel a földön. Soha többé nem kívánkoznék a fellegek közé, másképpen képzeltem én az égi boldog­ságot. Hát, amint ezt így elgon­dolta, egyszercsak egy kis szelíd bárányfelhő ért hozzá s így szólt: — Gyere, csak gyere kis hangya, ülj a hátamra. A hangya boldogan en­gedelmeskedett a hó- pihének, aki békésen lebegtette vissza a földre. Azaz, hogy mégsem egészen a földre, mert felfogta egy kis falusi ház kéménye. A hópehellyel együtt a szélére huppant. Szegény hangya ide-oda forgalódott, szerette volna tudni, hol van, így az­tán kormos lett. Róla aztán senki sem mondta volna meg, hogy ő volt az a bizo­nyos fehér hangya. Ami igaz, ez már cseppet se bántotta. Boldogan szaladt végig a ház oldalán, le egészen a földre. Ott keresett egy pici lyukat, azon bebújt, s addig futott, amíg a testvéreihez nem érkezett. Azóta egyet­len fehér hangya sincs, de ezen aztán senki sem búsul ezen a világon. Molnár Andrea Az ötödikesek és a Zója brigád Játékkészítő gyermekklub működik a nyírbátori műve­lődési központban — egyszer már bemutattuk itt, gyer­mekoldalon néhány érdekes munkájukat. Most újabb rö­vid beszámolót küldtek: a húsvét előtti készülődésük­ről. Gyékénykosárkákat fon­tak az ünnepre, s méhviasz- szal írókázott szép hímes to­jásokat raktak mindegyikbe. A nyírbátori gyermekklub jó munkát végzett az elmúlt esztendőben, eredményesen vett részt pályázatokon — ennek elismeréseképpen meghívták őket Csillebércre a népművészeti szaktáborba! Augusztus 16. és 26. között vesznek részt a pajtások a bizonyára sok élményt nyúj­tó táborozáson — szám sze­rint tízen. A Nyíregyházi 5. számú Ál­talános Iskola ötödik C-s rajának titkára számolt be a raj és a Patyolat Vállalat Zója brigádjának kapcsola­táról az Üttörőpostának. „Az egyik osztálytársunk édes­anyja, Hajdú Sándorné a brigád vezetője. Évek óta patronálják osztályunkat, il­letve rajunkat. Elvittek ben­nünket kirándulni, a Télapó- és a fenyőfaünnepélyen aján­dékokat kaptunk. Klubdélu­tánunk megrendezésében is közreműködtek, és gazdagon meg is vendégeltek mind­annyiunkat. Az osztályunk­ban lévő függönyök, térítők rendben tartását is vállalták. Mi viszonzásul vállaltuk, hogy a vállalati ünnepsége­ken műsort adunk. Legutóbb erre a nőnap alkalmából ke­rült sor. Ezeket az esemé­nyeket a rajnaplónkban is megörökítettük.” TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (zárt négy­zetek betűi abc-sorrendben: G, R, U). 6. Némán zár! 7. Pocsék. 8. Utca rövidítése Lengyelországban. 9. Ételt ízesít. 11. Menyasszony. 12. Férfinév. 14. Tempó. 16. Per­zsiái. 18. Római szám, de személyes névmás is. 20. Fé­lig eltölt! 21. Európai nép. 22. OPA. 24. Három, oroszul. 25. Huszonnégy órai. 27. Fiú, suhanc. 28. Fémhuzal. 29. Be­fejezett. Függőleges: 1. Korrózióálló, felületbe­vonásokra használt fém. 2. Megszólítás. 3. ... -fúl. 4. Vissza: kétjegyű mással­hangzó. 5. Jugoszlávia, Ro­mánia, Ausztria gépkocsijel­zése. 6. Megfejtendő (a füg­gőleges 15 folytatása). 10. Botrány, kavarodás. 11. Be­cézett Aranka. 13. Vércsa­tornája. 14. Kézzel jelez. 15. Megfejtendő. 17. Talpon van. 19. Indusztria. 21. Alsó tago­zatos tantárgy. 23. Bácsika. 24. Ócska, rossz, zsargon ki­fejezéssel. 26. Vissza: sze­mélyes névmás. 27. Saját ke­zűleg rövidítése. Megfejtendő: Megyénk két neves írója (vízszintes 1, függőleges 15 és 6). Múlt heti megfejtés: VAS. VÁRI PÁL — PETŐFI. Könyvjutalom: Minda Irén Nyíregyháza, Fónagy András Tiszamagyorós, Fries Zoltán Nyírmada, Bihari Jó­zsef Nagyar, Béda Zsuzsa Demecser, Katona Nóra Nyírszőlős, Tóth András Bal­sa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom