Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
1978. március 25., KELET-MAGYARORSZÁG 3 A TISZASZALKAI ÁFÉSZ ABC-boltjában jó választékot találnak a vásárlók. A múlt évben a beregi üzlet több mint 8.5 millió forint értékű árut forgalmazott. (Elek Emil felvétele) Újdonság: a pályaválasztó-szakkör Utánpótlás az építőiparnak BEVEZETÉS HELYETT: SZÁZÖTVEN IFJÜ SZAKMUNKÁST AVATTAK LEGUTÓBB A SZAÉV-NÉL. AZ ÜNNEPÉLYES PERCEKBEN EGYSZER CSAK VALAKI MEGKÉRDEZTE: EREDETILEG HÄNYAN VÁLASZTOTTAK AZT A SZAKMÁT, AMIBŐL FELSZABADULTAK? MÉG ÖTVENEN SEM. TÖBBEN ELMONDTAK VISZONT, HOGY ITT, GYAKORLAT KÖZBEN MEGSZERETTÉK... LEHETNE JOBBAK? A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javult a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogy lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? A város ellátása — Ebben az évben termelőszövetkezetünkben százhetven hektáron termesztünk zöldségfélét. Legnagyobb területen, hatvanöt hektáron paradicsomot, míg káposztafélét negyven, áru- és magdinnyét pedig harminc hektáron ültetünk. A fennmaradó területen retket, paprikát, salátát, zöldhagymát termelünk. A szöfm MAGYAR JANOS sünknél fogva nem tudunk versenyezni a déli megyék, Békés, Csongrád termelő- szövetkezeteivel. Náluk már lemegy az a növény, amivel mi kezdünk. De mivel a lakosság igényli a vitamindús zöldséget, foglalkozunk vele. Természetesen ez kifizetődő a szövetkezetnek is. — Ahhoz, hogy nagyobb mennyiséggel kapcsolódjunk be a város primőr zöldséggel való ellátásába, növelnünk kellene a fóliatelepet. Erre már gondoltunk, azonban óriási a költsége egy korszerű, minden igényt kielégítő zöldségtermesztő A pedagógus dolga izonyos, hogy az „állásfoglalás-tervezet” kifejezés nem a legszebben hangzó szópár nyelvünkben. Ám azok a nevelők, akik száznegyven iskolában vitatják meg, tantestületi értekezleten a pedagógus munkaköri kötelességeket tartalmazó kis füzetke mondanivalóját, aligha akadnak meg a kifejezésen. A tartalom fontosabb. Minden iskolába eljutott már a füzet, tehát valamennyi pedagógus számára hozzáférhető, véleményt lehet róla mondani. Célja: meghatározni és egységesebbé tenni a pedagógusok kötelezettségeit s elhatárolni mindettől a vállalható, ám semmiképpen sem kötelező tevékenységeket. Végső soron nincs is szó vadonatúj dolgokról. Hiszen a rendtartások s a különböző rendelkezések eddig is adtak támpontokat. A pontosabb megfogalmazásra mégis igen nagy szükség volt, az utóbbi esztendőkben ugyanis erősen szaporodtak a nevelők terhei — köztük is a korántsem iskolai, nevelésioktatási feladatok. A tervezet most igen kategorikusan és egyértelműen leszögezi: a pedagógus alaptevékenysége az intézményi, tehát iskolai, nevelő- otthoni, hivatásnak megfelelő munkahelyen végzett oktató és nevelő munka! Ez a kötelező, erre „esküdött fel” minden nevelő. Benne van — s ez megint csak természetes — az önképzés, sőt jó néhány olyan iskolai feladat, az ifjúsági szervezetek segítésétől a gyermekvédelemig, a szülők körében folytatott nevelőmunkáig mindaz, ami szintén nem választható el a pedagógus hivatástól és az iskolai nevelőmunkától. Ami nyilván elégedettséget és jó végrehajtás esetében megnyugvást is kelt: lezárva a sok helyütt parázsló vitákat, egész sor tevékenység nem tekinthető munkaköri kötelezettségnek. Csak dióhéjban: például a tankönyvárusítás, az ösztöndíjak kifizetése, a folyóiratok vagy az iskolatej árusítása, a közönségszervezés, esetenként névsorok, egészségügyi törzslapok készítése, kezelése, külső szervek számára adatszolgáltatási igények kielégítése. A tervezet készítőinek az az álláspontjuk, hogy ilyen tevékenység ellátására lehetőleg még társadalmi munkában se nevelőket vegyenek igénybe, hanem elsősorban az iskola ügyintézőit kérjék fel, sőt — a felkérő szervek adminisztrátorai is elláthatják ezt a munkát. Nem zárja ki természetesen társadalmi munka végzéséből a tervezet a nevelőket, sőt legjobb képességeiknek, hivatásszeretetüknek megfelelően ösztönzi őket erre, ajánlva az ilyen terhek egyenletesebb elosztását. Végül a bérezés, illetve a többletmunka megfizetésére is tartalmaz elveket a készülő állásfoglalás. D smételjük, állásfoglalás ez, tehát nem tiltó jogszabály; irányt mutat, végső soron jól használható és logikus érvelést; tennivalók sorát tálalja. Az egyenlőbb teherviselés megteremtése, a pedagógusmunkához nem tartozó tevékenységek kiszűrése azonban a munkahelyeken, az oktatási intézményekben kell, hogy megtörténjék. Okos és demokratikus vezetési módszerek nyomán; őrködve azon, hogy a döntő, a legfontosabb pedagógusmunka valóban az oktatás, a nevelés legyen mindenütt. Mindenki nyer Tavaly novembertől működnek általános iskolai szakkörök a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Négy szakma alapjaival ismerkedhetnek meg a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályosok. Mi a célja a vállalatnak ezekkel az üzemi szakkörökkel? — kérdeztük Ungvári Albertné pályaválasztási megbízottat. — Elsősorban a pályaválasztást szeretnénk megköny- nyíteni — s ez mindkét „félre” vonatkozik. A vállalat egyes szakmákban valósággal küszködik az utánpótlás előteremtésével. Abban reménykedünk, talán így jobban felhívhatjuk a gyerekek figyelmét. Nyerhet a vállalat is, de a gyerekek is, hiszen a szakmák gazdagabb választékával ismerkedhetnek meg — közvetlen közelről. A megyei pályaválasztási tanácsadó intézet egyik „szülője” és gondviselője a négy szakkörnek. Az intézet igazgatója, Nagy Miklós, így foglalta össze az üzemi szakkörök jelentőségét: — E szakkörök legfonto- sab funkciója a munkára nevelés, ami az általános iskola egyik fő feladata volna. Másik funkciója pedig valóban a pályaválasztás megkönnyítése. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy nem sokat javult a pályairányítás az iskolákban, sem a gyerekek, sem a szülők, sem a pedagógusok nem ismerik a választható szakmákat. Ezért volna nagy szükség sok, hasonló üzemi szakkörre... Egy jeles fizikából Figula Györgyné, a Nyíregyházi 1. számú Gyakorló Iskola igazgatója egy példát említ az egyik szakkörös gyerekről: — Az üzemben elkészített a gyerek egy elektromos kapcsolótáblát — s másnap úgy tudott felelni fizikából, éppen az elektromosságból, mint azelőtt soha. A pedagógusok általában azoknak a gyerekeknek a nevét jegyzik meg, — azok a jók — akik intellektuálisan kiemelkednek az átlagból. A jó kézügyesség, a barkácskészség, egyáltalán a fizikai munka iránti érdeklődés miatt aligha válik ismertté a gyerek. Most, ezekkel a szakkörösökkel ez történt. Megtanulták a nevüket, pedig gyengébb tanulók ... A szakkörök munkáját az első perctől kezdve figyeli a tanárképző főiskola néhány hallgatója, feljegyzéseket készítenek a gyerekek találkozásairól a munkával, első sikereikről, stb. Milyen hatással van ebben a korban a gyerekre a rendszeres találkozás az üzemi fizikai munkával? — kérdeztük Kerekes Imréné dr. főiskolai docenst. Á „munka zenéjét" hallani kell — A gyermek személyiség- fejlődése szempontjából az volna az ideális, ha óvodás kortól, a családban hallott élmények alapján tanulná meg „a munka zenéjét”. Tudjuk, hogy ez általában nem így van. Mi itt pszichológiai megfigyeléseket is végzünk, s tapasztalataink csak, megerősítik a személyes élmény fontosságát. Nem lenne szabad ügy választani egy pályát, hogy a gyermek gyakorlatban ne ismerje azt a szakmát, amit majd művelni fog... A villanyszerelő, a víz- és központifűtés-szerelő, a szerkezetlakatos és az asztalos munkájával ismerkedhetnek meg a gyerekek. A négy szakkörbe közel ötvenen járnak, az 1-es gyakorlóból, valamint a 2-es és a 3-as számú iskolából. A vállalat gondoskodik az anyagról, a szerszámokról, ha szükséges, a telepre utaztatásról is. A foglalkozásokat tizennégyszer kétórás tematikával a 107-es és a 110-es szakmunkásképző intézetek tanárainak vezetésével a vállalat tanműhelyeiben tartják. A szerkezetlakatosok tanműhelyében Kovács János szakoktatót kérdeztük: szerinte mi értelmük van ezeknek a szakköröknek, megmutatkozik-e ilyen fiatal korban a tehetség? — Jelenleg másodéves tanulók vannak itt, meg a kicsik. A korkülönböség meglátszik, de az aprók is nagyon ügyesek, s főleg szorgalmasak. Igaz, van köztük egy-két balkezes. Ha ők tanulók volnának, nehezen boldogulnánk egymással, mert ebben a szakmában nem jó a balkezesség. Hogy melyik a legügyesebb? Sokukban mutatkozik hajlam, de talán ott a sarokban, az a picike. .. Elkanyarodó szándék Az a picike — Skolnyik Mihály. Egy vaslemezzel bíbelődik, forgatja, vágja, aztán befogja a satuba, reszeli, csiszolja. Készül a meglepetés. Misi édesapja sertésgondozó, édesanyja betanított munkás. A kisfiú hetedikes, de már eldöntötték: ide jön majd szakmát tanulni. A szakkör sok gyerek eredeti szándékát módosította. A nyolcadikosok már beadták jelentkezési lapjaikat, többségük a szakkörben megismert szakmára. Egy-két szülő még közben is mást szeretett volna, de mikor eljöttek, megnézték a tanműhelyeket — megnyugodtak. Megoldás-e ez a forma az úgynevezett hiányszakmákban az utánpótlásra? — kérdeztük Szakács Lajost, a vállalat munkaügyi osztályvezetőjét. — Az egészen nagy gondokat természetesen nem oldja meg, mert ettől nem lesz több ács-, kőműves-, vagy vasbetonszerelő-tanulónk. De ezek után a szakmák után sem nagyon kapkodnak, illetve csak gyengébb bizonyítvánnyal, vagy átirányítással kerülnek hozzánk. Ezen most már talán lehet változtatni ... S Végül Nagy Miklóstól azt kérdeztük, milyen lehetőséget látnak a pályaválasztás szakemberei a megyében, hasonló szakkörök indítására? — Ez egy újdonság, az országban nem sok ilyen van. A következő a bőripari, a tervei már annak is elkészültek. Eben az évben öt ilyen szakkört szeretnénk indítani, különböző szakmákból. Nem csak a megyeszékhelyen, s nem csak iparit. Ügy látszik: érdemes... Baraksó Erzsébet vetkezet palántaszükségletét magunk állítjuk elő. Sőt a biztonsági tartalékból még a kisárutermelőknek is jut, de adunk el palántát a kiskerttulajdonosoknak is. — A hetvenes évek elején használt hollandi ágyat fokozatosan felváltottuk a fóliasátrakkal. Ez olcsóbb, kisebb a beruházási költség, kevesebb munkaerőre van szükség, s emellett egészségesebb,-edzettebb palántát tudunk előállítani. A fóliát már előző évben feltesszük a vázszerkezetre, így a leghidegebb napokon is csak a talaj felső egy-két centiméteres rétege fagy át. — Nekünk elsődleges célunk ilyenkor a város friss zöldséggel való ellátása. Legkorábban a salátát visz- szük majd a piacra, április elején. Persze északi fekvételepnek. — A vetőmagellátással elégedettek vagyunk. Megfelelő a fajtaválaszték, s mennyiségben is elegendőt kapunk. Kérjük és igényeljük a Budapesti Kertészeti Egyetem kísérleteinek eredményét, amit mi is bevezetünk. Talán a gépellátottságunk az, amin változtatni kellene. Nagy szükség lenne a régi tápkockázó gép újjal való felváltására. Ezenkívül egy komposztálógépre, ami gyorsítaná, s ezzel könnyebbé tenné mind a primőr, mind pedig a szántóföldi zöldség termesztését. Elmondta: Magyar János, a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet zöldségtermesztési ágazatvezetője. Lejegyezte: Sipos Béla. 0 A nyírbánáti Akácból a nyitott ajtón át messzire hallatszott a nóta, amit Hagymási Karcsi zenekara ba- zsevált és néhány tsz-tag üvöltött. A banda már izzadt, de abbahagyni nem lehetett, mert a Kiss Illés brigádja mulatott. Nem is akármilyen ügyből kifolyólag: aznap kapták meg a Kiváló Brigád címet, s a velejáró „borítékot”. Már este nyolc is elmúlt, amikor idegen ember lépett az Akácba. Végre a zenészek is fellélegezhettek, mert mindenki figyelme az ismeretlen jövevényre irányult. A hirtelen csendet az idegen rekedtes hangja törte meg: — Jó estét, emberek! Mondják már, mikor megy busz Fülöpre? — Holnap reggel, ecsém! — szólalt meg Kiss Illés vigyorogva. — Mondja bátyám, nem volna valaki, aki átszaladna velem? Az a tizenöt kilométer nem nagy távolság —, mondta az idegen, és kérő szemmel nézett Kiss Illésre. — Hát nem bánom, átszaladhatunk. — A jó isten áldja meg bátyám! — Nono, csak ne bízzuk a jó istenre! — Nem is úgy gondoltam én —, mondta az idegen elpirulva — hanem hát iszik valamit, bátyám? — Már hogyne innék! Józsi, két korsó sert, ...az úr fizeti! — Na, egészségére ecsém, — koccintotta poharát Kiss Illés az idegenéhez, s egy húzásra nyelte le a sört. — Iszik még egyet, bátyám? — Már miért ne innék? « — És mer inni? — Ajaj, itthon vagyok én ecsém! S ez így ment, amíg legalább nyolc korsó sört be nem termeltek. Végül a jövevény szólalt meg: — Hát akkor mehetnénk is. — Ügy ahogy mondja —, s ezzel Kiss Illés meg az idegen megindult ki az étteremből a fülöpi úton. Már majdnem elhagyták az utolsó házakat is, amikor az idegen megszólalt: — Mondja már bátyám, maga hol lakik? — Én?? Itt, vagy három utcával visszább. Miért? — Hát a kocsiért, vagy a motorért. — Hogy miért??? — A kocsiért, vagy a motorért! — Nincs nekem ecsém még biciklim se! — De hát azt mondta, hogy átszalad velem Fülöpre?! — Hát ha nagyon akarja, szaladhatunk is —, mondta Kiss Illés, s megindult kocogni a köves út szélén. Karacs S. Béla
