Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
Á második napon: a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója — A külügyminiszter expozéja — Interpellációk Pénteken befejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácskozás második napán megjelent Lo- sonczi Pál, Kádár János és Lázár György is. Az elfogadott napirendnek megfelelően elsőként Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke tartotta meg beszámolóját. Beszédében rámutatott: hazánkban törvényes rend van, az állampolgárok nagy többsége tiszteletben tartja törvényeinket, s a Legfelsőbb Bíróság tapasztalatai szerint a különböző szintű bíróságok a jogszabályokat betartják, kiegyensúlyozottan, helyesen alkalmazzák. A döntések széles körben találkoznak a lakosság igazságérzetével. Ezt az is mutatja, hogy bár hazánkban évente a bíróságok 400 ezer ügyben hoznak jogerős határozatot, ezek el len az elmúlt 3 évben évente átlagosan 14 ezer panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, illetve a legfő!,b ügyészhez, s ez mindössze az ügyek három és fél százaléka. 1977-ben a Legfelsőbb Bíróság 1700 büntető, 1438 polgári, 2525 gazdasági, 432 munkaügyi pert fejezett be; tehát összesen 6095 konkrét ügyben hozott határozatot. Ugyanebben az évben 8717 törvényességi óvás iránti kérelmet bírált el, s a bíróságok számára egy irányelvvel és két elvi döntéssel adott iránymutatást. A továbbiakban Szakács Ödön részletesen szólt a legfelsőbb bírói fórum büntető, katonai, polgári, munkaügyi és gazdasági kollégiumának munkájáról. A büntető bíróságok — mondotta — törvényes eljárásban, a cselekmény súlyával és az elkövető társadalmi veszélyességével arányban álló felelősségre vonást alkalmaznak és büntetést szabnak ki. Bíróságaink előtt minden tekintetben érvényesül a törvényességnek Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság Púja elnöke beszámolóját mondja. tartja. Frigyes külügyminiszter expozéját az a követelménye, hogy személyre tekintet nélkül kell a bűncselekményért a fele- lelősségre vonást alkalmazni. Ez felel meg az állampolgári jogegyenlőség elvének is. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának elvi irányító, valamint ítélkező munkája is ezeket a célokat szolgálta az eltelt időszakban. A Legfelsőbb Bíróság működését, ítélkező és elvi irányító tevékenységét is a törvények és a népünk előtt álló feladatok szabják meg. Arra törekszünk — mondotta befejezésül —, hogy hazánkban tovább szilárduljon a törvényesség. Az * országban változatlanul egységes és szilárd legyen a jogalkalmazás valamennyi területe. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójához két képviselő jelentkezett szólásra. S. Hegedűs László, (Pest megye, 24. vk.), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára felszólalásában rámutatott: bíróságaink ítélkezése a társadalom egyetértését és támogatását élvezi. Az elmúlt években gazdagodott népünk jogismerete, jogértéke, s a közvéleményt leginkább az erőszakos cselekmények nyugtalanítják. A bűncselekmények többsége jórészt az elmaradottságból, a generációkon át ható felelőtlen életvitelből fakad. Az erőszakos bűn- cselekmények visszaszorítása ezért elsősorban társadalmi feladat. Kitért arra is, hogy Az országgyűlés második napján, az ülésre ellátogatott Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke. Képünkön Willy Brandt Kádár Jánossal Péter Jánosnak, az ország- gyűlés alelnökének társaságában. (Kelet-Magyarország telefotó) súlyos közérdekű gond a közlekedési bűncselekmények nagy száma. Ezeknél is a személyi és társadalmi felelőtlenség a bajok forrása — mondotta —, s felhívta a figyelmet arra is, hogy a kisebb rendbontások, rongálások, lopások visszaszorítása érdekében szükség lenne a szabálysértési eljárás egyszerűsítésére hatékonyabbá tételére. Mátay Pál (Fejér m. 3. vk.) megyei főügyész egyebek között azt hangsúlyozta: hasz-' nos volt, hogy a legutóbbi idők új, jelentős törvényének hatályba lépésével szinte egyidejűleg történt meg az új rendelkezések egységes értelmezését biztosító elvi iránymutatások kidolgozása, s beszélt arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásainak nemcsak a bíróságok előtt van nagy tekintélyük, hanem minden jogalkalmazó réteg körében, s hatással vannak mindennapi életünkre, az állampolgári magatartásra is. A Legfelsőbb Bíróság elnöke zárszavában örömmel nyugtázta, hogy a bírák, ügyészek, jogalkalmazók elfogadják a bíróságok elvi irányító testületének irány- mutatásait, jóllehet az elvi döntések nem mindig kötelező erejűek. Szakács Ödön egyetértett a közlekedési bűncselekmények kapcsán felvetett aggodalommal, s hozzáfűzte: érthető a közvér lemény követelése, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetőit szigorúbb ítélettel sújtsák. Az országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a hozzászólásokra adott választ egyhangúlag tudomásul vette, majd a külügyminiszter beszámolója következett. (Folytatás a 4. oldalon) XXXV. évfolyam, 72. szám ARA: 80 FILLER 1978. március 25., szombat MA „Ügyes" vasgyűjtők (2. oldal) Utánpótlás az építőiparnak (3. oldal) Az államosítás évfordulóján M agyarország politikai, társadalmi és gazdasági fejlődése 1948-ban a szocializmus irányába fordult. Az iparban március 25-e adott indítást ennek a folyamatnak. A száznál több munkást foglalkoztató ipar- vállalatok magyar tulajdonú részvényeinek államosításával, több mint félezer iparvállalat állami tulajdonba vételével a hazai iparban túlsúlyra jutott a szocialista szektor. Kiemelkedő eseménye és dátuma e nap a magyar ipartörténetnek, mert az ipari államosításokkal kezdődött az az átalakulási folyamat, amely a modern ipar kiépítésével a magyar gazdaság szerkezetét, jellegét és fejlettségét is formálta. A magyar ipar termelése az elmúlt évben csaknem nyolcszorosa volt az 1950. évinek, bruttó állóeszköz-va- gyona — ennek legfőbb elemei a műszaki-technikai színvonalat is meghatározó: gépek, technológiai berendezések — mintegy hétszeresére növekedett, az ipari dolgozók száma pedig több mint kétszeresére. A csaknem három évtizednyi időt a termelésnövekedés évi 8 százalékos átlaga jellemzi. Olyan növekedési ütem ez, amely a hazai ipartörténetben példa nélküli, nemzetközi összehasonlításban pedig jóval a világátlag feletti. Különösen jelentős a fejlődés Szabolcsban, ahol a fel- szabadulás idején alig ezer ipari munkás dolgozott, ma viszont százezer az ipari foglalkoztatottak száma. A gyors ütemű ipari fejlesztést jelzi, hogy még 1976—77-ben is 14—15 százalékos termelésnövekedés volt a megyében. Az ötvenes évek dereka óta az ipar a népgazdaság vezető ágazata, amely napjainkban az ország társadalmi termékének 57—58, nemzeti jövedelmének pedig 45—46 százalékát állítja elő. A megye iparának termelési értéke a múlt évben 17 milliárd forint volt, míg a mezőgazdaság termelése 10 milliárd. Az ipar nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban is az első helyre került. A magyar ipar teljes termelésének csaknem egynegyedét a külpiacokon értékesíti, végtermék-kibocsátásában — vagyis az ipari termékek fogyasztásra, felhalmozásra és exportra való fel- használásában — az exporthányad az 50 százalékot is meghaladja, összes kivitelünknek csaknem 90 százaléka az ipar produktuma, s ha ebből levonjuk a nyers- és alapanyagokat, az állapítható meg, hogy a magyar export mintegy négyötödét ipari kész- és félkész termékek alkotják. A magyar ipar elmúlt évtizedekben fejlődése során arculatát, ágazati szerkezetét is megváltoztatta. A két világháború közötti időszakban, de még az 1950-et megelőző esztendőkben is az ipari termelés több mint a felét a könnyűipar és az élelmiszeripar állította elő, jelezvén, hogy a magyar ipar a korabeli nemzetközi szinthez képest is elmaradott volt. A gazdasági haladás ütemét, az egész gazdaság fejlettségét meghatározó nehézipar részesedése a teljes ipari termelésben ma mintegy 63 százalék. Ennek jegyében lett a gépipar a magyar ipar elsőszámú ágazata, amelynek részesedése a teljes ipari termelésben 26—27 százalék, a vegyipar pedig megtöbbszörözte részesedését — a korábbi kb. 5 százalékról több mint 15 százalékra, — folyamatosan zárkózik fel ahhoz a termelési arányhoz, amely a modern vegyi anyagok általános alkalmazásához szükséges. Az általános tendenciákhoz igazodik Szabolcs-Szat- már is, ahol az ipari termelésen belül szintén a nehézipar aránya a legmagasabb, a vegyiparon belül olyan gyáróriások alakultak ki, mint az Alkaloida, a Taurus nyíregyházi gumigyára. Az államosítás a magyar ipartörténet nevezetes eseménye, dátuma, fordulópontja, jogos tehát a történelmi szemlélet, a múlthoz történő viszonyítás. Jogos, de nem elegendő. A magyar ipar jelentős és egyre növekvő részvétele a nemzetközi munkamegosztásban szükségessé teszi a kitekintést, a nemzetközi összehasonlítást. Nemzetközi mércét, szemléleti módot alkalmazva az állapítható meg, hogy a mai magyar ipar ágazati szerkezete közel került a fejlett ipari országok struktúrájának mai jellemzőihez. E tekintetben a magyar ipar viszonylag gyorsan felzárkózott, jóval erőteljesebb mértékben, mint a termelékenységben, és a műszaki színvonalban. A magyar ipar a közelmúltig extenzív jelleggel és módon fejlődött, a termelés bővítésének egyik mozgatója a létszámnövelés volt. Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben ez a több évtizedes tendencia az ellenkezőjére fordult, a munkatermelékenység termelést növelő szerepe megnőtt. 1950—1977. átlagában a termelékenység mindössze 3,4-szeresére nőtt, a termelés bővülését még fele részben sem fedezte. Az ebből származó, s a napjainkat terhelő örökség: a magyar ipar jelenlegi termelékenysége a nemzetközi átlag mögött van. Szorosan összefügg ezzel a műszaki színvonal nem kielégítő volta. Az extenzív iparfejlesztést ugyanis egyidejűleg az is jellemezte, hogy a műszaki-technikai színvonal, a technikai felszereltség — azaz az ipar állóeszközeinek gyarapodása — nem tudott lépést tartani a termelés növekedési ütemével. E negatív jelenség csak a hatvanas évek közepe táján szűnt meg, azóta a technikai felszereltség évi növekedési üteme már meghaladja a termelés fejlődési ütemét. Az utóbbi tíz-tizenöt év szabolcsi iparfejlesztése is előbb az extenzív munkahelyet teremtő fejlesztésre irányult. Ma viszont már a megyében is változott a helyzet, mindinkább az intenzív fejlesztést valósítják meg az üzemekben. Ezt szolgálják az új gyártmányok, a korszerű termelőberendezések. W 'lz államosítás óta eltelt három évtized iparfejlesztő W 4munkája jelentősei és maradandót alkotott: alig luSLj emberöltőnyi idő alatt a közepes fejlettség szintjére emelte a teljesítőképességben sokszorosára növelt magyar ipart. Most — s ez alatt napjaink, s a soron következő ötéves tervek időszakai értendők — az ipari fejlettség magasabb szintjét kell megcéloznunk és elérnünk. Ez fejeződik ki a hetvenes évek iparpolitikájában, amely az ipari termelés hatékonyságának növelését — s az ehhez kapcsolódó feladatokat: a termelési és gyártmány struktúra korszerűsítését — állította az iparfejlesztés középpontjába. Az intenzív jellegű iparfejlesztésben csak a kezdő lépéseket tettük meg, amikor a világpiaci árváltozások — mindenekelőtt a nyersanyagok és az ipari késztermékek árarányainak módosulása — is megsürgették a teendők tempósabb végrehajtását. Befelezte munkáját az országgyűlés
