Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 4. A Pravda: A szovjet—japán szerződéstervezetről Harcunk fontos eleme: az igazság terjesztése a lé­tező szocializmus sikereiről Borisz Ponomavjov nyilatkozata a budapesti tanácskozásról — Szovjet—japán jószom­szédsági és együttműködési szerződéstervezet, amelyet a közelmúltban hozott nyil­vánosságra a szovjet sajtó, osztatlan figyelmet keltett a japán közvéleményben. A tervezet szövegét valamennyi központi tokiói lap közölte. Egészen más álláspontot foglalnak el a szovjet javas­lattal kapcsolatban a japán hivatalos körök. A kormány magas beosztású tisztviselői igyekeznek negatív alapállá­sukat, a szovjet békekezde­ményezéssel szembeni előíté­letüket a közvéleménybe is betáplálni. Kapásból vissza­utasították a tervezetet és Georges Marchais, az FKP főtitkára a Le Monde- nak adott nyilatkozatában megújította azt a javaslatát, hogy a baloldali pártok ha­ladéktalanul, minden felté­tel nélkül kezdjék újra a ta­valy szeptemberben félbe­szakadt tárgyalásokat, hogy még március 12-e előtt meg­állapodás jöhessen létre a baloldal programjáról és a választások második fordu­lójára vonatkozóan a kölcsö­nös visszalépésekről. Ha a szocialista párt elutasítja a tárgyalások március 12-e előtti felújítását, akkor az FKP-ra való szavazás marad az egyetlen lehetőség azok számára, akik a szocialista pártot vissza kívánják hoz­ni a baloldali unióhoz. „Mi tovább küzdünk a balodali unióért. De természetesen, az unióhoz kettő kell.” Az FKP főtitkára nyilatko­zatában nemzetközi kérdé­Pénteken Salisbuiyban lan Smith rhodesiai miniszterel­nök és három megalkuvó he­lyi afrikai vezető, Muzore- wa, Sithole és Chirau aláírta a legutóbbi tárgyalásokon született megállapodásokat, nevezetesen a „hatalom ez év végi átadásáról” és az átme­neti időszak kormányzatának „képletéről”. Megfigyelők szerint nyil­vánvaló, hogy az újabb alku szovjetellenes kirohanások rohamát indították ellene. Azt terjesztik róla, hogy Ja­pán „elszigetelését célozza” olyan országoktól, mint az Egyesült Államok és Kína, „aláássa Japán külpolitikájá­nak önállóságát”, sőt arra irányul, hogy Japánt „a Szovjetunió csatlósává te­gye”. A szerződés ellenfelei ré­széről a leghevesebb táma­dást a tervezet 3. cikkelye váltotta ki, amelynek értel­mében a felek kötelezettsé­get vállalnának arra, hogy nem engedik felhasználni te­rületüket olyan célra, amely kárt okozhat. sekkel is foglalkozott. Nyu- gat-Szaharát illetően kije­lentette, hogy egy baloldali kormány, amelyben kommu­nista miniszterek is részt vennének, visszavonná a francia katonai személyzetet Nyugat-Szahara térségéből. Az FKP főtitkára leszö­gezte: az európai földrészen Franciaország hozzájárulhat az enyhülés politikájának ki- szélesítéséhez és a megkü­lönböztetés nélküli együtt­működéshez. Egy baloldali kormány tehát előmozdítaná a leszerelést és síkra szállna a tömbök felosztásáért. S mindent elkövetne a helsinki záróokmány ajánlásainak teljes végrehajtásáért és ja­vasolná, hogy Franciaország minden olyan országgal, amely ezt akarja, köztük a Szovjetunióval is, kössön meg nem támadási szerződé­seket. kemény ellenállásra talál majd úgy Rhodesiában, mint külföldön. „A belső megálla­podásból” kizárt Zimbabwei Hazafias Front, az Afrikai Egységszervezet egyértelmű támogatására számíthat. Az ENSZ jövő heti Rhodesiával foglalkozó vitáján is az vár­ható, hogy a tagállamok többsége elhatárolja magát a Salisburyban nyélbeütött al­kutól. (Folytatás az 1. oldalról) A Szojuz 28. a Föld körül tett 17. fordulata alatt Alek- szej Gubarev és Vladimir Re­mek végrehajtotta azt a szük­séges korrekciós manővert, amellyel az űrállomás köze­lébe juttatták űrhajóju­kat. Innen kezdve már az automatikus berendezések vették át az irányítást, rádió- technikai és egyéb berende­zésekkel az űrállomás köz­vetlen közelébe vitték az űr­hajót, amelyet Romanyenko és Grecsko korábban megfe­lelő orientációval a kívánt helyzetbe hozott. Az össze­kapcsolás, amelyet a földi irá­nyító központból televízión követtek — a kamera az űr­állomáson működött — telje­sen a megadott és többször sikerrel megvalósított prog­ram szerint ment végbe: köz­vetlen közelébe érve az űr­hajó egészen kis sebességgel közelítette meg az űrállo­mást, az összekapcsoló beren­dezés orra lassan becsúszott a Szál jut 6. megfelelően ki­munkált kapcsolórészébe, és a mechanikus berendezések összekapcsolódtak. Az összekapcsolás után az űrhajósoknak még ellenőriz­niük kellett, hogy az tökéle­tes-e, valamennyi berendezés működik-e és a két égi jármű hermetikusan kapcsolódik egymáshoz. Ez a munka mint­egy három órát igényel s csak ezt követően lehetséges az összekötő ajtók kinyitása. Jugoszláv— spanyol tárgyalások A hivatalos látogatáson Belgrádban tartózkodó Mar- celino Oreja spanyol külügy­miniszter pénteken délelőtt folytatta csütörtök este meg­kezdett tárgyalásait Milos Minies jugoszláv külügymi­niszterrel. A napirenden a nemzetközi helyzet időszerű problémái szerepeltek. David Owen brit külügy­miniszter, csütörtök este a BBC-nek adott interjúban „kezdeti eredményként” ér­tékelte a „belső megállapo­dást”. A brit diplomácia ve­zetője ugyanakkor — híven London kétkulacsos politiká­jához — aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a Nko- mo és Mugabe vezette haza­fias front részvétele nélkül a megállapodások életképtelen­né válnak. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a központi bizottság titkára nyilatkoza­tot adott a Pravdának a test­vérpártok központi bizottsági titkárainak Budapesten meg­tartott tanácskozásáról. — Küldöttségünk — mon­dotta — elégedett a tanács­kozás menetével és eredmé­nyével. Véleményünk szerint a tanácskozás meghatározó szerepet tölt be a testvérpár­tok együttműködésének to­vábbi fejlesztésében az esz­mei-politikai területen. — A vita központi kérdése az volt, hogyan őrizzük meg és szilárdítsuk meg a békét, hogyan akadályozzuk meg a nukleáris katasztrófát. Az elvtársak arról beszéltek, hogy még tevékenyebben, kezdeményezőbben kell fel­lépnünk, el kell érnünk kö­zös céljaink megvalósulását. A béke megszilárdítása or­szágaink, pártjaink számára elsőrendű feladat és erről vi­lágosan szóltunk a közle­ményben. Az SZKP Központi Bizottsága, élén L. I. Brezs- nyev elvtárssal, mindent megtesz e történelmi fontos­ságú feladat megoldásáért. — A tanácskozás, vala­mennyi felszólalója rámuta­tott: ahhoz, hogy megőrizzük a békét, elhárítsuk a háború fenyegetését, még következe­tesebben és szilárdabban kell gondoskodnunk a politikai enyhülés megszilárdulásáról, arról, hogy az katonai eny­hüléssel egészüljön ki. A ta­lálkozón részt vett pártok kijelentették, hogy ezen a té­ren még energikusabban te­vékenykednek mind politikai téren, mind pedig abban, hogy ideológiailag támasszák alá az enyhülés érdekében végzett gyakorlati tevékeny­ségünket. — Az enyhülés zsákutcába juthat, ha nem érjük el a fegyverkezési verseny meg­szüntetését, nem keressük a leszereléshez vezető utakat. — A tanácskozáson részt- vett valamennyi párt egyet­értett abban, hogy a békéért és a haladásért vívott harc legfontosabb eleme: az igaz­ság terjesztése a létező szoci­alizmusról, sikereiről, a ka­pitalista rendszerrel szembe­ni fölényéről. A vita során erről számos érdekes megál­lapítás hangzott el. A testvér- pártok küldöttségei tájékoz­tatást adtak a szocialista és a kommunista építés országuk­ban elért sikereiről. — A felszólalók aláhúzták, hogy az emberiség e legfon­tosabb létkérdéseinek megol­dásában a kommunisták fon­tos szerepet hivatottak be­tölteni. Az osztályellenség is tudja ezt, éppen ezért törek­szik minden eszközzel arra, hogy megingassa a kommu­nista mozgalmat, elválassza egymástól a kommunista pártokat, gyengítse azt a ké­pességüket, hogy összeforrot­tan lépnek föl. Az imperia­lizmus ebben látja az egyik legfontosabb utat arra, hogy ártson az enyhülésnek, meg­ingassa a békeszerető erők pozícióit. — A tanácskozáson részt vett pártok kifejezésre jut­tatták, hogy szolidárisak a nem szocialista országok test­vérpártjaival, támogatják az imperializmus ellen a béké­ért, a népek biztonságáért, a szocializmusért vívott harcu­kat. A találkozón nagy figyel­met szenteltek a nemzeti fel­szabadító mozgalom problé­máinak. Ez teljességgel ért­hető is, hiszen a mozgalom most fejlődésének igen fele­lősségteljes szakaszát éli át. Szó volt arról, tiogy fokozni Súlyos harcok A közép-amerikai Nicara­guából változatlanul tünteté­sekről érkeznek hírek. Az or­szág több városában csütör­tökön is súlyos összecsapások zajlottak le a kormánycsapa­tok és a tüntetők között. A legsúlyosabb harcok színtere továbbra is Masaya és León városa. A két település la­kossága utcai harcokat ví­vott a diktatúra fegyveresei­vel. Az országot 40 éve irányí­tó Somoza-család diktatúrája ellen a hét elején újult erő­vel lángolt fel a lakosság harca, miután az elnök meg­tagadta, hogy eleget tegyen a lemondását követelő demok­ratikus ellenzék kérésének. kell a figyelmet az úgyne­vezett harmadik világban, különösen pedig a felszaba­dító harc legizzóbb pontján végbemenő folyamatok iránt. — Végül felhívták a fi­gyelmet arra, hogy az impe­rializmus felélénkítette a szo­cializmus elleni, a kommu­nista mozgalom elleni, a tár­sadalmi haladás és a béke el­leni propagandáját. Tulaj­donképpen ezek nem jelen­tenek külön-külön irányvo­nalat az imperializmus pro­pagandájában, egy és ugyan­azon irányvonal megnyilvá­nulásai, hiszen napjainkban nincs olyan béke- és haladás­ellenes állásfoglalás, ami ne lenne egyben kommunistael­lenes is. És megfordítva: minden kommunistaellenes diverzió kárt okoz a békének és a haladásnak is. Ezért, ahogyan azt a felszólaló elv­társak hangoztatták, a béke és a haladás védelme elvá­laszthatatlanul összekapcso­lódik az imperialista ideoló­gia, a kommunistaellenesség ellen vívott harccal. — A vita érdekes, tartal­mas és gyümölcsöző volt, a találkozót jól szervezték meg. Ebben nagy érdeme van a vendéglátó pártnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak, amelynek valamennyien őszinte hálánkat fejezzük ki — mondotta befejezésül a Pravdának adott nyilatkoza­tában Borisz Ponomarjov. Nicaraguában A managuai kormány csü­törtökön közzétett jelentése szerint az országban január 10. óta tartó zendülés során eddig 45-en vesztették életü­ket. Hitelt érdemlő források azonban ezt a számot lénye­gesen nagyobbra becsülik, hiszen egyetlen városban, Masayában, — a Vöröske­reszt adatai szerint is — a halottak száma meghaladja a 20-at. Csütörtökön a nemzeti gárda egységei tömeges le­tartóztatásokat hajtottak vég­re a diktatúraellenes felke­lés két központjában, Masa­ya Monimbo nevű szegény­negyedében és Leónban. Georges Marchais: Feltétel nélküli tárgyalást A rhodesiai megalkuvók népeilenes egysége yugaton mostanában sok szó esik a szocia­lizmus különböző „modelljeiről”. A polgári pro­paganda, saját céljainak megfelelően, úgy állítja be a dolgot, hogy az SZKP csupán egy modellt ismer el ezekből, mégpedig a sajátját, s arra törekszik, hogy a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet minden kérdésének megoldásában csakis a saját modelljét erőszakolja rá más kommunista pártokra. Mi a helyzet a valóságban? A reális szocializmus im- qnár hat évtized alkotó mun­káját tudja maga mögött. Ugyanakkor a Szovjetunió már régen nem az egyetlen szocialista állam. És akit ér­dekelt, az megfigyelhette, hogy a társadalom szocialista átalakításának számos kér­dését különbözőképp oldották meg az egyes szocialista or­szágokban. Ez természetes, hiszen ezek az országok nem egyforma történelmi múlttal, gazdasági fejlettséggel, poli­tikai hagyományokkal, nem­zeti kultúrával rendelkeztek. Ilyen körülmények között a szocialista átalakítások egy­azon receptjének alkalmazá­sa gyakorlatilag lehetetlen lett volna, és minden ilyen kísérlet helyrehozhatatlan T á rsadalomtudomány Á közös és a sajátos károkat okozott volna. A ka­pitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet tehát sokfé­le megoldással történt, min­den esetben az adott ország sajátosságainak megfelelően. A Szovjetunióban, mint is­meretes, történelmileg úgy alakult, hogy csak egyetlen párt, az SZKP létezik. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a marxizmus—leniniz- mus nem ismeri el a pártok kérdésének más megközelíté­sét a szocialista társadalom­ban. Az októberi forradalom győzelme után a Szovjetunió­ban volt még egy párt, a bal­oldali eszerek pártja, amely kezdetben együtt haladt a bolsevikokkal. Képviselői he­lyet foglaltak a kormányban. Később azonban a baloldali eszerek vezetősége fegyveres felkelést szervezett, harcot indított a bolsevikok ellen, akiket azonban a dolgozó nép túlnyomó többsége támoga­tott. A felkelés törvényszerű­en vereséget szenvedett, a baloldali eszerek teljesen le­járatták magukat és letűntek a politikai élet színpadáról. Azóta a Szovjetunió dolgozói a kommunistákban látják valódi érdekeik egyedüli képviselőit. És mi a helyzet más szo­cialista országokban? Az NDK-ban, Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában és Bulgáriában a kommunista- és munkáspártokon kívül más politikai pártok is van­nak. Ezek természetesen a szocializmus talaján állnak, és hozzájárulnak az új tár­sadalom létrehozásához. Te­vékenységüket a marxista- leninista pártok vezető szere­pét elismerő nemzeti vagy hazafias frontokban fejtik ki. Ez a Szovjetunióétól eltérő politikai szervezetforma, a marxista-leninista elmélet alkotó alkalmazásának meg­nyilvánulása. De vannak más különbsé­gek is. A Szovjetunió „mo- delljétől” eltérő módon folyt le — és helyenként folyik még ma is — például a me­zőgazdaság szocialista átala­kítása. Az NDK-ban nerrt ál­lamosították a földeket, kez­dettől fogva többféle mező- gazdasági termelői társulás jött létre és létezik ma is. Másképpen alakult ki és fej­lődött a szocialista ipar is. Viszonylag hosszú ideig áll­tak fenn a kezdetben magán, majd vegyes (állami-magán) kis- és középvállalatok. Len­gyelországban a mezőgazda­ság alapja mai napig is a pa­raszti kisbirtok, és jelenleg is ennek fejlesztését tekinti a LEMP soros feladatának. A testvéri pártok és államok e téren szerzett tapasztalata felbecsülhetetlen érték, s hozzáférhető mindazok, szá­mára, akik a szocialista útra lépnek anélkül, hogy bárki is kényszerítve lenne azok fel- használására. A különböző országokban végrehajtott szocialista át­alakítások konkrét formái azonban — minden különbö­zőségük ellenére — magukon viselik a szocialista forrada­lom, a szocialista építés alap­vető, elidegeníthetetlen vo­násait. Ezek figyelmen kívül hagyása esetén csak pusztába kiáltott szó lenne minden, amit az új társadalom felépí­téséről mondunk. Melyek ezek a vonások? Mindenekelőtt a forrada­lomban dől el a főkérdés, a hatalom kérdése. A munkás- osztály a dolgozó néppel szö­vetségben kezébe veszi a ha­talmat. A reális politikai ha­talmat a munkásosztály és szövetségesei arra használják fel, hogy felszámolják a ka­pitalista és más kizsákmá­nyolok szociális és gazdasági uralmát. Enélkül szó sem le­het a szocializmusra való át­térésről. A szocializmus győ­zelme, továbbá, csak akkor lehetséges, ha a munkásosz­tály élcsapata, a kommunista párt, harcba tudja vinni a dolgozó tömegeket az új tár­sadalom felépítéséért. És vé­gül, a szocializmus csak ak­kor ereszt gyökeret, ha a dolgozók hatalma meg tudja védeni a forradalmat az osz­tályellenség támadásaitól. Az ilyen támadások pedig elke­rülhetetlenek. A polgári propaganda a szocializmus különféle mo­delljei körül csapott lármá­val egyet szeretne elérni: ar­ra kényszeríti az egyes or­szágok kommunistáit, hogy értékeljék át a szocialista építés általános elvi vonásai­nak jelentőségét, mivel ab­ban reménykednek, hogy ak­kor kudarcra lenne kárhoz­tatva az új társadalom épí­tésének ügye ezekben az or­szágokban. □ burzsoázia nem elő­ször indít rohamot a marxizmus—leniniz- mus egyik vagy másik elvi tétele ellen abban a remény­ben, hogy sikerül letérítenie a kommunistákat a helyes útról, és megakadályozhatja, a világ szocialista átalakítá­sának folyamatát. Az októ­beri forradalom óta eltelt 60 év azonban bizonyítja: a vi­lág forradalmi folyamata magabiztosan halad előre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom