Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-17 / 65. szám
1978. március 17. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Miniszteri levél Hús és valuta A közelmúlt napokban minden termelőszövetkezeti elnök, állami gazdasági igazgató levelet kapott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumból, két miniszterhelyettes aláírásával. Nem mindennap kapnak a mezőgazdasági üzemek vezetői hasonló levelet. Ebben az esetben az ügy fontossága, súlya tette szükségessé. A legnagyobb volumenű és értékű takarmányunk, a kukoricatermesztés továbbfejlesztésére kérik a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetőit. „A minisztérium vezetése megvizsgálta kukoricatermesztésünk helyzetét és a fejlesztés feladatait — írják levelükben. Abból indultunk ki. hogy a kukoricaágazat a növénytermesztés bruttó termelési értékének egynegyedét teszi ki és az állattenyésztés abrakszükségletének 70—75 százalékát adja. Alapvetően a szemes kukorica termésétől függ a közel 40 milliárd forint termelési értékű sertés- és baromfiágazat termelésének biztonsága. A népgazdaság külkereskedelmi forgalmában, devizaegyensúlyának fenntartásában is jelentősége van." Az elmúlt három évben mintegy 180 ezer hektárral csökkent az országban a kukorica termőterülete. Ezzel szemben jelentősen növekedett az állatlétszám. A háziasszonyok a legjobb tanúi, hogy az utóbbi időben megjavult a sertés- és a baromfihús-ellátás. Ezt az ellátási szintet nemcsak tartani, hanem növelni is kell. Az exportunkról szintén nem mondhatunk le. Ahhoz, hogy több húst termeljünk, több abrakra van szükség. Ha azt akarjuk — márpedig akarjuk —, hogy ne csökkenjen a hústermelés, csak két út van: megtermelni itthon a szükséges abrakot, vagy súlyos valutamilliókért külföldről hozzuk be. Az export—import cserearány romlása miatt szemes- takarmány-behozatal nélkül is gondokkal küzdünk. Tehát ez az út tartósan nem járható. Marad a saját ellátás. A minisztérium vezetése vizsgálta, hogy milyen intézkedésekre van szükség. A komplex intézkedéseken belül üzemi feladat a termésátlagok és a vetésterület növelése, az ehhez rendelkezésre álló biológiai, anyagi, műszaki, szakmai feltételek hatékonyabb kihasználása. Mi a helyzet megyénkben? Nálunk a nagyobb hangsúly a hozamok növelésén van, habár az elkészült termelési tervekben mintegy 7 százalékkal a területet is növelik a nagyüzemek Megyénkben minden szövetkezet termel kukoricát. A múlt évben a 142 tsz 37 százaléka megyei átlag felett, 63 százaléka átlag alatt termelt. Sajnos a megyei átlag nem érte el a 32 mázsát sem. Nyilván nincs olyan jó természeti és egyéb adottságunk, mint a nagy kukoricatermelő megyéknek, de a 32 mázsa a szabolcsi viszonyok mellett is igen alacsony. Harmincnégy gazdaság a múlt évben is 40 mázsa felett termelt, sajnos 35 üzemben a 20 mázsát sem érték el. Közismert, hogy Székely község nem a búzatermő övezetben fekszik (amely kukoricának is a legjobb), mégis 61 mázsás termésátlagot értek el 400 hektáron. A csengeri Lenin Termelőszövetkezet sem rendelkezik kiváló talajjal — a korábbi években erősen a megyei átlag alatt termeltek —, 1977-ben a gondos, szakszerű munka eredményeként 500 hektárról 53,5 mázsás átlagtermést takarítottak be. Ha ilyen szép eredmények is vannak, miért ennyire alacsony a megyei átlag? Leggyakoribb hiba: a késői vetés. a vetésidő túlságos elhúzódása. Sok helyen vetnek még tavaszi szántásba kukoricát. Egyes szövetkezetekben nem megfelelően látják el tápanyaggal a kukoricát, elsősorban a fehérgyarmati járásban lehetett ezt tapasztalni. Azt mondjuk: megyénkben az intenzitás irányában van a legtöbb teendő. Ez így igaz, de emellett itt is lehet a tavaszi tömegtakarmányok terhére, azok helyett növelni a kukorica vetésterületét. A tömegtakarmány-alapot a rét-, legelőgazdálkodás javításával, á melléktermékek jobb hasznosításával lehet, növelni. A kipusztult őszi kalászosok helyére mindenképpen kukoricát érdemes vetni. R emélhetőleg minden szövetkezeti elnök, állami gazdasági igazgató a miniszteri levélben kérteket társadalmi ügynek tekinti, és az év zárásakor olyan eredményekről adhatnak majd számot, amelyek a várt reményeket fogják igazolni." Csikós Balázs Moravszki Jánosék percek alatt egymáshoz illesztik a törött vasat. (Császár Csaba felvételei.) Beregdaróctól Szentendréig „Jön a műhelykocsi!" Márton Sándor és Baksa Béla a műhelykocsi belsejében. Megyénk legnagyobb 'vállalatánál. a SZÁÉV-nél négy szerelőt jelötek ki az építőipari gépek karbantartására, javítására. Ök négyen két műhelykocsival járják a fél országot Beregdaróctól Szentendréig. sőt Ungváron is szükség van a munkájukra. Hétfő reggel, hét óra. A nyíregyházi Tünde utcai tmk- műhely főnökénél jelentkeznek a szerelők, a hibabejelentők alapján megkapják a mai „ukázt" és egy kicsit előre is tekintenek a hétre. Rövid szemle a két mozgó műhelyben, aztán indulás a helyszínre, mert egy-egy elromlott gép miatt esetleg száz ember is munkára vár az építkezésen. Minél előbb a helyszínen Baksa Béla érettségizett földmunkagép-szerelő, a közelmúltban a szakmásított gépjárművezetői jogosítványt is megszerezte. — M.inél előbb a helyszínre akarunk érni. részben gazdasági okok miatt, részben azért, hogy este lehetőleg korán hazaérjünk a családhoz. Az úgynevezett vezérgép meghibásodása esetén komoly fennakadás keletkezik az építkezésen, felborul a technológiai folyamat. Gyorsaságunkon, ügyességünkön sok múlik. Ibrányban lakom. a három gyermekemhez legtöbbször a késő esti busz- szal megyek haza. vagy éppen a munka színhelyén alszom. Mégis szívesen járok a műhelykocsival. mert változatos a munka, emberekkel, tájakkal ismerkedem és a fizetésem 7—800 forinttal több. mint a benti szerelőké. — A szakértelmük is nagyobb az átlagosnál? — Ezt döntsék el mások. Tavaly üzemi akadémián tanultam a modern gépekről. Vagy 30 féle-fajta gép javításával foglalkozom. Nekünk univerzálisnak kell lennünk. saját magunk főnökei vagyunk kint a területen. Néha útmenti csárdában ebédelünk olajos ruhában, a viselkedést. az illendőséget sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Tankönyv az aktatáskában Moravszki János gépkocsi- vezető a közeljövőben egy átképzéses tanfolyam végén leteszi az autószerelői vizsgát. — Együtt járunk Bélával, én is szerelek, adott esetben ő vezeti a gépkocsit. Kollegámat hagy egészítsem ki azzal, hogy négy megyeben es a Szovjetunióban dolgozik a SZÁÉV. Külföldön különösképpen ügyelünk a magatartásunkra és a munkánk minőségére. _ Megáll, ha balesetet, vagy „lerobbant" gépkocsit lát? — Balesetnél megállók, lerobbant kocsinál csak akkor, ha leintenek. Ősszel Bakta- lórántháza mellett egy Sko- da teher, almával megrakva árokba borult. Kérés nélkül kihúztam a sárból. Nekünk mindig sietnünk kell az építkezésre. nem vagyunk „sárga angyal”. De intésre, kérésre segítünk. Márton Sándor motorszerelő harmadikos a Kossuth szakközépiskola levelező tagozatán. Az aktatáskájában, a gépkocsi ülésén láthatunk könyveket, „hölt időben tanul belőlük. A konzultációk napján többnyire megyén belüli munkára vezénylik. így is többször kimarad az iskolából. — Az időnket nem tudjuk előre tervezni. Különben is első a munka, második a tanulás. Utóbbira hétvégeken szakítok időt. A munkánk igen szerteágazó. Hol az épülő emeleten, hol a homokbányában. vagy az útpadkán végezzük a javítást. A műhelykocsi értéke csaknem egymillió forint. Ezt sem szabad elfelejtenünk vezetés közben... Panasz nélkül Kozma György építőipari gépszerelő és szintén megszerezte a szakmásított gép- járművezetői jogosítványt. Ő a legfiatalabb. — Ma két hete egy KISZ- gyűlésre is sikerült eljutnom, mert éppen Nyíregyházán dolgoztunk. Mind a négyen tagja vagyunk a műhely szocialista brigádjának, munkánkat alig tudják ellenőrizni, de értékelni igen. hiszen sohasem érkezett ránk panasz. Fejlesztjük szakmai ismereteinket. a tmk-főnök segítségével javul a munka- szervezésünk, de a távolságok miatt alig győzzük a munkát. Várható, hogy néhány hét múlva megérkezik a harmadik műhelykocsi. Ezzel rövidülhet a malterkeverők. liftek. földmunkagépek javítási ideje, gyorsabban emelkedhetnek a falak. . Nabradi Lajos ♦ J ött a postás, hozta a heti szokásos Szabad Földet, meg mellé egy halvány levendula színű levelet. Hát ezt meg ki küldhette? — forgatta kezében a gazda. A menyecskelánya Pestről? Nem annak az írása. A fia, aki alig két héttel ezelőtt nősült, a szomszéd községbe? Az se. — Hát ki levelezik más velünk? —mutatta a feleségének. — Hiszen nem is neked írták — mondta az asszony, megpillantva a címzést. fejcsóválások közepette hátra ment a kertbe. Hamarosan belibbent Piri két nagy piros kanna vízzel. — Leveled jött — szólt oda neki az anyja. — Nekem? — hökkent meg a kis szöszke. — Ügy tudom, te vagy Molnár Piri... mulattatta. Az, aki két nap múlva bevonult katonának. — Mit ír? — Tessék olvasni... Visszatette a levelet az asztal sarkára, gyorsan kiöntötte az egyik kanna vizet, és megint elszaladt a kútra. Az anya tűnődött egy ideig, olvassa, ne olvassa, de aztán Az első tevét Most vette csak jobban szemügyre a gazda. Legkisebb lányának, Pirinek a nevére szólt a levél. — Nafene — hökkent meg. — Ki irogat ennek a csitri- nek? Hogy kíváncsiságát kielégítse, már nyúlt is a bicskájáért, hogy felnyissa vele a levelet. De az asszony erélyesen rászólt: — Ne bontsd fel! Ne szé- gyenítsd meg a lányodat! — Ne szégyenítsem meg? Micsoda úri szokásaid vannak újabban. Hát csak jogom van megtudni, ki mit firkál a tizenhét éves lányomnak. — Majd elmondja ő azt. ne félj! János , gazda kellemetlen engedelmességgel letette az asztalra á borítékot és nagy A lányka leült a kis sámlira, ügyetlenül feltépte a levendulakék borítékot és olvasni kezdte a áűrűn írt sorokat. Ahogy előrehaladt az olvasással, úgy változott halvány arcszíne egyre pirosabbá, mint a pünkösdre nyíló bazsarózsa. Aztán két kezébe temette arcát és nevetni kezdett olyan vidáman, mint ahogy a pacsirta énekel. — Ki írta? — mosolygott rá az anyja. — Az a fiú, tetszik tudni, aki ott volt a bátyám lakodalmában. A mama mindjárt tudta, melyik fiú, pedig volt ott jó- egynéhány. De Pirit egész éjjel egy tüzes szemű barna fiú mégis csak felnyitotta a borítékot és furcsa szívdobogással olvasni kezdte: „Ahogy mondtam is már akkor este, nagyon megtetszettél nekem. Én ezt komolyan gondoltam, mint ahogy a folytatást is komolyan gondolom ... írjál, nagyon várom.” Alatta a név: Kovács István honvéd Székesfehérvár, ABACS. Estefelé, miközben csigatésztát készítettek, csendesen, kedvesen oktatni kezdte a lányát. Mit írjon, hogy írjon. Barátságtalan se legyen a válasz, de-azért túlzottan bizalmaskodó se. „Önérzete, tartása legyen mindig egy lánynak, hiszen a könnyelműeket, könnyen simulókat a fiúk csak ideig-óráig kedvelik ...” Néhány nap múlva megírta Piri a levelet. Postára vinni már nem volt ideje, mert az apjával kellett menni almát válogatni, korán reggel. Odaadta az anyjának, vegyen rá bélyeget és dobja be a postaládába, úgy is megy a boltba vásárolni. A mama meg is vette az egyforintos bélyeget, felragasztotta a boríték jobb sarkába. Egy pillantást vetett a címre: Kovács István honvéd, Székesfehérvár. Nem jól címezte ez a lány — gondolta magában, mivel emlékezett rá, a fiú így írta: Kovács István honvéd, Székesfehérvár, ABACS. Otthon megemlítette a lányának: — Pirikém, v nem jól címezted azt a levelet. — Dehogy is nem! — Kihagytad, azt, hogy ABACS. De éh aztán ráírtam ... — De édesanyám! — ször- nyülködött Piri. — Komolyan ráírta? — Rá. De mit vagy úgy megijedve? • A lány fülig pirult: — Tetszik tudni, mit jelent az az ABACS? — Tudja az ördög .. . — Hát azt jelenti: Ahány — Betű — Annyi — Csók! Pauwlík György Tavaszi fa vásár A Nyíregyházi Mezőgazdasági Fiiskola Tangazdaságának kertészeti telepén nagy a forgalom ezekben a napokban. Alma-, cseresznye-, meggy-, kaj'szibarack-, körte- és szilvafákon kívül 110 féle díszcserjéből válogathatnak a kiskerttulajdonosok. A modern fóliasátorban tárolt csemetékből naponta több száz talál gazdára.
