Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 15. Napi külpolitikai kommentár Tervezet — az életért Feszült a légkör Dél-Libanonban Provokációs hadműveletre készül Izrael világsajtót bejárta a hír: nyolc szocialista ország nemzetközi konvenciótervezetet terjesz­tett a genfi leszerelési bi­zottság elé. A dokumentum egymással a dolog természe­téből következően szorosan összefüggő céljai: a neutron­fegyvert 1. ne gyártsák, 2. ne halmozzák fel, 3. ne rendsze­resítsék és 4. (ez lenne a fo­lyamat — és hosszabb távon esetleg a földi élet — vége) ne alkalmazzák! A konvenciótervezetet te­hát egymással láncszemszerű kapcsolatban és kölcsönha­tásban álló tilalmakat ajánl a genfi leszerelési bizottság­nak. Ha ez a bizottság ma­gáévá teszi a dokumentumot, ez egyben annyit is jelente­ne, hogy azt hivatalosan a Ha nem így történnék, ha e dokumentum alapján az emberiség lelkiismerete, ele­mi önvédelmi reflexe nem lenne képes megakadályozni a neutronfegyver „intézménye­sítését”, illúzórikussá válná­nak a többi, a fegyverkezési hajsza fékezésére irányuló esetleges erőfesztíések, sőt eredmények. Ebben az eset­ben ugyanis — a neutron- bomba önmagában is szörnyű tényén túl — megkezdődne egy új versengés, immár a legeslegújabb, tehát az el- képzeltnél is pusztítóbb, fegyverfajták kikísérletezé­séért. D lyan láncreakció ez, amelynek nem szabad elkezdődnie. Ahhoz, nogy a világ gyermekei nyu­godtan alhassanak; ahhoz. A palesztínai ellenállási mozgalomnak és Libanonnak címzett izraeli fenyegetések nyomán kedden egész Dél- Libanonban feszült volt a légkör — jelentette Bejrut­ból a TASZSZ hírügynökség. A libanoni fővárosba érkező hírek szerint az izraeli pa­rancsnokság azt tervezi, hogy a következő napokban nagy­arányú támadást indít Dél- Libanon ellen. A provokáci­ós hadműveleteknek az iz­raeli vezérkar tömeges ará­nyokat akar adni, azt tervezi, hogy a szárazföldről és a le­vegőből egyidejűleg indít tá­madásokat ' a libanoni nem­zeti hazafias erők és a pa­lesztínai nép törvényes jo­gaiért küzdő palesztínai el­lenállási mozgalom ellen. A határ menti falvakból Szidonba érkezett szemtanúk beszámoltak róla, hogy a ha­tárvidéken izraeli csapatösz­szevonások folynak és moto­rizált egységek mozdulatai tapasztalhatók. A dél-libano­ni partvidék mentén, Szidon és Sarafand között izraeli hadihajók cirkálnak. Szidon és Tyr kikötővárosokban az izraeli fenyegetések miatt az iskolákban szünetel a taní­tás, zárva maradtak az üzle­tek és a piacok. Izraeli helikopterek kedden délelőtt eddig példátlan ará­nyú felderítő repüléseket vé­geztek Damour térségében, mindössze 20 kilométernyire Bejruttól, ahol nagy palesz­tin menekülttáborok vannak, továbbá Szidon és Tyr felett. Dél-Libanonból érkezett hírek szerint a Szidon és Tyr közelében lévő palesztínai menekülttáborokból elszállí­tották a polgári lakosokat. A palesztínai alakulatoknál vál­tozatlanul érvényben van a riadókészültség. o Szaljut—6 Az űrveteránok útra készen nemzetek világfóruma, az ENSZ elé terjesztené. A világszervezetben fontos események előtt állunk. Má­jusban sor kerül a szovjet javaslat alapján megvalósu­ló, kizárólag a leszerelés ágas-bogas problematikájá­val foglalkozó rendkívüli ülésszakra. Az egész világ számára mérhetetlenül hasz­nos lenne, ha addig komoly lépések történnének a szocia­lista országok mostani terve­zetének megvalósítása felé. (Folytatás az 1. oldalról) hetetlenül szükséges gazda­sági, pénzügyi és politikai eszközöket e szociális prog­ramhoz. Az FKP főtitkára a nyilat­kozathoz fűzött kommentár­jában hangsúlyozta, hogy az lehetővé teszi majd március 19 után a közös program idő- szerűsítéséről folytatott tár­gyalások befejezését. Az FKP eredetileg azt hangsúlyozta, hogy a közös program idő- szerűsítését még a második forduló előtt be kell fejezni, a megegyezés azt mutatja, hogy ezt a kérdést a párt ru­galmasan kezelte és mindent megtett a közös fellépésért. A hétoldalas közös doku­mentum, amelyet Francois Mitterrand, a Szocialista párt első titkára olvasott fel, le­szögezi, hogy a három párt együttesen kíván kormányoz­ni, betöltve helyét a balolda­li egység kormányában, amelynek összetétele tiszte­letben fogja tartani az általá­nos választás akaratát és amelynek tevékenysége a jo­gok és a kötelességek egyen­lőségére, a tanácskozásra és a hogy legalábbis csökkenjen azoknak a száma, akik a földkerekség egy részén éle­tükben nem laktak még jól és nem érezhették fedelet a fejük felett, át kell törni a jelenlegi ördögi kört. £bben jelent nagy segítséget a vi­lág valamennyi népének a szocialista országok legújabb konvenciótervezete. Harmat Endre szolidaritásra fog alapozódni. A nyilatkozat befejező ré­sze a három párt jelöltjeinek kölcsönös visszalépését jelen­ti be annak a jelöltnek javá­ra, aki a szóban forgó válasz­tó körzet baloldali jelöltjei közül az élre került az első fordulóban. A három párt felszólítja megyei szerveze­teit, találkozzanak a nyilat­kozatban foglaltak lojális együttműködésén alapuló megvalósítása végett. „Egyet­len szavazatot sem szabad el­vesztenie a baloldalnak, min­denütt mindent meg kell ten­ni ahhoz, hogy vereséget mérjünk a jobboldalra” — hangsúlyozza végül a közös szöveg. A szocialista párt székhá­zában a gyakorlatilag napok óta alig alvó politikusok fá­radtan, az előző napok és órák feszültségével arcukon vettek részt a közös nyilatko­zat ismertetésén, majd mind­hárman — 1977 szeptembere óta először — kezet fogtak egymással. A légkör — meg­figyelők szerint — a nehéz csata előestéjén tapasztalha­tó elszántságé volt, nem az ünnepé. Az utolsó előkészületeket végzik a visszatéréshez a Szaljut—6 világrekorder űr­utasai. Gyakorlatilag befe­jezték már a berendezések egy részének automatikus működésre történő átállítását, mivel az űrállomás az űrha­jósok távollétében is „dolgo­zik” majd, számos automa­tikus megfigyelési adatot to­vábbit a Földre. Ugyancsak befejezéshez közeledik a ra­kodás is. Bár a vizsgálati anyag jórészét már a Szo­juz—28 űrhajó nemzetközi személyzete visszahozta a L eonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden a Kremlben magas kitünte­téseket adott át szovjet kato­nai vezetőknek. Közülük Moszkalenko mar­sallnak, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere helyette­sének a Lenin-rendet és má­sodszor az Arany csillagot, Jepisev hadseregtábornoknak, a szovjet hadsereg és hadi­tengerészeti flotta politikai főcsoportfőnökének a Szov­jetunió Hőse kitüntető címet nyújtotta át Leonyid Brezs­nyev. Pavlovszkij hadseregtábor­nokot, a hadsereg főparancs­Földre, Romanyenkónak és Grecskónak is bőven volt még rakodnivalója. Az űrállomást a visszaté­rés előtt pontosan kell orien­tálni. Szükség esetén kisebb mértékben módosítani is kell a pályáját, hogy a Szojuz—27 űrhajó, amelyen a két űrve­terán visszatér a Földre, a ballisztikusok által kiszámí­tott pályán induljon el a Föld felé vezető útjára. Természe­tesen a Szojuz saját hajtómű­ve segítségével is módosítani lehet szükség esetén a pá­lyát. nokát, Kutahov légi fömar- sallt, a légierők főparancsno­kát, Gorskov flottatengerna­gyot, a haditengerészeti flotta főparancsnokát, Batyickij marsallt és Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői­nek főparancsnokát Lenin- renddel tüntették ki. Lenin-rendet kapott a Nagy Honvédő Háború csatáinak veteránja, Csujkov marsall is. Szergej Szokolov, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese marsallá történt ki­nevezése kapcsán megkapta a Marsall csillagot. A kitüntetések átadásakor Leonyid Brezsnyev beszédet mondott. II francia baloldal közös nyilatkozata Magas kitüntetés szovjet katonai vezetőknek Amerikai levelünk Üzenet a börtönből H azai és nemzetközi nyomásra az észak-karolinai ható­ságok rákényszerültek, hogy újra foglalkozzanak a wilmingtoni tizek ügyével. Különösen nagytkénysze- rítő erővel volt rájuk a koronatanúk vissszavont vallomá­sa. Lépniök kellett. De már az első lépések jelezték, hogy sok változás nem várható. Az történt ugyanis, hogy ugyanazokra a bírósági szervekre, sőt személyekre bízták a per anyagainak felül­vizsgálását, akik az előző per megszervezésével súlyos tör­vénysértéseket követtek el. Így aztán nyilvánvaló, arra a megállapításra jutottak, hogy a per teljesen szabályosan folyt le, a büntetés tehát igazságos. De sem a vizsgálataik, sem jelentésük nem terjedt ki a hamis tanúk visszavont vallomására. Vagyis a legfontosabb — az ellenük szóló — bizonyítékokat mellőzték. Természetesen jó okuk volt rá. De jó oka volt a wilmingtoni tizek kiszabadításáért fo- ' lyó mozgalomnak is, hogy ne hagyja annyiban a dolgokat. Mint Ben Chavis is mesélte a börtönben találkozásunkkor, a fajüldözőkkel folyó jelenlegi harc nemcsak a „tizek” sza­badságáért, hanem az észak-karolinai szélsőséges politika kudarcra kárhoztatásáért, gyökeres megváltoztatásáért is folyik. Vagyis nem elégednek meg csak a bebörtönzöttek sza­badságának visszaadásával, hanem biztosítékokat akarnak teremteni, hogy a jövőben az igazságszolgáltatás nevében ne követhessenek el súlyos igazságtalanságokat. A hazai és a nemzetközi mozgalom az idén januárban újabb lépésre kényszerítette az észak-karolinai hatóságo­kat. E kényszerhatás összetevői rendkívül bonyolultak. Az említett mozgalmon túl a kongresszus fekete szenátorai és képviselői ellátogattak Észak-Karolina székhelyére, Rale- ighbe és kérték a „tizek” ügyének felüvizsgálását. De mind kényelmetlenebb a helyzete az amerikai adminisztrációnak is, mert a „tizek” esete pontosan az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit az emberi jogokról másoknak prédikálnak. Az új lépést Észak-Karolina fiatal és nagyratörő kor­mányzója, Jim Hunt lépte. Számolva a mind kényelmet­lenebb külső nyomással, a fekete lakosság növekvő elége­detlenségével és főleg a közelgő választásokkal, látványos előkészületek után tv-nyilatkozatban büntetéscsökkentése­ket jelentett be. De a hamis tanúzásról, a bírósági komédiá­ról ő sem ejtett szót Ékes szavakkal, de tények nélkül igyekezett bizonyítani, hogy az ítélet igazságos volt. Mond­ták is, hogy ezzel a makacs bizonygatással a részeg ember módszerét juttatta sokak eszébe, aki azt hajtogatja, hogy ő józan. A kormányzó tv-nyilatkozatának végén közölte: a tizek ügyében ez a döntés volt az utolsó szó. Azóta már ismét bizonyságot nyert, hogy az utolsó, az igazságtalanságot orvosló szó kimondása még hátravan. Február első napjaiban nagyszabású tüntetés zajlott le a Fehér Ház körül Washingtonban, követelve Carter elnök­től, hogy az egaberi jogok számonkérését és biztosítását az Egyesült Államokban kezdje. E tüntetésen — első alkalom­mal — megjelent a főváros kongresszusi képviselője, aki a Fehér Ház kerítése előtt elítélte a „tizek” igazságtalan be­börtönzését és követelte a szabadon bocsátásukat. Erre az időszakra esett a Béke-világtanács washingtoni ülésszaka is. A négynapos tanácskozás után a küldöttek egy csoportja leutazott Észak-Karolinába, hogy találkozhassa­nak Ben Chavis-szel a McCain-i börtönben. A hatóságok azonban nem tették lehetővé ezt a találkozást. Hála Chavis mama hasznos tanácsának, e sorok Írójá­nak sikerült a látogatási idő alatt beszélgetni a 29 éves pol­gárjogi vezetővel. Ben Chavist nem törte meg a hatéves börtönélet. Mindenről tud, ami a világban az ő és a társai kiszabadításáért történik. Bár társait más-más börtönök­ben tartják, kapcsolatuk rendszeres, tájékoztatják és erő- . sítik egymást. R endkívül boldog volt hallani, hogy Európában, Ma­gyarországon, a világ más részein is ismerik sorsu­kat, hogy az emberek szolidárisak velük. Kérte, ad­jam hírül, hogy ez az együttérzés, a szabadságukért folyó hazai és nemzetközi mozgalom adja nekik az életerőt, a kö­zelgő kiszabadulásukba vetett reményt. Szerinte ez az erős összefogás a záloga annak is, hogy a wilmingtoni tizek és Észak-Karolina valamennyi fekete lakosa gyakorolhatja majd a szavakban annyiszor hangoztatott polgári és emberi jogokat. Wilmington, 1978 március. JC&mcL Qitoájn. □ acukava, a Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet, az OECD pénzügyi munkacso­portjának vezetője mindösz- sze ennyit mondott az újság­íróknak a testület párizsi ülé­se után: „írják meg. hogv mosolyogtam, amikor kilép­tem a tárgyalóteremből!” Óvatos szűkszavúsága, amely sokféleképpen magyarázható, tulajdonképpen érthető, hi­szen az új esztendő a fejlett tőkés országok szempontjából nem éppen jól indult. Az előzmények még 1977-re nyúlnak vissza. Alig egy éve. hogy az amerikai kormány először csak kérlelte, később pedig kényszeríteni próbálta Japánt és az NSZK-t a tőkés világgazdaság terheinek vál­lalására. Tette ezt azzal a ma már nyilvánvaló szándékkal, hogy mások segítségével sa­ját nehézségeit is felszámolja, vagy legalábbis mérsékelje. Az amerikai kereskedelmi mérleg tavaly több mint 30 milliárd dolláros hiánnyal zárult, és ebből mintegy har­madrész éppen Japánnal és íz NSZK-val szemben kelet­Macukava mosolya Á harmadik lokomotív kezett. A 40 milliárdos olaj­behozatalt, amely a deficit másik fő oka. egyelőre nem lehet csökkenteni, sőt az amerikai bányászok mara- thoni sztrájkja az energiaéh­séget még fokozta is. Wa­shingtonban, miután nem ment szép szóval, ezért is fo­lyamodtak drasztikusabb esz­közökhöz. hogy térdre kény­szerítsék Japánt és az NSZK-t. Az amerikai nyomás azon­ban úgy tűnik nem úgy ha­tott, ahogy azt az Egyesült Államokban elképzelték. Igaz, Japán valamelyest en­gedett a „felbőszült óriás­nak”. Tokióban beígérték, hogy a nyolcmilliárd dolláros amerikai hiányt még ebben az évben mintegy kétmilliárd dollárnyi importvámkedvez­ménnyel enyhítik. Az új vámtételek azonban áprilistól lépnek érvénybe és hogy üd­vözítő hatásuk mennyire lesz érzékelhető a nyugati gazda­ságokban, arról még a hozzá-, értők is csak fenntartásokkal mernek beszélni. íme, egy magyarázat Macukava titok­zatos mosolyára! Washington másik kisze7- melt áldozata, az NSZK úgy tűnik jóval engedetlenebb volt az Egyesült Államokkal folytatott gazdasági vitában. A „felbőszült óriás” itt egy óriást is meghazudtoló felhá­borodással találta szemben magát. Amikor Blumenthal amerikai pénzügyminiszter többszöri fogadkozása ellené­re februárban mégis elment Bonnba. Schmidt nyugatné­met kancellárral és Lanbs- dorff gazdasági miniszterrel mégcsak fel sem vehette a versenyt a dühödt kirohaná­sok terén. „Az NSZK egymaga nem tudja megoldani a nyugati vi­lág gazdasági problémáit. Kész továbbra is szerepet vállalni talpraállításában, de nem hajlandó elhamarkodott konjunktúraélénkítéssel fel­éleszteni az infláció tüzét.” A nyugatnémet kormány lát­va, hogy az USA mindenkép­pen mások rovására kívánja orvosolni a tőkés világgazda­ság problémáit és a dollár leértékelésével igyekszik sta­bilizálni saját gazdaságát, még a korábban tett enged­ményeket is visszavonta. (A dollár tavaly óta mintegy 20'1»­ot vesztett értékéből a nyu­gatnémet márkához képest és pillanatnyilag csupán két va­luta áll még nála is gyengéb­ben: a francia frank és a kanadai dollár.) A Közös Piac tagállamai legutóbbi pénzügyminiszteri tanácskozásukon hosszas hu­zavona után Bonn mellé áll­tak és elvetették az amerikai „lokomotív-szerepet”. ame­lyet a Carter-adminisztráció Japán „engedelmeskedése” után kizárólag az NSZK-val kíván eljátszatni. Brüsszel­ben a „kilencek” azután ha­tároztak így, hogy Solomon amerikai pénzügyminiszter­helyettes egy véletlen elszó­lásával akaratlanul is meg­erősítette azokat a feltevése­ket, amelyek szerint az USA a dollár zuhanásával akarja megtorolni az NSZK makacs­kodását. Franciaország és Nagy-Britannia kezdetben még az amerikai törekvése­ket támogatta. Hozzájárult ehhez Washingtonnak az a vádaskodása is, hogy a nyu­gatnémet kormány a „loko- motív-szerep” elutasításával a baloldalt erősíti Nyugat­Európában, mindenekelőtt Franciaországban és Olasz­országban. [“"■ e a legújabb fejlemény is Schmidt nyugatné- i, .Jjii met kancellár kényte- ien-'kelletlen nadrágszí j-ösz- szehúzó gazdaságpolitikáját látszik alátámaszt. A Gaz­dasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, amely 24 tőkés országot tömörít, gaz­daságpolitikai bizottsága ré­vén összehangolt erőfeszíté­seket javasolt a fejlődés meggyorsítására, a munka- nélküliség felszámolására. A szervezet becslése szerint négyszázalékos növekedésre számíthatnak a tagállamok. Ennél azonban most már jó­val kisebb, a három százalé­kot alig meghaladó fejlődést várnak az NSZK-tól. hacsak az amerikai gazdaságpolitiku­sok nem gondolják meg ma­gukat. A tőkés világgazdaság harmadik gőzmozdonya ugyanis még mindig Washing­tonban vesztegel. Kocsi Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom