Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. február 12. Események címszavakban HÉTFŐ: Megkezdődött a Berezina hadgyakorlat, amelyre amerikai megfigyelőket is meghívtak. — Tíz év óta először: pakisztási—indiai külügyminiszteri találkozó KEDD: Giscard d’Estaing és Schmidt kancellár megbeszélése Párizsban. — Berlinguer közlése arról, hogy az Olasz Kommunista Párt nem követel magának miniszteri tárcákat SZERDA: Leonyid Brezsnyev fogadta Moszkvában a hivatalos munkalátogatáson ott-tartózkodó Kreisky osztrák kancellárt. — Véget ért Púja Frigyes belgiumi látogatása, közös közleményt adtak ki a belga—magyar tárgyalásokról CSÜTÖRTÖK: Szadat hazatérőben Londonban találkozott Callaghan brit kormányfővel, majd Hamburgban Schmidt kancellárral. — Magyar küldöttségvezetők felszólalása a bécsi haderő-csökkentési értekezleten és a genfi leszerelési bizottságban. PÉNTEK: Az etióp hadsereg előnyomulása Ogadenben. — Bejelentették, hogy Asszad szíriai államfő Moszkvába látogat. — Libanon fővárosában újabb tűzharcokra került sor SZOMBAT: Szadat Salzburgban Kreisky osztrák kancellárral találkozott. — Bécsben a közel-keleti helyzet megvitatására készülnek a Szocialista Internacionálé pártjainak küldöttei. — New Yorkban a dél-afrikai külügyminiszter Namibia függetlenségének ügyéről tárgyal Á hét három kérdése O Szadat hosszúra nyúlt amerikai látogatása végén mit vihetett haza táskájában? Az egyiptomi elnök nyilván kettős céllal utazott Washingtonba: amerikai támogatásit szerezni az Izraellel folyó alkudozásaiban és amerikai fegyvereket szerezni... Természetesen az F— 15-ös harci repülőgépeket korántsem Izrael ellen akarná bevetni! Békés, sőt baráti érzelmeiről biztosította ftiin- den alkalommal a hallgatóságát, akár a nemzeti sajtóklubban szónokolt, akár a szenátorok előtt. Az amerikaiak. rokonszenvét azzal akarta megnyerni, hogy kilátásba helyzte: a fegyvereket, amelyeket kapni fog, ügy használná, ahogyan azt „a szabad világ érdekei” megkövetelik. Tehát — s mindjárt talált egy időszerű példát — estleg Etiópia ellen fordítaná. Világos, hogy Szadat felismerte: az USA a Közel- és Közép-Keleten Izrael, Irán és Szaúd-Arábia hármasára támaszkodik, ezek politikai, gazdasági és katonai befolyását egyre növelve tulajdonképpen Egyiptomot a másodrendű országok sorába szorítja. A másod- rendűség, aztán kevesebb külföldi tőkeberuházást, kevesebb hitelt, kevesebb kereskedelmi kapcsolatot eredményez. Egyiptom vezetőit pedig szorongatja a roppant társadalmi feszültség, az elnyomott tömegék elégedetlensége ... Kudarc pedig főként ott vár rá. hogy az USA aligha fog igazi nyomást gyakorolni Izraelre. — A palesztin kérdésben Szadatnak viszont az arab világ szeme előtt ezen a területen kellene valamilyen eredményt elérnie: az önálló palesztin áll sím megteremtését tulajdonképpen még az amerikabarát arab politikusok többsége is sürgeti. A Begin-kormány azonban pillanatnyilag még a legszerényebb engedményekre sem mutat hajlandóságot. Igaz, a látogatás vége felé Washingtonban egyszerre csak meglepő nyilatkozat hangzott el, s ez helytelenítette az izraeliek eljárását, amellyel a megszállt területeken újabb településeket létesítenek, de a világsajtóban a hírmagyarázók nagy többsége úgy vélte, a meglepő állásfoglalás csak szépségtapasz volt Szadatnak a sikertelenség miatt szégyenpírban égő arcára. O Mi a szovjet—osztrák tárgyalások mérlege? Alighanem tévedés lenne a Szovjetunió és Ausztria vezetőinek moszkvai tárgyalásait annak irányában megítélni, hogy egy 250 milliós, hatalmas ország és egy 8 millió lakosú kis ország képviselői találkoztak. Egyrészt gazdasági szempontból lehetnek és lesznek a szovjet—osztrák tárgyalásoknak jelentős eredményei, Ausztria ipara fontos újabb szovjet megrendelésekhez jut, másrészt politikai szempontból várhatók lényeges következmények. Kreisky kancellár moszkvai útjának politikai jelentőségét az is megadta, hogy ismét felfigyelhetett arra a világ: a békés egymás mellett élés milyen hasznos és hatékony az országok, népek sorsának alakulásában. Az osztrák példát a jövő századok történelemkönyveiben is tanítani fogják: a második világháború után tíz esztendővel, — a hidegháború jegének első olvadásakor Ausztriában szűnt meg a négyhatalmi megszállás és a megosztottság, — elsősorban a Szovjetunió békepolitikájának eredményeként. Cserében Ausztria is tartozik Európában hozzájárulni az enyhüléshez, éppen Kreisky kancellár személyes diplomáciai súlyának igénybevételével. A szovjet—osztrák gazdasági tárgyalások eredményeit érdeklődéssel várta Ausztria gazdasági életének számos vezetője, ugyanúgy a foglalkoztatottságért aggódó munkásság is. Hiszen a Szovjetunióba irányuló export növelése friss levegőhöz juttatja a tőkés válság miatt fulladozó osztrák ipart. © Mi lehetett Washington célja a vietnami ENSZ-nagykövet kiutasításával? Egy személyes élménnyel kezdem: egy harmadik világbeli, igen tekintélyes ország vezető diplomatája azt mondta nekem egyszer bizalmas beszélgetésben, hogy 1995-öt, az ENSZ fennállásának ötvenedik évfordulóját már nem New Yorkban fogják megünnepelni... Ami most történt, természetesen messze túlmegy az ismert eseteken: az amerikai hatóságok hivatalosan távozásra szólították fel a Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ-képviselőjét. A kiutasítás indokaként egy kémhistóriát tálaltak fel. Ilyesmire még nem volt precedens! Az ENSZ negyed- százada „lakik” New Yorkban, de soha még egyetlen ország ENSZ-nagy- követével szemben ilyen drasztikus intézkedésre az amerikai hatóságok még nem szánták el magukat. Nyilvánvaló, hogy tudatosan keresik a Vietnammal való kapcsolat megrontásának lehetőségét. A nagykövet kiutasítása összefügghet azzal, hogy az USA elzárkózik a még Nixon által vállalt jóvátéte- li kötelezettség teljesítése elől. Időben pedig egybeesik ez az amerikai intézkedés a vietnami—kambodzsai konfliktussal, amelynek kínai vonatkozásai ismertek, — nos, nem állhat messze az igazságtól a feltételezés, hogy Washington Pekingnek is kedvében kívánt járni a Vietnam elleni barátságtalan lépéssel. Pálfy József Bejrutban ismét súlyos harcok folynak. Képünkön: fegyveresek a város utcáján. (Kelet-Magyarország telefotó) Sikeresen befejeződtek a szovjet fegyveres erők Belorusz katonai körzetének nagyszabású hadgyakorlatai. Képünkön: légi úton szállított harcoló egységek földet érése. (Kelet-Magyarország telefotó) PRAVDA-CIKK A hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról Nagy terjedelmű szerkesztőségi cikkben foglalkozik szombaton a Pravda a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalások távlataival és problémáival. A cikk összefoglaló képet ad a SALT—2 néven ismert tárgyalások jelenlegi helyzetéről. A hadászati fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó tárgyalások eddigi alakulását összefoglalva a lap kiemeli: a Szovjetunió mindig alkotó módon, rugalmasan közelítette meg a kérdéseket, elősegítette azok megoldását. A jelenlegi tárgyalásokon a két ország vezetői között Vlagyivosztokban létrejött megállapodásból indult ki, a leghatározottabban figyelembe veszi a felek egyenlőségének, egyenlő biztonságának elvét. Sajnálatos módon ez nem mondható el az amerikai félről — hangoztatja a szovjet lap. A tárgyalások célját a Pravda így foglalja össze: megállapodást kell aláírni a hadászati fegyverek korlátozásáról 1985-ig, néhány olyan időleges intézkedésről, amely része az alapmegállapodásnak, közös nyilatkozatot kell elfogadni a hadászati fegyverek további korlátozására vonatkozó tárgyalások, illetve az ilyen fegyverek teljes betiltására irányuló megbeszélések fő irányvonaláról. Az Egyesült Államokban a szerződés megkötésével szemben kétféle módon lépnek fel bizonyos körök. Egy részük az Egyesült Államok „biztonságának érdekeire” hivatkozva fékezni akarja, vagy teljesen meg kívánja gátolni a megállapodás megkötését. Más részük viszont olyan módosításokat követel, amelyek szerintük „megjavítják”, „hatékonyabbá teszik” a két állam megállapodását. Ez utóbbi csoport azonban gyakorlatilag ugyanazt a célt szolgálja, mint az előző: egyenlőtlen feltételek mellett akar szerződést rákényszeríteni a Szovjetunióra, ismét megkísérli létrehozni az Egyesült Államok „katonai fölényét” — amelyről bebizonyosodott, hogy ma már nem áll fenn —, végsősoron növeli a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. A szovjet lap a lehető leghatározottabban, a nagy számú szovjet békekezdeményezéssel bizonyítva cáfolja a „szovjet fenyegetés” hazug jelszavait, amelyeket a szerződés ellenfelei terjesztenek. Brezsnyev üzenete Kiprianunak Leonyid Brezsnyev üzenetet küldött Szpirosz Kiprianunak: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének nevében és személyesen is gratulált a ciprusi államfőnek abból az alkalomból, hogy újra megválasztották a Ciprusi Köztársaság elnökének. Válaszüzenetében Szpirosz Kipriau köszönetét fejezte ki a jókívánságokért. Újabb adatok a CIA-ról Az Egyesült Államok egykori chilei nagykövete leleplező adatokat hozott nyilvánosságra arról, hogy a CIA (Amerikai Központi Hírszerző Hivatal) és a Pentagon 1964-ben hatékonyan közreműködött a demokratikusán megválasztott Joao Goulart haladó szellemű brazil köz- társasági elnök megbuktatásában. Edward Korry, aki 1967-től 1970-ig volt az Egyesült Államok santiagói nagykövete, a Penthouse Magazin legújabb számában elmondja, hogy a braziliai katonai puccsot a CIA és Pentagon a kilenc évvel később Chilében lezajlott jobboldali hatalomátvételből azóta nyilvánosan is ismertté vált recept szerint hajtotta végre. A Pentagon az elnök megdöntése után amerikai haditengerészeti egységet vezényelt Rio de Janeiro kikötőjéhez, hogy közbeléphessen, ha népi megmozdulás bontakozik ki Goulart eltávolítása miatt. A PKP elutasította Soares programját A Portugál Kommunista Párt frakciója pénteken indítványban utasította el a nemzetgyűlésben Soares új kormányprogramját. A PKP indoklása szerint a program ellentmond az alkotmánynak és nem alkalmas arra, hogy megoldja az ország súlyos gazdasági, pénzügyi és társadalmi problémáit. A szociáldemokrata párt (SDS)) már korábban — a vita első napján hasonló indítványt terjesztett be. A szavazás szombaton este, vagy vasárnap várható, kimenetele azonban nem kétséges: az új kormány a 263 képviselői hely közül 142-vel, (azaz a szükséges abszolút többséggel) rendelkezik. Vendég Jamaicából Lázár György miniszterelnök meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Michael Manley, Jamaica kormányfője. J amaica akár a Karib-tér- ség majdani, második Kubájává is fejlődhet — hallj uk-olvassuk mind gyakrabban vendégünk hazájáról. A kalózok és az idehurcolt afrikai rabszolgák egykori országában a haladó politika 1972-ben kezdődött. Ekkor vette át az ország irányítását Michael Manley Népi Nemzeti Pártja, amely programjában a „demokratikus szocializmus” megteremtését tűzte ki célul. Ezt az irányvonalat — a párt 1976 decemberében aratott, elsöprő választási győzelme bizonyítja — a jamaicai nép jelentős része egyértelműen támogatja. A kormány több mint ötéves tevékenysége során számos intézkedést tett a lakosság helyzetének javításáért. A kétmilliós lélekszámú országban 1972 óta 150 ezer felnőttet tanítottak meg írni- olvasni, a munkanélküliség felszámolására 87 000 új munkahelyet létesítettek és egy agrárreform nyitányaként húszezer hektár földet osztottak szét a parasztok között. A nagyszabású szociális programokat természetesen valamiből fedezni kellett. Ennek biztosítására államosítási tervet készítettek, s az első intézkedések között az ország fő bevételi forrását jelentő bauxitbányászatban érdekelt amerikai multinacionális cégek hatalmát és jövedelmét korlátozták. A hivatalos Washingtont mégsem annyira a Népi Nemzeti Párt „demokratikus szocializmust” hirdető programja ijesztette meg, mint inkább a Manley-kormány független külpolitikája. Az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával egykor szolgai módon együttműködő Jamaica minden amerikai nyomás ellenére néhány éve kimondottan jó viszonyt tart fenn a térség egyetlen szocialista államával, Kubával és az utóbbi időben céltudatosan törekszik a kapcsolatok kiépítésére, fejlesztésére az európai szocialista országokkal, azok gazdasági közösségével, a KGST-vel. Hogy a Carter-kormány idején mégis valamelyest enyhült az Egyesült Államok nyomása Jamaicára, az a Manley-kormány nemzetközi tekintélyének és az ország legfőbb ásványkincsének, a bauxitnak köszönhető. Ausztrália után ebből a nyersanyagból itt találhatók a legjelentősebb készletek a világon, s ami szintén nem mellékes, az Egyesült Államok jamaicai bauxittal fedezi szükségletének mintegy hetven százalékát. Jamaica gazdasági tervei között számunkra is érdekes az a közös vállalkozás, amelynek létrehozását Mexikóval és Venezuelával tervezi a timföldgyártásban. A komp-, lexumhoz — erről már érdemi tárgyalások folynak a magyar partnerekkel — hazánk biztosítaná a terveket, a szükséges berendezéseket, illetve fővállalkozóként a szállítások összehangolását. Jamaica és Magyarország két éve létesített diplomáciai viszonyt. Azóta — noha rövid idő telt el — a két ország képviselői az együttműködés számos lehetőségét tárták fel, amelyek kiaknázásában minden bizonnyal fontos állomást jelentenek majd Michael« Manley és Lázár György mostani tárgyalásai. K. M.
