Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

1978. február 8. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS Tisztességgel L evélírónk az életből leste el a követke­ző történetet. Szom­szédjában lakásfestés volt. Természetes dolog, hogy erre időnként sor kerül. Amiért mégis említésre méltónak tartja az esetet levélírónk, az a későbbi­ekben kiderül. Szomszéd­ja ugyanis elhatározta, ha már úgy sincs a lakásban egy talpalatnyi szabad hely sem, ahol egy szusz- szanásnyira megpihenhet­nének, egy füst alatt a ki­sebb lakásátalakítást is elvégzik. Ebhez anyagra volt szükségük. A malterhez cementre, mészre és ho­mokra. Más ilyenkor el­megy a TÜZÉP-re — még ha netán egy fél napjába is kerül — és megvásárol­ja az anyagot. Levélírónk szomszédja azonban nem így gondolkodott, „egysze­rűbb” megoldást válasz­tott. Eszébe jutott, hogy a közelben éppen most áll­ványozták fel az egyik épü­letet, és már működik is a betonkeverő masina. On­nan lehet anyagot szerez­ni, hiszen mindössze két vö- dörnyire lenne szükségük. Mindjárt meg is magya­rázta: ez is állami lakás', meg az övék is, nem mindegy, hogy hol hasz­nálják fel az anyagot? Ügy döntöttek, hogy szakembert is az építke­zésről szereznek. Akadt is vállalkozó, de az „üzlet” mégsem jött létre, mert a kőműves az anyag érté­két is (amit persze ő is az építkezésről szerzett vol­na) fel akarta számolni. Levélírónk még néhány hasonló példával zárja so­rait, annak bizonyításául, hogy egyesek miként sze­retnének gyarapodni, jog­talan javakhoz jutni. Van, akinek életcélja, hogy pénz, munka, vagy ügyeskedés, szerencse ré­vén körülvegyék magukat tárgyakkal, vagyonnal, s ezek nélkül el sem tudják képzelni az életüket. Ez alapjában véve nem is vol­na baj, ez mindenkinek a magánügye. A baj ott kez­dődik, ha e javak, tárgyak az önzést, a gátlástalansá­got szabadítják fel az em­berben. Amikor a szerzés már nem az egyént szol­gálja, hanem a tisztessé­get, az emberséget pusz­títja és a közösség vagyo­nát csorbítja. Sajnos nehéz sokszor el­dönteni: hol a pontos ha­tár, amely egyiket a má­siktól elválasztja. Soltész Agnes HASZNÁLHATATLAN RA­DIÁTOR — Ne nekem imádkozzon, hogy melegebb legyen, hanem a gyártónak. Októberben vásároltunk 2800 forintért egy radiátort a Kelet Áruházban. Otthon ki­derült, hogy nem. jó. A bolt­ban azt ajánlották, jelentsük a GELKA-nak, ahonnan no­vember 3-án ki is jöttek, szerelték is, de mégsem me­legített. Ezt követően kará­csonyig legalább még nyolc szar jelentettük, de csak ja­nuárban jöttek újból, megja­vítani azonban most sem tudták. Lassan vége a télnek, lejár a fűtési szezon és a ra­diátornak semmi hasznát nem vettük. Ügy gondoltuk, ha egy szezon nem volt elég a megjavításához, akkor kér­hetjük vissza az árát, vagy egyáltalán adjanak rá mó­dot, hogy levásárolhassuk. Hónapok óta 2800 forintunk van egy olyan vasban, ami­nek semmi hasznát nem vet­tük, viszont mindennap lát­juk és ez mindennap arra emlékeztet, hogy egy ilyen selejtért milyen drága árat fizettünk — írja levelében Leskó Istvánná Nyírtelek, Jó­zsef Attila u. 2. sz. alatti la­kos. LISZTESDOBOZ Már több üzletben keres­tem, sajnos még máig sem sikerült találnom fémből ké­szült lisztesdobozt. Tudom, teret hódított a műanyag, mely meg is felelne, ha leg­alább két-három kilogramm liszt beleférne, de ilyet se találtam. Annak, aki háztar­tást vezet, nagyon, célszerű lenne a doboz. Egyáltalán le­het-e még az üzletekben a hagyományas fémdobozt kap­ni, vagy ne is kutassam? — kérdezi levelében M. F-né záhonyi levélírónk. KI SEGÍT? A nyíregyházi Zrínyi Ilona utcai háztartási boltban nap mint nap sok vásárló meg­fordul, akik esetenként sze­retnének informálódni egyes árucikkek iránt (hol, melyik sorban található és egyáltalán mire használható az áru). Mostanában azonban aligha található olyan ember, akitől mindezt meg is kérdezhet­nénk. Egynéhány eladó dol­gozik csak az üzletben, töb­ben csak akkor vannak, ha a tanulók gyakorolnak. Ezen­kívül egyetlen pénztár műkö­dik, amely előtt állandóan hosszú sor kígyózik. Háztar­tási boltban nem mindegy, hogy mit vásárol az ember, ráadásul forgalmas hely is, éppen ezért nem engedhető meg, hogy hosszab ideig jócs­kán csökkent létszámmal dolgozzanak itt — teszi szó­vá K. Z-né olvasónk. — Na, itt sem kell ma be­vásárolnom ... !! (Kiss Ernő rajzai) KI KÉSZÍTI? Február elsejei számunk Fórum rovatában szóvá tet­tük, hogy a Debrószki János- né rakamazi olvasónk által, tavaly júniusában megrendelt szőrmebéléses csizma még napjainkig sem készült el. Ezért — a panaszttevő téves információja alapján — a Rakamazi Cipőipari Szövetke­zetét marasztaltuk el. Később tisztázódott, hogy panaszo­sunk a csizmát a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet Raka- mazon működő méretes rész­legében rendelte meg, tehát a bírálat ezt a szövetkezetét ifc lette, és nem a RACITA Ci­pőipari Szövetkezetét. MEGTALÁLTÁK Kedden reggel vásárolni utaztam be Nyíregyházára. Már több üzletben megfor­dultam, amikor észrevettem, hogy hiányzik az aranyórám. Visszamentem az üzletekbe, ahol már eddig jártam. A Nyírfa Áruházban is érdek­lődtem a férfi kötöttosztá­lyon. Az eladó egy kedves barna kiszolgálónőhöz veze­tett. Miután elmondtam, mi­lyen is volt az órám, ő sze­rényen kivette zsebéből az órát és átadta. Mindezt a leg­nagyobb természetességgel, figyelmességgel. A magát meg nem nevező elárusítónő példamutató cselekedetének köszönhetem, hogy vissza­kaptam a számomra oly ked­ves emléket — közölte F. J-né olvasóink. CSATORNA Az elmúlt évben a Rigó ut­cai csatornázás alkalmával a KEMÉV a vízelvezető csa­tornát megszüntette. Mióta az idő enyhébbre fordult, az itteni állapot tarthatatlanná vált. Nem tudjuk, mi indo­kolta, hogy meg kellett szün­tetni a csatornát. Ügy gon­doljuk — mivel erre itt na­gyon is szükség van —, hogy az illetékesek intézkedése nem végleges, — írja levelé­ben Kecskeméti Kálmán. Szerkesztői üzenetek Gyuricska József pát- rohai. Keresztény Sándor nyíregyházi, Varga Sán­dor fehérgyarmati lako­soknak levélben válaszo­lunk. Juhász József nagykál- lói, Polinszky Ferenc besz- tereci, Olajos1 Józsefné jánkmajtisi, ifj. Juhász Lászlóné csengersimai, Poór Árpád nyírtéti. Vé­géra András nyírszőlősi, Balázs Sándor nyíregyhá­zi, özv. Bunyi Barnabásné nyírcsászári, Géczi István kisvárdai, Seres Istvánná szakolyi, Ilyés Pété mé őri, Juhász Ferenc nagy- kállói, Szilágyi Lászlóné csengeri. Mészáros Ba­lázs kékesei, Ormay Lász­ló nyíregyházi, Rinkács Jó­zsef tornyospálcai. Var­ga Villibaldné győrteleki, id. Veress György né nagy­halászi, Molnár János nagyhodosi. Kosa László­né mátészalkai. Halász Ferenc csengersimai, Gyebrószki András nyír­egyházi, Markovics József nyíregyházi, Tóth József­né csaholci, Páti Gyuláné szamosbecsi, Horváth Mik­lós nyírmadai. Kocsis Mi­hály nyíregyházi, Póczi István nyíregyházi, Laka­tos Bertalan győrteleki, ifj. Koszta Bertalan tisza- vidi olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Szűcs Imréné kisvárdai levélírónk kedves, köszö­nő sorait megkaptuk, örü­lünk, hogy segíthettünk. Id. Dezső László tisza- kóródi olvasónkat arról értesíti a fehérgyarmati járási hivatal, hogy mun­kateljesítménye alapján nem jogosult fizetett sza­badságra. A termelőszö­vetkezet alapszabálya szerint azoknak a férfita­goknak adnak évi hat munkanap szabadságot akiknek az évi munka­teljesítménye 200—250 tíz­órás munkanap között van. Ez az alapszabály a termelőszövetkezet min­den tagjára — tehát a nyugdíjasokra is vonatko­zik. Ujj Pál nyírmadai la­kost a Fogyasztási Szövet­kezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetsége töb­bek között arról tájékoz­tatta, hogy a Magyar Nép- köztársaság Miniszterta­nácsának 32/1954 (V. 22.) M. T. rendelet 3 §-a értel­mében a tulajdonos el­veszíti kártalanítási igé­nyét, ha fertőző állatbe- tegséff bejelentésére meg­határozott kötelezettségé­nek nem, vagy késedel­mesen tesz eleget. Az illetékes válaszol A január 11-i számban a borbányai lakosok kéréséről írtak. Ezzel kapcsolatban kö­zöljük, hogy január 26-án a takarmányértékesítő boltun­kat Borbányán, a Margaret- ta utcán megnyitottuk. Az épület a Dózsa Mg. Terme­lőszövetkezet tulajdonát ké­pezi, melyet szövetkezetünk hosszú távon bérbe vett. Üzemképessé tételéhez a cikkben említett társadalmi munkán kívül szövetkezetünk sokat költött rá. Az árusító­hely megnyitását késleltette, hogy nem tudtunk megfele­lő egységvezetőt beállítani, NYIKORGÓ AJTÓK Behunyt szemmel meg tud­ja számolni valaki, hogy há­nyán mennek a boltba Nyír­egyházán a belvárosban, vagy az új lakónegyedek valame­lyik üzletébe. Csak fülelni kell — a bolt mellett. A mo­dem, alumínium ajtók több­sége ugyanis úgy nyikorog, csattog, hogy a közelben lé­vők az ajtó nyitását és zá­rását akarva-ákaratlanul meghallják. Jó lenne, ha az üzemeltetők — az iparcikk- és élelmiszer-kisker — javító­brigádjai egyszer ilyen szem­pontból is végigjárnák az üz­leteket — javasolja L. B. A tsz-tagok jubileumi jutalmáról Orosz Józsefné olvasónk a termelőszövetkezet alapító tagja volt és 1976-ban nyugdíjba ment. Férje nem volt tagja a termelőszövetkezetnek, kezdettől fogva az iparban dolgozott és dolgozik még ma is. Az évek során állandóan tapasztalták, hogy férje, mint ipari munkás, sokkal több kedvezményben részesül, mint a tsz-tag, de neki a gyer­mekeket is nevelnie kellett, saját falujukban más munka nem volt, így ipari munkás nem tudott lenni. Amikor a férje 25 éves munkaviszonyát betöltötte, a vállalattól nagy összegű jubileumi jutalmat kapott. Olvasónk azt kérdezi, hogy a tsz-tagnak jár-e jubileumi jutalom és ha igen, akkor ő miért nem kaphat? Lehet-e az, hogy egyes tsz-ekben fizetnek jubileumi jutalmat, más tsz-ekben nem? A termelőszövetkezeti tagoknak és az ipari munkások­nak nyújtott? kedvezmények sohasem voltak azonosak, mert az ipari munkás munkaviszonyban áll, a termelőszö­vetkezeti tag pedig tagsági viszonyban. Sem a termelőszö­vetkezet, sem pedig az állam anyagi teherbíró képessége nem tette lehetővé az azonos juttatásokat és még ma sem teljesen egyforma ez, bár államunk mindent elkövet annak érdekében, hogy ezek a különbségek csökkenjenek és vé­gül megszűnjenek. Közismert dolog az, hogy más a nyug­díjkorhatár az ipari munkásoknál és más a termelőszövet­kezeti tagoknál és nem régen született rendelkezés arra, hogy ezt a különbséget fokozatosan, de néhány év alatt megszüntessék. A termelőszövetkezetekben jubileumi ju­talom 1977-ig egyáltalán nem volt és 1977-ben a MÉM. a 12/1977. sz. rendeletével kötelezte a termelőszövetkezete­ket a jubileumi jutalom fizetésére, amely rendelet 1977. március 12-én jelent meg. E rendelet 68. paragrafusa ki­mondja, hogy a termelőszövetkezet a 25, a 40, illetőleg az 50 évet munkában töltött tagjai részére jubileumi jutalmat fizet. A jubileumi jutalom a tag egy havi átlagrészesedése, amelyet az esedékesség évében kell kifizetni. Amennyiben a tag az esedékesség évében nyugdíjba megy, úgy a jubi­leumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni, de a 40, illetve 50 éves jubieumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, hogy ha a dolgozó a nyugdíjazás évében legalább 35, ille­tőleg 45 évet dolgozott. Ez az intézkedés megfelel az ipari dolgozókra vonatkozó munfcatörvénykönyvi rendelkezés­nek. Felvetődik ezek után az a kérdés, hogy aki a 25 éves tagsági viszonyát 1977 előtt betöltötte, megilleti-e a jubi­leumi jutalom, vagy sem? A törvény erre az esetre nem írja elő a tsz-nek kötelező erővel a jubileumi jutalom utó­lagos kifizetését, de lehetővé teszi, hogy a közgyűlés ilyen határozatot hozzon. Ennek azonban két rendkívül lényeges feltétele van. Az egyik, hogy a 25 évet a tsz-tag abban a tsz-ben, vagy pedig a tsz jogelődjénél töltötte (például egyesülés előtt volt valamelyik tsz-nek a tagja), a másik lényeges feltétel, hogy a tsz-tag ma is aktív tagja legyen a tsz-nek. Tehát ha már nyugdíjban van, és nyugdíjba akár a rendelet megjelenése előtt, vagy utána ment, a tör­vény erejénél fogva a termelőszövetkezet nem köteles fi­zetni, nyugdíjas esetében nem is fizethet. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a visszamenőlegesen kifizetett jubile­umi jutalom a tsz terhe, a jövedelmezőség szempontjából tehát meghatározó a tsz anyagi teherbíró képessége. Ked­ves olvasónknak sajnos azt tudjuk mondani, hogy miután már 1976-ban nyugdíjba ment, jubileumi jutalomra n.em jogosult, akár rendelkezik 25 éves tagsági viszonnyal, akár nem. Dr. Juhász Barnabás mivel többen visszavonták előzetes ígéretüket és ez újabb időeltolódást jelentett. Nyíregyháza és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet. JELZÉS AZ AUTÓBUSZON A január 18-i „Automaták kellenének” című észrevétel­ben az utasok kifogásolták, hogy a buszt jelző számok nem láthatók messzire. Vé­leményünk szerint a helyi já­rati autóbuszokon a jelenle­gi jelzési rendszer meg­felelő. Az utóbuszok oldalán lévő, világítással ellátott táb­lákat gyárilag alakították ki. A gépkocsivezető melletti kis méretű táblák házilag ké­szültek a gyakori táblacse­re megkönnyítése érdekében. Szerintünk a megállóhelyen várakozó utas láthatja a számjelzést, s ez a megálló­oszlopokon elhelyezett hirdet­ményekkel együtt megfelelő tájékoztatást ad. Volán 5. sz. Vállalat Nyír­egyháza Megjegyzésünk: a jelenlegi megoldás (az autóbuszok ele­jén elhelyezett, nem vilá­gítható szám) csak átmeneti megoldásként fogadható el. Véleményünk szerint elölről jól látható számokkal kelle­ne jelezni, hogy melyik autóbusz érkezik a megál­lóba. INTÉZKEDTEK Az 1977. december 21-i számban Szász János olvasó „Lépcső” címmel megjelent panaszát megvizsgáltuk. Bár — mint az olvasó is írta — a szavatossági határidő lejárt, mi intézkedtünk a javítási munkák elvégzésére. Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat Nyíregyháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom