Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 8. Kommentár A hallgatás nem beleegyezés S zinte nem volt olyan újság, rádió- és te­levíziós állomás, amely ne foglalkozott vol­na részletesen a Vietnami Szocialista Köztársaság legutóbbi békekezdemé­nyezéseivel. Ha az elő­jel természetesen külön­böző is, az egyetemes ér­deklődés érthető. Kam­bodzsa hibájából olyan térségben tört ki áldatlan villongás, amelynek népei évszázadokon át nagyon sokat szenvedtek és soha annyit, mint éppen a legu­tóbbi évtizedben. Az otta­ni viszály — erre naponta számos jel mutat — őszin­te örömet okozott a hideg­háború minden rendű és rangú hívének, de egyedül és kizárólag nekik. Ilyen körülmények kö­zött a térség határain túl is örömmel üdvözölte a béke minden barátja a vi­etnami akciót. Hanoi há­rom pontban foglalta össze indítványának lé­nyegét: 1. Minden katonai tevékenységet haladékta­lanul szüntessenek be a két ország határvidékén. 2. Találkozzanak a két ország, Vietnam és Kam­bodzsa képviselői bárhol, hogy a nemzeti szuvereni­tás és a kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján aláírjanak egy szerződést. 3. A felek egyezzenek meg a szerződés betartásainak biztosítékairól. Egyszerű, világos be­széd, amire nehéz nemet válaszolni. A kambodzsai­ak ezt nem is tették. Egyelőre éppenhogy sem­mit sem tettek, illetve egyet azért mégis: a viet­nami javaslatok elhang­zása után nehéztüzérség­gel lőtték a vietnami ha­tárvidéket. Ez a tipikus esete an­nak, amikor a hallgatás távolról sem minősülhet beleegyezésnek. A nemzetközi enyhülés és — ugyanolyan mérték­ben — a kambodzsai nép létérdekei is azt követe­lik, hogy Phnom Penh vi­lágos választ adjon a vi­lágos indítványra. Monda­nunk sem kell, hogy a minden szempontból sok­kal erősebb Vietnam veze­tőit nem a harc kimenete­lével kapcsolatos aggálya­ik késztették a legutóbbi lépésre, hanem kizárólag az a meggyőződés, hogy ez a konfliktus csak a népek ellenségeinek használ. K ambodzsa visszatérő vádja, hogy Hanoi „valamiféle szövet­ségbe” akarja kényszerí­teni az indokínai országo­kat. Phnom Penh fittyet hány annak az alapvető ténynek, hogy a körül­mények változása nyomán éppen a vietnami kommu­nisták javaslatára oszlat­ták fel a közös Indokínai Kommunista Pártot. Ez azonban nem jelentette és most sem jelenti azt, hogy valami azért nem „kény­szeríti” antiimperialista, elemi érdekszövetségbe az egykori Francia-Indo- kína győzedelmes népeit. Ez a valami azonban nem Hanoi, hanem — maga a kérlelhetetlen történe­lem ... H. E. Megkezdődtek a szovjet­osztrák tárgyalások Szovjet—osztrák kormány­fői tárgyalások kezdődtek kedden a moszkvai Kreml­ben. Az osztrák szövetségi kancellár hétfőn érkezett a szovjet kormány meghívásá­ra kétnapos munkalátogatás­ra a szovjet fővárosba. Alek- szej Koszigin és dr. Bruno Kreisky megbeszélésein ezút­tal a kétoldalú kapcsolatok, s azon belül is a gazdasági együttműködés hnvítpspnplr lehetőségei állnak előtérben. A tárgyalásokon kedden a két ország külkereskedelmi minisztereiből és más gaz­dasági szakembereiből álló tárgyaló küldöttségeket Alek- szej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió miniszter­tanácsának elnöke és dr. Bru­no Kreisky osztrák szövetségi kancellár vezeti. A tárgyszerű, baráti lég­körű tárgyalásokon megvi­tatták a különösen előnyös, jószomszédi szovjet—osztrák kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeit. Megelégedéssel ál­lapították meg, ,hogy mind­két fél a kaocsolatok további szilárdítására törekszik, mert ez népeik érdekeit szolgálja és a béke javára válik. A szovjet és osztrák mi­niszterelnök áttekintette az időszerű nemzetközi problé­mákat is és síkraszállt az enyhülési folyamat elmélyíté­séért, az európai biztonság megszilárdításáért és az együttműködés bővítéséért. Púja Frigyest fogadta a belga király Baudouin belga király ked- tógájának, Henri Simonet-n&k den fogadta a hivatalos látó- a tiszteletére. Az ebéden részt gatáson Brüsszelben tartózko- vett a belga kormány több dó Púja Frigyes magyar kül- tagja; ott voltak a koalíciós ügyminisztert. Az uralkodó pártok vezetői, jelen volt a és külügyminiszterünk a két belga parlament több képvi- országot kölcsönösein érintő selője és több más közéleti kérdésekről és időszerű nem- személyiség is. SSSÄ“1 Mna' Ked*» «■»«" --la W­A nap folyamán Púja Fri- gyes felkereste Brüsszel pol- gyes ebédet adott belga kol- gármesterét. Szovjet hadgyakorlat tíz ország megfigyelői előtt Megállították „dél” erőinek támadását „észak” alakulatai a szovjet fegyveres erők be­lorusz katonai körzetének nagyszabású hadgyakorlatán. A Berezina gyakorlat első napján harckocsik, repülő­gépek, páncélozott szállító járművek és helikopterek be­vetésével folyt a mintegy 25 ezer katonát megmozgató manőver, melyet a Szovjet­unió, a helsinki záróokmány szellemének megfelelően, elő­re bejelentett. A gyakorlatot tíz ország, köztük több NATO- tagállam megfigyelői tekintik meg. Vezetője, a körzet pa­rancsnoka, Mihail Zajcev harckocsizó vezérezredes. A gyakorlat első napján dél rendkívül nehéz terepen in­dított nagyszabású támadást: nemcsak a mély hó akadá­lyozta a csapatok mozgását, hanem az erdős, átszegdelt terep is. Ennek ellenére a harckocsik és a szállító jár­művek gyorsan és tervszerű­en foglalták el a megindulási körzetet, felfejlődtek és me­netből menetbe mentek át sok helyütt támadásba. Észak­nak azonban, a terepviszo­nyokat kihasználva, erői össz­pontosításával sikerült meg­akadályoznia, hogy a déli csa­patok áttörjék a fő védelmi vonalat. Éjszaka mindkét fél átcsoportosításokat hajtott végre és a reggeli órákban is­mét megkezdődött az „ütkö­zet”; a katonák teljes erőbe­dobásával, harcszerű körül­mények között folytatták a gyakorlatot. A Minszko—Prsa—Polock térségében folyó gyakorlat február 10-ig tart. (Folytatás az 1. oldalról) Nemcsak a tanácsokkal, ha­nem például a szakszerveze­tekkel is, és közös mozgósí­tásunk eredményeként a szo­cialista brigádok ma már nélkülözhetetlen segítői a te­lepülésfejlesztési tervek megvalósításának. A szak- szervezetek, a népfrontmoz­galom több éves és tartalmas együttes munkája országszer­te népszerű akciókat hívott életre, hogy csak az „Egy üzem — egy iskola” az „Ol­vasó népért”, és az „Olvasó munkásért” mozgalmat em­lítsem. — A népfrontmozgalom sokágú gyökérrel kötődik a társadalom minden rétegé­hez, és számos társadalmi és tömegszervezettel kötött együttműködési megállapo­dást. — A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsával karöltve a népfront lakóterületi nőbi­zottságai politikai előadások­kal, baráti találkozók szerve­zésével a közéletiségre, a ta­nulásra, az önképzésre és a demokratikus családi légkör meghonosítására ösztönöz­nek. A szolgáltatások helyze­tének elemzésével, a fejlesz­tések szorgalmazásával, az egyenlő családi munkameg­osztásra neveléssel pedig a nők közéleti ténykedésének elengedhetetlen feltételeit igyekszünk megteremteni. A nők társadalmi szerepének megítélésében általános szemléletváltozást kell elér­nünk, de nem kergetünk il­lúziókat, s tudjuk, hogy még sok-sok év fáradhatatlan munkája áll előttünk. Az idei tervünkben kiemelt hangsúlyt kapott kapcsolata­inknak erősítése az ifjúság­gal is. A szülői munkaközös­ségeken keresztül közelebb hozzuk egymáshoz az iskolát és a családot, ezzel is segít­ve az eredményes nevelést. A KISZ-szel közösen egyre inkább bevonjuk az ifjúsá­got a lakóterületi munkába, közművelődési feladataink megvalósításába, környezet- védelmi tevékenységünkbe, számítva a fiatalok lelkesedé­sére, tenniakarására. A kö­zösségi élethez lehetőséget teremtve a jövőben több se­gítséget adunk a lakóterületi ifjúsági klubok kialakításá­hoz és működéséhez is. — Az eddigiekben már példázott együttműködés mellett mozgalmunk tartal­mas, érdemi munkakapcso­latot tart minden fontos szer­vezettel. Az MSZBT, A SZÖ- VOSZ, a TIT, a Magyar Vö­röskereszt és a nemzetiségi szövetségek tevékenysége ré­sze az Összehangolt társadal­mi cselekvésnek, a fejlett szocializmusért folyó mun­kának. Az MSZMP elvi-poli­tikai útmutatásával dolgozó népfrontmozgalom tehát fon­tos műhelye, politikai kerete a szocialista népi nemzeti egység megvalósításának — mondotta befejezésül Szent- istványi Gyuláné. Barangolás az évezredek között Múlt és jelen Bulgáriában Kötél főtere M ost, amikor néhány hét elmúltával meg­kísérlek valamit pa­pírra vetni bulgáriai kirán­dulásomról, hamarjában nem is tudom, mivel kezd­jem. Úgy járván, mint aki túlságosan gazdagon terített asztalhoz ül le, kapnék ide is, oda is, kóstolnám ezt is, kínálnám amazt is. Annak a szőlőnek illatos mézízét említsem-e, amit Dimitrina asszony varázsolt elő a hegytetőin, megmosott a for­rás vizében, aztán a kezem­be nyomott? A Balkán fen­séges hegyeiről próbáljak lelkendezni, amelyek kime­ríthetetlen változatossággal kísérték a majd öt órán át rohanó vonatot? Az őszi napsütésben a mezőkön és az országutakon föl-fölbuk- kanó szamaras kordék idilli képét emilítsem-e vagy in­kább mondjam el, hogy minden új élmény mellett és ellenére milyen meghitt muzsika volt fülemnek a negyedik napon a szliveni szerkesztőség szobáiból ki­szűrődő írógépkopogás, még ha azok az írógépek cirillbetűsek is? *** S zliven megye talán átlagos bolgár vi­dék, gazdag hagyo­mányokkal virágzik a me­zőgazdaság, rohamléptek­ben fejlődik az ipar, az év­századok (sőt, évezredek) különös, szinte tapintható jelenléte mégis valami rendkívüli sugárzásit ad a levegőnek, de ezt — úgy hiszem — az ott élő embe­rek nemigen érzik, nem za­varja mindennapi életüket, legföljebb azt a szeretettel­jes, természetes viszonyt magyarázza, amely itt ember és történelem között oly szembetűnő. Hogy aztán ezt a sok százéves török hódoltság alatt is fönnma­radt, végül saját lábára állt nép meghatottsága, jogos önbecsülése okozza-e vagy valami más — nem tudom. De a hagyományoknak ez a póztól mentes ápolása, á múltnak ez a magától érte­tődő beépítése a jelenbe számomra tiszteletet és irigységet egyaránt keltő nagy élmény volt. *** S klaven megye egyezer lelkes faluja Zserav- na nem szerepel az útikönyvekben. De akii lát­ta, azt mindörökre lebilin­cseli, fogva tartja az em­lék A völgy teljes hosszá­ban húzódó, törökcserepes pairasztházaik, a kötőanyag nélküli, durva kőkerítések, a gazdagabbak teljes szép­ségükben megőrzött, balká­ni faragott faházai, a virá­gos kertek — önmagában is lenyűgöző látvány. Raja Dopalov, a falu mú­zeumának igazgatója végig­vezet a „tetőtől talpig” dí­szesen kifaragott faháza­kon, s közben elmondja, hogy a szúrágás ellen vala­mennyi régi faházat átitat­ták valami vegyszerrel —, így aztán még sokáig ide­járhat mindenki, aki be szeretne szippantani egy cseppet abból a régi, kele­ties, talán rózsaillatú leve­gőből, amikor pipafüst és kávé mellett lassan és ke­rülőkkel, de alakult, érett a Gondolat, az új idők és forradalmak gondolata. »** karanovói tumulusz olyan, mint valami különleges homok­bánya. falában a lyukacsok mind a páratlan leletek he­lyed: tizenhét rétegben ta­láltak itt emberi lakhelye­ket, több ezer év épült egy­másra. Karanovó ma már fogalom a régészek számá­ra. A Nova Zagora-i múze­um a világ egyik leggazda­gabb archeológia! múzeu­ma. Néhány tárló ennélfog­va üres is, nagy amerikai, nyugati kiállítások kérték kölcsön a tárgyakat. A kő­korszaktól kezdve minden karban éltek itt emberek, a föld ontja a csont-, kő- és fémszerszámokat, az edé­nyeket, az ékszereket, a mi­tikus szobrocskákat. A Dip- sziszka mogila beceneve: bolgár Trója. De vannak aztán más hasonló gazdag lelőhelyek, s bár minden korszak gazdag emlék- anyagban, a pálmát való­színűleg a trák anyag viszi el. — Kié volt ez a kocsi? — bökök rá az előcsarnok­ba hevenyészve kirakott, jó­kora vaskerekekre. — Egy trák orvosé. — Orvosi kocsi? — ámu- lok —, hát mi volt az az ember, körzeti orvos? — Olyasmi — felel a kistermetű igazgató és hir­telen, mintha transzba esett volna, sarkonfordul és el­nyargal. Kisvártatva visz- szatér, a karján rongyokba burkolt holmit hoz, de mint aggódó anya a csecsemőjét. — Ez a mi legújabb kin­csünk — suttogja. A trák orvossal vele te­mették minden holmiját. Ezek a kis bronz eszközök először is csodaszépek. Gyufaszál vastagságú, hen­geres nyelük és a végükön a fogó csupa vésett díszí­tés. Van itt ércsipesz, véna- elszorító, szemorvos! nem tudom micsoda, meg olyas­mi, mint a mai orvosok to­rokkukucskáló lapátja. — Azt mondták az orvo­sok, akik megnézték — mondja szinte szerelmesen a múzeológus, — hogy ezekkel ma is dolgozni le­hetne. Kis gombócforma, meg hosszúkás, gyurmadarabok­hoz hasonló valami^ is he­vernek ott a rongyon. Ezek mik? — Gyógyszerek. A trák orvos gyógyszerei. Most van fönt Szófiában a többi, la­boratóriumiban vizsgálják, mit tartalmazott. Való igaz, kicsit szédítő dolog a történelem... H. M. Jellegzetes bolgár építkezés: emeletes faház terasza. 'll

Next

/
Oldalképek
Tartalom