Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5. v. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Már nem útkeresés AZ EGYIK ÉVBEN még darálót gyártottak a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében, a következő évben pedig mező- gazdasági pótkocsik gyártására kellett átállni. Nemzetközi kiállításon díjat nyert a cukorrépát szemenként vető gép, az almaosztályozó, s azóta alig emlékszik rá valaki, hogyan nézett ki ez a gyártmány. Üjabban a terménytovábbító gépek hódítanak, de ki vesz ma már kukoricamorzsolót vagy zsák- szállítót, amikor nem akad ember, aki zsákoljon? Évente újabb gyártmányokat dob a piacra a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat. Lépést tart a mezőgazdaság fejlődésével: a legújabb technológiáknak, termesztési és tenyésztési eljárásoknak megfelelően készít gépeket, miközben — s itt feszült az ellentmondás — a gyáregységek legtöbbje elavult, korszerűtlen gépekkel, felszerelésekkel működik. A vállalat vagyonának nagyobbik részét az épületek teszik ki, a gépek fele pedig már annyira elavult, hogy a nyilvántartásokban csak eszmei, 100 forintos értékben szerepeltetik. A fentiek indokolják, hogy miért izgalmas téma a MEZÖGÉP-nél a termékszerkezet korszerűsítése, a vállalat fejlődése. Erre kerestünk választ a vállalatnál és a vállalatról szerzett tapasztalatok alapján. A hajdani gépállomások, gépjavítók utódjánál egyre inkább előtérbe került a gépgyártás. Amíg 1975-ben az 503 milliós termelés háromnegyedét sem tette ki a gyártás, addig tavaly már 86,8 százalékos arányt képviselt a 663 milliós termelésen belül. A gyártásnál pedig egyre inkább szakosodni kezdett a vállalat. Az állattenyésztés gépeinél pl. már csak a szarvas- marhatartáshoz szükséges berendezéseket készítik, itt viszont szinte a teljes profilra törekednek a takarmány kiosztásától az almozáson át a trágyakezelésig. Üjábban nagyobb részt kérnek a járműprogramból, a DETK szippantókocsi család mellett megkezdték a mezőgazdasági pótkocsik több típusának gyártását.- Emellett a konzervipari gépek gyártása, valamint a különböző alkatrészek, részegységek készítése kér helyet a gépgyártásban. A vállalat az utóbbi években a saját erejéből és a külső körülmények kényszerítő hatására egyaránt sokszor módosította termelését, alakította ki nyolc gyáregységében a meglelelő profilt. Ma már elmondhatjuk, hogy javarészt megtalálták helyüket a gyáregységek, azonban a MEZŐGÉP Tröszt megannyi átszervezése, irányításbeli változtatása nem múlt el nyom nélkül a vállalat életében sem. A tröszti keretek ugyanis sokszor utasításjelleggel szabják meg, hogy mit kell gyártaniuk, figyelmen kívül hagyva a gépesítés fokát, a hozzáértést, vagy a vállalat egyéb irányú elképzeléseit. A külső szemlélőnek a trösztön belüli munkamegosztás sokszor kapkodásnak tűnik, az átgondolt elképzelések hiányát mutatja. Azzal, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium ebben az évben felülvizsgálja a tröszt profilját, végre hosszú távFa is meghatározzák a MEZŐGÉP vállalatok helyét, szerepét az alkatrészgyártásban, az új gépek előállításában. Mindez alapja annak is, hogy a vállalatok — köztük a nyíregyházi vállalat — igen gyenge gépellátottságát felülvizsgálják, megtegyék központosítva is az első lépéseket az átgondolt fejlesztésekre. A NYÍREGYHÁZI MEZŐGÉP igyekezett a gyáregységek között olyan munka- megosztást kialakítani, hogy mindegyik egyaránt érdekelt legyen a késztermékek előállításában és az alkatrészgyártásban. Egymással kooperáló gyáregységeket hoztak létre, amelynek révén sokkal nagyobb sorozatban lehet végezni azonos, vagy közel azonos munkát. A vállalat központjában pedig részletes elemzések készülnek a gazdaságtalan termelés visszaszorítására. Ennek alapja a negyedévenként ellenőrzött árterv, amelyben vizsgálják egy-egy gép önköltségét. A tavalyi tételek között szerepelt például 22 700 forintos önköltséggel egy zsákszállító gép, amikor az eladási ár 23 ezer forint. Nyilvánvaló, hogy a 300 forintos többlet az általános költségeket sem fedezi, nemhogy nyereséget lehessen elérni. Ilyenkor kerül elemzésre az is, hogy a vállalat teljes termeléséhez képest milyen arányt képvisel az adott veszteséges termék, hiszen nagyobb darabszám esetén a gyártást olcsóbbá lehet tenni. A TERMÉKVÁLTÁS másik részét a mezőgazdaság fejlesztése hozza. Mindig új termékekei rukkol ki a vállalat, a különböző nemzetközi vásárokon képviselteti magát sikerrel. A cél, hogy a többnyire jól begyakorolt, szakképzett munkásgárdával minél kevesebb anyagot felhasználva, minél nagyobb értékű gépet állítsanak elő. A gyártmányok továbbfejlesztése ezt irányozza elő, dg a vásárlók szándéka is ez irányban hat. Lányi Botond A szomszéd falubeli Mii. ju bácsi féltve őrzi az ősök tapasztalatát — nemcsak azokét, akik ebben a faluban laktak, hanem általában a kerületükben élt valamennyi ősünkét is. Milju bácsi nagyon jól tudja, hogy mindaz a bölcsesség, amelyet évszázadokon keresztül őseink gyűjtöttek — felbecsülhetetlen kincs, s mindenki köteles óvni ezt a becses tapasztalatot és önzetlenül terjeszteni, mások hasznára. E tapasztalatért messzi földről is Milju bácsihoz özönlenek a szenvedők. A nép körében szárnyra kapott hír már régen elterjesztette az egész környéken, hogy Milju bácsi egyszerű receptjei rendkívüli hatásosságukról nevezetesek. És amikor utcánkban egyre több szenvedő kapott a közönséges gyógyszerek helyett minden bajból kigyógyító va- rászszereket — a szomszédok elküldték Milju bácsihoz, hogy nekik is hozzanak abból. Mindenki cédulát adott, amelyen részletesen leírta betegségét. Milju bácsi minden teketória nélkül fogadott. — "Ülj le. kedves vendég. Ha akarsz egy kupica pálinkát, ne restelld magad, szólj, adok egy kupicával. Ha többet akarsz, azt se restelld, mondd meg, többet is adok. — Kérek egy kupica pálinkát — feleltem a legcsekélyebb restelkedés nélkül. — Derék ember vagy — mondta örömmel Milju bácsi. — Az ember szívesen gyógyít derék embereket. A népi orvostudomány csak akkor segít, ha valaki derék embert gyógyít. A rossz ember hadd menjen orvoshoz. Én támogattam Milju bácsi véleményét, és baráti egyetértésben megittuk a pálinkát. Milju bácsi megint töltött, Titkos | ■MBB megint ittunk, s én nekiláttam, hogy felolvassam a cédulákról, hogy kinek milyen betegsége van. Az első derék- zsába volt. — A derékzsába minden más betegségnél könnyebben gyógyítható. írd fel a receptet: „Két pohár pálinka, bors. egy hajtásra meginni”. Azonnal elmúlik. Buzgón jegyeztem a receptet, azután arra kértem, mondja el. mi segít a gyomorhurut ellen. — A gyomorhurut — jelentette ki elgondolkozva Milju bácsi — szintén igen könnyen gyógyítható. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, paprika, egy hajtásra meginni”. Ha pontosan elvégzed, okvetlenül elmúlik. Én felírtam ezt a receptet is, amely bölcs őseinktől maradt ránk. Ezután a vesebaj következett. — A vesének, a májnak és a derék táján levő egyéb szerveknek a betegségei szintén könnyen gyógyíthatók. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, bors vagy paprika tetszés szerint, egy hajtásra meginni.” Nyomban elmúlik. Én feljegyeztem ezt a titkos receptet is, amely a régmúlt időkből maradt ránk. Azután a köszvényről érdeklődtem. — A köszvény s általában a láb és más végtagok minden betegsége igen könnyen gyógyítható. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, egy csekély bors, vagy általában valami csípős fűszer, egy hajtásra meginni”. Ügy elmúlik, mintha sohasem lett volna. E kkor pompás gondolat ötlött az agyamba: „Ha már Milju bácsi ilyen sok receptet ismer, ami mindenkit kigyógyít mindenféle betegségből, akkor talán engem is ki tudna kúrálni a bajomból?” Az elfogyasztott pálinka megoldotta a nyelvemet. így hát feltettem a kérdést: — Milju bácsi, nincs magának valamiféle receptje azok számára, akik az iszá kosságból szeretnének kigyógyulni? — Iszákosságból: ennél mi sem egyszerűbb. Jegyezd fel a receptet: „Két vizespohár pálinka, bors, egy hajtásra meginni”. Okvetlenül elmúlik. Fordította: Gellért György 300 milliós export A Hajtóművek és Festőberendezések nyíregyházi gyára 300 millió forint értékben készít konvejorokat szovjet exportra. Felvételünkön: Gál János és Haluska József konvejorok alkatrészeit állítja össze. (G. B.) Elhelyezkedés pályázat útján Minden neveidre szükség van MIT VÁRNAK AZ ISKOLÁK? MIT VÁRNAK A MOST VÉGZŐ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÍTÓK ÉS TANÁROK? LESZ-E HELY MINDEN VÉGZŐSNEK? LESZ-E ELÉG JELENTKEZŐ AZ ISKOLÁK ÁLTAL MEGHIRDETENDŐ PEDAGÓGUSÁLLÁSOKRA? MILYEN TANULSÁGOKAT KELL FIGYELEMBE VENNI A PÁLYÁZATOS ELHELYEZKEDÉSNÉL AZ ISKOLÁK VEZETŐINEK, ÉS AZ ELHELYEZKEDŐ NEVELŐKNEK? Ezekről a kérdésekről cseréltek véleményt a közelmúltban a nyíregyházi tanárképző főiskolán a képzésben leginkább érdekelt három megye: Hajdú, Borsod és Szabolcs oktatási vezetői, az Oktatási Minisztérium és a főiskola irányító szakemberei. Előzetes tájékozódás volt ez, ahol tisztázták, hány és főként milyen szakos nevelőket várnak az iskolák. A másik oldalról: milyen a végzős nevelők elhelyezkedési szándéka? Börze—jo ügyért Egyfajta „börzéhez” is hasonlított az Oktatási Minisztérium által kezdeményezett megbeszélés, ahol a három megye művelődési osztályainak vezetői az iskolák nevében a „keresletet” jelölték meg. A „kínálat” számait a főiskola és a minisztérium illetékes vezetői mondták el és megkezdődött az egyeztetés. A kölcsönösen összevetett számok azt mutatják: közelebb került a valóságos igény és a képzésben részesülő utánpótlás aránya. Igazítani való azonban jócskán van. A pályázat alapján elhelyezkedő fiataloknak már az állás- hirdetések közzététele előtt segíteni kell a gördülékenyebb elhelyezkedésben. Ez volt a tájékozódó és a tájékoztató jellegű megbeszélés elsődleges célja. A nyíregyházi főiskolán 80 fiatal végez az idén a tanítói szakon és 278 a tanári szakon. A tanító szakosok közül 24-nek van biztos helye, társadalmi ösztöndíja, nekik nem kell várni a pályázatra. A pályázatos tanítók is jó helyzetben vannak: 83 hely várja őket a megyében. A tanár szakosok közül 46 fiatalnak van társadalmi ösztöndíja, a többiek a kötelező pályázatos rendszer útján helyezkedhetnek el. Szabolcsban maradnak Az előzetes igényjelzés szerint Hajdú megye 60, Borsod megye 91 tanár szakos hallgatót tud fogadni, ennyi állás meghirdetését tervezik a két megye iskolái. Sza- bolcs-Szatmárban a jelenlegi adatok szerint 95 óvónői, 83 tanítói, 27 gyógypedagógiai tanári és 127 általános iskolai tanári állás vár betöltésre. Valamennyi hiányzó állás betöltését aligha várhatjuk az idei évtől, de a most végzők munkába állásával jócskán csökkenthető a szabolcsi iskolákban a nevelőhiány. Elégedettségre adhat okot, hogy az idén oklevelet szerző szabolcsiak közül ötven- ketten saját megyéjükben akarnak tanítani, s több Borsod, Hajdú, Pest, Heves és Szolnok megyei is Szabolcsba jelentkezett. A tanárszakos hallgatók közül 65-en jelölték meg Szabolcsot, 32-en még nem döntöttek (gondolkoznak), 23-an pedig eleve a megyével kötöttek társadalmi ösztöndíjszerződést, ösz- szesen 123-ra tehető azok száma, akik Szabolcsot választották. Kis híján egyezik ez a megye iskoláinak „fogadási” igényével. Várakozók örvendetes, hogy a tanárképző főiskola nem hagyja magára az elhelyezkedő fiatalokat. Kérdőíveken igyekeznek képet alkotni arról, ki milyen döntésre jutott. Sajnos elég sokan vannak még, akik tanácstalanok, nem választottak munkahelyet. S akik választottak, azok sem mindig beszélték meg ezt az iskolák igazgatóival. Jócskán vannak olyanok is, akik várakozási álláspontra helyezkednek, valószínűleg a megyeszéKhely, a városok iskoláit akarják „megcélozni”. Közülük többen kénytelenek majd szembesíteni vágyaikat a valósággal; a városi iskolák egyáltalán nem, vagy jelentéktelen számú fiatalt tudnak fogadni. A fiatalok nem maradnak állás nélkül, de nem minden szakon gondtalan az elhelyezkedés. Egyes szakokon többen végeznek, mint amennyire jelenleg az iskoláknak szükségük van. így a biológia—földrajz, földrajz— testnevelés, matematika— fizika, matematika—kémia, biológia—mezőgazdasági ismeretek, orosz—történelem, matematika—műszaki isme- meretek, földrajz—rajz, matematika—pedagógia szakon végzők elhelyezkedése nagy körültekintést kíván a megyében. Előfordulhat, Hogy az első évben nem minden pályakezdő taníthatja mind a két szakját. Az oktatási szervek napközi otthonokban, nevelő- otthonokban, különböző gyermekintézményeknél is lehetőséget igyekeznek teremteni, hogy minden végzős munkába állhasson. Az a cél: akik nem tudnak a szakjuk szerint elhelyezkedni, néhány órában azok is kapjanak tanítási lehetőséget. Később pedig, amikor a helyzet úgy hozza, ők is a szaktantárgyukat taníthassák. Hogy a következő években nagyjából annyian végezzenek és olyan szakokon, amelyekre hely is van az iskolákban, elsősorban az iskolák távlati munkaerő-tervezését szükséges javítani. Évekre előre kell megtervezni, kik mennek nyugdíjba, gyesre, hányán tanulnak, hogyan alakul a gyermeklétszám, milyen szakosokra lesz szükség. Áz iskolák felelőssége A pályázatos rendszer, jól tudjuk, az iskolák szorító nevelőhiányának megszüntetése érdekében született. De ez nem lehet egyoldalú, a legnagyobb emberséggel kell segíteni a fiatalok elhelyezkedését. Arra törekedve, hogy ne szenvedjen csorbát a humanizmus, lehetőleg az ő elképzeléseik is valósuljanak meg. Az iskolák a pályázatoknál csak „felfelé” változtathatnak a kiírás feltételein. Előfordul, hogy a hirdetés többet ígért, mint a valóság. Amikor a fiatal pályakezdő jelentkezett, kiderült: az ígért fizetés kevesebb, a szolgálati lakás csak szolgálati szoba és így tovább. Az etikai normán túl, fegyelmi felelősség is terheli az iskolák vezetőit, hogy állják a hirdetésben közölt feltételeket Jobbat, kedvezőbbet felkínálhatnak, de kevesebbet nem. Azoktól a pályakezdőktől, pedig, akik „azonnal” nem tudnak ott és a választott szakjuk szerint elhelyezkedni, türelmet és megértést várhatunk. Aki igazában hivatásának érzi a nevelői pályát, abban lesz annyi kitartás, hogy nem vágyakozik el a pályáról, mert egy ideig nem, vagy csak fél - gőzzel kamatoztatja szakképzettségét. Az viszont az iskolák vezetőinek, az oktatási szervek munkatársainak lelkiismeretén, felelősségén múlik, hogy a fiatalok ne maradjanak tartósan távol az eredeti céltól. A pedagóguspályát választó fiatalok többsége azért tanult, hogy taníthasson. Páll Géza
