Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-22 / 45. szám

1978. február 22. KELET-MAGYARORSZÄG 7 olvasóink leveleiből LEBONTOTT BUSZVÄRÖ POSTABONTÁS Túlóra E gyik ököritófülpösi levélírónk tette szó­vá, hogy a Sajó menti Ipari Szövetkezet győrteleki konfekciófize- mében helytelenül számol­ták el a túlórákat, mert azokért nem túlóradíjat kaptak a dolgozók, hanem prémiumot, mintha ezzel a szövetkezet a túlmun­kát akarná takargatni. 1975 óta működik ez a konfekcióüzem, amely ma 86 nőnek ad munkát. Je­lentős a vonzáskörzete, hi­szen Ököritófülpös, Ko- csord, Géberjén, Fülpös- daróc, Porcsalma, vala­mint Ura községekből jár­nak ide dolgozni. Kezdet­ben fehérneművarrással indultak, ezzel tanulták meg a szakmát az asszo­nyok, de tavaly januártól már felsőruhákat készíte­nek, exportra Amint Farkas Károlyné, az üzem főmeósa ottjár- tunkkor elmondta, január 31-ig 6000 női ruhát ke[­lett exportra elkészíteni­ük. Rövid volt az idő, mert a munkához csak január 2-án tudtak hozzákezdeni. Elkerülhetetlen volt tehát a túlórázás. Ebben az ügyben járt ja­nuár közepén Györteleken a kazincbarcikai szövet­kezet elnök asszonya is, aki az üzem dolgozóinak megértését és segítségét kérte vállalásuk pontos teljesítéséhez. Szó volt ar­ról is, hogy a szövetkezet miként fogja munkájukat honorálni. Az asszonyok vállalták a túlórát, s minthogy a munkaügyi szabályokat kevésbé isme­rik, elfogadták azt is, hogy a túlmunkáért pré­miumot fognak kapni. Január 21-től részleges túlórát vezettek be az üzemben. Ugyanis mind­össze 5—6 felesleges gé­pük van, ezért egy-egy al­kalommal éjszaka is dol­goztak az asszonyok, ami­ért a szabadnapot meg­kapták. Szorgos munká­juk eredményeként végül is az exportszállítmány idejében útjára indult. Február 8-án kapták meg az asszonyok a mun­kájuk elismeréséül szol­gáló prémiumot, amit egy meghatározott kulcsszám alapján, mindenkinek ha­vi jövedelme alapján álla­pítottak meg. A szövet­kezet szerint így jobban jártak az asszonyok. (Ezt persze pontosan ellenőriz­ni lehet az adatok alap- / ján.) Csakhogy arról meg­feledkeztek: a Munka Törvénykönyve szerint a túlóráért túlóradíj, vagy szabadnap jár a dolgozók­nak, s nem pedig prémi­um. Ennek ugyanis más a rendeltetése, jellege és célja. Az ököritófülpösi pana­szos levéltől eltekintve — amint a szövetkezet fő- meósától megtudtuk — az asszonyok többsége elége­dett, nem reklamált. En­nek ellenére a szövetkezet intézkedését nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen a munkajogi előírásoktól el­térő gyakorlatot alkal­maztak, amit — a jövőre nézve is — korrigálniuk keit. Soltész Agnes — Szép, szép az a buszmeg­álló, de csak álló fogadásra! ! (Kiss Ernő rajza) Nyíregyházán a Debreceni úton a szövetkezeti bolt mel­letti buszvárót — útszélesítés címén — körülbelül három évvel ezelőtt lebontották. A várakozóknak azóta egy jár­daszigetük van, és hiányol­ják a pihenőpadokat. Ta­vasztól őszig ugyanis a sző­lőtulajdonosok — közöttük nagyon sok idős ember — a munka után szívesen megpi­hennének. Padok híján kénytelenek a bolt lépcsőjén ücsörögni. Egy-két lóca meg­oldaná problémájukat, így örülnének, ha kérésüket meghallgatnák — írja Feny­vesvölgyi Ferencné Nyíregy­háza, Szarvas utca 61. szám alatti lakos. ZAJ Zavarja a környék nyu­galmát az Arany Szarvas étteremből kiszűrődő zene. Elsősorban a szemben lévő épületek lakói szenvednek az erősítők jóvoltából indo­kolatlanul erős zeneboná­tól. Nem először tesszük szóvá, hogy legyenek tekin­tettel ránk is, akik munka után otthonunkban pihenni szeretnénk, és nemcsak a bejelentéstől számított né­hány napig — jegyzi meg levelében Gégény István Nyíregyháza, Szarvas utca 59. sz. alatti lakos. SÁR Nyíregyházán a Család utcában lakom — írja leve­lében Lukovics Györgyné — szeretném szóvá tenni — la­kótársaim nevében is — mindennapi bosszúságunkat, és egyben orvoslást kérni ennek megszüntetése érde­kében. Utcánk egy bizonyos szakasza (az iskola utáni) rendkívül sáros, a felgyü­lemlett csapadékvíz miatt. Sajnos ez annál is inkább bosszantó, mert épp ezen a helyen van az autóbuszmeg­álló is. Várakozás közben bizony nem ritkaság, hogy „nyakig” sárosak leszünk, ha valamelyik gépkocsivezető nincs tekintettel az útviszo­nyokra és ránk. Jó lenne, ha az autóbuszmegálló helyet egy másik helyre tennék át, például az iskola elé, ahol viszonylag jobbak az útvi­szonyok. BEÉPÍTIK? Évek óta húzódik a Ma­karenko utca 5. szám alatti telek beépítése. Lehet, hogy a telek tulajdonosai úgy gondolják, ez csupán az ő ügyük. Valóban közvetlenül őket érinti. Pedig tévednek, mert közvetve bennünket városlakókat is érint, hiszen évek óta tűrjük itt a rom­halmazt, ami a háromne­gyed részben lebontott ház­ból megmaradt. Most ugyan hó takarja az úgy-ahogy kö­rülkerített telket, de később újra előttünk lesz „leplezet­lenül” a rendetlenség, amely rontja az utca képét. Ha az illetékesek nem tudják rá­kényszeríteni a tulajdonoso­kat, hogy végre hozzákezd­jenek az építkezéshez, ja­vaslom, kötelezzék, őket, hogy a telket magas kerítés­sel takarják el, amint ezt láthatjuk a város központ­jában folyó nagyobb építke­zéseknél, az alapozások ide­jén — javasolja levelében T. M. nyíregyházi olvasónk. Hasonló körülményekre hívja fel az illetékesek fi­gyelmét H. Z.-né Bethlen Gábor utcai lakos is. A kö­vetkezőket írja levelében: „Az Egyház utca végén lévő lakatlan, gazdátlan ház ud­vara valóságos szemétdomb. Mindez elkerülhető lenne, ha az udvart lezárnák, amit egy ízben már megtettek, de csak egy rövid ideig volt így, illetéktelen személyek újra megbontották a rendet.” BOTORREKLAMACIÓ Tavaly februárban vásá­roltam egy Szatmár-garni- túrát, melynek a kárpitozása egy év alatt tönkrement. Tisztítani sem tudjuk, mert ha hozzáérünk, a szövet foszlásnak indul. Amint ész­revettük e hibákat, a gyár­nak jeleztük, de elutasítot­tak. Ezután kezdődött a kál­váriánk, amíg kiderítettük, hogy kinek kell intézkednie, illetve honnan kaphatjuk meg a hiba bejelentéséhez szükséges papírokat. Végül is ügyünk a bútorgyárhoz ke­rült, ők értesítettek, hogy le­gyünk otthon, mert ekkor és ekkor jönnek. A megjelölt napon sem, de azóta sem jöt­tek, pedig a bútor garanciá­lis ideje lejár. Meddig kell még hiába várnunk? — kér­dezi levelében Barna István Nyíregyháza, Ungvár sétány 2. IV. em. 27. sz. alatti olva­sónk. JÁRDA, VARÓ, RENDELÉS Szamostatárfalván a Haza­fias Népfront községi bizott­sága február 16-án ülést tar­tott. Több fontos javaslat és figyelemre méltó észrevétel hangzott el. Többek között szó volt arról, hogy az Ady köz járdáiát és útját — a lakosság társadalmi munka- vállalása segítségével — fel­újítják. Megállapították az ülés résztvevői, hogy két autóbuszváró-helyiségre len­ne szüksége a községnek, el­sősorban az iskolába igyekvő gyermekek mindennapos uta­zása miatt. Az orvosi rende­lés jelenlegi helyzetén is változtatni kellene — hang­zott el egy másik javaslat­ban — a heti egy alkalom helyett kettőre lenne szükség. A népfrontbizottság az egészséges, szép környezet kialakítás-' érdekében, fásí­tásra és az utcák parkosítá­sára hí'da fel a község lakói­nak füveimét — közölte Ki­rály Béla Szamostatárfalvá- ról. CSATLAKOZÁS Valamennyien a tiszaber- celi autóbusszal járunk na­ponta nyíregyházi munkahe­lyünkre, a gumigyárba — olvastuk a tizenhárom alá­írással ellátott levélben. Évek óta jó gyakorlat volt a Volán részéről, hogy ben­nünket egy külön autóbusz- szal elvittek, ha netán a Jó­kai térről 21.30-kor induló 9-es járatot a távolsági au­tóbusz késése miatt nem ér­tük el. Így volt ez még most a közeli napokban is, de 15- én a forgalomirányító eltért a korábbi gyakorlattól (noha most is volt 4-5 üres kocsi az állomáson), sőt a késésről szóló igazolás kiadását is megtagadta. Álláspontját az­zal magyarázta, hogy ese­tünkben nem csatlakozó, já­ratról van szó (eddig tudo­másunk szerint az volt). Tisztázni szerettük volna a dolgot, ehhez egy hivatalos menetrendet kértünk, — a váróteremben ugyanis hiába keres az utazó effélét — ezt is megtagadta az ügyeletes forgalmista. Végül gyalog indultunk el munkahelyünk­re, s mire a Derkovits utcá­ba értünk, utolért bennün­ket egy 9-es autóbusz, telje­sen üres volt. (Úgy 22.10 tá­ján lehetett ez). Rajtunk már ez mit sem segített, hiszen ezen a napon — és ezek után még ki tudja hányszor — az esti műszak­ból 45 percet késtünk. Szerkesztői üzenetek Szirmai Antalné kisvár- dai. Szabó Sándor nyír­bátori, Pólyák Györgyné nyírszőlősi, Sándor Ist­vánná apagyi, Hallgató Sándor tiszadadai, Kokas Éva vásárosnaményi, Gyü- re György fényeslitkei, Vinnai János gávaven- csellői, Esik Istvánná ti- szamogyorósi, Czifra Já­nos teremi, Harsányi Sán­dor nyírbogdányi, Papp Györgyné biri olvasónk ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Nagy Éva vásárosna­ményi, Vaskó József ti- szalöki, Nyitrai Sándor botpaládi, Makkai Lajos mándoki, Klapp Dezső nyíregyházi, Szilágyi Miklósné nyíregyházi la­kosoknak levélben vála­szoltunk. Kisutcky Ilona nyír­bogdányi lakos kedves köszönő sorait megkap­tuk. örülünk, hogy segít­hettünk. Hurcsik József nyíregy­házi lakos bejelentése alapján az OTP, valamint a SZÁÉV szakemberei — az Ungvár sétány 16. szá­mú épületben, a beázással kapcsolatos panaszok mi­att — helyszíni szemlét tartottak, hogy a javítás módját közösen tisztáz­zák. Szilágyi Láselóné csen- geri olvasónk családi pót­lékra nem jogosult, mivel munkaviszonyban nem áll, és gyermekgondozási segélyben sem részesül. Levélírónk a férje jogán sem kaphatja meg ezt a juttatást, mivel csak egy gyermekük van, és egy gyermek után csak az egyedülállók jogosultak családi pótlékra. Esik Lajosné tiszamo- gyorósi lakos levelében arról érdeklődött, hogy mint rokkantsági nyugdí­jas (ezer forint körüli a havi nyugdíja), évente mennyit dolgozhat? Ol­vasónk nyugdíjának za­vartalan folyósítása mel­lett, bármely munkáltató­nál, bármilyen munka­körben korlátlanul dol­gozhat. Ifj. Koszta Bertalan ti- szavidi lakost a Tiszaszal- kai Községi Tanács töb­bek közt arról is értesí­tette, hogy a 36/1976. (X. 17.) MT.’ sz. rendelet alap­ján a 65. életévét betöltött férfit, illetőleg a 60. élet­évét betöltött nőt ötven­százalékos, de legfeljebb 1500,— forintig terjedő adókedvezmény illeti meg. ha az egyéb feltéte­lek fennállnak. Ál illetékes válaszol RADIATOR „Használhatatlan radiátor” címmel a február 8-i szá­munkban közöltük. hogy Leskó Istvánná nyírteleki ol­vasónk a Kelet Áruházban hibás olajradiátort vásárolt. Olvasónk panaszával kap­csolatosan a „Kelet” Szövet­kezeti Kereskedelmi Válla­lattól a következő tájékozta­tást kaptuk: „A vásárlónak minden esetben üzemképes, hibátlan tartós fogyasztási cikket adunk el. erről a vá­sárló a termék kipróbálása alkalmával meggyőződhet. Valószínű, hogy a hiba hasz­nálat közben keletkezett, ezért a cikk alapján az il­letékes szerviz, — amellyel a garanciális javításokra szer­ződéses kapcsolatunk van — figyelmét felhívtuk.” A gyors reagálásnak köszönhe­tő, hogy az előbbi válasszal egy időben már a nyíregyházi GELKA-szerviz tájékoztatá­sának is helyt adhatunk: „A panaszos ET—40 típusú olajradiátorát két alkalom­mal javítottuk, előbb kisebb hiba miatt, később fűtőbeté­tet kellett cserélnünk, en­nek átmeneti hiánya miatt azonban valóban csak hosz- szabb idő elteltével tudtuk a hibát elhárítani. A készülék jelenleg kifástalanul műkö­dik.” Az életbiztosítási díj Örökléséről K. J.-né olvasónk férje 1977 augusztusában hirtelen meg­halt. Házasságukból gyermek nem származott, de férjének ez már a második házassága volt és első házasságából egy gyermeke volt, éppen ezért a férje még évekkel ezelőtt végrendeletet készített, amelyben intézkedett minden ingó és ingatlan vagyonáról akként, hogy azt fele-fele arányban őrá és az első házasságából származó gyermekére hagyta. A hagyatéki eljárást a törvénynek megfelelően lefolytatták még 1977. évben, ez év januárjában azonban tudomására jutott, hogy férje végrendelete elkészítése után életbizto­sítást kötött, a kötvény a gyermeknél maradt és be is je­lentette a biztosítónál az igényét a biztosítási díjra. Olva­sónk is igényt tart a biztosítási díjra, mert tudomása sze­rint a biztosítási díj elsősorban a túlélő házastársat illeti meg, ezen túlmenően a férje a végrendeletében fele-fele arányban osztott meg mindent, így álláspontja szerint a biztosítási díj 50 százaléka megilleti. Mostohagyermekének viszont az az álláspontja, hogy a végrendelet a biztosítási díjra nem vonatkozik, hiszen a biztosítási szerződés a vég­rendelet elkészítése után jött létre és mint törvényes örö-> kös, egyedül ő örököl. Olvasónk kérdése az, hogy a bizto­sítási díj arányos részére jogosan tarthat-e igényt, vagy sem? A biztosítási szerződés megkötésének feltételeit a tör­vény szabályozza és a Polgári Törvénykönyv 561. §-a (1.) bekezdése szerint az életbiztosítási szerződésben kedvez­ményezett (akit megillet a biztosítási díj) lehet: 1. a bizto­sítási szerződésben megnevezett személy; 2. a bemutatóra szóló esetén a kötvény birtokosa; 3. a biztosított törvé­nyes örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítot­tak ki. A konkrét ügy elbírálása a levélben közölt adatok alapján lehetetlen, mert nem tudjuk azt, hogy az örökha­gyó milyen végrendeletet készített. Amennyiben egyértel­műen az tűnik ki a végrendeletből, hogy a halál időpont­jában fennállott minden vagyont olvasónk és mostohagyer­meke fele-fele arányban örököl, úgy az vonatkozik a biz­tosítási díjra is. Ha azonban a végrendeletben ez így nem szerepel és a végrendeletkor meglévő vagyont tételesen osztotta meg az örökhagyó, úgy a halál időpontjában meg­lévő egyéb vagyonra a törvényes öröklés rendje az irány­adó. Ami leglényegesebb, nem tudjuk azt, hogy az örökha­gyó a biztosítási kötvényben kit nevezett meg a kedvez­ményezettnek, hiszen ez alapvetően eldönti a vitás ügyet, mert ha a gyereket nevezte meg, akkor kizárólagosan ő az örökös, ha olvasónkat nevezte meg, akkor viszont őt illeti a biztosítási díj, ha senki nincs megnevezve, a végrendelet szabja meg, hogy kit illet meg a díj. Amennyiben, mint fenntebb írtuk, nem szerepel a végrendeletben az a kité­tel, hogy minden meglévő vagyont fele-fele arányban örö­kölnek, úgy a törvényes öröklés rendje szerint a biztosí­tási díj a törvényes örököst, tehát ez esetben a gyerme­ket illeti meg, olvasónkat viszont megilleti az özvegyi ha­szonélvezeti jog. Véleményünk szerint mindezeknek a tisztázása csak egy póthagyatéki eljárás keretében lehetséges, ezért az a tanácsunk, hogy erre tekintettel meg kell kérni a közjegy­zőnél a póthagyatéki eljárást, a közjegyző kötelezni fogja a kötvény birtokosát, hogy a kötvényt mutassa be és a végrendelet és a kötvény ismeretében egyértelműen tisz­tázható, hogy a biztosítási díj kit, milyen mértékben illet meg. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom