Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
1978. február 22. KELET-MAGYARORSZAG 3 Taggyűlés a KEMÉV-nél Adni és kapni M a már a változó építőipari munkahelyet sem az jelképezi, hogy kiül a brigád az árokpartra, és elkölti az ebédjét — hangzott el a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat hármas pártalapszerveze- tének beszámoló taggyűlésén. A 34 párttag a vállalat 3-as és 4-es főépítés-vezetőségének munkáját segíti. Munka- területük Záhony térségétől Mátészalkán át Debrecenig terjed. Az itt dolgozó mintegy 500 KEMÉV-es túltejesí- tette az elmúlt évi tervet. Nekik köszönhető többek között, hogy az OVIT 750 kV- os távvezeték alapozási munkái, a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának ebédlője, a Záhony térségi MÁV mélyépítési munkái, több helységben a vízművek határidő előtt kerültek átadásra. Ebben az esztendőben már 300 millión felüli tervteljesítést várnak tőlük. A Láng gépgyáriak felhívásához való csatlakozással a túlteljesítésre is ígéretet tettek az itt dolgozó szocialista brigádok. — Ha a munkában kiemelkedően állunk helyt, akkor a vezetéstől is sok figyelmet várunk el — mondta Czene Tibor művezető. — Nálunk például nem a legrózsásabb a munkásszállás felszereltsége. Nemcsak arról szólok, hogy rosszak a vaságyak, nehezebb rajtuk kipihenni a nehéz munka fáradalmait, hogy nagy a különbség a központi kényelem, és a munkahelyi zsúfoltság között. Arra hívom fel a figyelmet, hogy a szállón található könyvtárban a könyvek az utóbbi évben nem cserélődtek ki. Az itt lakók nem jutnak hozzá új olvasmányhoz. Jó lenne, ha a szállón ismeretterjesztő, vagy más tudást bővítő előadást szerveznének. És rögtön kijött az ellentét is. Köztudott, hogy a megye hasonló kategóriájú vállalatai között éppen a KEMÉV rendelkezik a legmodernebb és legnagyobb példányszámú vállalati könyvtárral. És pergett a vita. Megállapították azt is. hogy a munkásellátás mintha lelassult volna. Itt főként a záhonyi munkásszálló szűkösségét, a debreceni korszerűtlenségét kifogásolták. A hozzászólók nem kímélték sem a vezetői igénytelenséget, sem munkatársaik, a munkászállást lakók rendetlenségét. Zombori József hozzászólása nyomán a munka- és védőruha-ellátottság és azok minősége került terítékre. Leszögezték, hogy a vállalat raktáraiban a jelenleg használatban levő munka- és védőruhákból elegendő mennyiség áll rendelkezésre. A munkahelyi vezetés feladata, hogy időben selejtezzen és újakat szállítson az igények kielégítésére. Az alapszervezet vezetőségét megbízták, hogy a munka- és védőruhák minőségi elégtelenségét közölje a vállalat gazdasági vezetésével. Megnőttek az igények a munkásszállítással szemben is. Jó néhány évvel ezelőtt az ingázók egy része még a „fekete vonatok” zsúfoltságát sem kifogásolta. Ma pedig már az öreg csörgőcsattogó buszokon sem szívesen utaznak. Gondokat láttatón szóltak a kommunisták a három napnál tovább (nem is mindig jogosan) táppénzen levőkről. Nemcsak a kiíró orvost marasztalták el, hanem a brigádokat is, akik néha asszisztálnak „lógós” társuknak. Ez vonatkozik az álhumanitásból termelést alig produkáló, de leigazolt túlórákra is. H a ezek után valaki azt hinné, hogy a taggyűlés panasznappá süly- lyedt, az téved. A kommunisták hozzászólásának középpontjában munkatársaik egészségének védése, tudásuk gyarapítása állt. Ezek segítségével termelhetnek többet, végezhetik munkájukat magasabb szinten, tehetnek be többet a közös „kalapba” és vehetnek is ki abból nagyobb marokkal. És ezektől lehet még jobb az emberek munkahelyi közérzete. Sigér Imre V idáman kapkodja lábát a két almásderes a, szekér előtt. Egyenes derékkal, büszkén feszítünk a bakon. János bácsi a jó időnek, meg persze a két eleven, rakoncátlan lónak, én pedig annak örülök, hogy felkapaszkodhattam a szekerére. Balkány felé tartott az öreg, amikor Geszteréd alatt szóba elegyedtünk, s néhány mondat után beleegyezően bólintott: ha már annyira akarom, hát nem bánja, kapaszkodjak fel. Most aztán itt ülök, s vágtatunk a zúzmarás fák között. Vaksin hunyorgok, szemem nem szokta meg a frissen esett hó vakító fehérségét. Arcomat tüzes tűként szurkálja a hideg, éles levegő, de merev képpel tűröm, s nagy-nagy nosztalgiával gondolok a jó meleg szobára. János bácsi a lovak közé csap, és bundás sapkája alól ferdén rámsandít „No, ha a fiatalűr mellém ült, hadd szellőzzön ki a feje” — gondolja, s biztatja a lovakat hangos „gyi te!” kiáltásokkal. Ijedt varjak rebbennek fel mellőlünk. Több sem kell a lovaknak, még bolondabbul röpítenek bennünket Nem kell már az ostor, rohannak maguktól is. „Te jó ég, mi lesz ebből” — rémüldözöm, majd csendesülni kezd a vágta, ügetésre váltanak. Autók húznak el melet- tünk, elhagyván bennünket csúfondárosan kürtőinek ránk. Az öreg rezzenéstelen arccal néz utánuk, s megvetően mondja: — Majd találkozunk velük valamelyik árokban. Mennek ezek, mint a bolondok, azt hiszik, őket 4 bakon aztán nem érheti semmi baj. Na, de csak hadd menjenek! Mi ráérünk, nem igaz? Vagy menjünk gyorsabban? — néz rám, majd trappolásra biztatja a lovakat. — Ne féljen, majd meglátja, hogy kizavarja magából a náthát ez a jó, friss levegő! Vagy maga is olyan, aki jobban érzi magát a kocsiban? Higgye el, nem érdemes abba ülni. De hát, mondhatom én ezt. A fiam is állandóan mérgelődik, hogy mi az istennek járok én szekérrel télen is, mikor ő elvinne mindenhová a Skodájával. No, de engem nem tud meggyőzni. De milyen furcsák az emberek? Az anyja például nem bánná, ha mindig abba’ kellene ülni. Ha meg én mondom neki, hogy jöjjön velem, csak fitymálva húzogatja a száját, így aztán, jobbára csak egyedül járogatok. Elgémberedett kézzel próÉpítők magasban Mátészalka központjában az új 72 lakás építkezésén a SZAÉV ácsbrigádja tetőzsaluzást végez. (Cs. Cs.) Ml LEHET A KIÚT? A HÁFE gondjai nemcsak nyíregyházi gondok Az utóbbi hónapokban többször is foglalkoztunk a HAFE nyíregyházi gyárával. Alkalmat adott erre a túlórák tetemes mennyisége, az elmaradás a tervteljesítésben. Valahányszor azonban itt, Nyíregyházán vettük szemügyre a helyzetet, mindig kiderült, hogy a helyben tapasztaltakat a nagyvállalati összefüggésekből kiragadni nem szabad és nem is lehet. Most azt vizsgáltuk: mit mutat a kép a vállalat fővárosi központjából szemlélve? A múlt évi munkát érzékeltető számok arról tanúskodnak, hogy még mindig nem vizsgázott jól a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára. Igaz ez akkor, ha a vállalat egészét, és akkor is, ha a nyíregyházi gyárat vizsgáljuk. A nyíregyházi gyár — hasonlatosan a vállalathoz — szinte egyetlen területen sem „hozta” azt, amit az 1977-re szóló tervek megszabtak. Az árbevételük 9, teljes termelésük 16, exportjuk 14, a jövedelmezőség pedig 16%-kal maradt alatta az előzetesen elhatározottnak. A nagyvállalat eredményei sem szívderí- töek: árbevételük 8, teljes termelésük 8, exportjuk 14, a jövedelmezőség pedig 3 százalékkal lett kevesebb az előírtnál. Egyetlen pontban mutatkozott csak többlet: o bér- színvonal mindenütt erőteljesebben emelkedett a szándékoltnál. Külső okok es belső A kép természetesen csak akkor teljes, ha elmondjuk: a vállalat és a nyíregyházi bálok már percek óta rágyújtani, de minduntalan elalszik a gyufa. Az öreg kíváncsian figyel, vajon egyedül mire jutok, majd látván ügyetlenségemet, előveszi a gyújtóját. — No fogja meg! — adja kezembe a gyeplőt meg az ostort. Akkurátosan tüzet csihol, majd tenyere közé rejtve a parányi lángot, felém nyújtja. — Miféle dohányos maga, hogy még gyújtója sincs? — kérdezi megro- vóan, majd nemsokára az ő pipája is füstölni kezd. — Ilyen nagy hóban miért nem szánkóval jár? — kérdezem tőle később. — Ó, régen elmúlt ' már annak az ideje — legyint. — Hol van már az az idő, mikor szánkóval mentünk az erdőre fáért, a mezőre csutkáért. Még a rokonokhoz, a harmadik faluba is azzal jártunk. Már nem is tudom mit csináltam vele. Biztosan ösz- szeaprítottam, s valamelyik télen eltüzeltük. No de már meg is érkeztünk, majd ott a parknál leteszem. M ár búcsúzkodunk, mikor meglátja a kerítés mellett a gépkocsinkat. — Az a Zsiguli magára vár? — kérdezi megütközve, s fejét csóválva zsörtölődik. — Csak azt tudnám, akkor miért állított meg engem? Pedig már azt hittem, hogy valami eltévedt idegen. Mert máskülönben nemigen vettem volna fel! Balogh Géza gyár 1976-hoz képest 40—50 százalékkal növelte exportját és árbevételét. Javult a jövedelmezőség, de még ezzel együtt is jelentősen elmaradtak terveiktől. Ezekről beszéltünk a vállalat budapesti központjában Tóth István műszaki és Megyesi Imre gazdasági igazgatókkal. Az elmaradás okaihoz egy lépéssel sikerült közelebb jutni; amit elmondtak, abból úgy tűnik: többnyire külső tényezők befolyásolták negatívan a munkájukat, igaz, ezek mellett belső problémák is akadnak. „Kooperációs és importgondok" — fogalmazták meg röviden Ji' egyik legfontosabbik okot. Elmondták, a festőberendezések átfutási ideje hosszú. Oka: a szerződéskötés után a műszaki adatok többszöri egyeztetése, a tervezés, majd a tervek egyeztetése, a kiviteli tervek elfogadtatása, végül a berendezések ellenőrzése sok időt, összesen két-három évet (!) vesz igénybe. Kevés tervezőjük van, a tervezőintézeteknek pedig csak egyik munkája a HAFE megrendeléseinek teljesítése. Az anyagok beszerzése, különösen, ha behozatalból származnak azok, szintén nem megy napok alatt. Továbbá: sok — mintegy 20 százalék — a veszteségidő, közte gyakori az igazolatlan hiányzás. A vállalat vezetői szerint tehát a váratlan piaci követelmények, a kevés tervező, az anyaghiány és a nem kielégítő munkafegyelem járulnak a mérsékelt teljesítményhez. A jelek azonban azt mutatják, egyéb okok is lehetnek. Kevés szó esett a munkaszervezésről, annak is a belső összetevőiről. Saját tervezőintézet életrehívására a vállalatnak vannak bizonyos elképzelései, de ennek megvalósítását a külső feltételek is erősen befolyásolják. A tervteljesítés tükrében Biztosan sok körülmény játszik közre abban, hogy a vállalat egésze gyengén dolgozik. Azonban a vezetők kérdése: „Lehet-e, szabad-e egy vállalatot csak a tervteljesítés tükrében megítélni?’’ — szónoki kérdésnek tűnik. Ahol hosszú évek alatt sem tudták gondjaikat megoldani, helyzetüket gyökeresen megváltoztatni, ott a válasz: lehet! A számokból már kiviláglott, a nyíregyházi gyár elmaradása a vállalatinál is nagyobb. A közelmúltban írt riportban ennek okait vizsgálva elsősorban a vállalati központ és a gyár kapcsolatainak fogyatékosságairól esett szó, hiszen a többi megegyezik az elmondottakkal. Első helyen a dokumentációk hiánya szerepelt. — A nyíregyházi munkásgyűlésen is hangsúlyoztuk — válaszolták az érdeklődésre —, hogy a gondok ellenére is javul a helyzet. Tavaly még októberben is érkeztek dokumentációk, idén ez május végéig megtörténik. A tervezőintézetekkel szerződésünk van, ebben meghatározott az átfutási idő is, a gyorsaság tehát nem csak rajtunk múlik. A létszámról így beszéltek: — A nyíregyházi gyárunkban 1976-ig nőtt a létszám, de akkor is a tervezett alatt maradt, azóta pedig visszaesés tapasztalható. Ez nem csak bérkérdés: egyéb okból is sokan mennek onnan máshová dolgozni. Ezen segíteni csak helyben lehet. Túlóra 1978- ban is lesz, több mint 40 ezret terveztünk... Tavaly 30 ezer volt a tervezett, de az év végéig közel duplájára nőtt. A feladatok nagyobbak lettek, a létszám csökken. Mi a garancia arra, hogy idén nem fog a tavalyi mértékben növekedni a túlmunkák mennyisége? Ebből újabb létszámgond lehet... Hűszak helyett túlóra Tény: 1977-ben csökkent a műszakszám. — Pedig a műszakok emelésének nincs akadálya — mondják a vállalati központban. — A forgácsolóüzemet is azért vittük Nyíregyházán a Tünde utcából a Rákóczi utcai telepre, hogy helye legyen az új munkaerőnek. A közeli jövőt illetően pedig azt mondhatjuk, hogy a gépi beruházások Nyíregyházán is a szintentartást segítik majd. A szociális fejlesztést tartjuk az elsődlegesnek. A HAFE 1977 végére teljesítette 1976-os kötelezettségeinek elmaradt részét. Néhány specifikus területen — így mondták — 1977-ben is elmaradtak. Hogy „utólérjék magukat”, 1978-ra kisebb ütemű fejlődést írtak elő... A vállalat helyzete minden javulás ellenére is kedvezőtlen. A kooperációs és import- gondok megoldása feltehetően nem csak rajtuk múlik. A munkafegyelem javítása, a 20 százalékos veszteségidő csökkentése, az emberek megtartása viszont a vállalat vezetőinek kezében van. A túlórák számának csökkeni kell, hiszen az hovatovább olyan mennyiségű lesz, hogy akár új műszak beállításához is elegendő volna. Gyors és körültekintő intézkedések nélkül a jelenlegi állapot nem változhat meg. Speidl Zoltán Rekonstrukció 15 gazdaságban Egyharmaddal több sertéshús Egyharmaddal több sertéshúst termeltek abban a hét, az iparszerű sertéshústermelési közös vállalkozáshoz tartozó megyei partner- gazdaságban, ahol már végrehajtották a rekonstrukciót. Ezeken a telepeken 1979 végéig az állatállományt 34 ezerről 56 ezerre emelik. A tizenöt rekonstrukció előtt álló gazdaság pedig, — ha a szükséges munkálatokat elvégzik — a sertések mennyiségének megduplázásával számolhat. Tavaly egyébként, további héttel nőtt az ISV megyei partnergazdaságainak a száma. Legjobban a vajai Rákóczi és a nyíribronyi Uj Élet termelőszövetkezetek állanak a fejlesztésben: ezen a két helyen hamarosan végeznek az ISV-telep felépítésével. Nyírtasson, Kisvárdán, Tuzséron pedig, most kezdenek hozzá az építéshez. Eddig sok nehézséget okozott, hogy a közös vállalkozás a rekonstrukciós terveket külső intézetekkel végeztette el. Ezen a hamarosan létrehozandó önálló tervező- irodák segítenek majd, melyekből egy Miskolcra — itt van a területi központ —, ke- rüL A jó eredményeket elért közös vállalkozás a tenyésztés további fejlesztéséért negyven perces szakmai filmet készíttetett, melyet rövidesen a megyei szakemberek is megtekinthetnek. Ezt segíti megjelentetett enciklopédikus szakkönyvük is. (s. z.)
