Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

1978. január 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Múltunk megőrzése-r\ vek óta erősödő je­lt, lenség tanúi lehe­tünk: egyre több és több ember figyelme fordul a ma és a holnap teendői, feladatai mellett, ezekkel együtt a közeli és a távo­labbi múltra. Nemcsak az országos „történészműhe­lyek” tevékenysége élénkült meg, lett színesebb és gaz­dagabb, hanem a nem tör­ténész ezrek és tízezrek ér­deklődése is feltámadt lakó­helyünk múltjának megis­merésére és megismerteté­sére. Száz és száz községben falukrónikák írásába fog­tak az emberek, a tárgyi történelmi emlékek ezreit hordták és hordják ma is össze poros padlásokról, na­gyapák sárgára fakult, rég elfelejtett irományaiból, a falusi irattárak eddig senkit sem érdekelt polcairól. Fia­talok népes tábora is több­ször indított rohamot az .„élő történelem”, az öregek emlékeinek megmentésére. Azonban az értékre fi­gyelő, szelektálni képes, szélesen hömpölygő folya­mat csak irányt szabó gá­tak között növelheti erejét, töltheti be tényleges hiva­tását és válhat még inkább hasznos, múltunkat sokrétű­en feltáró, cselekvő együtt­működéssé. A „gyűjtse min­denki, amit akar”, „a dol­gozza fel mindenki, ami éppen megragadta a figyel­mét” helyett céltudatosabb, egy irányba ható, az átfedé­seket, a dupla, sőt tripla munkát megszüntető okos együttműködés megterem­tése most a soron következő nagy feladat. Mindez ma már társadal­mi szükséglet. Ezért vállal­koztak a városi és járási pártbizottságok a megyei pártbizottság irányításával ennek megoldására. A vá­rosokban és a járásokban történelmi bizottságok ala­kultak, a történelmi, de el­sősorban helytörténeti kér­dések iránt leginkább ér­deklődő és hozzáértő embe­rekből. Igyekeznek maguk köré tömöríteni a történe­lem tárgyi és személyi em­lékeit, emlékezéseit gyűj­tők népes táborát: fiatalo­kat és idősebbeket. A téma sokrétű, a feladat nagy. Ezek közül a most legfon­tosabbat, a legidőszerűbbet kell kiemelni, a rendelke­zésre álló erőket ennek megoldására mozgósítani. M últunk spontán bir­tokba vétele a terv­szerűbb, az elvég­zendő feladatokat rangso­roló, sok-sok embert foglal­koztató céltudatos tevékeny­séggel válhat és — a tör­ténelmi érdeklődés társa­dalmi méreteit tekintve — válik is forradalmi múltunk, küzdelmeink tudatos birtok­ba vételévé, a ma és a hol­nap nemzedékét szocialista öntudatában erősítő fontos tényezővé. Enyedi G. Sándor Taurus a világpiacon „A megye iparának termelése 1977-ben az előirányzott 10—12 százalékkal szemben 14—15 százalékkal növekedett. A vállalatok többsége rugalmasan alkalmazkodott a változó feltételekhez, és új gyártmányok bevezetésével is befolyásol­ta a piacot, örvendetes, hogy növekedett a külföldi piaco­kon értékesített megyei termékek aránya.” (A megyei pártbizottság 1977. december 14-i ülésének beszámolójából.) öt kontinens negyven országába Egy esztendő alatt 30 szá­zalékkal növelte a tőkés pia­con értékesített termékeinek mennyiségét a nyíregyházi gumigyár. Nem kis összegek, ről, hanem dollármilliókról van szó: 1977-ben 7,8 millió dollár értékű termék került a nyíregyházi gyár szalagjai­ról a tőkés piacra. Kerékpár­köpeny, tömlő, pneu tömlő, gumiazbeszt tömítőlemezek — ezek a nyíregyházi termé­kek keresettek a gumiáruk világpiacán; ám a sláger mégis a kempingcikk. Gumi­matracból és kempingágybe­tétből 1,4 millió darabot ké­szítettek 1977-ben. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a vi­lág kempingcikktermelésének 14 százaléka a nyíregyházi gyár emblémáját viseli. 1978-ban ismét magasabb a terv, s a jobb minőségű árukból még többet szállíta­nak a szocialista és a tőkés országok megrendelőinek is. Tavaly öt kontinens közel negyven országába exportál­ták a nyíregyházi gumigyár termékeit. Mi a terv 1978- ban, s várhatóan tartja-e előkelő helyét a világpiacon a Taurus-Palma? — kérdez­tük Gergely Ferenc igazgató­tól. Figyelni kell a konkurenciára — A világpiacra bejutni, és újabb országokban sikert aratni: nehéz dolog. De még nehezebb a kivívott helyet megtartani, különösen akkor, ti gazdaságpolitikát jelez. Már évekkel ezelőtt megha­tároztuk a gyár „stratégiai” gyártmányait, amelyeket nagy sorozatokban gyártva nemcsak a hazai, hanem va­lamennyi külföldi piacon is értékesíteni tudunk, még­hozzá gazdaságosan. Nagyjá­ból ezek a mostani számot­tevő exporttermékeink is. A gyár illesztési és szellemi kapacitásának is jelentős ré­szét kötik le ezek a termé­kek. Mindezek figyelembevé­telével járják a gyár vezető műszaki-gazdasági szakem­berei a hazai és külföldi szakkiállításokat, tárgyalnak az üzleti partnerekkel, köz­tük a CHEMOLIMFEX kép­viselőivel akik a gyár tér. mékeinek külföldi értékesí­tésével foglalkoznak. — De nemcsak a saját ex­porttermékeinkre fordítunk figyelmet — folytatja az igaz­gató —, hanem azokra is, amelyek velünk versenyez­nek a nemzetközi piacokon. Beszerezzük a konkurrens cégek összes hozzáférhető ter­mékeit, s mindazokat a mi­nőségvizsgálatokat elvégez­Egy sikeres társulás eredményei Építő vízgazdák Eredményes volt a Tisza— rétközi Vízgazdálkodási Tár­sulat, valamint a Kelet-nyír­ségi Vízgazdálkodási Társu­lat egyesülése. A társulatok egy évvel ezelőtt egyesültek Nyírségi Vízgazdálkodási Tár­sulat néven. A nyíregyházi Széchenyi utcán lévő társu­lat elnöke és főmérnöke az eredményekről és az idei ter­vekről adott tájékoztatót. Eb­ből kiderült, hogy a társulat ebben az évben mezőgazdasá­gi, ipari és tanácsi beruházá­sok megvalósításával egy­aránt foglalkozik. Á császárszállási „haigyár" A múlt évben 107 százalék­ra teljesítették tervüket, ter­melési értékük 37 és fél mil­lió forint volt. Munkájuk iránt megnőtt a kereslet, ezért — és nemcsak ezért — erre az évre 41 millió forin­tos termelési értéket tervez­tek. Egyik legnagyobb mun­kájukat Császárszálláson vég­zik, pontosabban Nagyréten. Itt van a nyíregyházi Alkot­mány Halászati Szövetkezet víztározója, illetve halasta­va. Az itteni munkák négy­millió forintba kerülnek. A tavaly elkezdett beruházást ez év végére valósítják meg. Megépítik a lehalászáshoz szükséges külső „halágyat”, több teleltetőtó kialakítására, valamint a zsilipek és a mű­tárgyak megépítésére is sor kerül. Az építkezés befejezé­se után a szövetkezet a ha­gyományos lehalászásról át­tér a belterjes, nagyüzemi halgazdálkodásra. Ezzel ke­vesebb hal pusztul el, jobb lesz a minőség, később a mennyiség jelentős növelésé­re is sor kerülhet. A társulat az újfehértói Lenin Tsz-ben a következő négy évben 30 millió forint értékű meliorizációs munkát végez, amely tereprendezés­ből, vízelvezetésből és talaj- javításból áll. Ebben az év­ben 8 millió forint értékű lesz az újfehértói munkájuk. Má- riapócson négymillió forint, Gávavencsellőn kétmillió fo­rint értékű meliorizációs munkát végeznek a tsz-ben. Az új felüljáró és a csatornák A nyíregyházi Káliói úton és a Déli ipartelep térségé­ben ez év júliusáig elvégzik a csatornázási munkákat, en­nek értéke több, mint négy­millió forint. A munkák be­fejezése után a Kállói útról elterelik a forgalmat, mert az új csatornarendszer kapcso­latban lesz a vásárosnamé- nyi vonalon később megépü­lésre kerülő vasúti felüljáró­val. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Állatforgalmi és Húsipa­ri Vállalat idén 100 millió fo­rintos beruházásba kezd Fel­sősimán. Az építkezés előké­szítő munkáit és a terepren­dezést a társulat végzi el. őz közi csapadékvíz A Nyíregyházi Városi Ta­nács erre az évre hétmillió forintos munkával bízta meg a társulatot. A megyeszékhe­lyen egyik jelentős munká­juk lesz az Öz utcán és az Öz közben a csapadékvíz el­vezetése. A munkák befeje­zése után várhatóan nem lesz sár a térségben. A kállósem- jéni tanácsnak idén három és fél millió forint értékű belte­rületi vízrendezési munkát végeznek. Üjfehértón, Apa- gyon, Oroson és Vaján is belterületi vízrendezést vé­gez a társulat ebben az év­ben. A társulathoz tartozik a nyíregyházi és a nagykállói járás, valamint a mátészalkai és nyírbátori járás egy ré­sze. Ezen a területen 656 km csatornarendszert tartanak karban és újítanak fel a tár­sulat dolgozói. Létszámuk 340, az egyesítés óta nem változott és a közeljövőben sem változik. A magasabb tervet a hatékonyság növelé­sével és újabb földmunkagé­pek beszerzésével akarják teljesíteni. N. L. Korszerű gépsoron készülnek a kerékpártömlők a nyíregy­házi gumigyárban. amikor a konkurrencia is jegyzi a termékeinket — mondja az igazgató. — Az, hogy viszonylag nem nagy számú termékkel kísérlete­zünk, hosszabb távú vállala­zük rajtuk, amiket a mi ter­mékeinken szoktunk. Tartós eltérés (más javára) nem lehet. Nézzük a nemzetközi szakirodalmat is. Mindezek együttesen adnak tájékozta­tást a gyártmányok fejlődési irányára, a piaci igények és az árszínvonal alakulására. Ahány piac, annyi szokás Nagyon eltérő igényekről is szó lehet, hiszen nem mindegy, hogy a terméket Európában, Kanadában, Ausztriában, Hondurasban, Iránban vagy Kenyában ér­tékesítik, márpedig a nyír­egyházi gyár kempingcikkei mindezekre a helyekre az idén is útnak indulnak. Mi­lyen sajátosságokat jelentett ez az 1978-as tervezésnél? — Ahány piac, annyi szo­kás és ezekhez a gyártónak alkalmazkodni kell — vála­szolja Gergely Ferenc. — Kezdjük az árakkal. Azt terveztük, hogy a tőkés piá­don 5—8 százalékkal maga­sabb áron értékesítjük ter­mékeinket az idén. Ez ter­mészetesen függ az adott or­szágtól is, mert van olyan partnerünk, akinek évek óta nem emelhettünk árat, az adott ország árpolitikai ma­gatartásából adódóan, másutt viszont éppen a mi érdeklő­désünkre számot tartó áru- cikkcsoportok árait lehetett a helyi piacon kialakult hely­zetnek megfelelően maga­sabban megszabni. A másik nagy téma a divat és az igény. Star, Club, Sport, Ho­liday — nemcsak tőkés piac­ra kerülő termékeink fantá­zianevei, hanem szín, minta, forma szerint is változó cikk­ről van szó, amelyekkel elé­be akarunk menni az igé­nyeknek. Sokszor még azon is múlhat egy-egy üzlet, hogy miként csomagoljuk a ter­méket. Volt már arra is pél­da, hogy a gumimatrac do­bozát külföldön nyomtattuk, mert olyan áruk mellé ke­rült egy polcra az áruház­ban, ahol egy gyenge minő­ségű dobozban esetleg le sem vette volna a vásárló... A nyíregyházi gumigyár termékei az idén is mintegy negyven országban hirdetik majd a nagy szabolcsi gyár munkásainak szakmai hoz­záértését, jó munkáját. Marik Sándor D G. valaha munkatár­sam volt. Egy éve be- “ széltem vele utoljára: a Margit-híd pesti hídfőjénél akadtam rá. A kezét nyúj­totta felém, szótlanul nézett rám. Koldult. Először tagad­ta, hogy ismer... Kevés idő múlva elmesélte történetét „Legutóbb pedig az tör­tént, hogy szólt a sógorka, — ő volt a csoportvezetőm is —, hogy hazaviszi a fizetésemet. Egy idő óta már így járta ez; mondtam neki, jól van, csak szólj az anyukának: egy szá­zast azért kérek, cigire. A sógor elballagott, én pedig szedtem a lábam, — felvet­tem a fizetésémet... Pedig akkor már úgy voltam, hogy nem iszom, nem én... Végül is csináltam egy hetes túrát, ezalatt se otthon, se a meló­ban nem láttak engem. Eltelt a hét. Kijózanodtam, jött a lelkifurdalás. Nem mertem elmenni a sógorhoz. De mit ad Isten, érkezett a haver és kérdezte, mi van? Mondtam. Elhívott a kocsmá­ba. No, amikor bevágtam egy litert, megjött a bátorságom. Felbiztattam magam: bizony elmegyek a sógorhoz, lesz, Volt e egy műszerész ami lesz. Mert — gondoltam —, ha nem akarok börtönbe kerülni, az ivást abba kell hagyni. A sógornak vázoltam az áb­rát. Klassz fiú ő, nagyon együtt érzett velem. Amikor mondtam neki, hogy megyek elvonóra, még egy ötszázast is adott. Ez pénteken volt, úgy ha­tároztam hát, hogy hétfőn utazom a pomázi munkaterá­piás intézetbe, ahol ismernek már engem. Szó, mi szó, az „Ady” vasárnap estére elfo­gyott. Hétfőn reggel néztem a zsebemet, talán harminc fo­rint, ha akadt benne. Ebből megittam még egy liter bort, és morfondírozni kezdtem: honnan lesz pénz? Eladniva- lóm nem volt. A karikagyű­rűmön már túladtam. Volt nekem ugyanis egy meny­asszonyom, de hozzá több- rendbélileg sem mehettem. Az eljegyzésünkön ugyanis be­rúgtam. ö könyörgött, hogy ne igyák. Ezzel jól felbosz- szantot, úgy, hogy megpofoz­tam. .. Pedig helyes kis nő volt... Még abból az időből ismer­tem a családját, amikor ze­néltem. Esküvőkön játszot­tunk, ott pedig inni kellett. Fél évig a vendéglátóiparban is harmonikáztam. A herflit még az anyám vette nekem, mert akkoriban az volt a di­vat. Megvett az nekem min­dent: volt pénz az almából. Mikor zongorát kértem, azt is kaptam huszonötezerért.. Egyszer azonban már nem akartak több pénzt adni. El­adtam a herflit, háromezret fizettek érte. Két hétig haza sem mentem. Fogtam egy csajt és eltűntem vele. Más­kor is megesett az ilyesmi... No, de ott hagytam abba, hogy hétfőn reggel nem volt pénzem. Megittam a bort, az­tán megint csak elóvakodtam a sógorhoz. Ekkor vált el igazán, hogy milyen gyerek. Még az állomásra is kivitt, jegyet váltott, feltett a vonat­ra. Pestig el is jöttem, de a szentendrei HÉV-re már nem ültem fel. Hát, itt vagyok. Ha egy kis pénz összejön, irány Pomáz. Haza nem me­gyek, hiába fogadkoznék, a szemembe röhögnének. Ha leszokom, elutazom az or­szág másik végébe, szerzek egy megfelelő munkát: min­dig jó szakember voltam. Egy-két évig meghúzom ma­gam. Inni pedig nem iszom! A mikor eddig ért, rám nézett, és szinte kö­nyörögve kérdezte: —Nem fizetsz egy fröcs- csöt? ★ D. G.-ről nemrég azt hal­lottam, hogy közveszélyes munkakerülésért Baracskára került Pedig aranykezű mű­szerész volt... Speidl Zoltán Lehet másfél millió dollárral több?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom