Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1. Q Maradék a jegyzetfüzetből Felcsaptunk szerelőnek portalanyunkat kerestük fotós kollé- gámmal Felsősimán. Amikor elindultunk, úgy gondoltuk, könnyen megtaláljuk az idős házaspárt, akinek a lakásába egy hónappal ezelőtt vezették be a villanyt. Nem így történt. Út közben többször megálltunk, kérdezősködtünk az utcáról, házukról, róluk. December közepe volt. havas délelőtt. A Trabant szánkóként csúszott a fagyott, havas úton. Az első embertől — akivel az utcában találkoztunk — megkérdeztük, hol is lakik az előre kiszemelt házaspár. A 70 éves Imre bácsi láthatóan szívesen elmagyarázta. Tőlük a harmadik, vagy a negyedik szomszédban laknak, már nem emlékszem rá pontosan. Persze ehhez azt is tudni kell, hogy itt a szomszédba nem olyan könnyű átkiabálni, mert a távolság esetleg több száz métert is jelenthet. Miután az idős bácsi megmutatta az irányt, elmondta, hogy nála is most kötötték be a villanyt és milyen boldogság az, amikor a füstös lámpa helyett a tiszta, sokkal nagyobb fényt adó „villany- körte’' mellett tölthetik feleségével az estéket. Csak hát egy kis hiba is közbecsúszott. — Nem ég a villany a kamrában — mondta Imre bácsi, s még hozzátette: — pedig a szerelők megígérték, újból kijönnek, megcsinálják. Még a legédesebb száj is megkeseredik ilyenkor, hát hogyne esne ez rosszul az idős házaspárnak, akik évek óta várták már a villanyt. A villanyvasaló használatát is csak most tanulják, félve mernek a konnektorhoz, kapcsolóhoz nyúlni. Arról szó sem lehet, hogy ők javítsák meg, hozzá nem nyúlnának a világ minden kincséért, összenéztünk és elindultunk a ház felé. A házaspár a kezünk alá dolgozott. Készségesen hozták a hokedlit, a csavarhúzót. A Trabant csomagtartójában akadt egy fázisceruza, egy darab drót, meg egy kombin ál tfogó. Mondanom sem kell, egyikünknek sem szakmája a villanyszerelés, de hamar megtaláltuk a hibát: az égőre két nullavezeték volt kötve. Biztosíték ki, megcsapolni a vezetéket, rákötni a kapcsolóra. Úgy, hogy mire Imre bácsi és Mária néni feleszmélt, helyére került a műanyag fedőlap, áram alatt volt a ház. — Most kattintsa fel Imre bácsi — szólt a fotós. Az pedig, mintha először gyújtana villanyt, gyöngéden, finoman nyomta meg a kapcsoló gombját. A fény elárasztotta a piciny helyiséget, de a két idős ember boldogsága nekünk többet jelentett. Fizetség fejében — amit ők akartak adni — ott maradtunk, s velük csináltuk meg a riportot. Sipos Béla „Menyen a mellékutcába...! ózsatövek 80 ezerért : fj? címmel képes ripor- ' £ tóm jelent meg szeptember 15-én Jármiról. Leírtam. milyen szép a község főutcája és az iskola környéke. A lelkes patrióták a rózsatöveket más virágokkal együtt társadalmi munkában ültették el a házuk előtt, illetve az iskola környékén. Anyaggyűjtés közben a tanácselnök önkritikusan. illetve szerényen elmondta, hogy a mellékutcák még nem mindenütt virágosak, de a következő években egy Trabant árát költik a mellékutcák vi- rágosítására. Az előbbi mondat helyszűke és a Trabant tisztelete miatt kimaradt a riportból. Némi túlzással viszont leírtam: „Ki lehetne írni a helységnévtábla alá: Tiszta utcák, rendes község.” Szeptember 18-án a község egyik mellékutcáján lakó olvasótól levelet kaptam, amelyet a Hozzászólás rovatban közöltünk is. A levélben az olvasó így bíztatott: „Menjen csak ki a mellékutcákba, elakad a sárban és nem láthat járdát, meg virágokat.” A hozzászólás megjelenése után egy névtelen levelet is kaptam, amelyben a mellékutcában lakó hozzászólót a névtelen levél írója „beke- rült”-nek és „községét nem szerető”-nek nevezi. A sáros utcában lakó, nevét nem féltő olvasónak hiszek. S megfogadtam, hogy a jövőben hasonló riport írásakor a mellékutcákba is elmegyek. Legfeljebb magas szárú cipőt, vagy gumicsizmát is teszek ,a Zsiguliba. Nábrádi Lajos Többes szám harmadik személy... H letlenszerűeh mentem be a kisvárdai járás egyik termelőszövetkezetébe. Egy „Lehetne job- ban”-t akartam készíteni az elnökkel, s ehhez a sorozatunkhoz nem szükséges előre kiválasztani a partnert, mindenkinek kell. hogy legyen ötlete arról: mit lehetne jobban, mint ahogy eddig volt. Az elnök nem nagy lelkesedéssel fogadott, de minthogy másnap nyomdába kellett adni a kéziratot, elhatároztam, hogy üres kézzel nem távozok. Faggatni kezdtem, végigkérdeztem szinte minden tevékenységüket, s úgy gondoltam, elég ha megtudom a gondokat, ehhez már gyakorlatból következtethető. min hogyan kellene javítani. Már több, mint egy órája beszélgettünk, s az elnök is belejött a dologba. Már nem csak a gondokat mondta, azt is hozzátette, hogyan kell változtatni rajta. Ahogy azonban ezt mondta, furcsának találtam. Először azt hittem, rosszul értem, hogy „ ... ezt majd így csinálják”, aztán mikor már harmadszor is úgy mondta, hogy „csinálják”, megkérdeztem: miért nem többes szám első személyben mondja, hogy „csináljuk”? „Hál mert éngem a jövő héten leváltanak” — hangzott a nagyon egyszerű válasz. Természetesen az írásból nem lett semmi. Balogh József Négy városból jelentjük: Új év-új tervek Az elmúlt héten valamennyi tanácsunk megtárgyalta a jövő évi terveket, munkaprogramokat. Több száz építési, fejlesztést határoztak el, de mindenütt megvan az a nyolc-tíz jelentősebb beruházás, amelyet külön is figyelemmel kísérnek a tanácsi vezetők. Négy városi tanácsunkon mégis azt kértük, hogy a város szempontjából jelentős 1978. évi egyetlen eseményt emeljenek ki. íme a válaszok: NYÍREGYHÁZA: Kinőttük a városrendezési tervet Bíró László városi tanácselnök: — 1978. második fél évében kerül a tanács elé Nyíregyháza módosított általános városrendezési terve — másfél évtized alatt immár harmadszor. Terveinket hamar kinőttük, a város gyorsabban fejlődik, mint azt 1964-ben, majd 1971-ben egyáltalán elképzeltük. Az általános rendezési terv ilyen körülmények között különösen fontos, mert nélküle a már szinte százezer lakosú Nyíregyháza létezni sem tudna. A Város- tervező Tudományos Intézetet azzal bízta meg tanácsunk, hogy Nyíregyháza fejlődésének immár tízéves dinamikáját figyelembe véve. két évtizedre határozza meg a fejlesztések fő irányait, lehetőségeit. Új lakótelepekre van szükség, módosítani kell a belterületi határokat, figyelembe kell venni azokat az ipari beruházásokat, amelyek lényegesen befolyásolják a város fejlődését és az olyan döntéseket is, amelyeknek az egész városra kihatásuk van, mint például a 4-es főút átkelő szakaszának jóváhagyott KISVÁRDA: Lakások — Baglyos László műszaki osztályvezető-helyettes: — 1978-ban teljesítjük az V ötéves terv teljes lakás- építési programját. Elképzeléseink szerint 210 új célcsoportos lakást adhatunk át Kisvárdán az új esztendőben. A lakásépítésekre egyébként a tanács rendelkezésére álló pénzeknek csaknem felét költjük. Ezekhez kapcsolódik, hogy az OTP is jó eredményeket ért el nálunk lakásépítésben, mert azokat a lakásokat, amelyeket 1980-ig tervezett, már átadta. 1978- ban további 126 lakás építéséről tárgyalunk, amihez az előközművesített területeket a tanács már átadta, ám kivitelező még nincs. Ha ebben kedvező változás történik, Kisvárdán minden építési módban lényegesen túlteljesítjük a középtávú lakásépítési programot. terve. Az általános rendezési terv egy korszerű nagyváros kialakításához nyújt segítséget. A végrehajtás több ötéves terv munkáját igényli. korábban MÁTÉSZALKA: Új városközpont Kövendy Lajos tanácselnök-helyettes: — A forgalom előtt ugyan már megnyitottuk a 49-es főút Mátészalkán átvezető új szakaszát, amely jelenleg elsősorban az átutazóknak előnyös, a város számára azonban valójában 1978-ban és az azt követő években lesz igazán jelentős. Augusztus 20-ra tervezzük az avatást, ami azt jelenti, hogy addig rendbehozzuk a környéket is. Elkészül a közvilágítás, jelentős hosszban a járda is. 5—6 ezer tő rózsát ültetünk el, amint az idő engedi. A főúttal és az eddigi építkezésekkel — amit további parkosítások követnek a városközpontban — új arcot kap Mátészalka központja. Mindez hosszú távon is érezteti hatását. A 49- es út mellett nagyon értékes lakásépítési területet nyert a tanács. Mintegy négyezer, többszintes lakás építhető, ami egyben azt jelenti, hogy körülbelül 1990-ig közművesített lakásépítési területünk lesz, lényegében bontások nélkül. A szorosabban vett városközpont-átépítés, a Keleti lakótelep, valamint az ipari övezet kialakítása után a most birtokba vett beruházás a negyedik olyan, amely hosszú távon teremt kedvező lehetőségeket Szatmár központjának városias fejlesztéséhez. NYÍRBÁTOR: Gyermekintézmények Kozák György pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályvezető: — Most egyetlen bölcsődénk 35 helyén 58 gyermek szorong, az általános iskola 39 tantermében 77 osztály tanul, az 500 óvodai helyen 630 gyermek osztozik — gyermekintézményeinkben általános a zsúfoltság. Ezért nagyon jó hír, hogy az eredetileg 1980-as befejezéssel tervezett gyermekintézmény- kombúnátunk 1978-ban elkészül. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat nálunk dolgozó munkáskollektívájának és a felsőbb tanácsi hozzájárulás előbbre hozásának köszönhetjük, hogy a 16 tantermes új általános iskolát már szeptemberben, a 80 személyes bölcsődét, a 100 személyes óvodát pedig a mostani tervek szerint decemberben birtokba vehetik a gyerekek. Ez nagyon jelentős lesz az intézményeknek, mert kulturáltabb feltételek között foglalkozhatnak a gyermekekkel, de a helybeli családoknak is, mert több kismama mehet vissza munkahelyére dolgozni, többen vállalhatnak munkál, és sok család lehet nyugodtabb, mert gyermekeik számára a tanítási órákon kívül is megfelelő elfoglaltságot tudunk teremteni. Marik Sándor Hammel József Téli táj a Szamos partján. (Elek Emil felvétele) HM VASÁRNAPI MELLÉKLET
