Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
1978. január 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 IPAR A MEGYESZÉKHELYEK Á továbblépés alapjai □ NYÍREGYHÁZA IPARÁBAN DOLGOZÓ 24 ezer ember 1977-ben közel 10 milliárd forint értékű árút állított elő. Újabban évről évre egy- milliárddal nő a városban a termelés értéke. Olyan számok ezek, amelyek a megye- székhely dinamikus fejlődését bizonyítják, mégpedig a termelésnek egy új fajta, a korábbi növekedéstől eltérő formájában. A növekedés ugyanis szinte tisztán a termelékenységből adódik, a létszám a legtöbb üzemben nem, vagy alig növekedik. Ilyen körülmények között Nyíregyházán a tervezett 8—9 százalékos termelés- növekedés helyett 10,4 százalékos növekedést értek el egy év alatt. Ezen belül különösen jelentősen nőtt az export. Míg a szocialista országokba mintegy hatodával, addig a tőkés országokba harmadával több árut exportáltak a nyíregyházi üzemek, mint egy évvel korábban. Mindez arra utal — ahogy azt a városi pártbizottság legutóbbi ülésén megállapították —, hogy jól határozták meg a feladatokat, a gazdasági egységekben a pártszervezetek irányításával a feszítettnek tűnő, ám reális célokat a vezetés színvonalának javításával, a munka- és üzemszervezés felhasználásával, a szocialista munkaverseny eredményeivel elérték, illetve túlszárnyalták. Az átgondolt fejlesztések, a kiegyensúlyozott bérpolitika is ahhoz vezetett, hogy tovább emelkedjék a termelés, amely az egész megyére nézve is meghatározó, hiszen Nyíregyháza ipara a megyei termelés kétharmadát adja. Az eredmények mellett nem szabad elhallgatni, hogy további erőfeszítések szükségesek a szállítás, az anyagmozgatás korszerűsítésére, ami üzemen belül munkaerőfelszabadítást is jelent. Mivel az ipari termelésen belül — különösen az élelmiszer- iparnál — igen magas az anyagköltség aránya, ezért a fokozott takarékosság további tartalékokat rejt magában. Ugyancsak fokozható a nagy értékű gépek, berendezések kihasználása, a teljesítménybérben dolgozók számának növelése. A városépítésben is meghatározó, hogy az építőipar mennyire tart lépést az igényekkel. Itt is a tervezettet meghaladó a növekedés, ami lehetővé tette a létesítmények ütemesebb átadását, a jobb együttműködést a kivitelezésben részt vevő szervek között. Továbbra is az egyik legjobban növekvő ágazat a közlekedés, mind a személy-, mind a teherszállítást vizsgálva. A nyíregyházi vasúti csomópont kiváló munkája elősegítette a teherkocsik jobb kihasználását, a szállítás gyorsítását. Az autóbuszköz lekedésben tovább tart a versenyfutás az utasok számának növekedése, illetve a járműpark bővülése között. A nagy erőfeszítések ellenére a csúcsidőszak zsúfoltságát nehezen lehet enyhíteni. A városban dolgozó termelőszövetkezetek, mezőgazdasági üzemek egyre inkább megtalálják helyüket a város ellátásában. így közel ötödével nőtt a zöldségtermelő terület, 22,5 százalékkal több tejet adtak el. A múlt évet a szakszövetkezeteknél az egyesülésre való felkészülés, annak végrehajtása jellemezte. A kedvező ipari termelés, a bérek emelkedése határozta meg, hogy a kereskedelmi forgalom is a tervezettnél jobban emelkedett. A vállalatok, szövetkezetek a kiegyensúlyozott áruellátással, a nagyobb kínálat révén siettek a vásárlók igényeinek , kielégítésére. A múlt évi eredmények alapján meg lehet határozni az idei feladatokat. Továbbra is a hatékonyabb, a tartalékokat feltáró gazdálkodás szükséges ahhoz, hogy a célok megvalósuljanak. Az iparban az intenzív fejlesztés az egyetlen út, amellyel eredményeket lehet elérni. Tehát változatlan létszám mellett, a termékszerkezet, a termelési struktúra változtatásával szükséges az 1978-as 8—9 százalékos növekedést megtervezni. Több olyan nagy beruházás van folyamatban Nyíregyházán, amelyeknek határidőre, jó minőségben történő befejezése a következő évek fejlődését határozza meg. Ezek közül kiemelten kezelik a gumigyár, a papírgyár és a TITÁSZ fejlesztéseit amelyekhez az építőipar rendelkezik a szükséges ‘kapacitással. A városépítésben viszont az eddiginél jobban kell erősíteni a kivitelezők és beruházók, tervezők közötti kapcsolatot, hogy mind a 'lakások, mind a kulturális és egészségügyi intézmények építése ütemesen follyék. A kereskedelem, a közlekedés és a mezőgazdaság fejlesztésében az eddig elért eredmények nyújtanak alapot a továbblépésre. A múlt évihez hasonló termelés- növekedés, az ütem megtartása lehetséges. Az 1978-as esztendőben nehezebb és bonyolultabb közgazdasági viszonyok, külső és belső körülmények között lehet gazdálkodni. Azonban azt is tudni kell, hogy Szabolcs-Szatmárban és Nyíregyházán is általában jobbak a körülmények a tervteljesítéshez, mint több más helyen. Ennek tudható be, hogy mind a megyei, mind a városi tervek az országosnál nagyobb fejlődési ütemet diktálnak ebben az évben. Tudni kell viszont, hogy nem egy szempontból alacsonyabb szintről indult a megye, tehát a nagyobb ütemű fejlődés a színvonal-különbségek behozásának az útja. CÉLOK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ az eddiginél szélesebb körű összefogásra van szükség, jobb munka- megosztásra a gazdasági vezetők, párt- és tömegszervezetek között. Nem lehet pusztán technológiai szemlélettel irányítani a gazdálkodást, hanem az üzemi demokrácia lehetőségeit kihasználva érdemes tenni a munkafegyelem megszilárdításáért, a munkaidő kihasználásáért. Elemző munkát szükséges végezni a gazdaságtalan és korszerűtlen termékek visszaszorítására. L. B. □ A Hetei Általános Iskola fundamentumában található három írásos üzenet, egy üres sörösüveg, egy fél liter kisüsti pálinka és némi készpénz. Az éjszaka leple alatt azonban senki ne vállalkozzon a fal megbontására, mert az üzeneteket ezúton közzétesszük, azért a kevés pénzért meg nem érdemes csákányt ragadni... A parányi beregi község első „oskoláját” az 1885. évben kezdték építeni. Ebben az évben volt az alapkőletétel, s már ekkor is divat volt az írásos üzenet hátrahagyása. Jó minőségű papírra cirkalmas betűkkel egyebek között ezt írták az utókornak : „Ezen iratunkat magunk után hátrahagytuk azon akból, hogy megláthassátok: mily szép dolog a békés egyetértés. Mi — Isten kegyelméből ezen idő szerint — e helység elöljárói építettük e házat, hogy szolgáljon az Űr nevének dicsőítésére, s a gyermekeknek a telkeikben való épülésére. Színi Péter, Hete község „ez időbeli tanítója”. Az említett iskolában 56 évig tanították írni, olvasni a helység apraját. Az épület a több, mint fél század alatt annyira tönkrement, hogy le kellett bontani. Példás gyorsasággal épült helyette, illetve a helyére másik. Hogy mikor, erről tanúskodik a második alapkőletétel üzenete: „E tudományok hajléka épült az Úrnak 1942-ik esztendeiében, a harmadik éve tartó második világháború vérzivatarai között. Hagy tanulják meg gyermekeink: Elvész a nép, amely tudomány nélkül való. Szolgáljon e hajlék évtizedeken és századokon át Istenünk és népünk dicsőségére. Zámbory Sándor iskolaszéki elnök”. A heteiek nem vesztek el tudomány nélkül, ma sem elveszett emberek lakják a falucskát. Azonban a második épület sem szolgált századokon át, csak 1977 tavaszáig állta a „sarat”. Ekkor megsüllyedt, falai megrepedeztek. A község vezetői hívták is a Vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezetei, hogy újítsa fel az épületet. A kőművesek a nyáron munkához is láttak, de egy helyen szikrázott a csákányuk, meg az ásójuk: megtalálták az alapkövet, benne a sörösüveget a két üzenettel. Olajos Ferenc- né, a község mostani (stílusosan szólva ez időbeli) tanítója másolatot készített mindkét üzenetről, majd gondosan visszahelyezte azokat eredeti helyükre. Sőt, írt és elhelyezett egy harmadik üzenetet is. U ” zeneiében leírta, hogy mennyit fejlődött Hete a felszabadulás után, s hogy a diákoknak ma menynyire más feltételek között kell „küzdeni” a tudományokért. A jelenleg forgalomban lévő aprópénz mindegyikéből mellékelt egy-egy darabot, ha jól számolok, 18 forint 80 fil- lér került a kőbe. A naményiak — már csak az üzenet miatt is — jó munkát végeztek. Ebben az épületben még több évtizeden át lerakhatják a tudás alapjait. Nábrádi Lajos Csehszlovák exportra készülő szekrénysorok a munkaszalag végén. Most másképp kezdődött Az év első 6 napja a Szatmár Bútorgyárban A zár pillanatok alatt kerül az ajtóra, aztán egyik kezével a facsavart illeszti helyére, másikkál a légnyomással működő csavarhúzót irányítja, s másodpercek alatt kész a szerelés, újabbhoz kezd, és észre sem veszi, hogy idegen látogatója akadt. Ä görgőkön egymást érik a szekrények, nincs megállás, mert egy garnitúrának egyszerre kell elkészülnie. Nem a kedv hiányzott... — Ha tavaly ilyenkor találkozunk akár le is ülhettünk volna, mert bizony nem nagyon ment a munka. Nem a kedv hiányzott, hanem hely nem volt. Amit az előző év végén gyártottunk, az is a raktárakban állt, ami itt elkészült, azt meg nem tudtuk hová vinni. Átirányítottak bennünket egy másik üzemrészbe, de ott is csak addig dolgozhattunk, amíg volt hely az alkatrészeknek. Később megkezdődött a szállítás, akkor pedig nem kaptunk elég forgácslapot, mert még nem termelt Naményban a gyár. Míg Szombati Tiborral, a mátészalkai Szatmár Bútorgyár Zrínyi Miklós Szocialista Brigádjának vezetőjével beszélgetünk, Pető Lajos művezető lép hozzánk. Hallgatja, miről van szó, aztán ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Nem szívesen emlékezünk a tavalyi évkezdésre, meg az • ,ész első fél évre, Csak dolgozgattunk, és ez meglátszott a kereseten, meg az emberek hangulatán. Tulajdonképpen ilyenkor válik el, hogy az emberek szeretnek dolgozni, mert ha munka van, akkor azt egyszerűen csak csinálni kell. Ha valaki lemarad, a lábára esik a deszka, ha itt, a végszerelőben lazsál valaki, nyomban kiderül, mert hiányzik a sorból a szekrénye. Hat piackutató elindul — Ha végigmentünk a csarnokon, nem nagyon mertünk egymás szemébe nézni — mondja Szegedi Tamás termelési osztályvezető — mert az emberek nem tehettek arról, ami történt. Nekünk az járt a fejünkben, mi lesz így a tervvel, nekik meg az is, mennyi lesz így a borítékban? Aztán hat piackutató állt szinte egyszerre munkába, s megkezdődtek a szállítások. Mi a BÚTOR- ÉRT-nek adjuk el termékeinket, de úgy gondoltuk, jobb lesz, ha már azt is a termék mellé tesszük, kinek szállítsák el. Befejeződött Vásárosnaményban is a rekonstrukció, és megindult a munka. — Bizony az első napokban ez is gond volt — mondja a brigádvezető — mert a hosz- szú lezserség kizökkentett bennünket a megszokott ritmusból. Pedig tudtuk, hogy hajtani kell, ha le akarunk dolgozni valamennyit a hátrányból. Napi 100—110 garnitúra készült el, 12—14 millióval termeltünk többet havonta, mint az első fél év-, ben. Hát most minden másképp kezdődött. — Ha az egész múlt évet tekintjük, nem volt visszaesés a termelésben, viszont nem tudtunk többet termelni, mint 1976-ban — mondja a termelési osztályvezető. Ez pedig annyit jelent, hogy nem teljesítettük, amit a múlt évre terveztünk. Anyaghiány és értékesítési gondjaink voltak, s ezekből levontuk a megfelelő tanulságokat. A második fél évben új garnitúrákat mutattunk be, elvállaltunk 500 szállodai garnitúrát, s a piackutatás eredménye, hogy ez év első negyedére már mindent eladtunk, és jó kilátásaink vannak az egész évi termelés értékesítésére. Legfontosabb a lakosság ellátása — Négyszázötvenhárom millió az idei tervünk, közel százmillióval kell többet gyártani, mint tavaly — mondja Kun István igazgató. Biztatóak a kilátásaink, van külföldi megrendelésünk, tárgyalásokat folytatunk újabb szállodai szobák gyártására, de a legfontosabb dolgunknak továbbra is a lakosság ellátását tartjuk. A piackutatás igazolta, hogy kedveltek a Szatmár, a Szidónia garnitúrák, és sikeresen mutattuk be a Komplex lakószobát, úgy tervezzük, hogy az év második felében már gyártjuk ezt a családot és — ha lesz rá igény — a Komplex dolgozószobát is. Szegedi Tamással a terv teljesíthetőségéről váltunk még szót. Azt mondja: napi 95 garnitúrát kell ahhoz elkészíteni, hogy a tervet teljesítsék. Tavaly a második fél évben — igaz, ez megfeszített ütem volt — 100—110 garnitúrát is elkészítettek. Ennél többet már nagyon nehéz lenne gyártani, mert a lapalkatrészek szerkezeti megmunkálásánál e pillanatban a kapacitás maximumán vannak. Ezen a folyamaton pedig minden darabnak át kell menni. Ezért nem tudták a tavalyi első fél év lemaradását sem pótolni, hiába termeltek volna többet az üzem többi dolgozói. 1978-ból 6 nap telt el, és közel 600 garnitúra hagyta el Mátészalkán a Szatmár Bútorgyárat. Az emberek ott kezdték az évet, ahol Szilveszter napján abbahagyták, a különbség azonban mégis óriási. Egy éve nem tudták, hogyan is zárják majd az esztendőt, most pedig biztonságban érzik magukat. Munka van, dolgozni szeretnek. Ha minden a terv szerint alakul, a tavalyi 32 ezer helyett az idén 35 ezret vihetnek haza, s két lépést tehetnek afelé is, hogy a tavalyi megtorpanás ellenére is teljesítik ötéves tervüket. Balogh József A minap egy olvasó panaszolta kálváriáját. Nadrágot indult venni. Boltból áruházba vezetett az útja. Fáradhatatlanul rótta a lépcsőket, élvezte a mozgóalkalmatosságokat, talpalt. Aki most azt hiszi, hogy nem kapott nadrágot, az téved. Volt. Sok. Rengeteg. A vásárlás mégis meghiúsult, mégpedig a panaszkodó konoksága miatt. Ö ugyanis nem szürke és nem sötétbarna színben kereste. Viszont csak ez volt. Igaz, farmert vehetett volna, de ez korához immáron nem méltó. Először legyintettem, mondván, ügy ez? Kiderült, hogy igen. Része annak a törekvésnek, amit a ruhaipar a férfiak irányába tanúsít. Elszürkítenek, a legjobb esetben elbarnítanak. De miért? Miért nincs bordó, zöld, kockás világos, egyszínű kék? Megértem panaszkodó olvasónk gondját. S minden szürkeségre kárhoztatott férfi nevében egy gondolatot tolmácsolok a kereskedelemnek, iparnak: több színt kérünk! Míg ez nem változik, marad a „szürkék hegedőse”: Bürget.
