Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

1978. január 4. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Komiszkodók Egy nyíregyházi nyugdíjas asszony arra kérte szerkesz­tőségünket: avatkozzunk be egy idős nő sorsába. Mint el­mondta, patronáltja itt él a városban, jóval túl van a hetvenen. N'incs senkije, a tanácstól szociális segélyt kap, ebből tartja el magát. Néhány hónappal ezelőtt költözött új otthonába, amely a korábbinál egészségesebb, világosabb, melegebb. A lak­bére sem túl magas. Minden jó is lenne tehát, ha a lakás korábbi főbérlője nem zak­latná Juliska nénit. Néhány holmiját még otthagyta, bi­zonyára azzal a titkos szán­dékkal, hogy így visszajárhat, s ez jó alkalom a zaklatásra, amellyel megadásra kénysze­rítheti a nyugalomra, csönd­re, megértő emberi szóra vá­gyakozó idős asszonyt. Az okvetetlenkedő férfit pe­dig jóállású, „pénzes ember”- nek mondják, családjával a közelmúltban egy kényelmes OTP-lakással váltotta fel az előbb vázolt szolid, szerény főbérletet. Mégis elégedetlen. Követeli — s már 2000 fo­rintot fel is vett ezen a cí­men — hogy a vízbevezetés díját, mintegy 5000 forintot az idős asszony fizesse meg. Tudni kell azonban, hogy annak idején mindenki enge­délye, hozzájárulása nélkül vezette be a vizet a lakásba, saját jószántából — az IKSZV megkérdezése nélkül — a maga kényelmére. Kö­vetelése tehát jogtalan. Öt azonban nem érdekli, mint ahogy az sem, hogy villany­számla-hátraléka miatt a villanyórát sem írják át Ju­liska néni nevére. Az udvarban többen is laknak, tudnak a védtelen asszony zaklatásáról, viszont mindenki fél a határozott fellépésű, olykor goromba férfi fenyegetésétől. Bejelen­tőnk ugyan nem lakik ott, de jól ismeri az idős asszony körülményeit, egykor hivata­li kötelességből kisérte figye­lemmel a néni sorsát, és ma sem tud a dolgai fölött szemet hunyni. Szabad idejében az ő ügyében fáradozik, kilin­csel a tanácson, az IKSZV- nél, hogy intézkedjenek nyu­galma, és az emberséges bá­násmód érdekében. Hozzánk is a közvélemény figyelmének felkeltése érde­kében fordult, mert valóban sokan vannak, akik Juliska nénihez hasonlóan igénylik a segítséget, akik szenvednek a környezet agresszivitása miatt, akik nyugalomra, csöndre, igaz emberi szóra vágyakoznak. Tudjuk, hogy a hivatalos felszólitás, ráolvasás, dorgá­lás sokszor pusztába kiáltott szó az önző, magáról megfe­ledkező embernek. De egy­szer igazán meg kellene fé­kezni - hivatali szigorral, vagy a büntetés egyéb for­májával — azokat, akik ne­hezen bizonyítható, tanúk nélkül elkövetett komiszsá- gokkal keserítik meg mások, többnyire védtelen, támadás­ra és védekezésre képtelen emberek életét. Soltész Agnes HFNTFSHECC? — Panaszkönyvből akar kocsonyát főzni? .., (Kiss Er­nő rajza.) Hagyományos eledelnek számít karácsonykor, illetve szilveszterkor a kocsonya. Érthető tehát, ha az ünnepek előtt egyre többen szerettünk volna vásárolni disznófejet, -farkat és -körmöt. Tudjuk, ilyenkor a húsipar is min­dent elkövet annak érdeké­ben, hogy a vásárlók igénye­it ki tudják elégíteni. Éppen ezért tartottam furcsának azt az esetet, ami a Dózsa György utca elején lévő hen­tesboltban történt december 22-én délelőtt. Egy néni kör­möt kért, mire a hentes azt válaszolta: köröm nincs, csak disznófarok. A követ­kező vásárló egy idősebb bá­csi volt, aki viszont a fej­hez nem kapott farkat, pe­dig az előző vevőt éppen ar­ról tájékoztatta a hentes, hogy csak disznófarkot kap­tak. A néni — mivel látta, hogy a hentes a vásárlókat félrevezeti — a panaszköny­vet kérte, de ezt a bolti dol­gozók megtagadták. Helyette — talán hogy a korábbiakat korrigálják és a vevőt kien­geszteljék — néhány kocso­nyának való „apróságot” szedtek elő, például a nénit három körömvéggel kínálták, hogy vigye el pénz nélkül. A vásárlók természetesen nem szeretik az ilyen „pro­tekciót”, sokkal inkább az igazságos kiszolgálást — teszi szóvá Sz. A.-né nyíregyházi olvasónk. VOLÁNÍGÉRET Október 24-én két köteg cső hazaszállítását rendel­tem meg a nyíregyházi Vo­lán Vállalat kirendeltségén. Ekkor ígéretet kaptam, hogy nyolc napon belül hazaszál­lítják a lakásomra. A nyolc nap, sőt több is eltelt, kény­telen voltam beutazni szemé­lyesen, és megsürgettem a hazaszállítást. Mondanom sem kell, nem könnyű dolog három gyerektől egy anyá­nak utazgatni, viszont a fé­lig kész lakásomhoz szüksé­ges a pvc és a vízvezetékcső. Az ígéret persze most sem maradt el, csupán az áru- szállításról feledkeztek el is­mét. Október óta a csöveket elfekvő áruként kezelik a Volánnál, vagy talán már el is veszett? — kérdezi leve­lében Márián Mihályné, Porcsalma, Zöldfa utca 52. szám alatti lakos. POSTÁSŰJÍTÁS Nyíregyházán a Szeder ut­cai lakók is naponként sze­retnék olvasni az újságot. Csak szeretnék, bár az előfi­zetési díjat pontosan fizet­jük, újságot ezzel szemben csak hetenként kétszer ka­punk. A szombati, vasárnapi és keddi újságot kedden kéz­besítik, illetve esetenként meg sem kapjuk. Jó lenne, ha ezt a rendszertelenséget mielőbb megszüntetnék az il­letékesek — javasolja Hal- hóber István Nyíregyháza, Szeder utca 12. szám alatti levélírónk. A KÚT IS SZABAD SZOMBATOS? Ófehértón a ligettanyai ál­talános iskolában tanítok. Családommal a tanyán szol­gálati lakásban lakunk. Más­kor is voltak már problémá­ink a vízellátás miatt, me­lyek kétheti viszály után megszűntek. Most újból víz­hiánnyal küszködünk, mivel rossz a motor. A lakás és az iskola a termelőszövetkezet szeszfőzdéjének kútjából kap­ja a vizet. A szombati és va­sárnapi munkaszüneti napon azonban a vízellátás is szü­netel. Ennélfogva nemcsak a mosdáshoz, mosáshoz szük­séges vizet, de még az ivó­vizet is nélkülözhetjük más­fél napon keresztül. Mindez elkerülhető volna, ha a hely­ben lakó fűtő megkapná a pince kulcsát, hogy működő­képessé tegye a motort és sustorgás helyett vizet kap­nánk a csapból. Szeretnénk, ha az amúgy is elhanyagolt tanyavilágban nem lennénk többször kitéve megpróbálta­tásnak a víz miatt — olvas­tuk Kovács Lászlóné ófehér­tói lakos levelében. PURSIX KERESTETIK Nem tudjuk, mi az oka, hogy nem kapni Pursix szi­getelőszalagot. Pedig kelen­dő áru. Ablakok szigetelésé­hez szükséges és ilyenkor té­len sok család hasznára vál­na. Szeretnénk, ha a nyír­egyházi üzletekben nem len­ne hiánycikk a szigetelősza­lag — javasolta D. R. nyír­egyházi olvasónk. — A bácsi is ablakszigete­lőt akar elővarázsolni... (Kiss Ernő rajza.) NYUGDÍJASOK Az ötödéi válalatnál de­cember 17-én megtartott nyugdíjasok tiszteletére ren­dezett találkozóra meghívót kapott a mi nyugdíjasklu­bunk is. Örömmel fogadtuk a meghívást, amelyre el is mentünk. Az ünnepi megnyi­tás után méltatták és példa­képként említették e korosz­tály munkásságát, akik nem kis áldozatot hoztak a város fejlődéséért. A nyugdíjasok jólesően nyugtázták, hogy a munkahelyükön, ahol mun­kában elfáradtak és ahonnan nyugdíjba vonultak, most sem tekintik őket felesleges tehernek. Az ünnepélyes han­gulatot emelte még az üzem dolgozóiból alakult zenekar közreműködése is. Köszön­jük ezúton is az öntödei vál­lalat vezetőségének, hogy részt vehettünk ezen a talál­kozón — írja levelében a Kis- várdai Ady Endre Városi Já­rási Művelődési Központ nyugdíjasok klubjának veze­tője. ÓVODÁSOK KÖSZÖNETÉ A csengeri Lenin Termelő­szövetkezét Március 15. Szo­cialista Brigádja óvodánk patronálója, eddig is sokat tett érdekünkben. Játékokat, kerítést javítottak, festettek, kerti szerszámokat készítet­tek. Karácsonyra bensőséges ünnepély keretében gazda­gon feldíszített fenyőfát ad­tak át a 66 óvodásnak, játékokkal, könyvespolccal együtt. A baktalórántházi Vertikál Ipari Szövetkezet is rendsze­res patronálója az óvodának, akik az elmúlt évben 4000 forint értékű ajándékkal kedveskedtek a kicsinyeknek. Karácsonykor újabb ajándé­kaiknak 100 gyermek örült, ami ezúttal 6000 forint érté­kű volt. A hálás gyermekek szép műsorral szórakoztatták és köszönték meg a brigád és a szövetkezet ajándékait. Az óvónők ezúton is köszönetü- ket fejezik ki a brigádveze­tőnek, a brigád valamennyi tagjának, a szövetkezet elnö­kének és dolgozóinak lelkes munkájukért, illetve ajándé­kaikért ■— írják levelükben a csengeri III. számú óvoda és a baktalórántházi óvoda ve­zető óvónői. Szerkesztői üzenetek A november 23-án megje­lent cikkben szóvá tették, hogy az Arany János utca 29—33. sz. alatti III. emeleti lakások fűtése nem kielégí-' tő. Az épületben rendszeré-' sen ellenőrizzük a lakások belső hőmérsékletét, de a rendelet által rögzített érték­nél (lakószobában 20 °C, konyhában, előszobában 16 °C) alacsonyabbat sem az elmúlt évben, sem az eddigi fűtési idényben nem állapí­tottunk meg. Az előírtnál magasabb hőmérsékletet biztosítani nem tudunk, mi­vel ehhez is jelentős állami támogatást kapunk. Ezenkí­vül életbe lépett az országos hőfelhasználási norma, me­lyet nekünk is be kell tarta­nunk. Előírás szerint a leve­gő hőmérsékletét kell elle­nőriznünk. A radiátorokban a fűtővíz hőmérséklete a kül­ső hőmérséklet függvényé­ben változik, éppen a lakás belső hőmérsékletének bizto­sítása érdekében. A lakók kérelmére indokolt helyekre még a fűtési idény megkez­dése előtt, helyi légtelenítési lehetőséget biztosítottunk. Ez lehetővé teszi, hogy az ese­tenként- szükségessé váló légtelenítést nem kell beje­lentésben kérniük, hanem ’sáját maguk “néhány" perc alatt elvégzik. A továbbiakban is foko­zottan ellenőrizzük az épü­letben szolgáltatásunkat a rendelet által előírt kötele­zettségeink teljesítése érdeké­ben. Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat A november 2-án megje­lent „Járdalap kellene” cí­mű cikkben szóvá tették, hogy az útkereszteződésben keletkezett kátyú közlekedési problémákat okozott. Ezzel kapcsolatban tájékoztatjuk a Haladás és Tímár utca lakóit, hogy 1978 tavaszán gondos­kodunk a kérdéses terület feltöltéséről és a szükséges 220 db járdalapot a helyszín­re szállíttatjuk. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki osztály Vajda Jánosné ilki, Mol­nár Sándorne nyírkátai. Rácz Mihály nyíregyházi. Zsigó Mihály nyírgelsei. Tóth Mihály nyílcsászári. Komé Mihály nyírkátai. Kovács Sándor tunvogma- tolcsi, Demeter József né fe­hérgyarmati, Kertész Mi­hály kisvárdai, Maticsák Andrásné vajai. Bordás Já­nos nagyvarsányi, Dzsugán Györgyné apagyi. ifj. Mol­nár József újfehértói, Ho- vánszki Miklós piricsei, Márton Gusztáv fehérgyar­mati, Siti Elek záhonyi, Szabó Pál rohodi, Budai Miklósné nyíregyházi, Han- kovszki István nyíregyházi. Tamási Mihály bátorligeti, id. Dezső László tiszakóró- di, Kiss Jánosné nyírpilisi lakosok ügyében az illeté­kesek segítségét kértük. Szabó Istvánné nyírbátori lakos kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. A vásárosnaményi járási hivatal Mező Sándor má- tyusi lakost többek között arról is értesítette, hogy a 12 1977. (III. 12.) MÉM. sz. rendelet 41. §. (1.) bek b.- -pontja szerint keresőképte­lenség címén azt a termelő­szövetkezeti tagot keli be­tegségi segélyben részesíte­ni, aki a keresőképtelenné válását közvetlenül megelő­ző évben legalább az évi llerlitag eseteben.) 1601 munkaórát teljesítette. A vásárosnaményi Kos­suth Mg. Termelőszövetke­zet tájékoztatta szerkesztő­ségünket. hogy Járomcsák József Károlyi-tanyai lakos háztájijával kapcsolatos ké­relme nem érkezett be az irodájukba. Kérik, ha pa­nasza még fennáll, szíves­kedjen kérelmét a termelő- szövetkezethez eljuttatni. Kovács István kisvarsá- nyi lakost a vásárosnamé­nyi járási hivatal többek között a következőkről is tájékoztatta. Az 1967. évi III. törvény 37. §. 1. bek. alapján a termelőszövetke­zet: tagja köteles a saját, va­lamint a vele közös háztar­tásban élő családtagok tu­lajdonában, haszonélvezeté­ben slb. lévő összes földet a termelőszövetkezetbe be­vinni. A 37. §. (2.) bek. sze­rint a beviteli kötelezettség arra a földre is kiterjed, amelyet a tag, vagy a vele közös háztartásban élő csa­ládtagja a termelőszövetke­zetbe történt belépést köve­tően tulajdonul megszerez. lóban öt év az elévülési idő. Azt megelőzőleg tényleg 32 év volt az elévülési idő, amely még a XVI. században alakult ki, szokásjog alapján és ez az elévülési idő volt érvényben 1960-ig. Ennek ellenére a kölcsön felvevője alaptalanul hivatko­zik arra, hogy elévült a követelés és ő azt nem tartozik visz- szafizetni. Ennek az adott esetben két indoka is van. Az adós mindenekelőtt azt az alapszabályt hagyja figyelmen kívül, hogy a jogszabály értelmében az elévülési idő nem akkor kez­dődik, amikor a kölcsönt felvették, hanem akkor, amikor a követelés esedékessé vált. A levélben közölt adatok szerint a kölcsönt 1972 februárjában vették fel egy évre, tehát az 1973 februárjában vált esedékessé, így az ötéves elévülési idő' nem 1977 februárjában járt le, hanem 1978 februárjában. így min­den további nélkül lehet peresíteni az összeget és a bíróság ebben az esetben azt meg is fogja ítélni. Az adott esetben alkalmazható még egy másik szabály is, még akkor is, ha lejárt volna az elévülési idő 1977 februárjá­ban, ugyanis a hitelező, vagyis a nagyapa 1977 januárjában elszenvedett balesete következtében hosszú időn keresztül mozgásképtelen volt, tehát akadályozva volt abban, hogy jo­gait érvényesíthesse. A Polgári Törvényköny 326. §. (2.) bekez­dése értelmében: ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az el­évülési idő már eltelt. Természetesen ebben az esetben egyér­telműen bizonyítani kell, hogy a hitelezőnek nem volt módja a követelés érvényesítésére, s ezt a bíróság alapos vizsgálat tárgyává teszi. Ha a levélben írtak megfelelnek a valóságnak, ezt úgy értékeli a bíróság, hogy alapos és menthető ok, hiszen az ágyhozkötöttség akadályozza az embert abban, hogy ügyes­bajos dolgait időben és megfelelően intézni tudja. Hangsú­lyozzuk azonban, hogy nincsen szó elévülési időről abban az esetben, ha a követelés 1973-ban vált esedékessé. Dr. Juhász Barnabás Kovács Ilona nagyapja nevében fordult hozzánk pana­szos levélben és a következőket adja elő: Nagyapja 1972 februárjában kölcsön adott 8000 forintot az egyik ismerősének és erről az összegről a kölcsönvevő írás­beli elismervényt is adott. A megállapodás értelmében a köl­csön egy évre szólt. Annak ellenére, hogy határidőre a köl­csönt nem adták meg, olvasónk nagyapja különösebb intéz­kedést nem tett, így az ügy csaknem feledésbe ment. A nagy­apa 1977 januárjában súlyos közlekedési balesetet szenvedett, amely miatt 8 hónapon keresztül fekvőbeteg volt. Amikor a kórházból hazakerült, iratait rendezve találta meg az elis­mervényt és ezek után felszólította az adóst, hogy a kölcsön­vett összeget adja meg. A kölcsön felvevője nem vitatta, hogy a 8000 forintot megkapta, de közölte, hogy azt nem hajlandó megadni, mert a követelés elévült, hiszen a törvény értelmé­ben öt év az elévülési idő, ami azt jelenti, hogy ha valaki öt éven keresztül nem él jogával, tehát nem követel egy olyan összeget, ami neki jár, úgy kell tekinteni, mintha arról le­mondott volna és a bíróság előtt ezt a követelést érvényesíte­ni nem lehet. Nagyapja viszont azt mondja, hogy az elévülési idő 32 év és így szóba sem kerülhet az, hogy elévült volna az ő követelése. Kedves olvasónk, nagyapjának nincsen igaza, mert 1960. május hó 1-től, a Polgári Törvénykönyv életbe lépésétől va­Hz elévülésről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom