Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-31 / 26. szám
1978. január 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 MAJDNEM A LEGNAGYOBB Rendező pályaudvar, Fényeslitke Vagyis a letört' ágak száradó tucatjai jelzik: a fagyüjtöge- tés kora lejárt. Részben van fára és szénre való. kapni a TÜZÉP-nél. Másrészt ott a gáz, s ezzel a legjobb fa sem tud versenyben maradni. Kiment a divatból a fatolvaj, gallygyűjtő. Lassan, észrevétlenül. Se az erdőkerülő, se az útőr nem kénytelen már szemethúnyni, ha valaki az ösvényeken mászkál, az utak szélén közlekedik. A minap a rádióban volt egy vetélkedő, fiataloknak. Az volt a kérdés, mit gondoltok, mely szavak mennek ki a forgalomból az ezredforduló^ ig? Ha kissé késve is, s nem mint a vetélkedés résztvevő^ je, most csak annyit: a kény- szerűségből fát lopó és gyűjtő fogalma bizpnyára. Felfedezésemben nincsen rendkívüli. Csak ki kellett nézni az ablakon, s az útszéli fák mindent elmondtak. (bürget) Tamás Zsigmond a sínre helyezi a sarut. lefutó vagon kereke elé helyez a sínre egy kis vasdarabnak látszó valamit, a sarut, amely lefékezi a kocsi futását, hogy ne nagyon ütközzön az előtte álló kocsisornak. — Szokni kellett ezt is — beszél Tamás Zsigmond, aki már 22 éve sarus. — Az embereknek is össze kellett rá- zódni, a munka is új volt, hiszen más a környezet, a sínek sem koptak még úgy be, mint másutt. Közben egymást is tanították. A Nyíregyházáról jött Tamás Zsigmond több új embernek mutatta meg a szakmai fogásokat. Két év múlva megy nyugdíjba, addig akár ezen a rendező pályaudvaron is szívesen marad. A pályaudvar másik felén szorgos munka folyik. Fektetik a vágányokat, befejezéshez közeledik a korszerű irányító épület, öltöző építése. A KEMÉV még az idén megépíti a másik felét a pályaudvarnak. Újítás C ókként az újító kedv a nyíregyházi gumigyárban. Az 1977-ben benyújtott 54 újítás — közöttük 30 elfogadott — alatta marad az 1976-os adatoknak. Tavaly összesen 99 újító törte a fejét új megoldásokon. A javaslattevők között egy szocialista brigád is található, az Ibrány- ban dolgozó Taurus brigád.- Tagjai munkáskezet megtakarító ésszerűsítéssel álltak elő — sikerrel. v Noha az újítások összértéke mintegy 6 millió forint, elgondolkoztató, hogy az összeg közel kétharmadát egyetlen — igaz, jelentős találmány hozta a népgazdaság „konyhájára”. A találmányra kifizetett díj — 176 ezer forint — egymagában annyi, amennyi az összes többi újdonságért járt a benyújtóknak. A 109 napos átfutási idő elfogadhatónak mondható, mert ezalatt a benyújtástól a megvalósulásig az összes stációt végigjárták a javaslatok. Ez azonban az érem egyik oldala csupán, mert régóta vajúdó ügyek is vannak. Többségük olyan újítás, melyek csak importból beszerezhető kellékekkel ültethetők át a gyakorlatba. Figyelmet érdemel az, hogy az újítások egyharma- da a munkavédelem, a biztonságtechnika javítását célozta. Az újítómozgalom fellendítésére a gyár vezetői jelentős erőfeszítéseket tettek az elmúlt év második felében és tesznek idén i6. A mennyiség és a minőség kettős szempontjának figyelembe vételével pályázatot írtak ki a legjobb újítóknak. A díjak kedvcsiná- lóak voltak: az első helyezett tízezer, a második ötezer, a harmadik pedig 3000 forint jutalomban részesül. A sorrend még nem ismeretes, de az elbírálás már megtörtént, a hasznosítás pedig folyamatban van. A z 1978-as újítási fel- Ék adattervek a népgazdasági érdekekkel összhangban, elsősorban a termelékenység, az anyag- és energiatakarékosság fokozását, a minőség javítását, a látszámmegtakarítást, valamint az üzem- és munkaszervezés jobbítását célozzák. S. Z. Háromszázmillióért fejlesztik a kulturális ágazatot A kulturális ágazat fejlesztésére 300 millió forintot költhetnek 1978-ban megyénk tanácsai; ez 50 millió forinttal több, mint a tavaly ilyen célokra felhasznált összeg. Az általánosiskola-építési program megvalósítása a tervezettnek megfelelően alakul. Az 1978—79-es tanév kezdetére 49 új tanterem megépítése várható. Az idén nagy gondot fordítanak az 1978-ban induló és a következő két esztendőben befejeződő általános iskolai fejlesztések előkészítésére is. A jelentősebb középiskola- építések közül a Záhonyi Vasútforgateni Szákközépiskolát részlegesen üzembe helyezték, de a teljes befejezés a következő hónapok programja. A Nyíregyházi Fémipari Szakközépiskola határidőre történő befejezése nemcsak tervszerű munkát, hanem minden alvállalkozótól számottevő erőfeszítéseket kíván. Jó ütemben halad a kis- várdai szakmunkásképző intézet építése, ahol a tanügyi épület 1978-ban elkészül. A nyíregyházi 107-es szakmunkásképző intézet bővítése a tervezettnek megfelelően halad — mindkét létesítmény befejezése várhatóan tanév elejére megtörténik. Külföldre kacsintgatnak KANADAI VIZEKEN ringatódzik egy Nyíregyházán készült gumimatrac, az Alkaloidában készült gyógyszer enyhíti a fájdalmat Afrikában, szabolcsi alma mosolyog a moszkvai gyümölcsöstálon, kisvárdai gyermeköltönyben feszítenek Kuvaitban. A példák tovább sorolhatók azokról az exportcikkekről, amelyek megyei üzemekben készültek. Rubel- és dollármilliókat tesz ki a szabolcsi export értéke, amely az utóbbi időben is tovább növekedett. A megyében dolgozó vállalatok, szövetkezetek bekapcsolódtak abba a nagy vérkeringésbe, amelyet nemzetközi kereskedelemnek hívunk. Mert említhetünk importcikkeket is, kezdve a déligyümölcsökön, folytatva az automata műszereken, a különleges célgépeken, vagy éppen a választékot növelő hűtőgépeken, magnetofonokon át az autók benzinéig, a villamos energiáig. Az exporttal szembenálló mérleg másik serpenyőjén azok a termékek állnak, amelyeket a hazai gyárak nem állítanak elő, amelyeknél nincs hazai nyersanyagforrás. Ez egyszersmind megmagyarázza azt a törekvést is, hogy az exportot állandóan növelni kell ahhoz, hogy a hazai fogyasztás bővüljön. Nem fontos mindent termelni akkor, amikor máshonnan olcsóbban tudunk vásárolni, viszont érdemes többet gyártani abból, amit másutt szívesen vesznek. A SZABOLCSI TERMÉKEKNEK körülbelül harmada kerül exportra. A néhány évvel ezelőtti negyedrésztől jóval több ez, de az országos arányokhoz viszonyítva kevés. Közismert ugyanis, hogy nemzeti jövedelmünk több mint 40 százaléka a külkereskedelmen keresztül realizálódik. 1 Ezért nem közömbös, hogyha rftégyeben dolgozó üzemek mit tesznek az export fokozásáért, hogyan vesznek részt a nemzetközi munkamegosztásban. A szocialista országokban, a Szovjetunióban jól ismertek a szabolcsi könnyűipari termékek, cipők, kötött ruhák. A MOM mátészalkai gyárából szemüveglencsék jutottak a határon túlra, a HAFE-ből festő berendezések keltek útra. A szabolcsi jonatán márkát jelent külföldön. Ugyanakkor mindenütt megjegyzik, hogy ezekből az árukból még többet vásárolnának. Ám a termelés bővítésének nem csak ez az útja. Az élelmiszeripari cikkeknél például a további feldolgozás, az almalékivonat előállítása, a jó minőségű konzervek számának gyarapítása jelenti a továbblépés útját. A tőkés -orseágbkba kerülő áruknál — cipő, alma, gyógyszer — az exportnövelő beruházások teremtik meg a nagyobb termelés lehetőségét. Ebben az ötéves tervben közel kétmilliárd forint értékű olyan beruházás valósul meg a megyei üzemekben, amelyek az export növelését célozzák. A megye iparában a termelés növekedésétől jobban emelkedik az export. Ez önmagában mutatja, hogy mindenütt átérzik az export növelésének jelentőségét. Az új üzemek többsége is úgy alakítja ki termelési profilját, hogy a belföldi ellátás mellett nagy szerepet kap az export. Említhetjük példaként a mátészalkai kötöttáru gyárat, az Egyesült Izzó kisvárdai üzemét éppúgy, mint a most épülő nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyárat, amely révén a Taurus háromszorosára emeli tőkés exportját. A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBA irányuló exportot külkereskedelmi egyezmények szabályozzák. A KGST keretén belül egyre szélesedik a munkamegosztás, a szakosodás, amire példa lehet a METRIPOND fehérgyarmati üzeme a mérleggyártásban, vagy az ISG mátészalkai üzeme a különböző alkatrészek gyártásánál. A növekvő export az országok egyeztetett tervei alapján jelenik meg az üzemek termelésében. A tőkés országoknál viszont nemegyszer a nyugati országokban dúló válsággal kell megküzdeni az árunak, helytállni a kempingcikknek és a ra- kamazi csizmának, az Alkaloida termékeinek, vagy éppen a kisvárdai baromfifeldolgozóból kikerült húsnak, a kistermelők nyulainak. Mindenütt a nagyobb minőség, a feldolgozás színvonalának emelése jelenti a vensenyképessé- get. Ehhez járul hozzá a gazdaságosság fokozása, hogy az üzemben, szövetkezetben dolgozóknak is érdekük legyen a nagyobb export. S mindez alap is arra, hogy a szabolcsi ipar és mezőgazdaság ne csak kacsintgasson külföldre, hanem áruit eljuttatva szerezzen megbecsülést magának. Lányi Botond B larom a megyét jó idő óta. Alig van útja, melyen ne fordultam volna meg. Jó idő óta figyelek valamit, amit el kell mondanom. A letört fákról, ágakról van szó. Azokról, melye, két a vihar cibált, reccsentett ketté. Van belőlük éppen elég. Az akáctól a nyárig minden fajta megtalálható. Törött karokhoz hasonlóan csüngenek alá, lassan elszáradtak már, s az egykor élénk, friss törés t helye is megbámult. Nem a^ól szeretnék most szólni, hogy ezeket valakinek el kellene takarítani. Igaz, erről is lehet, ne glosszázni egyet, hiszen a gallyak, ágak, kettéhasadt fák között van életveszélyes is bőven. Gyakorta jutott eszembe, hogy egy kiadós vihar milyen kalamajkát csinálhatna, ha egyet-egyet kiborítana az útra. No, de nem erről van most szó. Ha valaki az emlékezetében kutat, úgy bizonyára eszébe jut néhány történet i fáról, gallyról. Arról, amit a: erdőn kellett szedni vagy ép. pen lopni. Azokról a dücskők ről, melyeket még felesben i: érdemes volt kitermelni, hi szén ha keserves volt is i munka, ebből lett a téli tüze. lő. Egy-egy vihar haidanár örömet okozott azoknak, akik így jutottak csak karvastag- ságú fához — mégpedig ingyen. Ma nem akad ember, aki kimenjen az országút szélére fáért- Nem kell. Az erdészek panaszolták, hogy ott, ahol nem tudnak géppel dolgozni, nem akad emberi munkaerő, s nincs aki kiszedje a tüsköt a földből. Nem kell. Épülnek az új vágányok, készül az irányító épület. (GaálBéla felvételei) Harmadik hónapja üzemel az ország legújabb rendező pályaudvara Fényeslitkén. Még nem épült fel teljesen, az első nyolc rendező vágányon fogadja a záhonyi körzetbe érkező, üres vasúti kocsikból álló szerelvényeket, azonban kiépülése után ikertársa lesz a meglévő pályaudvarnak, ahonnan az ország belseje felé indulnak az áruval rakott szerelvények. A most épülő és már üzemelő északi és az évtizede működő déli rendező együtt az ország legnagyobb pályaudvara lesz az 1980-as években. — Elég vegyesen küldik a vonatokat, dugdosni kell a kocsikat, hogy mindenüvé jusson — kezdi Gyiire István guritásvezető. — Még kevés ez a nyolc vágány. Az állomáson ugyanis a rakodó pályaudvarok igényének megfelelően állítják össze a nyitott kocsikat. Külön a szénnek, külön a vasércnek, a konténereknek, vagy más, daruval átrakandó áruknak. — Záhonyból küldtek ide dolgozni, de szívesen itt maradok — mondja Bavalics József kocsirendező. — A munkakörülmények is másabbak — teszi hozzá társa, Kisvárdai József, akinek ez már állandó munkahelye. Pillanatnyilag 70—80 ember dolgozik az új rendező pályaudvaron. A szükséges létszám még nincs meg, ezért több állomásról kirendeléssel oldották meg, hogy legyen elég kocsirendező, sarus. Közhelyként hangzik, hogy nehéz és felelősségteljes munka az övék. A sarus például a guritódombról gyorsan Gyure István guntasvezeto telefonon veszi az utasításokat. — raoszor napi tíz vonal rendezésével kezdtük — mondja Takács János állo- másfőnök-helyettes —, de volt, hogy 14—15 vonatot is rendeztünk. Ha elkészül a másik fele is, akkor nemcsak a nyitott kocsikat, hanem a fedett kocsikat is tudjuk rendezni, jobb lesz a körzetben a kocsik kihasználása. A több százmillió forintos létesítmény lényege ugyanis az, hogy gyorsítsa az átrakókörzetben a munkát, a megfelelő rendezéssel növelje az átrakási teljesítményt. A további építés pedig arra szolgál, hogy fokozzák az automatizálást, minél kevesebb emberi munka kelljen a kocsik rendezéséhez. Mivel a vasúton belül a hiányszakmák közé tartozik a kocsi- rendező, a sarus, ezért az automata vágányfék lép a helyükbe, a rádiós tolatásirányítás segíti majd munkájukat. (1.) Tört gallyak
