Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
1978. január 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kistelepülések művelődése MINDEN HARMADIK szabolcsi ember tanyán és kis településen él. Ez a megye egyik ismert sajátossága, amely az átlagosnál több gondot jelent. Az itt lakók legelemibb kulturális ellátásában még nagyok az eltérések. Hasonlóan mostoha helyzetben vannak a, rossz szóval jelölt, „csatolt” falvak, amelyek központja a szomszédos nagyobb község. Elsősorban az ilyen településeken élő lakosság kulturális alapellátását hivatott gyorsítani az a kísérlet, amely ebben az évben indult el a megyében. Még a tervezőasztalokon rajzolódnak ki a jövő, iskolát és művelődési házat, könyvtárat, sport- és játéktermet — egyesítő újszerű létesítményei. Évek telnek el, amíg az első „fecskék” megjelennek a megye községeiben. Addig a meglévő külön épületben, külön „portán” külön költségvetéssel és létszámmal dolgozó intézmények okos „összeházasítása” lehet az elérhető cél. Öt szabolcsi községben — Hodászon. Tiszaszalkán, Dögén, Kislétán és Nyírvasváriban — ebben az évben megteszik az első lépéseket, hogy az iskola és művelődési otthon (könyvtár, klub, ifjúsági ház) összehangolt munkatervek, ha lehetséges, közös költségvetés szerint dolgozzék. Ahol az iskola az egyetlen művelődési lehetőség, ott legyen egyúttal a művelődő felnőtteknek is helyük. A meglévő technikai eszközöket, filmvetítő, magnó, és egyebek, jól kihasználhatják a tanuló gyermekek és a felnőttek. A KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM és a megyei tanács művelődési osztálya támogatja a kísérletet, anélkül, hogy minden községre egyformán érvényes „receptet” erőszakolna. Az úgynevezett komplex intézmények három típusát tervezik: az egyiknél az iskola és a közművelődési intézmények szervezetileg nem egyesülnek, de pontos és összehangolt program szerint dolgoznak. (Hodász). Fejlettebb forma, amikor az iskola és a közművelődési intézmény — igazgatásilag, gazdaságilag — közös intézményt alkot, bár külön épületben dolgoznak. (Ti- szaszalka, Dögé, Kisléta, Nyírvasvári.) A harmadik forma — amelyre még nincs példa a megyében megfelelő, újszerű épület híján, — közös épületben, egységes igazgatás alatt dolgoznak iskola és művelődési ház, könyvtár — s a legjobban illő elnevezés: nevelőközpont. Nem légvárak építgetésé- ről van szó. hanem egyszerűen az adott lehetőségek jobb kihasználásáról, legyenek ezek tárgyi vagy személyi feltételek. Hasonló példák már vannak az országban, Heves megyében. Sarud községben és még néhány településen. A komplex művelődési intézményekben kevesebb anyagi ráfordítással, jóvai hatékonyabb munkát lehet végezni. A szellemi kapacitás kihasználása is eredményesebbé válhat. Az Oktatási és a Kulturális Minisztérium tárcaközi bizottságot hozott létre és kidolgozta a komplex művelődési intézmények szervezeti-működési fnodelljét. A munkabizottságban a két minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet, a Népművelési Intézet, valamint a Könyvtártudományi és Módszertani Központ szakemberei vesznek részt. NEM CSUPÁN A CÍMKE megváltoztatásáról, új elnevezéséről van szó. Az igazgatás, a gazdálkodás rendjét érintő kérdésekről a megyei tanács illetékes szervei hozzák meg döntésüket. Ez természetesen nem jár az intézmények önállóságának teljes feladásával valamilyen nem kívánatos szerepcserével. De mindenképpen csökkenti a társadalmi szükségletektől történő távolodás lehetőségét. Fokozatosan csökkenti azt a gyakorlatot, amely ma még általános, hogy leeresztett sisakkal dolgozzon a maga portáján iskola és művelődési intézmény. Megyénkben is jellemző az a tünet: ha egy könyvtár és egy művelődési ház egy épületbe is kerül, a legritkább esetben működnek együtt, mind a kettő végzi a „maga” munkáját. Ez a gyakorlat, szemlélet azt eredményezi, hogy az egyes intézmények rossz értelemben vett versenytársai egymásnak, egymás elől „halásszák” el a közönséget. Rosszabb ennél, amikor saját erővel el sem tudnak jutni az emberekhez, csoportokhoz. rétegekhez. Az iskola gyakran mondja azt: az iskolán kívüli művelődés a „művelődési ház” — a könyvtár dolga. A MEGYÉBEN IS ELKEZDŐDÖTT kísérlet hozzájárulhat elsősorban a társközségek, kistelepülések jobb kulturális ellátásához, ha- az illetékesek nem tekintik önmagában üdvözítőnek a szervezeti intézkedéseket. P. G. EGYENSÚLYOZÁS A VESZTESÉG HATÁRÁN? Mátészalkán jó akart lenni a városhoz az építőipari szövetkezet. Erején felül vállalt lakás- és közintézmény-építést 1976- ban, kapcsolódva a városfejlesztési tervekhez. A jószándékot majdnem bukás követte, veszteséggel zárták az évet. „Mindösz- sze” azért, mert munkáiknak háromnegyede maximált áras volt, a szervezettséget nem tudták olyan szintre emelni, hogy nyereséget érjenek el. Az előbbi példa korántsem egyedi. Az építőipari szövetkezetek gyakran egyensúlyoznak a gazdaságosság és a veszteség .határán. Termelésük növekedése pedig több év óta elmarad a kívánt ütemtől. A megyében dolgozó 13, építőipari ágazatba sorolt szövetkezet tavaly 463 milliós árbevételt ért el, az idén 480 milliót tervez. Ám ebben a szolgáltatás és az ipari munka is szerepel. A kimondottan építőipari tevékenység kétharmad körül van. Kacsintgatás a jövedelmezőbb HENGERVAS IRAKBA. A Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és' Malomipari Vállalat központi szerelő és javító üzemében az Irakba telepítendő magyar malmok technológiai berendezéseihez szükséges 201 darab hengervas minőségi köszörülését és rovátkolását végzik. (Cs. Cs.) Amíg más ágazatokban a gyengébb 1976 után 1977-ben már sikeres volt a lakásépítés, addig az építőipari szövetkezetekben éppen tavaly csak 155 lakást adtak át, jóval kevesebbet a tervezettnél. Két év átlagában is elmaradtak az V. ötéves terv idejére tervezett 1500 lakás időarányos részétől. Rossz terület-előkészítés, gyenge tervek, közművek hiánya akadályozta a munkát többek között Nagykállóban, Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátorban. A falusi belvizes és a „C”-lakások építésével tudták valamennyire pótolni a lemaradást. Nemcsak a lakásépítésre, hanem kisebb iskolák, óvodák, üzletek, műhelyek építésére is alkalmasak lennének a szövetkezetek. Manapság ez inkább csak elvben, mint a gyakorlatban valósul meg. A gondok többsége abból adódik, hogy a jelenlegi gépesítés, szervezettség mellett kevésbé alkalmas a legtöbb szövetkezet a gyors, és hatékony munkára. Sokkal jövedelmezőbb az ipari termelés, inkább afelé kacsingatnak. Példákat is lehet sorolni, mert az utóbbi időben került az ipari szövetkezetek közé a mándoki, a tiszalöki, a bak- talórántházi, mivel termelésüknek még a felét sem teszi ki az építőipar aránya. De errefelé tart a csengeri vagy a vásárosnaményi szövetkezet is. A „no-fines" és egyebek Nincs elég szakemberük az építőipari szövetkezeteknek, de a vállalatok átlagától évi 6—8 ezer forinttal kevesebb átlagbér miatt nem is igen tudnak szerezni, vagy megtartani egy-egy jó szakmunkást. Mivel igen kicsi nyereségük képződik, ezért fejleszteni, gépesíteni szintén kevésbé tudnak. Tavaly mindössze 10 millió fejlesztési alapot képzett a 13 szövetkezet. A saját anyagi lehetőségek hiányát különböző támogatásokkal; vagy az ipari termelés további fokozásával kívánják kiküszöbölni. A támogatások lehetőségei viszont végesek, mert sem az OKISZ, sem a KISZÖV, sem a tanácsi szervek nem tudnak egyformán segíteni minden szövetkezetei. Ezért elsősorban a lakásépítés gyorsítására, a fenntartás, javítás megoldására négy szövetkezetét emeltek ki. Közülük a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezet tisztán a felújításokra, karbantartásokra specializálódik. A nyíregyházi lakásépítések gyorsítására az ib- rányi szövetkezet vállalkozik, mellette a kisvárdai és Nincs, aki építsen Félmilliárdos kielégítetlen igény és a megoldás Már megvan az alap az újabb családi házhoz a nyíregyházi Munkás utcán. a mátészalkai szövetkezet kap több milliós támogatást gépesítésre, új technológiák meghonosítására. A legnagyobb mérvű fejlesztést az ibrányi szövetkezet hajtja végre. Elnyerték a no-fines technológia 23,5 millió forintos pályázatát, amellyel évente 80—100 lakás építésére vállalkozhatnak a megyeszékhelyen. Ehhez a szükséges gépek egy része már megérkezett, vagy hamarosan megérkezik, a szakemberek ismerkednek az új technológiával, amelynek már vannak hazai tapasztalatai. Az öntött házaknál 16 ember 28 munkanap alatt 16 lakás szerkezeti elemeit készíti el. A szakipari munkákhoz is rendelkezik a kellő létszámmal a szövetkezet. A kisvárdai szövetkezethez most érkeznek az új gépek, amelyek elősegítik a szervezettebb munkát. Mátészalkán szintén a hagyományos építési módokkal szakítva keresik a kiutat a gyorsabb építésre. Adhatnák a „középmezőnyt..." A kiemelt szövetkezetek megfelelő ipari háttérrel is rendelkeznek ahhoz, hogy az építőipari fejlesztések anyagi terheit viselni tudják. Ennyi szövetkezet viszont kevés ahhoz, hogy a közepes kategóriában eleget tegyen a megyei pártbizottság határozatában megfogalmazott fejlesztéseknek. Már falun is elterjedt a kétszintes lakásépítés, több kisebb közintézményre van szükség. Helyes elv, hogy kiemeléssel, fokozott támogatással segítik a legjobbakat, akik képesek a nagyobb ütemű fejlődésre. Mellette viszont egy bizonyos területi elvet követve célszerű a későbbiekben újabb szövetkezetek fejlesztése, mint a fehérgyarmati, nyírbátori és tiszavasvári. Ahhoz, hogy az építőipari szövetkezetek túllépjenek a mai nehézségeken, nagyobb törődést igényelnek. Vonát- kozik ez a kapacitások megtartására épp úgy, mint a szakemberképzésre, a megfelelő bérezésre. Mint tendencia, már néhány évvel ezelőtt érvényesült, hogy ezek a kis szervezetek nem eléggé hatékonyan dolgoznak, több helyen stagnálnak vagy visszafejlődnek. A folyamatot szükséges megállítani, hiszen a megyén belül az idén is mintegy 500 milliós, kielégítetlen építési igény van. Kellő szervezettséggel, jobb gazdálkodással és a lehetőségekhez képest tanácsi támogatással, az építőipari szövetkezetek adnák azt a középmezőnyt, amely a városokban a kisebb lakótömbök építésénél, falvakban a közintézmények, üzletek kivitelezésénél megelégedésre dolgozhat. Lányi Botond Záhonyi csatlakozás Gyorsítják az átrakást A záhonyi átrakókörzetben dolgozó szakszervezeti bizottságok a bizalmiak részvételével együttes ülést tartottak január 27-én, amelyen meghatározták azokat a főbb pontokat, amelyek alapján kapcsolódnak a Láng Gépgyár munkaverseny-felhívá- sához. A hét pontból álló felajánlás között szerepel a Szovjetunióból érkező áru maradéktalan átrakása. Mindezt a munka termelékenységének 2 százalékos javításával kívánják elérni. A tervben megszabott kocsikihasználást tovább javítják, átlagosan mintegy fél tonnával több árut raknak egy-egy kocsiba, ami éves szinten több száz vasúti kocsi megtakarítását jelenti. Az átrakás meggyorsításával a Szovjetunióból érkező széles nyomtávú kocsik tartózkodási idejét csökkentik, a rakodógépek kihasználását további egy százalékkal javítják. H ogyan keletkeztek a helységek, tájak, erdők és dűlők nevei? Akkor gondoltam erre, amikor a „srácok” a piyúl- nézőre mentek. A Nyúlnéző megyénknek parányi pontja, akkora sincs, mint Cifraszállás, Sőreföld, Kis- micske, mert azok lakott települések, de a Nyúlnéző csak egy domb, fiatalos akáccal beültetve. A Nyúlnézőt Nagyszállás mellett nyulak, őzek, fácánok lakják. Nevét onnan kapta, hogy a gyerekek látták a nyulakat és azóta is járnak a dombra nyulakat látni. De hogyan kerülnek a gyerekek egy határ kellős közepének legmagasabb pontjára? Ügy, hogy a szülők telkesgazdák lettek. Néhány éve a termelőszövetkezet jó áron felparcellázva eladta a nagyüzemi művelésre alkalmatlan földet és most vagy száz család ássa, túrja, fúrja a homokot. Csak egy domb Van ott építőipari munkás, nyomdász, áruházi eladó, hivatalnok, nyugdíjas és gyermeksereg. Ez utóbbiak „indiánüvöltésétől” hétvégeken harsog a táj. A Nyúlnézőből festőién szép és tarka a kép. Még nincs tavasz — tél van, influenzajárványtól terhes az enyhe idő —, még nem zengi a madár, hogy „nyitni- kék”, de mit tesz a városi ember: itt is, ott is vetik a mákot, a zöldséget. Helyenként csattog a metszőolló, és élvezi a csendet egy acélkalapács: készül egy új „bodega”. Mennyi öröm, nagy terv és még nagyobb munka forrása lett a Nyúlnéző környéke. Újdonsült kiskerttulajdonos mondja: „Jó pénzért vettem magamnak munkát, de megérte. Olyan egészséges vagyok, mint a makk.” Friss levegő és egészség. Ebből valóban korlátlanul nagy a készlet a Nyúlnéző környéken. És ha néha „sziszifuszi” is a munka, haszna mégis csak van. A nyomdász zsákszámra hordta haza tavaly a zöldséget, a nyugdíjas gyönyörű rózsáival rakta tele a vázáit és a pedagógus családja már elfogyasztott vagy négy kiló saját termésű epret. M ég nincs tavasz, de már kopogtat. A téli hónapok kényszerű pihenőjében felgyűlt energia türelmetlenül várja a levezető, a hasznot hajtó munkát. A jó mulatságot. „Nyulat láttunk” — kiabálják vidáman kórusban a gyerekek. De a felnőtt komolykodik. A világon a legnagyobb gondja, most mivel és hányszor permetezze majd a cseresznyefát, amit tavaly ültetett. Seres Ernő
