Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

1978. január 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Holnap már tölili kell Gondolatok a nyíregyházi járás tanácskozása után MEGKÉRDEZTÉK a nyír­egyházi járási pártbizottság első titkárától, Bánóczi Gyulától, meddig tart majd a gazdaságpolitikai aktíván a beszámolója. „Nagy járás — nagy beszámoló” vála­szolta. Kiegészítésként: nemcsak a járás nagy, ered­ményei is, a követelmények is nagyok. Az állami és szövetkezeti ipar 1977-ben együttesen 5,2 milliárd forint értékű árut termelt, 14 százalékkal töb~ bet az 1976. évi termelés­től. Jelentősen, 20 százalék­kal nőtt az export. A tőkés kivitel meghaladta az 1 milliárd forintot. Javult az ipar üzem- és munkaszervezése, csökkent az inproduktiv munka, nőtt a termelőberendezések ki­használása. A műszakszám átlagos mutatója 1,8-ről 1,95-ra emelkedett. Javult a termék minősége, különösen az Újpesti Gyapjúszövő új­fehértói gyáregységében. Csökkent az importalap- anyag-felhasználás az Alka­loidában. A mezőgazdasági nagy­üzemek termelése 1976-hoz viszonyítva 6—6,5 százalék­kal nőtt, a termelőszövetke­zetek bruttó jövedelme 15 százalékkal. A növényter­mesztési főágazat hozamai általában meghaladták az előző évi átlagot. A búza hektáronkénti átlagtermése 35,2 mázsára, az árpa átlag­termése 34,2 mázsára emel­kedett. Az ipari növények átlaga, dohány, burgonya, zöldség, szintén meghaladta az előző évit. Egy év alatt hétezer hek­tárral nőtt az iparszerű ter­melés területe és ma már összesen 25 ezer hektáron termesztik korszerű gépek­kel, technológiával a bur­gonyát, búzát, cukorrépát, napraforgót, kukoricát és dohányt. Az elért eredmény az alapja az új feladatnak. Ami tegnap kielégítő volt, az nem elég ma és mégin- kább nem lesz elég hol­nap. A beszámolóban ezért is kapott nagy teret a vég­zett munka kritikája, amit a gazdálkodás alapos elem­zése hozott felszínre. Az például, hogy az ipar folya­matos termelését nehezítet­te az import alapanyagok tervszerűtlen érkezése, he­lyenként szervezési gond, másutt a belföldi megren­delések késedelmes teljesí­tése. Egyik üzemben jó eredményeket értek el a termékszerkezet-váltásban, másutt ez alig mozdult elő­re. S bár igaz, hogy a több­lettermelést az üzemek nagy hányadában a termelékeny­ség javulásával érték el, ez a könnyűipari üzemekre ál­talában nem vonatkozik. A műszakszám növekedése sem azt jelenti, hogy több­re már nem voltak képesek az üzemek. A MEZŐGAZDASÁG­BAN a tartalékok még na­gyobbak, mint az iparban. A leglényegesebb talán: az üzemek egy része nem for­dított kellő figyelmet a termékek minőségének megóvására. Példák sokasá­ga hangzott el, hogy az azonos feltételek mellett gazdálkodó szomszédos ter­melőszövetkezetek tíz—ti­zenöt mázsás eltéréssel ter­melik a búzát, a kukoricát. Vagy ami még rosszabb: minőségi okok miatt téli almánál értékesítés után az átlagárak között három— négy forint a különbség. Mindezeknek elsősorban az üzemek látják kárát. Amikor a járási pártbi­zottság meghatározta az 1978. évi termelésfejlesztés feladatait, reálisan döntött. Az ipari üzemek, szövet­kezetek lehetősége adott a termelés 9—10 százalékos növelésére. A folyamatban lévő könnyűipari üzemek intenzív fejlesztése, re­konstrukciója, a vegyipari, gépipari, élelmiszeripari termékek iránti kereslet nemcsak indok, de ösztönző és kényszerítő erő is a me­gyei, az országos átlagnál nagyobb termelésnövelésre. A mezőgazdasági terme­lésnövelés előirányzata 3,5 —4 százalék, a megyei cél­lal megegyező, de ettől na­gyobb eredmény is elérhető. Döntő az 1977-ben elért gazdálkodási szint szilárdí­tása, fejlesztése. A belter­jesség fokozása indokolja a termelésszerkezet szükség szerinti móclósítását. A me­zőgazdaságban jobb üzem- és munkaszervezéssel külö­nösen a munkacsúcsok ide­jén lehet az élőmunkát ész­szerűbben hasznosítani. Ősszel a betakarításnál, az alma szüretelésénél, a nyugdíjasok, járadékosok, társadalmi munkaerők szer­vezettebb foglalkoztatása tonnákkal mérhető és jó minőségű árutöbbletet je­lenthet. Nagyok a lehetősé­gek a jobb munkára. Pél­dául az eszközök jobb hasz­nosítása, a kémiai szerek okosabb alkalmazása, a ter­mőföld védelme, táblásítás- sal. vízlevezetéssel, talajja­vítással. A művelésiág-vál- tozás, amely segíti a szako­sodást, hozzájárul az üze­mek gazdasági feladatai teljesítéséhez. A TERVEKET emberek teljesítik. Olyanok, akik eddig már sokszor bizonyí­tottak. Természetes, hogy a tervet végrehajtó emberek­kel nemcsak a termelésfej­lesztés meghatározásakor kell számolni, élet- és mun­kakörülményük is a jobb munka nyomán változik. A termelőhelyeken végzett munka — amely feszített lesz és nagy erőfeszítéseket igényel — így nemcsak a járási, megyei népgazdasági célok teljesítését szolgálja. Kihat a munkában részt ve­vők egyéni boldogulására, a községek gyarapodására. Seres Ernő Kisz-fiatalhoz méltóan jó munkát végez a nyírbátori Mi­nőségi Cipőgyár tűzőnője. Kósa Valéria. (H. J.) új, Sirokkó típusú dohányszárító berendezést adtak át a közelmúltban Tiszalökön. a Sza­badság Tsz-ben. A 4,5 millió forint értékű gépet a szolnoki MEZŐGÉP készítette, (m. v.) A katedrán előlegezett diplomával Á színhely: Levelek Kiragadott részletek egy jegyzőkönyvből: „Tizennyolc év alatt 61 képesítés nélküli nevelő szerzett oklevelet Leveleken. Közülük 31-en ott is maradtak a tan­testületben. Jelenleg 11 képesítés nélküli dolgozik a Leveleki Általános Iskolában...” (Kövesi Pál igazgató.) „Amit. Levelekről hallot­tunk, igaz. Ismerjük az ott folyó munkát. Nagyon tet­szett volna, ha minden szb- titkár hallja, hogyan törőd­nek Leveleken a kezdőkkel, a képesítés nélküliekkel. Csak így lehet eredményeket el­érni. A tanács maximális se­gítséget ad, támogatja az is­kolát...” (Firtkó István, a já­rási hivatal művelődési osz­tályának általános felügye­lője.) Képesítés nélkül „Helytálló minden megál­lapítás. Örülök, hogy szóba- került a képesítés nélküli ne­velők ügye. mert az óvodák­ban is nagyon sok a képesí­tés nélküli. Igaz, hogy ná­lunk másak a körülmények, de a patronálás elmélyültebb formájához jó támpontot kaptunk...” (Ferencz Mihály- né óvónő.) „Hosszú évek óta foglal­kozom kéoesítés nélküli ne­velőkkel, tudom, mit jelent számukra a gyakorlati segít­ség. Ezeket a fiatalokat meg kell becsülni, ezek nagy ré­sze pedagógus akar lenni. S akik akarnak, kiváló neve­lőkké válhatnak. Munkájuk­ban a jót — még ha olykor kicsi is — el kell ismerni, mert az előrelendítőleg hat náluk...” (Tóth Imre) Élőszóban folytattuk a le­veleki „titok” megfejtését. A tantestület tagjaitól megtud­tuk, akárcsak másutt, itt is 2 szükség parancsolta, hogy érettségizett tiatőlclfü* állít­sanak az üresen álló kated­rákhoz. A községet sem a vonat, sem az autóbusz nem kényezteti el. Mostohák a közlekedési viszonyok, a dip­lomás nevelők közül többen elmentek városra. Nyíregy­házára, Debrecenbe. Mis­kolcra. A tanítási körülmé­nyek hosszú ideig elmarad­tak az ideálistól: 1963-ig négy tanteremben 360 gyermek ta­nult. (Jelenleg 18 tantermük van, a tantesíüí?1 létszáma 47, betöltetlen állásudjük nincs.) Asztalos Mihályné. az is­kola szb-titkára így összegez­te a marasztalás tényeit: „Szolgálati lakás, 15 nevelő­nek letelepedési segély, ét­kezés, a túlórái kereseti le­hetőséget a fiatal nevelők kapják, jutalmazásnál elsők között a kezdők, kedvezmé­nyes lakásépítési kölcsön (a tanácstól közeli telek), min­den kezdő mellett egy idő­sebb patronáló tanár, egész­séges leterhelés...” Kövesi Pál, az iskola igaz­gatója, halk szavú ember. Amíg beszélgetünk fiatalem­ber kopog, kezet ráz az igaz­gatóval. Sikerült a vizsgája, ő is képesítés nélkül kezdte, Hercku István most másod­éves biológia-népművelés szakos a nyíregyházi főisko­lán. — Egy-egy arányban tár­saink a képesítés nélkül kez­dők — folytatja az igazgató. Szavuk van a tantestületben, minden jó javaslatukat meghallgatjuk. Nagyon vi­gyázunk, nehogy túlterhel­jük őket, mert így egy életre eltávolodhatnak a pályától. TniierkÖ Jánosné. maga is pedagógus, óvónő, a KIS2 szervezet titkára: „Három év után a pedagógusok hív­ták életre a megszűnt köz­ségi KISZ alapszervezetet. A 28 tagból 14 fiatal nevelő. S a Makarenko KlSZ-alapszer­I dős, munkában megfá­radt, de alkotni még mindig képes embert ismertem meg Koppányi Gyula --^Ivében. Nyíregy­háza és a környék egyetlen szitaszövője kissé mélabús hangulatban mutatja műhe­lyét, gépeit. — Az a szomorú, nincs ki­nek átadnom, pedig még ma is mi mindent lehetne itt ezekkel a gépekkel megcsi­nálni. 1924-ben Aradon kezdte ta­nulni a szakmát. Hat tanu- lótársa közül ő csinálta végig az inaséveket, megkűzdve a tudásért, hogy ellesse a szitá­st ZCvő szakma minden forté­lyát. . ... .Első munkái aZ(?k a drót­ból készült rosták vj».ak- melyeket a környék aranybá­nyái részére készített. A szi­ták készítéséhez oly nélkü­vezet irodalmi estek, kirán­dulások kezdeményezője. Legutóbb mátrai sítúrán vet­tek részt, ahová a fiatal ne­velőket is elengedte az igaz­gató. A néhány napos he­lyettesítést az idősebb kol­légák vállalták.” Nem maradnak pártában — Talán nem tartozik ide, de érdekes megemlíteni — mondták a tantestületben — hogy a kolléganők nálunk nem maradnak pártában, valamennyi férjhez megy. Szívesen látják a fiús házak­nál a pedagógus menyt. Évek óta nem „vittek” el másno- vá férjhezmenő tanítónőt, tanárnőt a községből. Még egy részlet a már idézett jegyzőkönyvből: „Talán ami a legfontosabb” mi idősebbek olyan munkát végzünk, amit ők nyugodtan követhetnek. Minden tevé- Jcsnys?eünkkel azon va­gyunk, hogy ne keltsünk csalódást a fiatalokban. Amíg ezt tartjuk, addig ők velünk tartanak, s egy életre meg­szeretik a '•vermekeket, az iskolát, a pedagógus pályát...” Páll Géza ' lözhetetlen lószőr beszerzé­se sem jelentett nehézséget. A háborús évek után Nyír­egyházára került. Bezzeg Ti­bor műhelyében három évig uC!ő'?7°tt az akkor már iga­zán korszerűnek szaiT.JC „ pékén. Mestervizsgát tett és önállósította magát. A hábo­rú utáni helyreállítási mun­kákból a maga módján vette ki részét. Tudását és ener­giáját arra fordította, hogyan lehetne azokban az ínséges időkben gépszíjak hiányában újra megindítani a malmo­kat, olaj ütőket. Kenderből szőtt pótszíjjaival indultak meg a nyíregyházi nyomda gépei. — Öröm volt látni, amikor sikerült. Én hoztam rendbe a kótaji, nyírteleki és gyulata- ^vai malmokat is. Nem volt könnyű fe*sdat, különösen akkor nem. Szabolcsi portrék Á szitaszövő HASZNÁLT GÉPEK VÁSÁRA Keresett a régi traktor Jó állapotban lévő bitumen­melegítő üstök kerültek használaton kívül a megyei építőipari vállalatnál, a mo­ziüzemi vállalat 17 villany- motort kínál eladásra, a bak- talórántházi ipari szövetkezet a géprekonstrukció miatt fe­leslegessé vált faipari fúró­maró gépet ajánlja. Rövid Ízelítő abból a választékból, amely a. Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat debreceni kirendeltségéhez befutott a hasznait gépek el­adására. Ez a vállalat hiva­tott arra, hogy a vállalatok, szövetkezetek feleslegessé váló, használaton kívüli gé­peit eladja azoknak, akik azokat még üzemeltetni tud­ják. s ne az ócskavasba ke­rüljenek az egyébként jó gé­pek. , „ A múlt évben Szabolcs- Szatmárban mintegy 3 millió forintos gépkereskedelmet bonyolított le a MAGÉV. Né­hány termelőszövetkezettel, vállalattal már évek óta tart a jó kapcsolatuk. Nem csak ur-jrrT' risjiii azok tartoznak vevőik közé, akiknek új gépre nincs pénz- zük, hanem azok is, akik­nek gyorsan kellene valami­lyen üzemi célra egy-egy gép ugyanis az újak megrendelé­se, szállítása, néha éveket vesz igénybe, A termelőszö­vetkezetektől. állami gazda­ságoktól a használt, de még működőképes erőgépeket, pótkocsikat, permetezőket veszik át. Különösen a hasz­nált traktor keresett a venni szándékozók körében. A MAGÉV-nél egyaránt nyil­vántartják az eladásra felkí­nált gépeket, s a befutó igé­nyeket. Jó forgalmuk van a kisebb építőipari gépeknek, betonkeverőknek is. A kirendeltség három be­csüse járja a megyét. A fel­kínált gépeket nem a nyil­vántartott, hanem egy mű­szaki becsléssel megállapí­tott áron veszik át. A közel­jövőben javul a munka, mert Debrecenben másfél millió­ért egy 500 négyzetméteres raktárt vettek, ahol tárol"! tudják a gépeket. így na­gyobb forgalmat érhetnek el. (lb) A helyreállítás és a béke első éveiben, sőt még később is újra nélkülözhetetlenekké váltak a sziták és a rosták, a nagykereskedelmi vállalat rendeléseinek eleget téve eb­ben az időben évente 4—5000 darab háztartási szitát készí­tett. Évekkel később a fejlő­dés profilváltást követelt a - szitaszövő mestertől is. 1970- től a bútoripari szövetkezet­nék gyártott epedát — olyan rugókat, melyeket heverőkbe, fotelekbe építettek. — Közben újabb dolgokon törtem a fejemet. A szóda- vízgyártasDan ^oieozun.uan. terveztem és készítettem olyan arc- és fejvédő kosara­kat, melyet országosan újí­tásként is elfogadtak. Közel két éve nyugdíjba vonult Koppányi Gyula, így hát szitát legfeljebb asszony­lányainak és két unokájának készíthet — emlékül. Ezek lesznek az utolsó darabok, melyeket Nyíregyháza, vagy talán az egész megye egyetlen szitaszövő mestere készített. Nyugdíjba vonulá­sával kihal egy ősi mesterség ezen a vidéken. Sánta János

Next

/
Oldalképek
Tartalom