Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

1978. január 26. KELET-MAGYARORSZÁG 7 ÚJDONSÁGOK, tudományos KIHATÁSOK Nukleáris orvostudomány Az orvos-radiológia fegyvertá­rában több-kevesebb súllyal meg­találjuk az ionizáló sugárzások mindegyikét, a röntgensugárzás­tól kezdve a radioaktív sugárzá­sokon keresztül egészen a neut­ronsugárzásig és a mezonokig. Ezek közül legrégebben a rönt­gensugarat kezdték alkalmazni, előbb diagnosztikai, majd gyó­gyítási célra. Újabban egyre na­gyobb fontosságra tesz szert a radioaktív izotópok felhasználá­sa. Az izotópdiagnosztika a közel­múltban elhunyt Nobel-díjas ma­gyar kutató, Hevesy György ál­tal bevezetett ún. tracer-mód- szerből alakult ki. Lényege, hogy a radioaktív izotóppal megjelölt anyagot nyomon követik a szer­vezetben sugárzásméréssel. Ez a nyomon követés történhet az élő szervezeten belül, de a szer­Munka a szcintigráfiás kamerával egy nukleáris orvosi osztályon. (MTI Külföldi Képszolgálat) vezeten kívül is, amikor a vér vagy egyéb testnedvek vizsgála­tát radioaktív izotópos módszer­rel végzik. A funkcionális vizsgálatoknál a szervezetbe juttatott radioizo- tópoknál időben regisztrálják az aktivitásváltozásokat. Az ún. szcintigráfiás vizsgáló eljárások segítségével pedig a radioaktív izotópok térbeli eloszlását rög­zítik az élő szervezeten belül. Az izotópdiagnosztika széles körű elterjedése a II. világhábo­rú után indult meg, amikor az orvosi gyakorlat számára is el­érhetővé váltak a nagy érzé­kenységű sugárdetektorok. Az izotópdiagnosztika hajnalán a Geiger—Müller-számlálócsöves mérések voltak általánosak. Napjainkban már minden iztóp- diagnosztikai vizsgáló eszköz legfontosabb eleme az ún. szcin- tillációs detektor. Ennek legfon­tosabb része egy talliummal szennyezett nátriumjodid kris­tály, amely a kellő energiájú sugárzás hatására fényfelvilla- nással, szcintillációval reagál. A keletkezett fényfelvillanásokat fotoelektronsokszorozó közbeik­tatásával elektromos impulzu­sokká alakítják, majd megfelelő elektronikus berendezések segít­ségével megszámlálják. A radioizotópok térbeli elosz­lásának vizsgálatára a szcintigrá­fiás berendezések szolgálnak. Ezek modernebb készüléke az állódetektoros berendezés vagy más néven szcintillációs kamera. Ebben egy mintegy 30 centimé­ter átmérőjű nátriumjodid kris­tály ..figyeli” a vizsgálat során a vizsgálni kívánt szervet vagy testrészt. Bonyolult elektronikus rendszer segítségével az izotópok eloszlása megjelenik egy képer­nyőn. Ezt a kéoet az orvos köz­vetlenül szemlélheti vagy filmre rögzítheti. Új lehetőségek a kozmoszban Bár még nem fejeződött be a Szaljut—6 űrállomás kísérleti programja, az már most is meg­állapítható, hogy a hetedik évé-» nek végéhez közelítő Szálj út­program, a módosított űrállomás nyújtotta új lehetőségek révén, minőségi változáson ment ke­resztül. A gyakorlati asztronautika több mint húsz éve alatt számos szenzációnak lehettünk tanúi. Ez a jelenlegi „két űrhajó — egy űrállomás” kísérlet újszerűsége, mindenekelőtt az ember huza­mos űrben való tartózkodására szolgáló nagyméretű űrállomások üzemeltetése, kihasználtsága te­rén nyújt nagyobb lehetősége­ket és minden bizonnyal érté­kes tapasztalatokat. Mi az új az űrállomáson? A Szaljut űrállomásokat a kö­zel hét év során minden újabb kísérletre továbbfejlesztették, módosították — mindenekelőtt a tapasztalatok, a technikai fej­lődés nyomán. A Szaljut—6 nem­csak az újabb fedélzeti berende­zésekben, rendszerekben, kutató műszerekben, hanem a kialakí­tást tekintve is lényegesen kü­lönbözik elődeitől. A legfontosabb, és mind ez ide­ig egyedülálló szerkezeti újdon­ság az, hogy ezt az űrobjektu­mot két összekapcsoló szerke­zettel látták el, az egyik a ko­rábbiak szerinti elhelyezésű, a másodikat a korábbi szerelvé­nyek helyén a legnagyobb átmé­rőjű hengeres rész mögött he­lyezték el. Változott ilyenformán az űrállomás formája és súlya is. A külső szemlélő azt veheti észre, hogy az űrállomás 4,15 m átmérőjű hengeres szakaszát meghosszabbították. Ennek kö­zepébe került a mintegy 2 m átmérőjű és 3—4 m hosszú át­szálló rekesz. Ez utóbbi a ko­rábbihoz hasonló kialakítású, az űrállomás legnagyobb termétől hermetikusan záródó ajtó vá­lasztja el. A hengeres formájú átszálló fülkét veszik körül az előző kialakításban e fülke he­lyén elhelyezett szerelvények, palackok. A szerkezeti módosítás révén az űrállomás súlya mint­egy 6 tonnával növekedett. így a Szaljut—6 súlya eléri a 26 ton­nát. Két űrhajóval A tekintélyes, 100 köbmétert is meghaladó belső térfogatú Szal­jut—6-hoz ilyenformán két űr­hajó kapcsolható, s ezt a lehető­séget már ki is használták, hi­szen — miután a decemberi űr­séta során Romanyenko és Grecsko meggyőződtek a mellső összekapcsoló szerkezet épségé­ről, üzemképességéről, januárban újabb űrhajót — a Szojuz—27 jelzésűt is — hozzákapcsolták a Szojuz—26-tal már korábban összekapcsolt űrállomáshoz. En­nek űrpilótái — Dzsanibekov és Makarov — az ötnapos együttes repülést követően, már vissza is tértek a Földre, igaz nem a sa­ját, a Szojuz—27 űrhajójukkal hanem a korábban indult Szojuz —26-tal. Ez utóbbinak minden bizony­nyal az az oka. hogy a Szaljut pályamódosítására a Szojuz—26- on levő manőverezésre szolgáló hajtóanyagkészletet már fel­használták, ugyanakkor a Szo­juz—27 fedélzetén még rendel­kezésre áll ilyen célra hajtó­anyag. Kézenfekvőnek látszott, hogy a manőver hajtóanyagát elfogyasztott űrhajó térjen visz- sza előbb a Földre. Ehhez csak egyetlen lényeges műveletet kellett elvégezni: a két űrhajó­ban levő — az űrhajósok testére kialakított — üléseket ki kellett cserélni. A technikailag kifogástalanul végzett hármas összekapcsolási manőver természetesen nem ön­célú bravUr. hanem Uj — az Mesterséges gyémánt A mesterséges gyémánt elter­jedése az iparban ugrásszerű minőségi fejlődést jelent, sőt technológiai fordulópontot is. Alkalmazásának lehetőségeit ma még nem is tudjuk teljesen fel­mérni, annyi azonban bizonyos, hogy az iparban „gyémántkor­szak” kezdődik. A fémiparban, különösen a gépiparban, az autógyártásban és a repülőgépiparban az öntöttvas, az acél- és színesfém alkatrészek gyártása ma már gyémánt nél­kül elképzelhetetlen. Gyémánt marókéseket, köszörűket, csiszo­lókat, fényezőket alkalmaznak minden olyan esetben, amikor nagyon kemény anyagú részeket, belső felületeket, sima furatokat kell pontosan és tisztán kidol­gozni. De jó eredményeket értek el a bányászatban is a mestersé­más hasonló féldrágaköveket használnak fel, s amely anyago­kat keménységük miatt csak a gyémánt segítségévei lehet mes­terségesen megmunkálni. A Szovjeunióban a cipőgyár­tásban is alkalmaznak mestersé­ges gyémántot: a természetes bőr és a műbőr ragasztása előtti csi­szolásában, valamint a bőr és a gumitalpak, sarkak kidolgozásá­ban használt gyémántdobok és korongok több mint százszorosán tovább tartanak, mint a korábbi szerszámok. A mesterséges gyémánt gyár­tásánál magas nyomással rende­zik át az anyag elektronszerke­zetét, többek között a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia Szi­lárdtestfizikai Intézetében kidol­gozott módszer segítségével. A mesterséges gyémánt kristálysze rkezetének a modellje. (MTI Kül­földi Képszolgálat) ges gyémánt egyik változatának az alkalmazásával. Az építőipar­ban a mesterséges gyémánt fel- használásával könnyebbé vált a terméskőből készülő épületelemek kiképzése, valamint a csempék csiszolása speciális gyémántcsi­szolókkal. Az optikában, a rádiótechniká­ban, az elektronikában, a kozmi­kus technikában egyre nagyobb mértékben alkalmaznak olyan anyagokat, mint az optikai. a technikai és a mesterséges üveg, a kerámia, a drágakő, a féldrá­gakő, a ferrit. a félvezetők stb. Ezek többnyire olyan nehezen megmunkálható anyagok. ame­lyeket elsősorban az jellemez, hogy igen kemények és ellenál- lóak. ugyanakkor azonban töré­kenyek is, már a legkisebb fe­szültség-koncentráció esetén is gyakran eltörnek, szaporítva a selejtet. A gyémánt felhasználá­sával szerkesztett szerszámgépek ezen a téren is fordulatot hoz­tak. A gyémánt — nem is olyan ré­gen még csak a természetes gyé­mánt — legnagyobb felhasználói közé tartoznak az órákat és más precíziós műszereket készítő gyárak, amelyek rubint, zafírt és Rugók üvegből Moszkvában a Szovjet Tudo­mányos Akadémia Szervetlen Kémia Intézetének tudósai több olyan különleges üvegfajtát fej­lesztettek ki, amelyek — ínint speciális anyagok — alkalmasak finommechanikai rúgok gyártá­sára precíziós mérlegekbe, elekt­romos mérőműszerekbe, szeizmi­kus műszerekbe. A speciálüveg- ből spirál-, kúp- és hengerrugók készíthetők. Az acéllal ellentét­ben az üveg a legtöbb korrodeá- ló hatásnak ellenáll és — a tö­réshatár alatti jó rugalmassága mellett — gyakorlatilag nem de­formálódik. Ezenkívül az üveg hőre kevésbé érzékeny, mint az acélrugó. A kvarcüvegrugók különösen ä kedvezőtlen feltételek között fo­lyó fizikai precíziós mérésekhez válnak be. A szovjet tudósok bizonyosak abban, hogy az ütfeg- rugók a jövőben sok esetben gazdaságosan pótolhatják a drá­ga rozsdamentes arany- és pla­tinaötvözetekből készült finom- mechanika rugókat. SzoljuT-6 Szo|uz-27 Az űrhármas elrendezési vázlata. eddigieknél nagyobb — lehető­ségek forrása. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy a két csatla­kozó szerkezet lehetőséget te­remt az űrhajósok mentésére, a szállító űrhajó esetleges meghi­básodásakor. Ez azonban csak az egyik, s csak veszély esetén felmerülő lehetőség. Igen nagy jelentőségű, hogy a négy főnyi személyzetű űrha­jón az űrhajósok két műszakban dolgozhatnak. Amíg az egyik ür- hajóspár végzi a kutatómunkát, a kísérleteket, addig a másik pihen. így sokkal jobban lehet kihasználni a fedélzeti műszer- berendezéseket. Hasonlóképpen kedvezőnek tartják, hogy a személyzetváltá- sok során, ebben az új rend­szerben az űrállomás nem ma­rad űrhajós nélkül. Ilyenformán szükségtelen a kísérleti berende­zések elcsomagolása, az űrhajó fedélzeti rendszereinek konzer­válása az űrállomás elhagyása­kor, illetve a kicsomagolás, a műszerek „felélesztése” az új személyzet megérkezésekor. E műveletek elhagyása révén — a jelenleg még távolról sem kor­látlan űrben való tartózkodás idejéből — néhány nappal töb­bet tudnak az űrhajósok a kí­sérleti kutató munkával foglal­kozni. Műszerek — rendelésre A később indult űrhajó, a Szo­juz—27 pilótái leveleket, ajándé­kokat, sőt távcsövet is hoztak az egy hónapja az űrben lévő kol­legáiknak. Ez is egy új lehető­ségre utal: az újonnan érkezők a korábban fenttartózkodók rendelésére kiegészíthetik az űrállomás műszerkészletét, pót- alkatrészeket, szerszámokat hoz­hatnak magukkal a meghibáso­dott berendezések javítására, il­letve anyagokat az elfogyasztot­tak pótlására. Az új szerkezeti kialakítás ad­ta új lehetőségek mindegyike talán előre még nem is látható. Érdeklődéssel várjuk a Szaljut-, kísérlet továbbfolytatását, s az újabb, még korszerűbb Szaljut- űrállomások felbocsátását. Szentesi György Talajelőkészítés gyümölcs­telepítésre A gyümölcsfák telepítését megelőzően begyűjtött és be­küldött talajmintákon a kije­lölt laboratóriumokban elvégzik a szükséges alapvizsgálatokat, s ez alapján készül el a telepíté­si alkalmassági szakvélemény. A kiskerttulajdonosok számá­ra nincs kötelező jelleggel elő­írva a gyümölcsös- és szőlőte­lepítést megelőző talajtani al­kalmassági szakvélemény ké­szítése. Ennek ellenére feltétle­nül érdemes a telepítésre ki­jelölt helyről a korábbiakban leírt módon talajmintákat be­gyűjteni és laboratóriumi vizs­gálatra beküldeni. Ha a kiskert talajának hu­musztartalma 0,3—1,0 százalék közötti, akkor 100 négyszög­ölenként 11 mázsa istállótrágya és 25—32 mázsa lápföld felhasz­nálásával a talaj alkalmassá te­hető a gyümölcsfák telepítésé­re. Lápföld hiányában a ho­mokjavítás teljes egészében is­tállótrágyával is elvégezhető, ebben az esetben az istállótrá­gya minőségétől függően 25—30 mázsa szükséges 100 négyszög-^ ölre vonatkoztatva. Savanyú talajokat a talaj- vizsgálat megállapításai alapján meszezéssel javíthatjuk meg. Erre a célra őrölt mészkőport, cukorgyári mésziszapot, lápi meszet, vagy egyéb mésztartal­mú anyagot használhatunk olyan mennyiségben, amennyit a szakjavaslatban közölnek. Mészkedvelő növényeknél és gyengén savanyú talajokon a meszet nemcsak talajjavító anyagként, hanem trágyaként is célszerű alkalmazni, ugyanis a Nyírségben a mész hiánya (mint minimumtényező) gátol­ja a legeredményesebb nö­vénytermesztést, a talajba jut­tatott műtrágyák érvényesülé­sét. Ezért érdemes 100 négy­szögölenként a talaj savanyú­ságától függően laza talajokon 30—50 kg, Vályog- és agyagos vályogtalajokon 50—75 kg, erő­sen kötött talajokon 80—100 kg mészkőport felhasználni. A tápanyagvizsgálatra be­küldött talajmintákon el­végzett vizsgálatra épül­het a trágyázási szakvélemény, illetve a talajok telepítés^ meg­előző tápanyagfeltöltési szak­javaslat. így telepítés előtt le­hetőség kínálkozik arra is, hogy a talajt tápanyagszolgál­tató képességének függvényé­ben a szakvélemény szerint fel­töltsük foszfor és kálium mű­trágyával a kívánatos szintre. Dr. Margittay Miklós megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás Á boroshordó kezelése A korszerű borászati nagy­üzemekben a borászati tech­nológia fejlődésével a fahordók jelentősége fokozatosan csök­ken, ugyanakkor a hobbyker- tek szaporodásával egyre nö­vekszik a „borosgazdák” szá­ma. A jó bor titka az egészsé­ges hordó! Ebből a gondolatból kiindulva a borász szakember nagy jelentőséget tulajdonít a tárolóedények, boroshordók szakszerű kezelésére, a higiénia betartására. Az új hordót 3—4 napig vál­tott hideg vízzel teletöltve tart­juk, áztatjuk. Aztatás után a hordót 2 szá­zalékos forró szódás vagy tri- sós oldattal kezeljük. 100 liter hordóra számítva 10—15 liter 80 fokos forró oldatot öntünk a hordóba, azonnal erősen bedug­juk, majd a hordót görgetve himbáljuk. A forró lúgos ol­datnak mélyen a fa szöveteibe kell hatolnia és a hordó teljes belső felületével intenzíven érintkeznie kell. 15—20 perces kezelés után a dugót kihúzzuk, az oldatot kiürítjük a hordóból. A lúgos kezelés után a hordót meleg vízzel egymás után több­ször kiforrázzuk. Utolsó műve­let a hordó néhány napos (2— 3 nap) hidegvizes áztatása. A kikezelt hordót csurgóra állít­juk és szikkadás után bekénez- zük. Az előkészített. új hordóba először lehetőleg erjedésre ke­rülő mustot tegyünk. Alapszabály, hogy a kiürült boroshordót azonnal ki kell mosni. Egyszeri mosáshoz 100 liter hordóra 10 liter hideg víz elegendő. A hordót bedugva, görgetve erősen meghimbáljuk, majd a vizet kiürítjük. A mo­sást addig ismételjük, amíg tiszta víz nem csurog a hor­dóból. A hordót szikkadás vé­gett csurgóra állítjuk, majd be- kénezzük. Növényvédelem, növényápolás télen A téli hónapok a legalkalma­sabbak a karbantartó és javí­tó munkák elvégzésére. Ilyen­kor van leginkább idő és alka­lom arra. hogy a szerszámo­kat gondosan átvizsgáljuk és megjavítsuk. A kert tennivalói többnyire csak a mechanikai védekezés munkáiból állnak. A gyümölcs- iák és a bokrok mély nyuga­lomban vannak. Élettevékeny­ségük a minimálisra csökken. A nyugalomban lévő gyümölcs­fákon azonban sok munka el­végezhető. Az erős fagyoktól mentes napokon érdemes el­végezni a kéregkaparást. Ez — főleg az idősebb fák esetében — nagyon fontos. A repedések­ben nagyon sok kártevő álcá­ja vészelhette át az őszi per­metezést — mivel a vegysze­rek a mély részekbe nem ju­tottak el — és ha most nem pusztítjuk el. akkor a téli idő­szakot is átvészelik. A kéreg kaparásakor a mélyebb részek nyitottabbá válnak és így a mérgező anyagok, illetve vegy­szerek elpusztítják a kártevők álcáit. Ezzel már a tavaszi nö­vényvédelem munkáit könnyű­jük meg. Érdemes fagymentes napo­kon a fák felesleges ágait el­Az üres hordókat penészedés­től és egyéb gombafertőzéstől kénszelet elégetésével óvhatjuk meg. Hosszabb ideig üresen tá­rolt boroshordóknál a kénezést havonta ismételni kell csökken­tett kénadaggal. (Első: 2 g/hl, második: 1 g'hl, harmadik és további: 0,7 g/hl.) Fontos szabály tehát, hogy az üres hordókat minden eset- j ben kénezetten és bedugva tá­roljuk! A boroshordő külső ápölásá-j hoz diófapácot használunk. Az" abroncsokat miniumos olajfes- ték-bevonással óvhatjuk meg a rozsdásodástól. A hordó kezelésével két dol­got kell elérni: az ecetbaktéri­umok elpusztítását és az ecet­sav lekötését. Rendkívül nehéz feladat, leg­több esetben sikertelen. Az ilyen hordó kezelését bízzuk kádár szakemberekre. A hordó belső felületén kép­ződött fehér majd zöldes szí­nű penészbevonatot csak fizi­kai módszerekkel tudjuk eltá­volítani. A penészes hordót ki- fenekeljük, majd hideg vízzel, gyökérkefével erősen kisUrol- juk. Meleg vizet nem szabad használni, mert az még mé­lyebben a donga szöveteibe juttatja a penészt. A régóta pe­nészes (dohos) hordó kezelésé­re ez a módszer nem elegen­dő, mert a penészgomba mé­lyen a fa szöveteibe hatolt. Ilyen esetben a hordó belsejét ki kell gyalulni, mig az egész­séges, tiszta farészt el nem érjük. A hordót befenekeljük, majd hideg vízzel öblítjük, szikkadás után kénezzük. A kikezelt dohos hordót csak paraffinozás után javasoljuk bortárolásra. Szinyei Bertalan borgazdasági kombinát távolítani. Ezzel a tavaszi «— illetve a télvégi lemosó perme­tezéseknél — nagyon sok per- metanyagot takaríthatunk meg. Ezekkel a munkákkal párhu­zamosan távolítsuk el a liszt- harmattal fertőzött vesszőket és a kaliforniai pajzstetű töme­ges fertőzését jelző fás része­ket. A sebzési felületeket min­denkor simára kell vágni és fasebkátránnyal bekenni. Min­den körülmények között távo­lítsuk el a monilia telelését biztositó gyümölcsmümiákat és a galagonyapille hernyóit tar­talmazó hernyófészkeket, vala­mint azokat a gallyakat, ame­lyeken a gyűrűspille tojásai találhatók. Öszibarackfáknál a váltócsa­pos metszés a lisztharmat el­leni védekezést is jelenti. Nem szabad megfeledkezni a fás ré­szek mézgás sebeinek kezelé­séről sem. A sebeket — keze­lés után — oltóviasszal keíl bekenni. Fagymentes napokon a kel­lő mennyiségű csapadék pót­lására a tűlevelűéket és az örökzöld bokrokat egy-egy vö­dör vízzel öntözzük meg. Ez azért fontos, mert a fagyott talajból nem tudják a vizet í felvenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom