Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 26. Kádár János és Losonczi Pál üdvözli) távirata Nicolae Ceausescuhoz NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, BUKAREST Kedves Ceausescu elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a ma­gunk nevében üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek 60. születésnapján. Népünk elismeréssel tekint a Román Szocialista Köztár­saság népeinek az ön irányítása alatt kifejtett erőfeszítéseire a szocialista építőmunkában. További sikereket kívánunk a népgazdaság fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelé­sében. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, országaink együttműkö­dése a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus elvei alapján egyaránt szolgálja népeink javát és közös szocialista céljainkat. Engedje meg, kedves Ceausescu elvtárs, hogy jó egészsé­get, és további sikereket kívánjunk a Román Szocialista Köz­társaság felvirágoztatásának és népeink barátsága erősítésé­nek szolgálatában kifejtett felelősségteljes munkájához. Kádár János, Losonczi Pál, a Magyar Szocialista Mun- a Magyar Népköztársaság káspárt Központi Bizottsá- Elnöki Tanácsának gának első titkára, elnöke Választási kampány Franciaországban flz elrabolt iparbáró Nem hozott eredményt a hétfőn elrabolt belga iparbá­ró, Edouard-Jean Empain felkutatására indított gigan­tikus rendőri akció: több mint 150 ezer gépkocsi ellen­őrzése, több mint negyedmil­lió személy igazoltatása, sok­ezer ház átvizsgálása ellenére még mindig csak különböző feltevésekre szorítkozhat a francia rendőrség, amely többezer emberét mozgósí­totta. A nyomozók komolytalan­nak tekintik mind a NAPAP- tól, mind pedig egy flamand autonomista szervezettől eredő keddi telefonhívásokat, bár teljesen nem zárják ki hipotéziseik közül e szerve­zetek akcióját sem. Empain báró sofőrje azt vallotta, hogy amikor kirántották autójából és megkötözték, az akciót irányító egyik férfi idegen nyelven, valószínűleg néme­tül beszélt, míg két másik franciául. Növekszik a valószínűsége annak, hogy Empain bárót „olasz stílusú” rablóbanda kerítette hatalmába annak reményébe^ hogy magas váltságdíjat zsarolhat ki cé­gétől és családjától. Erre utalhat a nyomozók szerint az, hogy míg a terroristák ál­Választási győzelem esetén a szocialista párt „kormány­zati paktumot” ajánl fel kommunista és baloldali ra­dikális partnereinek — je­lentette ki kedden Francois Mitterrand, a szocialista párt első titkára. Mitterrand a_z FKP főtitkárának, Georges Marchaísnak szavaira vá­laszolt — Marchais hétfőn kijelentette, a kommunisták részt kívánnak venni egy baloldali kormányban, a dol­gozók által követelt igazi változás biztosítására. Mitterrand tervei szerint a kormányzati paktum a kö­zös programnak a szocialis­ták által időszerűsített vál­tozatán alapulna. Ami a kormánypártokat illeti, Giscard d’Estaing köz­Az egyiptomi álláspont megmagyarázására indított politikai kampány keretében Hoszni Mubarak alelnök szombaton körútra indul, amelynek során az Arab Liga több tagállamát keresi fel. A meglátogatandó országok: — társasági elnök pénteken el­hangzó beszédében fejti majd ki, mit tart „jó dön­tésnek” a franciák számára. A legutóbbi közvéleményku­tatások eredményei, különö­sen pedig a belügyminiszté­rium bizalmas felmérései nagy aggodalmat keltettek a kormánytáborban, a francia tőkések soraiban. Ezek sze­rint a felmérések szerint a baloldal pártjai megosztva is esélyesek arra. hogy megsze­rezzék a parlamenti többsé­get. A tőzsde jól tükrözi a tő­kések aggodalmait: az év eleje óta több mint 10 szá­zalékkal csökkentek a rész­vények árfolyamai, az arany ára pedig Párizsban gyorsab­ban emelkedik, mint a töb­bi nyugat-európai tőzsdéken. Szudán, Szaúd-Arábia, Jor­dánia, Kuvait, Oman, Észak- Jemen, az Arab Emirátusok Államszövetsége, Katar és Bahrein. Ugyanakkor az egyiptomi külügyminiszter szerdán megkezdte találkozó­it a Kairóban akkreditált nagykövetekkel. tálában rögtön bejelentik kö­veteléseiket, a gengszterek szeretnek várni mindaddig, amíg a rendőri készültség csökken. A francia tele­vízió szerda déli híradójában tudni vélte, hogy Empain bá­ró 19 éves lánya kedden es­te komolyabb telefonhívást kapott és talán már létrejött a kapcsolat az emberrablók­kal. Andreotti próbáikozik Giulio Andreotti, Olaszor­szág megbízott miniszterel­nöke csütörtökön befejezi kormányalakítási konzultá­cióit és beszámol Leone el­nöknek a pártok vezetőivel folytatott tanácskozásainak eredményeiről. Ferdinando di Giulio, az OKP vezetőségi tagja, a KP parlamenti csoportjának al- elnöke a L’Espresso szerdai számában megjelent nyilat­kozatában nem zárta ki an­nak lehetőségét, hogy And­reotti küldetésének sikerte­lensége esetén nem keresz­ténydemokrata politikust bíznak meg az új kormány megalakításával. Háttér: a fdldgomb Magyarázó körúton az egyiptomi alelnök A mióta a múlt év ok­tóber 21-én Carter elnök Des Moines- ban annak a meggyőződésé­nek adott hangot, hogy kü­szöbön áll az újabb szovjet —amerikai SALT-egyez­mény aláírása, azóta az Egyesült Államok lapjaiban gyakorta olvasható a kife­jezés: olvadás. Korábban az enyhülésről, majd egy saj­nálatosan hosszú hónapig tartó időszakban az enyhü­lés megtorpanásáról cikke­zett az amerikai sajtó, ér­zékenyen illusztrálva a szovjet—amerikai kapcso­latok változó hőfokát. Ezekben a napokban ért­hető módon a szokottnál is gyakrabban foglalkoznak az amerikai lapok Washington és Moszkva viszonyával. Az ürügy: a szovjet Legfelsőbb Tanács küldöttségének lá­togatása. A Borisz Pono- marjovnak, az SZKP Poli­tikai Bizottsága póttagjá­nak, az SZKP KB titkárá­nak, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa Kül­ügyi Bizottsága elnökének vezetésével az USA-ban tárgyaló delegáció már ösz- szetételében is jelzi, hogy ezúttal nem szokványos, protokolláris formaságok­ra korlátozódó udvariassági látogatásról van szó. Egyrészt ilyen magas ran­gú szovjet parlamenti kül­döttség nem járt mostaná­ban az USA-ban. Másrészt — s ez a körülmény a de­legáció látogatása időpont­jának a függvénye — a kül­döttség nyilvánvaló felha­talmazással utazott az óce­ánon túlra. A két nagyhata­lom között ugyanis felgyü­lemlettek a tisztázásra váró témák, megsokasodtak a higgadt, közvetlen tárgyalá­sokon eloszlatásra váró problémák. Ügy is mond­hatjuk: a kérdőjelek felol­dására kölcsönösen nagy az igény. Nos, ebből kiindulva Po- nomarjov már az első talál­kozón, az amerikai szenátus tagjai előtt tiszta vizet ön­tött a pohárba. Akárcsak korábbi beszédeiben és nyi­latkozataiban Carter elnök, vagy december 24-én a Pravda tudósítójának kér­désére Leonyid Brezs- nyev, a szovjet delegáció vezetője is hangsúlyozta: a kölcsönös megértés jegyé­ben kedvező lehetőségek mutatkoznak az új SALT- megállapodás megkötésére. Az SZKP KB titkára ez­zel összefüggésben két fon­tos körülményre mutatott rá. Egyrészt: a Szovjetunió az egyenjogúság és az egyenlő biztonság alapelvé­ből indul ki, másrészt hatá­rozottan ellenzi a neutron- bomba létrehozását. Az is világosan kiderült Pono- marjov szavaiból, hogy a szovjet felfogás nem azono­sul azzal az amerikaival, miszerint a fegyverkezési verseny — közelebbről a SALT — elkülöníthető a világ másfajta feszültséggó­cainak témájától. K étségtelen, hogy az USA jelenlegi vezeté­sétől nem idegen a világproblémák reális meg­közelítése. Ponomarjov és az általa vezetett delegáció küldetése, úgy tűnik, éppen arra irányul, hogy ezt a reális látásmódot bátorítsa, a velük szemben állókat pe­dig semlegesítse. Egyszerű­sítve: a kétoldalú kapcsola­tokat javítsa. Magától érte­tődik, hogy ebben a párbe­szédben háttér a földgömb. cA SZOCIALISTA cTUAGYAR TÁRSADALOM SZÜLETÉSE ' ' 8. VÁROS ÉS FALU M ár utaltunk arra, hogy általában Ke­let- és Középkelet-Európában és így Magyarországon is a kapitalista fej­lődés megkésettsége és korlátozottsága lé­nyegesen erősebben konzerválta város és falu különbségét, mint az a nyugat-euró­pai fejlődésben történt, és a szocialista épí­tés kezdeti időszakában a nemesi-úri és a polgári társadalom kettőssége helyébe a falusi és a városi társadalom kettőssége lé­pett. A város és a falu termelési viszonyai kö­zötti különbség felszámolásában mindenek­előtt két tényező játszott döntő szerepet. Egyfelől a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése, amelynek következtében a falusi társadalomban is uralkodóvá váltak a szo­cialista termelési viszonyok, másfelől pe­dig a feszített ütemű iparfejlesztés, amely a falusi lakosság jelentős részét az iparba vonzotta és ennek következtében „városi dolgozóvá” tette, azonban lakóhelyük to­vábbra is a falu maradt. Ennek következté­ben ma már a falusi lakosságon belül is kisebbségbe kerültek a mezőgazdaságban dolgozók és a falusi népességen belül a vá­rosi népességhez hasonló arányúvá vált a munkásosztály. Míg országosan az aktív keresők 57,1 százaléka tartozik a munkás- osztályhoz, addig ez az arány a községi ak­tív keresők között kereken 55 százalék. Ennek ellenére közel sem mondhatjuk ma még, hogy a városi és községi népes­ség társadalmi összetétele kiegyenlítődött. A különbséget azonban nem a munkásosz­tályhoz tartozók aránya adja. A városok és a községek társadalmi szerkezete közötti különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy a városokban — különösen Budapes­ten — sokkal több a szellemi foglalkozású, mint a községekben, ezzel szemben Buda­pesten lényegében nincs, a vidéki városok­ban pedig elenyésző kisebbséget alkot a termelőszövetkezeti parasztság. Bizonyos különbségek a munkásosztályon belüli ré­tegek területi elhelyezkedésében is van­nak, éspedig nemcsak abban, hogy a me­zőgazdasági munkások túlnyomó részben községi lakosok, hanem abban is, hogy a szakmunkások inkább a városokban, a be­tanított és segédmunkások inkább a köz­ségekben összpontosulnak. Viszonylag jelentős különbségek marad­tak fenn város és falu között az ott élők életviszonyaiban is. A mezőgazdasági ház­táji és kisegítő gazdaságokra már többször utaltunk és ezek a gazdaságok döntően a faluhoz (de nem csupán a parasztsághoz) kapcsolódnak. Mivel az ezekben a gazda­ságokban töltött napi munkaidő átlagosan 3—4 óra, ezért azt is mondhatjuk, hogy a falusi lakosság átlagosan lényegesen töb­bet dolgozik, mint a városiak. A jövedelmi kutatások viszont azt mutatják, hogy ez­zel a többletmunkával nem feltétlenül jár többletjövedelem. 1972-ben a községi lakosság egy főre jutó havi jövedelme elmaradt a városi lakossá­gétól, és ez nem egyszerűen az eltérő fog­lalkozási szerkezetből adódik, hanem szin­te minden társadalmi rétegnél megfigyel­hető. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a köz­ségi háztartások ezt a városiaknál alacso­nyabb jövedelmet úgy érik el, hogy a ház­táji és kisegítő gazdaságból származó jö­vedelmekkel lényegesen kiegészítik a mun­kaviszonyból származó jövedelmeket. A háztáji és kisegítő gazdaságokból szárma­zó jövedelmek aránya a paraszti háztartá­sokénál 38, a kettős jövedelmű háztartá­soknál 24 és a munkás háztartásoknál 16 százalék. A társadalmi juttatásokból az átlagosnál lényegesen kisebb mértékben részesülnek a paraszti és kettős jövedelmű háztartások, árpolitikánk pedig szintén érinti őket. Ugyanez — ha kisebb mértékben is — a falun élő munkás és szellemi háztartások­ra is igaz, és ezek a tényezők tovább nö­velik a falusi népesség anyagi hátrányait. A községi népesség hátrányos helyzetét fokozza a falvak városoknál gyengébb inf­rastrukturális és kulturális ellátottsága is. Tény, hogy ebben a vonatkozásban is óriá­sit léptünk előre a szocialista fejlődés so­rán. A lakások villannyal vagy gázzal va­ló ellátottságában ma már csak minimális a különbség város és falu között. A laká­sok vízvezetékkel vagy csatornával való ellátottságában azonban nagy az egyenlőt­lenség. Míg Budapesten 89, és a vidéki városokban 60, addig a községekben csak 19 százalékos a lakások vízvezetékkel és csatornával való ellátottsága. Ehhez tarto­zik az is, hogy míg a budapesti lakásoknak 66, a vidéki városokban lévőknek 38, ad­dig a községi lakásoknak csak 10 százaléka bérlakás, tehát a községi lakosság rákény­szerült, hogy lakásproblémáit szinte teljes egészében önerőből oldja meg. A települési szerkezetben meglévő egyen­lőtlenségek között meg kell említenünk még a magyar településstruktúra két további jellemzőjét is. Az egyik Európa legtöbb országától megkülönböztető jellemző, hogy a népesség igen nagy része, mintegy 20 százaléka tömörül a fővárosban és Ma­gyarországon, a többi város nemcsak a la­kosság száma, han®m a városiasodottság szintje, a lakosság összetétele és társadalmi helyzete tekintetében is különbözik a fővá­rostól. Budapest ilyen fokú túlsúlyának külön­böző történeti okai vannak. Gazdasági és politikai vezetésünk úgy ítéli meg hogy ez a helyzet inkább hátrányos, mint előnyös jelenség. Ezért tudatosan arra törekszik, hogy egyes vidéki városokat olyan módon fejlesszen, hogy fokozatosan a főváros „el­lenpólusaivá” váljanak (bár Budapest je­lentőségét a belátható időben nem fogják elérni). Elsősorban öt városra összpontosítjuk a fejlesztést, amelyek Budapesttől körülbe­lül egyenlő távolságban, félkör alakban he­lyezkednek el (Győr, Pécs, Szeged, Debre­cen, Miskolc). Ezek a kiemelt nagyvárosok a fővárossal együtt a. centrufhát jelentik az ország hat tervezési-gazdasági körzeté­nek, amelyek a közigazgatási jellegű me­gyerendszer mellett a regionális tervezés egységei. Hazánkban u"”anis az ország kis területe ellenére még mindig vannak — bár éppen az elmúlt 15 évben jelentősen mérséklődtek — a regionális különbségek. Pusztán példaként említjük meg, hogy az ország keleti felén lévő alföldi megyék infrastrukturális ellátottsága jelentősen el­marad az ország nyugati felén lévő dunán­túli megyékétől. Ez azonban már egy újabb magyarországi sajátossággal is ösz- szefügg. A településstruktúrával kapcsolatos kü­lönleges probléma Magyarországon az úgy­nevezett tanyasi népesség helyzete is. A tanyák, amelyek különösen a XIX. szá­zadban fejlődtek ki Magyarország egyes részein, elsősorban az Alföldön, egyedül­álló lakó- és gazdasági épületek, amelyek a hajdani egyéni parasztgazdaságok föld­jeinek közelében helyezkedtek el. A ta­nyai kitelepülés előnye volt a megműve­lendő földek egyszerűbb megközelítése és jobb lehetőségek kínálkoztak az állattartás­ra is. A legutóbbi népszámlálás idején 1970-ben az ország lakosságának mintegy 6 százaléka volt tanyasi lakos. A tanyasi népesség sok vonatkozásban hátrányosabb körülmények között él. Rosz- szabb a közművesítettség. távol vannak az iskolák, az orvosi rendelők stb. A tanyasi­ak hátrányos helyzete miatt az elmúlt év­tizedekben sokrzor felvetődött az a célki­tűzés, hogy a tanyavilágot rövid időn belül felszámolok. Valóban gyors ütemű volt a tanyai népesség csökkenése. (1949-ben még a lakosság mintegy 20 százaléka éli ta­nyán), az ország egyes részein azonban meglehetősen nagy életképességet mutat­nak a tanyák. Elsősorban ott, ahol inten­zív szőlő- és gyümölcstermelés folyik a tanyák körüli háztáji földeken és szakszö­vetkezeti gazdaságokban. Ugyanakkor a szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzemek is kialakítanak új külterü­leti lakóhelyeket —, amelyek bizonyos vo­natkozásban hasonlítanak a tanyához — amikor a települések belterületén kívül szerveznek üzemegységeket, ahol bizonyos népesség állandó jelleggel lakik. Az ilyen tanyasi és szocialista nagyüzemekkel kap­csolatos külterületi népesség feltehetően a jövőben még hosszabb ideig fennmarad, ezért e lakóhelyek infrastrukturális ellá­tásának fejlesztése, az ottani életkörülmé­nyek javítása szükséges. S zocialista építésünk 30 évében tehát jelentősen csökkent a város és a fa­lu közötti osztályjellegű egyenlőt­lenség, azonban települési szerkezetünk még ma is viszonylag jelentős társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket hordoz és hazánk lakosságának fele a ma meg hátrányt jelentő községi lakosok közé tar­tozik. (Következik: 9. Nyitott és mobil társa­dalom.) Kolosi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom