Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Átfonja életünket □ valóság nem Picasso-festmény, nem a természet átfogalmazása merész torzításokkal. Lenin is arra 'igyelmeztet bennünket, hogy a szocializmus nem kész rendszer, amellyel az emberiséget boldogítják. A szocializmus a munkásosztály harca, a munkásosztályé, amelyik fő célja nevében ma az egyik célt követi, holnap a másikat és mindennap közelebb kerül a fő célhoz, a szocializmushoz, a kommunizmushoz. Mindez valóban azt jelenti, hogy a szocializmus építése nem erkölcsi küldetés, hanem a valóság mindennapos számbavétele és a valóságos helyzetből kiinduló kemény munkálkodás. Szakadatlan javítása feladatrendszerünknek, tevékenységünknek, a végrehajtásnak. Érthető tehát, hogy az ilyen őszinte valósággyökerű munka szoros tartozéka a tevékenység állandó ellenőrzése, a valóság szembesítése a valósággal. Nem az öncélú moralizálás vezette a kormányt, amikor a minap rendeleteket és határozatot fogadott el az állami ellenőrzés továbbfejlesztéséről, a szövetkezeti belső ellenőrzésről és a népi ellenőrzés munkájának javításáról. Mennyiben érintik ezek a rendeletek, jogszabályok a mindennap emberét? Látszólag az államigazgatási munka egy belső tartományának szabályozásáról, javításáról van szó, akkor, amikor a rendeletek előírják, hogy legyen összehangoltabb az ellenőrzés; összpontosítson a legfontosabb kérdésekre; legyenek gyakoribbak az átfogó vizsgálatok, és szűnjenek meg az egymást keresztező ellenőrzések. Látszólag az államigazgatás belső ügyéről van szó, amikor a jogszabályok megkövetelik a személyes felelősség következetesebb érvényesítését, mert hiszen nyilvánvalóan a vezetők felelősségéről van szó. Mindez azonban csak látszólag van így. Elsősorban azért, mert az államigazgatási tevékenység átfonja egész életünket. Még meg sem születtünk, s már régen eltemettek bennünket, de az igazgatás már és még mindig kísér bennünket a maga szabályaival, amely átfogja az egész állampolgári életet. Ha tehát arról beszélünk, hogy az állami munka javítására, korszerűsítésére hozott határozatok végrehajtását szigorúbban és következetesebben kell ellenőrizni és a hibát vétő felelősöket felelősségre kell vonni, akkor nincs sem kevesebbről, sem többről szó, mint arról, hogy legyen könnyebb, zaklatásmentes az életünk, ne kelljen felesleges ügyekben lótni-fuitni, és ne érjen bennünket jogtalanság, igazságtalanság, méltánytalanság a legapróbb ügyekben sem. Ha csak erre gondolunk, máris kitűnik, hogy az ellenőrzés továbbfejlesztéséről hozott kormányrendelkezések szorosan kötődnek állampolgári hétköznapi életünkhöz, mindennapjainkhoz. Ne értse félre senki a határozatok lényegét. A szocialista ellenőrzés nem füleskedés, nem leselkedés, nem bosszúállás, tehát nemcsak az a dolga, hogy felderítsen hibákat, hanem mindenekelőtt az, hogy gyorsan és következetesen javítsák ki az elkövetett hibákat. Vagyis maga az ellenőrzés is szakértelemmel, hozzáértéssel mutassa meg a hibák kijavításának útjait. Az ellenőrzés ilyen értelmezése nemcsak feltételezi, hanem egyenesen követeli a dolgozók személyes részvételét az ellenőrzésben. Erre a részvételre rendelkezésre állnak a szocialista demokrácia különféle intézményei, az üzemi, a tanácsi életben. A tömegszervezeti munka, a lakóhelyi demokrácia száz és száz fóruma. Amikor tehát az ellenőrzésről hozott határozatok emberi oldalairól szólunk, akkor arra is gondolunk, hogy ez az ellenőrzés csak akkor hatékony, ha intézményesen biztosítja a dolgozók tömeges részvételét. Erre a részvételre — ami az ellenőrzést illeti — nemcsak a népi ellenőrzés többé-kevésbé hivatalos intézményrendszere alkalmas tehát, hanem a közélet valamennyi fóruma. S amikor a határozatok előírják, hogy különös gonddal kell törődni a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézésével, akkor szinte jogszabállyal parancsolják az államigazgatás intézményrendszerének, hogy törekedjen minél több állampolgárt bevonni a munkába. |udjuk, hogy nem jött még el a közéleti aranykor. Vagyis messze vagyunk attól az időtől, amikor minden állampolgár teljes öntudattal vesz részt a ^ozügyek intézésében. Messze van az az aranykor, amikor — Ovidiusz szavaival élve — nem fenyítésből és törvényből, hanem önként folyt becsületből, erényből — élünk, dolgozunk és cselekszünk a köz javára. De az aranykor felé tartunk. S anélkül, hogy nagy szavakat mondanánk és használnánk, mindenképpen arra kell gondolnunk, hogy az ellenőrzés továbbfejlesztéséről hozott kormányintézkedések valamennyi állampolgár közéleti javára szolgáljanak. •Soltész István Nem maradt ígéret Több termék, magasabb bér, teljesített tervek Szokás, hogy az év befejezésével, az új esztendő kezdetén megkérdezünk vállalati vezetőket, milyen terveket készítettek, mit várnak a következő évtől. Ehelyett most azokat kerestük meg ismét, akik lapunkban nyilatkoztak 1977-es terveikről. A kérdésünk: mi sikerült a vállalásokból? Konzervgyár: Több szervezés, jóbb minőség Kedvezett a mezőgazdasági termelés a Nyíregyházi Konzervgyárnak. Ennek tudható be, hogy az év elején még azt írtuk, hogy 790 milliós termelési érték előállítását tervezik, ugyanakkor 880 milliós termelést valósítottak meg. Az idejében való szerződéskötés, a jó partneri kapcsolat volt a garancia arra, hogy legyen elég nyersanyaga a gyárnak. — Szervezéssel, a nyersanyag ütemes beérkezésével értük el, hogy javult a minőség is a gyárban— mondja Rudi Béla igazgató. Borsóból és zöldbabból kevesebbet dolgoztak fel a tervezettnél, ezt viszont ellensúlyozta a gyümölcsfeldolgozás. Így az 1976-ostól 15—20 százalékkal magasabb szocialista, illetve tőkés exportot értek el, exportterveiket teljesítették. A belföldre szánt termékek közül viszont kevesebbet adtak el, ami azt jelenti, hogy összességében a tervezett alatt marad a vállalati árbevétel. Év közben nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a jól sikerült zöldség-gyümölcstermésből minél nagyobb mennyiséget dolgozzanak fel. Ezt segítették a központi intézkedések is, aminek révén a tervezett 7 százalékos bér- fejlesztés helyett 9 százalékos emelést valósítottak meg. Nagyüzem a konzervgyárban. Gumigyár: Korszerűbb termékszerkezet A nyíregyházi gumigyárban a termékszerkezet korszerűsítése, a piaci viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodás szerepelt a legfontosabb feladatok között. Mindez úgy, hogy közben a termelés 11 százalékkal emelkedjen. — A 935 milliós éves tervet teljesítettük — mondja Gergely Ferenc igazgató. — A termelésen belül viszont a tőkés exportot növeltük a legjobban, mintegy 30 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy a korábbi, 6 millió dolláros export helyett .most közel 8 millió dolláros exportot ér-: tünk el. A gyárban azt mondják, hogy nem volt könnyű, év közben sok buktatón kellett átmenni ahhoz, hogy teljesítsék tervüket. Az export növelése például azon múlott, hogy milyen gyorsan és rugalmasan tudják a termék- szerkezetet korszerűsíteni. A burkolt gumifonal és a gyermek pvc-nadrág, valamint a konfekcionált termékek gyártását az év elején leállították, átadták más cégeknek, vagy importból pótolták a terméket. A felszabadult üzemi területen közel kétszáz dolgozót tudtak átirányítani a kempingcikkek gyártására. A jobb termelés tette lehetővé azt is, hogy a tervezett 7 százalékos bér- fejlesztés helyett a 2200 dolA kályha mellett, egymással szemben ült a két öreg. Valahonnan Zajta környékéről jöhettek, ahol még volt elég szabad hely a vonaton, s válogathattak az ülések között. Az idősebbiken kopott kucsma, kurta bekecs, s néhol már megtört csizma volt. A másikon fekete kalap, hosszú, fekete nagykabát, s fényesre suvickolt csizma. Beszélgettek. — Levágtuk már azt a disznót, gondoltam, viszek egy kis kóstolót a fiúnak — mondta a kalapos. — Megverte az isten ezt a mai világot, az ember még a fiához is csak akkor mehet, ha az iskolában kiadják a szünidőt. Tudod, tanár lett a fiúból, s hiába megyek hozzájuk, sosincsenek otthon. Én meg mit csináljak egyedül az üres házban. Most kiadták az iskolában a szünidőt, az unokák is otthon vannak, hát felcihelődtem. Legalább kibeszélgethetem velük magamat. Bár — legyintett — olyanok ezek a mai fiatalok, hogy már nem is lehet velük egy jót beszélgetni. De hát, nekünk már az is elég, ha ott vannak mellettünk. — Te megölted már a disznót? — Meg — mondta a kucsmás. gyünk rá. De hát tudod, milyen az asszonynép, örökké zsörtölődik. Meg ez az Anna, hogy öreglány maradt, egyre morcosabb. — Együtt laktok? — Együtt. Tudod milyen kevély volt lánykorában, addig válogatott, míg otthon maradt. De nem is bánom hallod, most már. így legalább van kihez szólni. Valahol Szatmárban — Hány liter zsírja lett? — Nem sok. Vagy harminc. De hát kicsi volt a disznó, másfél mázsa. Magamnak még így is sok. — Hát az enyém szépen meghízott. Majdnem három mázsa volt benne. Mondta is a lányom, mi az istennek hizlalunk ekkora disznót, hiszen csak ketten vaMeg ilyenkor van kire hagyni a házat. — Jó neked — bólogatott a kucsmás öreg, s megpiszkálta a tüzet. — Te egyedül laksz a házban? — kérdezte a kalapos. — Egyedül. — Na, hát az ünnepek után majd elmegyek hozzád. Megnézem, milyen kolbászt töltöttél. A tsz-iro. da mellett laksz, igaz? Te is a fiadhoz mégy? — Nem — válaszolta a kucsmás. — A menyemhez. — Hát akkor a fiadhoz is. — Nem. A menyemhez, meg az unokákhoz. — Ne bolondozz már, hiszen ha a menyedhez mégy, akkor a fiadhoz is. Nem? — Nem — emelte fel tekintetét az öreg. — Meghalt a fiam — mondta halkan, s kucsmáját mélyen a szemébe húzta. Hatalmas tenyerei eltakarták a szemét, nem vette észre senki, hogy titokban két könnycseppet törölt le az arcáról. A kalapos öreg némán fordította el róla tekintetét, s parányi foltot kapart a jégvirágos ablakra. Kinézett a havas mezőkre, majd egy kis idő múltán megszólalt: — Nézd csak, mindjárt sötét lesz. Milyen rövidek már a nappalok. Balogh Géza gozónak 11 százalékkal emelkedett a bére 1977-ben. — A gondunk annyival volt több — folytatja az igazgató —, hogy a termelés mellett folyik az új, mező- gazdasági abroncsgyár előkészítése is, ami megalapozza a következő évek még •nagyobb fejlődését. Posztógyár: Áz első jó év Január elsejével negyedik évébe lépett a Magyar Posztó nagykállói gyára. Az első lépések, az első évek mindig nehezek egy új üzem életében különösen ott, ahol azelőtt az ipar még ismeretlennek számított. Azért jelentős 1977 a nagykállói gyár életében, mert most tudták először maradéktalanul teljesíteni a kitűzött feladatokat, az éves tervüket. — 1976-ban — mondja Gödény Vince, a gyár igazgatóhelyettese — négyszázötven tonna kártolt fonalat készítettünk. Az 1977-es tér-’ vünkben száz tonnával több fonal gyártása szerepelt. Az év végéig teljesítettük tervünket. Egy évvel ezelőtt egymillió kártolt szövet gyártását is tervezték az itt készült fonalból. Az egymillióból „csak” hétszázezer lett, azonban más méretben és minőségben. Így a kártolt szövettervük is arányosan realizálódott. December 30-ra elkészítették az utolsó négyzet- métert is. A szöveten kívül még háromszázezer négyzet- méter tűnemezt gyártottak a nagykállói gyárban. Bútoripari szövetkezet: Változtatás menet közben A Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet 1977. évi tervében — ahogyan ezt az év elején nyilatkozták — tízmillió forint értékű motorvonat-ülés gyártása szerepelt, amit a Ganz-MÁVAG rendelt meg. — A szövetkezet ezt a tervét teljesítette — beszél leső Ottó, a szövetkezet elnöke — kis módosítással. Eredetileg Uruguaynak gyártott vonatokba szerelték a nálunk gyártott üléshuzatokat, azonban a tízmillió forint értékű terméknek csak a fele került a dél-amerikai országba. Ezt még az év közepéig elkészítettük. Az időközben módosított terv másik felét Jugoszláviába szállította a partnervállalat. Másik nagy volumenű terméküket a Csepel Autógyár megrendelésére kezdték gyártani. Januárban még hárommillió-ötszázezer forintra tervezték ezt az üzletet. Évközben nagyot fordult a kocka. A csepeliek nem tudták legyártani, illetve legyártatni az ülésvázakat :— amire a svéd Volvó-cég gépjárművei részére gyártott üléshuzat került volna —, és a bútoripari szövetkezet mindössze nyolcszázezer forintos bevételhez jutott. Emiatt nem is tudták teljesíteni a tervüket. A fennmaradt kapacitásukat szolgáltatásra fordították. A lakosságnak és közületeknek végeztek javításokat, valamint késztermékgyártást közel hatmillió forint értékben. Lányi—Sípos 720 tonna fonal Ujfehértóról Az év végére újabb köny- nyűipari üzem készült el megyénkben. A szociális létesítmények kivételével befejezték az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyáregységének építését. (A szociális létesítmények is csak azért nem készültek el, mert a külföldről megrendelt kazánt nem szállították le.) A 360 millió forintos beruházás a tervezett időre és költségen belül valósult meg. A beruházási költség 6,6 év alatt megtérül. A beruházó és kivitelező — utóbbi a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat — közötti jó együttműködés lehetővé tette az építkezéssel párhuzamos termelésszervezést. Eredményeként az építkezés befejezésekor már 860 munkást, túlnyomóan női dolgozót foglalkoztatnak a gyáregységben és 1977-ben 720 tonna fonalat gyártottak. A fonal egy részét nyersszövetté dolgozták fel, s ennek ki- varrását is Üjfehértón végezték. A gyáregység jövőre már 1280 tonna fonalat állít elő. Ez azt jelenti, hogy az Újpesti Gyapjúgzövőgyár évi fonaltermelésének több, mint a felét Űjfehértó adja. Bővül a szövődéi kapacitás is. Januárban 40 darab szovjet szövőgép beszerelését kezdik meg, s ezeket folyamatosan állítják munkába. A teljes beüzemelés után az újfehértói gyáregységben évenként mintegy 1400 tonna fonalat és körülbelül 800 ezer négyzetméter nyersszövetet gyártanak, a létszám eléri az ezret.
