Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 26. „Exportból visszamaradt... // Titokzatos mosollyal hajol felém a kereskedő — ex­portból visszamaradt, ezt vegye meg, uram! —. mondja, s várja hálámat. Természetesen azért, mert jóvoltából most minden bizonnyal olyan árucikk birtokába jutok, amely jobb, elegánsabb az egyszerű tucatárunál. Bólintok és fi­zetek. Érdemes hallgatni a szakemberre, aki bizonyára ülő tiszteletdíj ellenében az átlagosnál szebb cipőt kínál. Tanulságos eset, még ha köznapi is. Az ám! Napirend­re is térhetnék fölötte, ha újabban nem találkoznék vele túlságosan is gyakran, és mind szélesebb körben. A keres­kedelem tenne ki magáért, ennyire jó a rábeszélőkéje? Meglehet. Az alkalmi áruházak zsúfoltsága, a vegyes kon­fekciósorok és polcok aligha csak a kereskedelem dicsé­retéről árulkodnak. Mi tagadás, ezt nem vizsgálja a vásár­ló — örül annak, ha pénzéért különbet talál. Hiszen, az „exportból visszamaradt” jelzőhöz esetenként valóban jobb minőség, különb forma társul. Ezért is örül az em­ber, ha Összehozza vele szerencséje. De valójában szerencsés ez a körülmény mindannyi­unknak? Előnyös az, ha a határon túlra szánt termék vé­gül nem jut el a címzetthez? Ha azt vesszük, hogy ideha­za a választék bővülhet, tulajdonképpen kedvezőnek vél­hetnénk. Csakhogy ez az ügy aligha kereskedelmi kérdés elsősorban. Sokkal inkább termelési, pontosabban gazda­sági, amely, hogy úgymondjam, azonnal más optikában láttatja e helyzetet. Olyannyira, hogy inkább érdemes így írni: „előnyöket”. Mert kétségtelen, az exportból visszamaradt címke nem minőségi rangjelzés, hanem az illető árucikk lemi- nősítése. Arról tanúskodik, hogy a termék nem érte el a megrendelő által szabott színvonalat; nem jutott túl a hazai, rosszabb esetben a vevő rostáján. Szerencsés esetben ilyenkor csak az elmaradt hasznot kell elkönyvelni, ám nem ritkán a kártérítést, a kamatot is fizethetjük — valutában. Az igazság kedvéért érdemes leszögezni: általában nem a munkánk minőségének látványos visszaeséséről van szó, hanem arról, hogy adott helyen hazai gyártóink nem képesek lépést tartani a minőségi igények növekedé­sével; hogy még mindig lassú az előrehaladás. Ebben nagyrészt közrejátszik az a szemlélet: kizárólag a „Made in Hungary” feliratú termékekre kell gondot fordítani. Pedig tévedés azt hinni, hogy fenntartható valamiféle kü­lönbség a hazai és az exportra szánt termékek termelésé­ben. A minőség megbecsülését a hazai vásárló is előny­ben részesíti vagy előnyben fogja részesíteni. Ha majd eltűnnek a hazai boltokban legtöbbször kényszerből forgalomba hozott exportból visszamaradt áruk — eltűnik a megkülönböztető jelzés, elveszti furcsa rangját az exportból visszamaradt jelző is. Amit cserébe kapunk érte — mindenképpen többet ér. M. I. MENNYIT ÉR A TANÁCSI HATÁROZAT? Befalazta a föbérlöjét „Kartársnőnk egy konyhának nevezett lyukban lakik. Az ideg­összeroppanás határán van ... Ügyében kér­jük az Önök segítségét, mert kartársnőnknek se apja, se anyja nincs ... Tisztelettel: a Fodrász Szövetkezet Petőfi Sándor Szocialista Bri­gádja.” A segítséget kérő levél nyo­mán keressük Kozma Mari­annát Nyíregyházán, a Beth­len Gábor u. 9. sz. alatt. Ép­pen barátnője vigasztalja. Kabátban beszélgetnek, mert a parányi helyiséget fűteni nem lehet. Az égre nyíló aj­tó rosszul zár, az ablak üve­ge törött. „Karácsonyi ajándék11 — Gyermekkorom óta a nagymama nevelt ebben a szoba-konyhás lakásban. Szegény a nyáron annyira be­teg lett, hogy be kellett utal­ni szociális otthonba, ahol ál­landó felügyelet alatt lehet. A lakás főbérleti jogát én vettem át. December 16-án, tehát a karácsonyi ünnepek előtt majd elájultam a lát­ványtól, amikor hazajöttem. A bútoromat, a tévémet a ház tulajdonosa, Vareha At­tila átrakta ide, a pici kony­hába. Az összekötő ajtót le­vette és téglával befalazta. Pár nappal ezelőtt a villanyt is kikapcsolta, így gyertyával világítok. Javítják az autóbuszközlekedést Új járművek a megyeszékhelyen és a járásokban Tizenkilenc Volán-busz- szal több szállítja az év első negyedétől a megye utasait. Az 5-ös Volán Vállalat a já­ratok sűrítésével, a műsza­kokhoz jobban igazodó indu­lási időkkel igyekszik javíta­ni az utazás feltételeit, és se­gíteni a bejárókat. Nyíregyházán január első napjaitól e buszok közül ket­tő a 7/A útvonalán közleke­dik. Csúcsidőkben most már nem tíz-, hanem háromszor ötpercenként, majd egyszer tízpercenként követik egy­mást a járművek. Jósavárosból a Déli iparte­lepre és vissza eddig nem le­hetett átszállás nélkül eljut­ni. Műszakok előtt és után a dolgozókat munkahelyükre, illetve haza közvetlen busz szállítja. Jósaváros és a Nyugati ipartelep (gumigyár) között közlekedik majd egy új jár­mű. Az első járat indulása a Tölgyes csárda előtti kocsiál­lás bővítésének időpontjától függ. A nyíregyházi járás autó­buszállománya néggyel gya­rapszik. Kisebb lesz a zsú­foltság, s gyorsabban követik egymást a járművek Ká'l- mánháza, Ibrány, Nagycser­kesz és a megyeszékhely, va­lamint Tiszalök és Tiszavas- vári között. Penészleket és Nyírbátort eddig nem kötötte össze me­netrendszerű műszakos járat. Ezentúl a Volán szállítja a munkásokat műszakkezdés­re a nyírbátori üzemekbe és haza. A nyírbéltekieknek és a piricseieknek is kedvező lesz ez a változás. Átszállás nélkül juthatnak el Fehérgyarmatra Csenger- újfalu, Csenger, Szamosan- gyalos lakói. Mióta az itt élők nem a mátészalkai, hanem a fehérgyarmati kórházhoz tar­toznak, súlyos problémát okoz a közlekedés. Ez a közeljövő­ben megoldódik. Csökken a zsúfoltság a Nyírparasznya—Mátészalka, és a Kocsord—Mátészalka vo­nalon is. A nyírkátaiak hamarosan több mint 13 kilométerrel rö- videbb úton juthatnak el a járási székhelyre, ugyanis nem Hodá6zon, hanem Nyír­meggyesen keresztül közle­kednek. Hodászon az 5-ös Volán új telephelyet hoz lét­re, s innen indul az év első negyedében egy járat Máté­szalkára. Kisnaményból, illetve Dar- nóból viszi majd a jánkmaj- tisi körzeti iskolába, illetve Fehérgyarmatra a diákokat egy újabb kocsi. Korábban ezen a vonalon nagyon nagy volt a zsúfoltság. Kisvárda ipari üzemeibe hordja a munkásokat a Vá- sárosnamény és Kisvárda kö­zött közlekedő autóbusz. Te­lephelyet létesítenek Dögén, innen indul, illetve ide ér­kezik az a járat, melynek másik végpontja Kisvárda. Mándok és Záhony között Volán-buszok is szállítják ezentúl az utasokat. A csaro- dai körzeti iskolába viszik szeptember 1-től a márokpa- pi és beregsurányi gyereke­ket a Tarpa—Vásárosinamény közti, egy autóbusszal bővülő járaton. Laskod és Nyíregyháza kö­zött egy bérautóbusz csak a: gumigyárban dolgozókat szál­lította. Január 19-től minden utazni vágyót elvisz K. É. Az egyedül élő lány bri­gádja biztatására a -városi ta­nács segítségét kérte. Most előkeríti a tanácsi ügyiratot, amelyet Varehának decem­ber 30-án kelteztek. Ebben egyebek között ez olvasható: „ön birtokháborítást köve­tett el, jogtalanul hatolt be a főbérleti lakásba. Állítsa vissza az eredeti állapotot, különben 5 ezer forintig ter­jedő pénzbírsággal sújtjuk.” Furcsa reagálás — Hogyan reagált erre a ház tulajdonosa? — Csalj nevetett. Január elején ismét panaszt tettem, ezért január 12-én ismét felszólították az eredeti ál­lapot visszaállítására és egy­ben egyezer forint pénzbír­ságot szabtak ki rá. De azóta is embertelen körülmények között lakom, fűtés és világí­tás nélkül. A villanyt egyéb­ként azért kapcsolta ki, mert megbírságolták. Az épület Egyház utcai ol­dalán a cégtábla, rajta ez áll: Vareha Attila villanyszerelő kisiparos. Hogyan magyaráz­za magatartását? — Nem én voltam ember­telen, hanem a lány. Az idős néninek is én intéztem a szo­ciális segélyt. Ezek után mi­lyen jogcímen lakna itt? Mi­előtt befalaztam az ajtót, le­vélben felszólítottam a távo­zásra. Az a szoba arra kell, hogy bővítsem a raktáramat. Nem fizettem be az ezrest, ügyvédet fogadtam és bíró­ságra adtam az ügyet. A hallottakat elmondjuk dr. Ujváry Margit szabály­sértési csoportvezetőnek. — Ha nem fizet, áttesszük az ügyet a pénzügyi osztály­ra és ott behajtják rajta. Ké­sőbb magasabb bírsággal sújthatjuk. Ha ez sem hasz­nál, a karhatalom védelme alatt visszaállítjuk az eredeti állapotot, de az ő költségére. Csak végső esetben? Meglepő Váradi Jenő fő­előadó magyarázata: — A lány jöjjön be és te­A HÖDIKÖT tiszalöki üzemében ebben az évben a tavalyi két és fél millió darab helyett 3,2 millió darab konfekcionált kötöttáru hagyja el a szalagokat. Képünkön Kovács Zsu­zsa, aki rendszeresen 120 százalék körül teljesíti normáját, az egyik új fazon kiszabott darabjait varrja össze. gyen újabb panaszt. Ekkor mi kiszabjuk a magasabb bírságot. A rendelet érteimé ben egyre magasabb bírságot szabhatunk ki egészen ötezer forintig. — De élhetnének a karha­talom segítségével... — Ahhoz csak végső soron folyamodunk. A fiatal kisiparos 1974-ben zavaros körülmények között kapott engedélyt arra, hogy az említett lakásból műhelyt alakítson ki. A városi tanács műszaki osztályán többen is emlékeznek erre, de az en­gedélyre vonatkozó aktákat sehol nem találják. Visszatérésünk után a kis­iparos vesz elő egy pecsétes iratot, amelyben ez áll: „Az építtető (mármint Vareha) ké­relmében rosszhiszeműen járt el, azt kérte, hogy az ablakot ajtóra cserélhesse ki. Elhall gáttá azt a tényt, hogy az épületet műhellyé kívánja át­alakítani. Az eljáró ügyinté­ző nem rendelkezett kellő gyakorlattal, azért kapta meg az engedélyt”. Az írás 1976. március 16-án, két évvel ké­sőbb kelt. Lakásból csak lakás lehet! Az ügyeskedő villanyszere­lő mégis elérte, hogy a mű­hely és a raktár maradjon. Sőt, most arra bátorodott, hogy a raktárát a főbérlő la­kásával bővítse. Pedig ren­deletek írják elő, hogy lakást csak lakás céljára lehet fel­használni. A tanács három határoza­tot hozott a kisiparos ellen, egyiket sem hajtotta végre. A kevés pénzzel rendelkező lány továbbra is ki van szol­gáltatva Varehának. A főelő­adó szerint hamarosan szü­letik egy negyedik határozat is. Az akták duzzadnak, a lány embertelen körülmé­nyek között lakik. Nincs szükség újabb tanácsi hatá­rozatokra. A régieket kellene elővenni és végrehajtani! Nábrádi Lajos Könyv, kölcsön S ajnos, a mi könyvtá­runkban nincs meg ez a kötet, de meg tudjuk szerezni önnek! — Gyakorta elhangzik ez a mondat a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Könyvtárban, ha az olvasó által keresett könyv hiányzik a könyvtár másfél százezres állományá­ból. Elsősorban különleges­ségekre vonatkozik ez — kü­lönféle, témák kutatói keres­nek régi kiadványokat, for­rásmunkákat. Mások olyan folyóiratot szeretnének átta­nulmányozni, amely nem jár a könyvtárba — ezt is könyvtárközi kölcsönzés út­ján kaphatja meg az olvasó. A könyvtárközi kölcsönzés révén lényegében az ország összes könyvtárának tagja lehet, aki egy helyen beirat­kozott, hiszen ha némi vára­kozás után is, de megkap­hatja a kért kötetet. Tavaly másfél száz olvasó lehetett elégedett^ ezzel a szolgálta­tással Nyíregyházán: a leg­különbözőbb helyekről ér­keztek könyvek. A leggyako­ribb partner a debreceni egyetemi könyvtár, ezt az Országos Széchényi Könyv­tár követi, de sok könyvet kértek és kaptak az Ország­gyűlési Könyvtárból is. Ér­kezett könyv az Evangélikus Országos Könyvtárból, az Or­szágos Statisztikai Hivatal Könyvtárából, a Heim Pál Gyermekkórház vagy az MSZMP Politikai Főiskolájá­nak könyvei közűi isi Általá­ban három hét, egy hónap alatt kapják meg a könyve­ket az oivasók, de persze.elő- fordul, hogy több könyvtár­ban „nyomoznak” a keresett mű után, így hosszabb ideig tart, míg kézbe kaphatja, aki igényelte. Csaknem ugvanennyi al­kalommal küldött a megyei könyvtár saját könyvei közül más könyvtáraknak — a megyébe és az ország más könyvtáraiba. 1977-ben is, idén is innen küldött könyv szerepel a könyvtárközi köl­csönzések naplójának első sorában. Tavaly a móri já­rási könyvtárban kérte egy olvasó a „Gyermekvédelem Szabolcsban” című kiad­ványt, idén pedig Fehérgyar­matra küldték ei a „Televí­zió és népművelés” című könyvet január első napjai­ban. PÉNTEKEK ESTE A FŐVÁROSBAN II nyíregyházi vegyes kar hangversenye a Szovjet Kultúra Házában Barátságkoncerten vesz részt január 27-én 19 órától Budapesten a megyei műve­lődési központ vegyes kara. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a KÓTA „Kóru­sok és városok” hangver­seny-sorozatában elsőként lép a nagyközönség elé a nyíregyházi kórus a Szovjet Tudomány és Kultúra Házá­ban. Számos siker fémjelzi ed­digi útjukat, amelyek hozzá­járultak mostani szereplésük­höz. 1955-ben nagyrészt peda­gógusok részvételével kezdték meg munkájukat, Fekete Fe­renc karnagy vezetésével. 1956-ban Vass János, 1957- ben Gulyás György vállalta az együttes szakmai vezeté­sét. Ezt követően tizenöt éven át Tarczai Zoltán kar­nagy vezette a művelődési központ fenntartásában mű­ködő vegyes kart. 1965-ben „Szocialista Kul­túráért” kitüntetést kaptak. 1972-től jelentősen megfiata­lodott, kicserélődött, létszám­ban pedig bővült az énekkar. Első díjat kaptak a „Sza- bolcs-Szatmár megye Kiváló Kórusa” címért rendezett versenyen, 1974-ben „Feszti­vál” fokozatot értek el az or­szágos minősítésen hangver­senykórus kategóriában. Köz- művelődési tevékenységük az egész megyére kiterjed. A Magyar Rádió „Kóruspó­dium” sorozatában készült hangfelvételüket a zsűri ,,ki- válónak”-nak minősítette, s így felléptek a sorozat nyil­vános záróhangversenyén. Többször szerepelték a tele­vízióban is. Külföldi koncert­jeik során nagy sikert értek el a Szovjetunióban, Lengyel- országban és az elmúlt év októberében Romániában, a Szatmári Napokon. Decem­berben a Budai Várszínpadon mutatkoztak be. A január 27-i hangverse­nyükön szovjet-orosz műve­ket, magyar népdalfeldolgo­zásokat, valamint modern szerzők műveit tolmácsolják. Vezényel: Fehér Ottó. Szólis­ták: G. Simon Zsuzsa és dr. Szabó Gyula. Zongorán kísér: Nadzon Gusztáv. A barátságkoncertre me­gyei küldöttség utazik a fő­városba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom