Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
1978. január 25. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS Figyelmesség L. István bácsi — amint levelében írja — nehezen tudta eldönteni, komolyan vegye-e a gyűlésen a mindenkinek szóló bátorítást. Szóljon, avagy hallgasson szokása szerint, ugyanis a közös dolgairól csak elvétve nyilatkozott annak idején is, amikor még aktív tagja volt a termelőszövetkezetnek. Kicsit befelé forduló, szófukar, de hogy most biztatták, rászánta magát, bátorságot vett és a következőket mondta el: „Én egy régimódi, vert falú házban lakom, melynek falai repedezettek. Minél előbb meg kéne egy kicsit erősíteni az oldalát. Ehhez szalmatörmelék kellene, a tetőszerkezet megjavításához pedig néhány léc. Nekem egyik sincs, de úgy tudom, a közösnek van. A töreket itt nem is tudják hasznosítani, felgyújtják, vagy beszántják a földbe. A fűrészüzemben a hulladékléceket nem sokba nézik, de rajtam sokat segítenének vele. Ugyanis megvenni nem tudom, mert a járadékomból ketten élünk. Amikor a termelőszövetkezeti irodában elmondtam a gondomat, hogy sokat segítene rajtam, ha a tsz számára hasznavehetetlen pelyvát meg néhány lécet ingyen megkaphatnám — nem utasítottak el, nem tagadták meg a segítséget. De felhívták a figyelmemet rá, hogy a fuvar, a törek hazaszállíttatása mennyibe kerül, s azt nekem kell fizetni. Számolni kezdtem: ha egy órai fuvar ennyi, akkor kettő, három órai már majdnem a járadékom fele. Hát ez bizony nekem sok. Töprengésemre a válasz eny- nyi volt: »Ha jó így Pista bácsinak, minden rendben van, ha nem, marad a törek, meg a léc«.” L. István bácsi a világért sem akart felszólalásával senkit sem megbántani, csak azt várta: hátha mégis megkaphatja a ház javításához olyan fontos anyagokat, netán jutányosán, esetleg ingyen. Tanácstalanságában vett bátorságot, hogy felálljon, és baját a nagyobb közösség elé tárja. Szándékát sajnos egy kicsit félreértették. A gyűlés utáni napokban visz- szajutott - a fülébe: illetlenség volt ilyen jelentéktelen dologgal előhozakodnia, ez nem gyűlési téma. Nem kellett volna kritizálni, a vezetőségnek van éppen elég dolga. Persze Pista bácsinak sem volt különösebb oka a sértődésre, mert mindezt csak úgy finoman, „csomagolva” hozták a tudomására. Szerencsére később megtudtuk: apró figyelmetlenség miatt alakult így a dolog. Sajnos, előfordul, hogy nagy ügyek intézése közben ilyen apróságokról könnyen megfeledkeznek. Persze ha utólag korrigálják — amint ez D. István bácsi esetében is történt — a mulasztást is jóvá lehet tenni. Soltész Ágnes NE KÉZZEL! — Tudja, kedvesen^, otthon is kézzel gyúrom a tésztát... Már többször olvastam a lap hasábjain az élelmiszereladók apróbb figyelmetlenségeiről. Ügy látszik azonban, megannyi kérésünkre, észrevételünkre sem hajlandók odafigyelni és változtatni szokásaikon. Pedig mi, akik vásároljuk a tésztaféleségeket. tortaszeleteket, nem szívesen vesszük, ha az eladók nem használják a rendelkezésükre álló csipeszeket, és egyéb segédeszközöket. A napokban ugyanis mindezt hiányoltam a Zrínyi utcai Tejbárban. teszi szóvá I. K.-né nyíregyházi olvasónk. PARKÍROZÁS A Szarvas utca és Arany János utca kereszteződésében az Aranyszarvas étterem előtt illetékes szervek egy várakozást tiltó táblát helyeztek el. Erre azért került sor — legalábbis úgy tudjuk — mert az étteremmel szemben lakók gyermekeinek éjszakai nyugalmát zavarta, ha a parkírozó gépkocsik ajtaját csapkodták. Az üzemi étkeztetést — egyebek közt az Aranyszarvast is — délben nagyon sok dolgozó veszi igénybe. Az ebédidő rövidsége miatt sokan gépkocsival érkeznek meg. Probléma viszont a már említett ok miatt a parkírozás, másrészt, mert a víztorony környékét parkosították, így nem sok gépkocsinak van lehetősége parkírozásra. Megértjük: nyomós indok alapján került sor a tábla elhelyezésére. Remélem a mi kérésünk is teljesíthető, miszerint egy kiegészítő táblát is helyezzenek el, amely megengedné a nappali és megtiltaná az éjszakai parkírozást — javasolta több társa nevében Kerülő Sándor nyíregyházi olvasónk. ZEBRA KELLENE Utam nap, mint nap a Bethlen Gábor utcán vezet munkahelyem és gyermekem iskolája felé. Nincs olyan nap, hogy bosszúság nélkül menjek végig ezen az úton. A Síp utca Bethlen utcai út- torkolatot állandó fékcsikorgás. száguldó autók zaja tölti be, az iskolába siető gyermekek, öregek és felnőttek csak kisebb-nagyobb szerencsével ugrálnak félre a Síp utcából kijövő autók elől. Az „Elsőbbségadás kötelező!” jek zőtáblát (mely a húsbolt előtt van, igen jól látható helyen,) a gépkocsivezetők sokszor figyelmen kívül hagyják és szinte lassítás nélkül száguldanak ki a Bethlen Gábor utcára. A kereszteződés balesetveszélyes, jó lenne ezen útszakaszon is felfesteni a zebrát addig, míg baleset nem fordul elő — írja F. Z.-né nyíregyházi lakos. KI TUDNÁ MEGJAVÍTANI? Az NDK-ban dolgoztam, ahonnan másfél éves kislányomnak egy műanyag járóbabát hoztam. Játék közben azonban kislányom leejtette, azóta a baba nem jár. Ó viszont minduntalan biztatja kedvenc babáját a sétára. Az eredmény nélküli kérlelés viszont így. minden alkalommal keserves sírással végződik. Nagyon szeretném, ha hozzáértő szakember — ha van ilyen — munkadíj ellenében megjavítaná a babát, a család és főleg gyermekem örömére — kéri levelében -Grebri- Ferenc Nyírtét, Rákóczi út 15. sz. alatti levél- írónk. HIBÁS AZ ÜJ NEON Nemrég számolt be a Ke- let-Magyarország arról, hogy a jósavárosi üzleteket korszerű neonreklám világítással szerelik fel, ami megbontja ennek a városrésznek az egyhangúságát. Elgondolkodtató, mi az oka annak, hogy a rövid ideje felszerelt neonok máris rösszak, hiányosak a feliratok. így az elvárt esztétikum elmarad, különösen akkor, ha ez a hiányosság a 9-es számú általános iskolával szemben lévő Váci Mihály Könyvesbolt feliratában látható — teszik szóvá a környék lakói. TISZTÁBB VONATOT! Január 13-án Debrecenből Tiszadadára utaztam, elsőosztályú jeggyel. Tiszalökre aránylag normális körülmények között érkeztem. Itt átszálltam egy másik szerelvényre, amelyen olyan kép tárult elém, hogy az egy jóérzésű embernek felfoghatatlan. Az elsőosztályúnak mondott kocsit a következőképpen elemezhetném: olyan erősen megrongálódott állapotban volt, hogy első benyomásom az volt, talán 25— 30 éves múzeumi tárgy. A bársonyülést vastag porréteg borította, a padló tisztaságáról nem is beszélve; az széndarabokkal, és szeméttel volt tele. Az ablakok kormosak, a kocsi belső burkolata behasítva, az ajtó fölötti részt egyetlen szög tartotta, és még ráadásul barátságtalanul hideg volt. Mi, falun élők is szeretjük a szépet, a tisztát, a pénzünkért mi is szeretnénk, ha kulturáltabb körülmények között utazhatnánk — javasolja K. Ibolya Tiszada- da, Szabadság út 10. szám alatti olvasónk. Szerkesztői üzenetek Láposi Árpád Attila nyíregyházi, Seres Miklós szakolyi, özv. Sipos Gá- borné kéki, Veres JózseJ gávavencsellői, Sápi Jánosáé ny írgyula ji lakosoknak levélben válaszolunk. Paliscsák Pál nagy-halászi, Katona Kálmánná dombrádi, Orosz Endre magosligeti, Molnár Já- nosné mándoki, Lőrincz István rohodi, Szabó Imre gyürei, Borka István fehérgyarmati, Botos Já- nosné nyírbátori. Varga Sándor magosligeti, Varga Gyula szamossályí, Gunyecz Józsefné nyíregyházi, Laposa Péter nyírtassi, Juhász Józsefné apagyi, Csernyánszky Gábor ikisvárdai. Milák Sándorné gacsályi, Gombos Balázsné dombrádi, Borbás József gyürei, Tornyai István nyíregyházi, Lengyel Andrásné papi, özv. Takács Sándorné tiborszállási, Kisutaky Ilona nyírbogdányi. Filep József lónyai, Morong Sándor nyírbogáti, özv. Fekóczki Mihályné kétér- közi, László Ernőné mátészalkai olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. Hajcsák László nyírtéti olvasónk ügyében az illetékes termelőszövetkezet közölte, ha a tagsági viszony a háztáji betakarítása előtt szűnik meg. — mint levélírónk esetében is — akkor alapszabályuk szerint a háztáji területhez való jogosultság is megszűnik, és a háztáji föld termése a termelőszövetkezetet illeti meg. Molnár Jánosné mándoki levélírónk érdeklődésére közöljük, hogy a jubileumi jutalom szempontjából a tényleges katonai szolgálati idő abban az esetben számít be, ha a dolgozó a bevonuláskor munkaviszonyban állt és leszerelése után 30 napon belül újra munkaviszonyt létesített, fügetlenül attól, hogy a régi munkahelyén vagy más munkahelyen. Ilyen esetben a katonai szolgálati időt úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó ténylegesen munkát végzett volna, tehát a 25—40 vagy 50 éves munkaviszony megállapításánál be kell számítani. Az illetékes válaszol — Józsi, hát nem megmondtam, hogy elég csak a felét felszerelni. (Kiss Ernő rajzai) A december 7-én megjelent, „Megfordul-e a busz” című cikkel kapcsolatban a következőkről tájékoztatjuk a nyírszőlősi utasokat: Személyforgalmi szakszolgálatunk visszamenőleg 3 hónapos időtartamot megvizsgálva megállapította, hogy egyetlen esetben, 1977. november 29-én, kedden közlekedett egyetlen járaton csuklós autóbusz Nyírszőlősre. Ez az eset is azért fordult elő, mert a vonalon a közlekedő autóbusz karambolozott és járatkimaradás elkerülése érdekében, szóló-autóbusz hiányában, kénytelen volt a forgalmi szolgálat csuklós autóbuszt indítani. Vállalatunk továbbra is ragaszkodik az autóbuszforduló megépítéséhez. Az ugyanis igaz, hogy tolatással meg tud fordulni a csuklós autóbusz, de a konstrukcióját nézve nem tolathat, ezen kívül a fordulás rendkívül balesetveszélyes. Egyetértünk a nyírszőlősi utasok kifogásával, miszerint a járatok zöme túlzsúfolt, de kellő tartalékautóbusz hiányában nem tudunk mindig rásegítő autó- buszjáratot közlekedtetni. Az utazók problémáját véleményünk szerint is csak a csuklós autóbusz forgalomba helyezése oldaná meg, amire információnk szerint már az idén sor kerülhet az autóbuszforduló elkészülte után. Addig is kérjük a nyírszőlősi utasaink türelmét, megértését. Volán 5. sz. Vállalat, Nyíregyháza „Kézbesítés” címmel a lap december 28-i számában a Kállói úti lakosok szóvá tették, hogy november végétől december 20-ig rendszertelen volt a kézbesítés, illetve némely napokon szünetelt. A levélírók által említett időben a postahivatal alkalmi munkavállaló foglalkoztatásával oldotta meg a kézbesítést, aki sem postai, sem helyismerettel nem rendelkezett. Tájékozatlansága miatt fordulhattak elő a cikkben említett-hij- bák. December 21-től az állandó kézbesítő ismét visszatért körzetébe és munkájával a környék lakói elégedettek. Az előfordult hibákért és kellemetlenségekért ezúton is kérjük a lakosság szíves elnézését. Debreceni Postaigazgatóság n kontárkodásról Kovács István olvasónk kőműves szakipari munkás, de nem idegen tőle az ácsmunka sem, s hogy anyagi helyzetén javítson, 1977. nyarán vállalkozott arra, hogy Miskolc-Tapolcán felépít egy víkendházat. A megállapodást szóban kötötték meg, előbb akként, hogy az anyagot a megrendelő biztosítja, később azonban Kovács megbízást kapott arra, hogy anyagot is szerezzen be. Olvasónk az építkezéshez hozzá is fogott, amit szabad szombaton és vasárnap csinált, valamint szabadsága nagy részét is erre áldozta, s mintegy 53 000 forintot vett fel a megrendelőtől. Mielőtt az épület teljesen befejeződött volna, vita támadt közte és a megrendelő között pontosan az addig benyújtott számlákkal kapcsolatosan. A megrendelő még azt is vitatta, hogy a munka nem megfelelő minőségű. Ezt követően egy ajánlott levélben felszólította a megrendelő, hogy fizessen vissza 16 300 forintot. Erre nem volt hajlandó, ezért pert indított ellene a megrendelő a miskolci járásbíróságon. Az ügyben már egy tárgyalást is tartottak. A tárgyalás során, amelyre a felperes már ügyvédet is fogadott, még nagyobb összeget követelt olvasónktól azon a címen, hogy az általa végzett munka elszámolásánál nem alkalmazhatja a kisipari árjegyzéket, hanem legfeljebb szakmunkás, vagy segédmunkási órabért számíthat fel. Olvasónk azt írja, hogy a megrendelőnek ezt az álláspontját a bíróság is osztja, legalább is a tárgyaláson ilyen benyomása volt. Olvasónknak az a kérdése: megfelel-e a valóságnak, hogy ő nem számíthat fel kisipari árjegyzék szerinti munkadíjat? Mert ezt az álláspontot ő sérelmesnek tartja, hiszen a munkákat éppen olyan szaktudással végezte el, mint bármelyik kisiparos, a munka értékét az nem befolyásolja, hogy rendelkezik-e iparengedéllyel, vagy sem. Annál is inkább jogtalannak tartja a megrendelőnek ezt a követelését, mert a megrendelő is tudta, hogy ő iparengedéllyel nem rendelkezik és szóban abban egyeztek meg, hogy ugyanolyan munkabért kap, mint egy kisiparos. Olvasónknak mindenekelőtt azt kell tudomásul vennie, hogy a megrendelővel megkötött szerződése érvénytelen, az általa végzett tevékenységet hívják köznyelven kontárkodásnak, ami szabálysértést is képez. Érvénytelen szerződés esetében pedig a törvény értelmében vissza kell állítani az eredeti állapotot. Ha ez nem lehetséges, úgy meg kell állapítani a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékét, vagyis a feleket el kell számoltatni. Tény az, hogy olvasónk nem alkalmazhatja a kisipari árjegyzéket, hiszen a kisiparos által felszámítható összeg nemcsak a munkabért foglalja magába, hanem a megállapított rezsiköltséget, adót és számos más tételt is, ami nem terheli az iparengedély nélkül végzett munkákat. Olvasónk felszámítja a készkiadásait, amiket igazolnia kell és ha igaz, amit a levélben ír, hogy kőműves szakmunkás, a kőműves szakmunkáért a szakmunkás órabért, viszont az ács és egyéb szakmunkáért, ami nem tartozik a szakmájába, már csak segédmunkás órabért számíthat fel. A különbözeiét viszont vissza kell fizetnie, sőt az sem kizárt, hogy a bíróság ezt nem a megrendelő javára fogja megítélni, hanem az állam javára, attól függően, hogy áz ügyészség fellép-e a perben és tesz-e ilyen indítványt, vagy sem. Mert ha a megrendelő valóban tudott arról, hogy olvasónk nem rendelkezik iparengedéllyel, akkor ő sem volt jóhiszemű és ez esetben sor kerülhet a jogtalanul felvett összegnek az állam javára történő megítélésére. Dr. Juhász Barnabás
