Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. január 22. □ összeszámolni, hány levelező- partnere volt már. Bulgáriá­ban 1963-ban egy ifjúsági eszperantó kongresszusra uta­zott s kis híján találkozott a majdani feleségével. Akkor a leendő felesége ikertestvéré­vel ismerkedtek meg, s leve­leztek három éven keresztül. — Pécsre, egy ifjúsági kongresszusra utazott len­gyel levelezőtársam, s elter­veztük a találkozást. Pécsett bemutatta az ikertestvérét is, s azután a másik Nova-Sol-i lengyel lánynak címeztem gyakrabban a leveleket. Hát, így történt... Néhány év múl­va Lengyelországban kötöt­tünk házasságot, kint szüle­tett a kisfiúnk, D^yid. Azért választottuk ezt ^ a nevet, mert lengyelül és magyarul is egyformán hangzik. A kis LACZIK MARIA: Moszkvai barátaimnál nem érzem, hogy külföldön vagyok.” Dávid lengyel környezetben tanulgatta az első szavakat, viszont egyéves kora után magyar bölcsődébe került. Hogy ne felejtse el egyik nyelvet sem, míg este el nem alszik, lengyelül beszélgetünk a feleségemmel. Zuberecz Miklós több or­szágba ír levelet. A nyíregy­házi eszperantó klubban szu- dáni, kambodzsai, dél-ame­rikai fiatalt is meghívtak, s ott az eszperantó nyelv se­gítségével beszámoltak a klubtagok saját hazájuk éle­téről, érdeklődtek a más tár­sadalmi rendszerű országok fiataljainak, népeinek hely­zetéről. — A levelek tömege hiába menne a különböző nemzeti­ségű fiatalokhoz, ha nem ér­tenénk meg egymást. Nem nyelvi akadályokról beszélek. kai személyesen ismerjük egymást, ha megyek, rend­szeresen találkozunk. Soha nem kell azon törni a fe­jem, milyen programot szer­vezzek magamnak estére. Annyi meghívást kapok tő­lük, hogy alig győzök eleget tenni mindnek. Az egyik le­velezőpartnerem, Jelena Um- nyakova fakultatív úton ma­gyarul is tanul. A szovjet írószövetség tagja, fordító, Móricz Zsigmonddal foglal­kozik. Vele az irodalmi élet aktuális kérdéseiről és a leg­közelebbi találkozás idejéről levelezünk. Gyakran találko­zunk. Moszkvában Alekszandr Gargyijev családjával is tartja a kapcsolatot Laczik Mária. Kétszer volt itt a Le- nin-főiskolán tanító férfi az orosz nyelvi táborban Nyír­egyházán, s így a szovjet fő­városon kívül itthon is több­ször találkozhattak. Az otthoni szekrénysor nagy részét megtöltik az ajándékba kapott matrjoska babák, a szamovár, a meg­számlálhatatlan mennyiségű könyv és képeslap, a népmű­vészeti faragások, rézdombo­rítások, lemezek. Levelező- partnereivel az ajándékokat rendszerint viszik egymás­nak, nem küldik. Esetenként így gyorsabb... — Általában a levelező- társak családját is ismerem. Meghívnak magukhoz, s így közelebbi barátság alakul ki köztünk. Tolmácsra sincs szükség, aimi fékezné a be­szélgetést. Amikor megláto­gatom valamelyik barátomat, nem érzem, hogy külföldön vagyok. Általában tanárem­berek, s így hasonló kérdé­sekkel találkozunk nap, mint nap a munkánkban. Sok szakmai kérdést, oktatási módszert vitattam már meg velük. A levelezés akkor ér valamit igazán, ha nincs szükség tolmácsra, fordítóra az elolvasáshoz. Az igazi célját akkor éri el — amit a riportalanyok is kiemeltek —, ha kölcsö­nösen megismerik a levelezőtársak egymás országát, a két nép életét, érdeklődnek közös dolgaik iránt. S így a leve­lek, a gondolatok, a barátságok előtt nincs országhatáro­kat jelző sorompó. A külföldre címzett levél egyben nagy­követe is az országnak: a népek, a fiatalok közeledését szol­gálja. Hogy a sorompó csak jelképes legyen. Szöveg: Tóth Kornélia Kép: Mikita Viktor hiszen ez a nyelvgyakorlás útján leküzdhető. Arra gon­dolok, hogy a más-más ál­lambeli fiataloknak valami­lyen közös célja kell legyen, hiszen akkor érthetik meg egymás szándékait, törekvé­seit. A levelekben a lányok, fiuk őszintén beszélnek ha­zájuk életéről, mindennap­jairól. így az apró részletek megismerése lehetőséget nyújt arra, hogy közelebb kerül­jünk egymáshoz, s valami­lyen közös cél érdekében együttműködjünk. Erre is jó az eszperantó, hiszen ez nem­csak nyelv, hanem mozgalom is. Laczik Mária, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem gyakornoka, tudo­mányos segédmunkatárs a minősítése két évig. Az egye­tem így a gyakorló pedagó­gusokat a tudományos mun­kába is bevonja. Korábban a Bessenyei György tanár­képző főiskola orosz tanszé­kén tanított, s így négy év alatt négyszer utazott a Szov­jetunióba a nyíregyházi főis­kolásokkal. — Körülbelül tíz levelező- társam van Moszkvában és Vlagyimirban. A többiekkel a személyes ismeretség hiánya mindig „befullasztotta” a le­velezést. Ezekkel a fiatalok­ÁBRÁNYI TAMÁS: gyakran küld levelet Anettnek. mi CSOMA ÉVA: „A marokkói királyról írt Grenoun Azel- arab.” Napjainkban nem számít különlegesen nagy eseménynek egy külföldi utazás. Órák alatt eljuthatunk más kontinensekre, idegen országokba. Ismeretségek, kapcso­latok létesülnek, barátságok szövődnek a különböző nemzetiségű, állampolgárságú emberek között. A fiataloknak nyújtott kedvezményes utazások révén mind több fiú és lány keresi fel a szomszédos és a távolabbi országok vidékeit. Baráti kapcsolato­kat levelezéssel is szőnek a fiatalok: mázsával mérhető az a levélmennyiség, amit a posta naponta hoz hazánkba a külföldi levelezőpartnerektől. A postás már személyesen ismeri Simon Józsefnét, hi­szen van olyan nap, hogy 4— 5 levelet kézbesít neki. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda pénzügyi veze­tője Lengyelországba és a Szovjetunióba levelez. — Már évek óta írunk egy­másnak néhány külföldi fia­tallal. Hogy ez mikor éri el a levelezés valódi tartalmát, azt az idő dönti el. Levelező kapcsolataim közül jó pár az évek során megszűnt, bizo­nyára nem is olyan tartós kapcsolatok voltak. Varsóban lakik a lengyel barátnőm, Halina Stawida, Vele már három éve gyakran írunk egymásnak. Budapesten is­merkedtünk meg egy társas- útón, s azóta nemcsak mi, hanem a családunk is bekap­csolódott a levelezésbe. Hali­na például a férjével hoz­zánk jött nászúira. Az újabb találkozás megerősítette kap­csolatunkat. Közös kirándu­lásokat, hangulatos esti prog­ramokat szerveztünk. A két férj nem sokat tudott egymás nyelvén, így ón tolmácsoltam nekik. De erre ritkán került sor, mert láthatóan jól meg­értették egymást. A kisfiam is éppen akkor kezdte el az orosz nyelv tanulását az 5.- ben, s az egy-két sikeres mondat után nagyon büszke volt frissen szerzett tudására. Két évvel ezelőtt Simonné járt kinn a férjével Varsó­ban. Időközben kislánya szü­letett a lengyel házaspárnak, bébiholmikat, piperecikke­ket vittek nekik ajándékba. Ókét kristálypoharakkal lep­ték meg Halináék. Nyáron újból szeretnének találkozni. Levelezőtársait személye­sen ismeri Takács Ildikó, a KEMÉV személyzeti előadó­ja. Még főiskolás korában a vlagyimiri tanárképző főis­kolán töltött öt hónapot. A kinti idő alatt sok barátot szerzett. — Többször is sikerült már .találkoznom néhány szovjet barátommal. Az öthónapos részképzés után, amikor ha­zajöttem, természetesnek tűnt, hogy a néhány ezer kilomé­teres távolság miatt nem sza­kad meg a barátság. Nágya Fjodorovával egy szobában laktunk Vlagyimirban, s har­madik éve a levelek útján ismerjük egymás hétköznap­jait. Ö most egy községben iskolaigazgató lett a főiskola elvégzése után. Amikor vala­milyen írásbeli munkát kel­lett beadni, Nágya örökös lektorunk volt; mindent át­nézett, átjavított. Most mind­ketten pályakezdők vagyunk, Nágya az iskolavezetés gya­korlati problémáiról ír, én a vállalati élettel ismerke­dem. Mindketten nagyon sze­retjük az irodalmat, a köny­veket, a színházat. Egy-egy látott színdarabról vagy meg­jelent könyvről is írunk egy­másnak. Nemrég egy orosz nyelvű mini Ady-könyvecs- két küldtem neki. A tőle ka­pott legszebb ajándék egy Ajvazovszkij-album. A kubai VIT-re Ildikó is készül. A vállalati csapattal beneveznek a városi vetélke­dőre. — Havannában lakik egy kubai barátom, Sophia Julia Diaz. Ha sikerülne eljutni a VIT-re, ismét találkozhat­nánk. A Szovjetunióban is­merkedtünk -meg, még akkor megbeszéltük: jó lenne újból találkozni. Akkor most erre Kubában kerülhetne sor leg­közelebb ... A Zrínyi Ilona Gimnázi­umban Nyíregyházán az oro­szon kívül franciát, néme­tet, angolt is tanulnak a diá­kok. A világnyelvek segítsé­gével pedig több kontinens országaiba írják a leveleket. Marokkói diákfiú a levele­zőpartnere Csorna Éva III/c. osztályos tanulónak. A Világ Ifjúságában találta Grenoun Azelarab nevét és címét. Egy fél éve írnak egymásnak — franciául. Ezt a , közvetítő nyelvet választották, mert Grenoun arab, spanyol és né­met nyelven levelezne még a francián kívül. — Az első levélben kölcsö­nös ismerkedés után a két országról írunk egymásnak. Még nem jártunk egymás ha­zájában, így minden érde­kel. Marokkói levélbarátom írt eddig a királyukról, az egyetemi mozgalmakról, a nyelvterületükön lévő fran­cia befolyásról. Az egyete­men politikai tárgyakat és filozófiát tanul, így élénken érdeklődik hazánk társadal­mi rendje, gazdasági élete iránt. A szocializmust könyv­CHRISZT GABRIELLA: „Franciaországban tanultam meg raccsolni.” bői ismeri, gyakorlati dolgo­kat kérdez: mi és hogyan történik nálunk? Irta, hogy a nyáron szeretne ellátogat­ni Magyarországra. A marokkói diák a nem­zeti ünnepeikről a földközi­tengerparti szülővárosáról, Fezről küldött képet. Éva nyíregyházi, sóstói képesla­pot, bélyeget tett a Marok­kóba címzett borítékba. A le­velezésnél a szótár is gyak­ran előkerül, de mind gyak­rabban anélkül fogalmazza a leveleket. Ábrányi Tamás a műszaki tantárgyakat tanulja a leg­magasabb óraszámban, de nyolc éve különórán sajátít­ja el a német nyelvet. Nyá­ron vizsgát is tett belőle a Zrínyiben — jelesre. Drezda közelében lakik NDK-belile- velezőtársa, Anett Pahlsberg. A 9. osztályos német kislány­nyal évek óta tartják a kap­csolatot. — Az írása, a levelei alap­ján nagyon jó tanuló, ked­ves kislánynak véltem Anet­tet. Egyszer írta, hogy a ta­nulmányi eredménye csupa egyes. Furcsállottam a dol­got, s az újabb levél derített fényt az ügyre: az NDK-ban ugyanis fordítva értékelik az eredményt, az egyes a leg­jobb osztályzat, s ötösre fe­lelni a legnagyobb szégyen­nek számít. Tamás ideális levelezőtárs: gyakran ír levelet, Anett vi­szont ritkábban. Születés­napra, karácsonyra lemeze­ket, apróbb ajándéktárgya­SIMON JÓZSEFNÉ: „Hali­náék hozzánk jöttek nász­úira.’’ kát küldenek egymásnak. Ta­más nyáron várja Anettet Magyarországra. Ugyanazon a napon, 1960. február 25-én született a francia levelezőpartnerével Chriszt Gabriella, a Zrínyi KÓSA EMŐKE: „Időnként a szótár is előkerül egy isme­retlen kifejezésnél.” Gimnázium 4-kes diákja. Két éve találkoztak- Sóstón Vegrain Claire-rel, s azóta gyakran megy a levél a nyu­gat-franciaországi Anden- courtba. A sóstói táborban hirtelen nem akadt franciául tudó ember, valaki szólt Ga- binak, s ő ment tolmácsolni. A 18 éves francia kislánnyal összebarátkozott. — Vegrain írt a francia oktatási rendszerről is, ő most helyezkedett el egy elektromos berendezéseket javító üzemben. Még a ta­nulás befejezése előtt gyak­ran írt az elhelyezkedési ne­hézségekről. Sok részletkér­désnek tűnő ddlgot kérdezett hazánkról: hogyan kerülnek a különböző munkahelyekre a fiatalok a középiskola vagy az egyetem elvégzése után? A szakmájában kap-e állást minden fiatal? Hogyan tör­ténnek az egyetemi felvételi vizsgák? Gabit Franciaországba hív­ták, s az ott töltött idő min­den eddigi nyelvtanulásnál többet ért neki. — Először is az újabb ta­lálkozás tovább erősítette a barátságunkat. Nagy élmény volt megismerkedni a fran­cia föld jó néhány nevezetes­ségével, bebarangoltuk a leg­nagyobb városokat, az Atlan­ti-óceán partján is jártam. Gabi intenzíven tanulja ezt az idegen nyelvet, nyáron ál­lami nyelvvizsgát szeretne tenni franciából. Ezért arra kéri Vegraint, minden hibá­ját javítsa ki a levélben, s írja is meg, mikor vétett a francia nyelvtan szabályai ellen. A levelekhez rendsze­rint mellékelnek egymásnak lemezt, népművészeti térítő­két, kis hímzéseket, kabala­babát. ZUBERECZ MIKLÓS: „Elő­ször a feleségem ikertestvé­rével találkoztam.” — Az idegennyelvi kör­nyezet „rákényszerített”, hogy csak németül beszéljek. Nem is értettek volna meg másképp ... így nemcsak Goethe életrajzát tudom kí­vülről, hanem azt is, hogy a köznapi beszédben mit ho­gyan fejezünk ki. Petra menyasszony, tavaly kará­csonykor a vőlegényével meglátogattak bennünket. Most érettségi után az egye­temre, német—könyvtár szak­ra jelentkezem. Ha nem vesz­nek fel, az NDK-ba megyek dolgozni, s a német nyelvet még tökéletesebben elsajátít­hatom. Idén nyárra is meg­hívtak Petráék, de az érett­ségi és a felvételi vizsgák miatt nem tudom, lesz-e rá alkalmam elmenni. Zuberecz Miklós, a Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat szakszervezeti munkatársa sókat köszönhet az eszperantónak. E nyelv segítségével ismerkedett meg a feleségével. Hosszú éveken át levelezett szovjet, NDK- beli, bolgár, cseh, kanadai fiatalokkal. Két évtizede, hogy hallott az eszperantó­ról, s tanulni kezdte ezt a nyelvet. Vizsgát tett, külön­böző eszperantó kongresszu­sokon vett részt. Nem tudja ■■(1 i írnám—ir~il. ii ír—11—i aram HíudL TAKÁCS ILDIKÓ: „Sophiá- val Kubában találkozhatnánk legközelebb.” Egy osztályba jár Kása Emőke és Chriszt Gabi. Emő­ke németet tanul. 1976-ban két hónapot töltött az NDK- ban. Berlinben lakott a né­met levelezőpartnerénél, Pet­ra Gü bénél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom