Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. január 22. □ összeszámolni, hány levelező- partnere volt már. Bulgáriában 1963-ban egy ifjúsági eszperantó kongresszusra utazott s kis híján találkozott a majdani feleségével. Akkor a leendő felesége ikertestvérével ismerkedtek meg, s leveleztek három éven keresztül. — Pécsre, egy ifjúsági kongresszusra utazott lengyel levelezőtársam, s elterveztük a találkozást. Pécsett bemutatta az ikertestvérét is, s azután a másik Nova-Sol-i lengyel lánynak címeztem gyakrabban a leveleket. Hát, így történt... Néhány év múlva Lengyelországban kötöttünk házasságot, kint született a kisfiúnk, D^yid. Azért választottuk ezt ^ a nevet, mert lengyelül és magyarul is egyformán hangzik. A kis LACZIK MARIA: Moszkvai barátaimnál nem érzem, hogy külföldön vagyok.” Dávid lengyel környezetben tanulgatta az első szavakat, viszont egyéves kora után magyar bölcsődébe került. Hogy ne felejtse el egyik nyelvet sem, míg este el nem alszik, lengyelül beszélgetünk a feleségemmel. Zuberecz Miklós több országba ír levelet. A nyíregyházi eszperantó klubban szu- dáni, kambodzsai, dél-amerikai fiatalt is meghívtak, s ott az eszperantó nyelv segítségével beszámoltak a klubtagok saját hazájuk életéről, érdeklődtek a más társadalmi rendszerű országok fiataljainak, népeinek helyzetéről. — A levelek tömege hiába menne a különböző nemzetiségű fiatalokhoz, ha nem értenénk meg egymást. Nem nyelvi akadályokról beszélek. kai személyesen ismerjük egymást, ha megyek, rendszeresen találkozunk. Soha nem kell azon törni a fejem, milyen programot szervezzek magamnak estére. Annyi meghívást kapok tőlük, hogy alig győzök eleget tenni mindnek. Az egyik levelezőpartnerem, Jelena Um- nyakova fakultatív úton magyarul is tanul. A szovjet írószövetség tagja, fordító, Móricz Zsigmonddal foglalkozik. Vele az irodalmi élet aktuális kérdéseiről és a legközelebbi találkozás idejéről levelezünk. Gyakran találkozunk. Moszkvában Alekszandr Gargyijev családjával is tartja a kapcsolatot Laczik Mária. Kétszer volt itt a Le- nin-főiskolán tanító férfi az orosz nyelvi táborban Nyíregyházán, s így a szovjet fővároson kívül itthon is többször találkozhattak. Az otthoni szekrénysor nagy részét megtöltik az ajándékba kapott matrjoska babák, a szamovár, a megszámlálhatatlan mennyiségű könyv és képeslap, a népművészeti faragások, rézdomborítások, lemezek. Levelező- partnereivel az ajándékokat rendszerint viszik egymásnak, nem küldik. Esetenként így gyorsabb... — Általában a levelező- társak családját is ismerem. Meghívnak magukhoz, s így közelebbi barátság alakul ki köztünk. Tolmácsra sincs szükség, aimi fékezné a beszélgetést. Amikor meglátogatom valamelyik barátomat, nem érzem, hogy külföldön vagyok. Általában tanáremberek, s így hasonló kérdésekkel találkozunk nap, mint nap a munkánkban. Sok szakmai kérdést, oktatási módszert vitattam már meg velük. A levelezés akkor ér valamit igazán, ha nincs szükség tolmácsra, fordítóra az elolvasáshoz. Az igazi célját akkor éri el — amit a riportalanyok is kiemeltek —, ha kölcsönösen megismerik a levelezőtársak egymás országát, a két nép életét, érdeklődnek közös dolgaik iránt. S így a levelek, a gondolatok, a barátságok előtt nincs országhatárokat jelző sorompó. A külföldre címzett levél egyben nagykövete is az országnak: a népek, a fiatalok közeledését szolgálja. Hogy a sorompó csak jelképes legyen. Szöveg: Tóth Kornélia Kép: Mikita Viktor hiszen ez a nyelvgyakorlás útján leküzdhető. Arra gondolok, hogy a más-más állambeli fiataloknak valamilyen közös célja kell legyen, hiszen akkor érthetik meg egymás szándékait, törekvéseit. A levelekben a lányok, fiuk őszintén beszélnek hazájuk életéről, mindennapjairól. így az apró részletek megismerése lehetőséget nyújt arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, s valamilyen közös cél érdekében együttműködjünk. Erre is jó az eszperantó, hiszen ez nemcsak nyelv, hanem mozgalom is. Laczik Mária, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem gyakornoka, tudományos segédmunkatárs a minősítése két évig. Az egyetem így a gyakorló pedagógusokat a tudományos munkába is bevonja. Korábban a Bessenyei György tanárképző főiskola orosz tanszékén tanított, s így négy év alatt négyszer utazott a Szovjetunióba a nyíregyházi főiskolásokkal. — Körülbelül tíz levelező- társam van Moszkvában és Vlagyimirban. A többiekkel a személyes ismeretség hiánya mindig „befullasztotta” a levelezést. Ezekkel a fiatalokÁBRÁNYI TAMÁS: gyakran küld levelet Anettnek. mi CSOMA ÉVA: „A marokkói királyról írt Grenoun Azel- arab.” Napjainkban nem számít különlegesen nagy eseménynek egy külföldi utazás. Órák alatt eljuthatunk más kontinensekre, idegen országokba. Ismeretségek, kapcsolatok létesülnek, barátságok szövődnek a különböző nemzetiségű, állampolgárságú emberek között. A fiataloknak nyújtott kedvezményes utazások révén mind több fiú és lány keresi fel a szomszédos és a távolabbi országok vidékeit. Baráti kapcsolatokat levelezéssel is szőnek a fiatalok: mázsával mérhető az a levélmennyiség, amit a posta naponta hoz hazánkba a külföldi levelezőpartnerektől. A postás már személyesen ismeri Simon Józsefnét, hiszen van olyan nap, hogy 4— 5 levelet kézbesít neki. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda pénzügyi vezetője Lengyelországba és a Szovjetunióba levelez. — Már évek óta írunk egymásnak néhány külföldi fiatallal. Hogy ez mikor éri el a levelezés valódi tartalmát, azt az idő dönti el. Levelező kapcsolataim közül jó pár az évek során megszűnt, bizonyára nem is olyan tartós kapcsolatok voltak. Varsóban lakik a lengyel barátnőm, Halina Stawida, Vele már három éve gyakran írunk egymásnak. Budapesten ismerkedtünk meg egy társas- útón, s azóta nemcsak mi, hanem a családunk is bekapcsolódott a levelezésbe. Halina például a férjével hozzánk jött nászúira. Az újabb találkozás megerősítette kapcsolatunkat. Közös kirándulásokat, hangulatos esti programokat szerveztünk. A két férj nem sokat tudott egymás nyelvén, így ón tolmácsoltam nekik. De erre ritkán került sor, mert láthatóan jól megértették egymást. A kisfiam is éppen akkor kezdte el az orosz nyelv tanulását az 5.- ben, s az egy-két sikeres mondat után nagyon büszke volt frissen szerzett tudására. Két évvel ezelőtt Simonné járt kinn a férjével Varsóban. Időközben kislánya született a lengyel házaspárnak, bébiholmikat, piperecikkeket vittek nekik ajándékba. Ókét kristálypoharakkal lepték meg Halináék. Nyáron újból szeretnének találkozni. Levelezőtársait személyesen ismeri Takács Ildikó, a KEMÉV személyzeti előadója. Még főiskolás korában a vlagyimiri tanárképző főiskolán töltött öt hónapot. A kinti idő alatt sok barátot szerzett. — Többször is sikerült már .találkoznom néhány szovjet barátommal. Az öthónapos részképzés után, amikor hazajöttem, természetesnek tűnt, hogy a néhány ezer kilométeres távolság miatt nem szakad meg a barátság. Nágya Fjodorovával egy szobában laktunk Vlagyimirban, s harmadik éve a levelek útján ismerjük egymás hétköznapjait. Ö most egy községben iskolaigazgató lett a főiskola elvégzése után. Amikor valamilyen írásbeli munkát kellett beadni, Nágya örökös lektorunk volt; mindent átnézett, átjavított. Most mindketten pályakezdők vagyunk, Nágya az iskolavezetés gyakorlati problémáiról ír, én a vállalati élettel ismerkedem. Mindketten nagyon szeretjük az irodalmat, a könyveket, a színházat. Egy-egy látott színdarabról vagy megjelent könyvről is írunk egymásnak. Nemrég egy orosz nyelvű mini Ady-könyvecs- két küldtem neki. A tőle kapott legszebb ajándék egy Ajvazovszkij-album. A kubai VIT-re Ildikó is készül. A vállalati csapattal beneveznek a városi vetélkedőre. — Havannában lakik egy kubai barátom, Sophia Julia Diaz. Ha sikerülne eljutni a VIT-re, ismét találkozhatnánk. A Szovjetunióban ismerkedtünk -meg, még akkor megbeszéltük: jó lenne újból találkozni. Akkor most erre Kubában kerülhetne sor legközelebb ... A Zrínyi Ilona Gimnáziumban Nyíregyházán az oroszon kívül franciát, németet, angolt is tanulnak a diákok. A világnyelvek segítségével pedig több kontinens országaiba írják a leveleket. Marokkói diákfiú a levelezőpartnere Csorna Éva III/c. osztályos tanulónak. A Világ Ifjúságában találta Grenoun Azelarab nevét és címét. Egy fél éve írnak egymásnak — franciául. Ezt a , közvetítő nyelvet választották, mert Grenoun arab, spanyol és német nyelven levelezne még a francián kívül. — Az első levélben kölcsönös ismerkedés után a két országról írunk egymásnak. Még nem jártunk egymás hazájában, így minden érdekel. Marokkói levélbarátom írt eddig a királyukról, az egyetemi mozgalmakról, a nyelvterületükön lévő francia befolyásról. Az egyetemen politikai tárgyakat és filozófiát tanul, így élénken érdeklődik hazánk társadalmi rendje, gazdasági élete iránt. A szocializmust könyvCHRISZT GABRIELLA: „Franciaországban tanultam meg raccsolni.” bői ismeri, gyakorlati dolgokat kérdez: mi és hogyan történik nálunk? Irta, hogy a nyáron szeretne ellátogatni Magyarországra. A marokkói diák a nemzeti ünnepeikről a földközitengerparti szülővárosáról, Fezről küldött képet. Éva nyíregyházi, sóstói képeslapot, bélyeget tett a Marokkóba címzett borítékba. A levelezésnél a szótár is gyakran előkerül, de mind gyakrabban anélkül fogalmazza a leveleket. Ábrányi Tamás a műszaki tantárgyakat tanulja a legmagasabb óraszámban, de nyolc éve különórán sajátítja el a német nyelvet. Nyáron vizsgát is tett belőle a Zrínyiben — jelesre. Drezda közelében lakik NDK-belile- velezőtársa, Anett Pahlsberg. A 9. osztályos német kislánynyal évek óta tartják a kapcsolatot. — Az írása, a levelei alapján nagyon jó tanuló, kedves kislánynak véltem Anettet. Egyszer írta, hogy a tanulmányi eredménye csupa egyes. Furcsállottam a dolgot, s az újabb levél derített fényt az ügyre: az NDK-ban ugyanis fordítva értékelik az eredményt, az egyes a legjobb osztályzat, s ötösre felelni a legnagyobb szégyennek számít. Tamás ideális levelezőtárs: gyakran ír levelet, Anett viszont ritkábban. Születésnapra, karácsonyra lemezeket, apróbb ajándéktárgyaSIMON JÓZSEFNÉ: „Halináék hozzánk jöttek nászúira.’’ kát küldenek egymásnak. Tamás nyáron várja Anettet Magyarországra. Ugyanazon a napon, 1960. február 25-én született a francia levelezőpartnerével Chriszt Gabriella, a Zrínyi KÓSA EMŐKE: „Időnként a szótár is előkerül egy ismeretlen kifejezésnél.” Gimnázium 4-kes diákja. Két éve találkoztak- Sóstón Vegrain Claire-rel, s azóta gyakran megy a levél a nyugat-franciaországi Anden- courtba. A sóstói táborban hirtelen nem akadt franciául tudó ember, valaki szólt Ga- binak, s ő ment tolmácsolni. A 18 éves francia kislánnyal összebarátkozott. — Vegrain írt a francia oktatási rendszerről is, ő most helyezkedett el egy elektromos berendezéseket javító üzemben. Még a tanulás befejezése előtt gyakran írt az elhelyezkedési nehézségekről. Sok részletkérdésnek tűnő ddlgot kérdezett hazánkról: hogyan kerülnek a különböző munkahelyekre a fiatalok a középiskola vagy az egyetem elvégzése után? A szakmájában kap-e állást minden fiatal? Hogyan történnek az egyetemi felvételi vizsgák? Gabit Franciaországba hívták, s az ott töltött idő minden eddigi nyelvtanulásnál többet ért neki. — Először is az újabb találkozás tovább erősítette a barátságunkat. Nagy élmény volt megismerkedni a francia föld jó néhány nevezetességével, bebarangoltuk a legnagyobb városokat, az Atlanti-óceán partján is jártam. Gabi intenzíven tanulja ezt az idegen nyelvet, nyáron állami nyelvvizsgát szeretne tenni franciából. Ezért arra kéri Vegraint, minden hibáját javítsa ki a levélben, s írja is meg, mikor vétett a francia nyelvtan szabályai ellen. A levelekhez rendszerint mellékelnek egymásnak lemezt, népművészeti térítőkét, kis hímzéseket, kabalababát. ZUBERECZ MIKLÓS: „Először a feleségem ikertestvérével találkoztam.” — Az idegennyelvi környezet „rákényszerített”, hogy csak németül beszéljek. Nem is értettek volna meg másképp ... így nemcsak Goethe életrajzát tudom kívülről, hanem azt is, hogy a köznapi beszédben mit hogyan fejezünk ki. Petra menyasszony, tavaly karácsonykor a vőlegényével meglátogattak bennünket. Most érettségi után az egyetemre, német—könyvtár szakra jelentkezem. Ha nem vesznek fel, az NDK-ba megyek dolgozni, s a német nyelvet még tökéletesebben elsajátíthatom. Idén nyárra is meghívtak Petráék, de az érettségi és a felvételi vizsgák miatt nem tudom, lesz-e rá alkalmam elmenni. Zuberecz Miklós, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti munkatársa sókat köszönhet az eszperantónak. E nyelv segítségével ismerkedett meg a feleségével. Hosszú éveken át levelezett szovjet, NDK- beli, bolgár, cseh, kanadai fiatalokkal. Két évtizede, hogy hallott az eszperantóról, s tanulni kezdte ezt a nyelvet. Vizsgát tett, különböző eszperantó kongresszusokon vett részt. Nem tudja ■■(1 i írnám—ir~il. ii ír—11—i aram HíudL TAKÁCS ILDIKÓ: „Sophiá- val Kubában találkozhatnánk legközelebb.” Egy osztályba jár Kása Emőke és Chriszt Gabi. Emőke németet tanul. 1976-ban két hónapot töltött az NDK- ban. Berlinben lakott a német levelezőpartnerénél, Petra Gü bénél.
