Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Jelenlét unkahelyünk a második otthonunk — szoktuk mondogatni. Életünk jó részét munkahelyünkön töltjük. Közérzetünk, egészségünk — hosz- szú életünk is függ attól; milyen „házasságot” kötöttünk munkahelyünkkel? Nemrée az egyik megyei vállalatunk középvezetője baráti körben az iránt érdeklődött, ki tudna számára egy jó munkahelyet? „Irtózom, amikor be kell menni a munkahelyemre” — mondta. „Idegesen alszom, idegesen indulok munkába, s bent úgy vészelem át a napot, mintha a súlytalanság állapotában lennék...” Ismerősünk nemcsak saját bevallása, hanem felettesei, munkatársai véleménye szerint is szereti a munkáját. Irtózatának nem a munkaundor az oka. A sok fúrás megy az idegeire, a kisszerű packázás — magvarázta. Nem őt fúrják, hanem másokat, de őt majdnem úgy zavarja, mint az érdekelteket, akik évek óta kis füzetet vezetnek egymás „bűneiről”. Az áskálódókról szóló részletesebb, már-már krimibe kívánkozó történetet a beszélgetés egyik részvevője vágta ketté saját sütetű életbölcsességével. Lényege az volt, hogy „nincs ideális, mindenki számára kifogástalan munkahely. Ez utópia. Mindenütt dolgozni kell, mindenütt akadnak gáncsoskodók, de velük együtt kell létezni. Az ideális persze az lenne, ha a jók a munkahely egyik felén, a rosszak a másik felén dolgozhatnának, erős fallal elválasztva egymástól. De mivel ez nem lehetséges, marad a békés vagy békétlen együttélés.” „Minek menjek másik munkahelyre, — tette fel inkább önmagának, mint a többieknek a kérdést — itt már mindenkit ismerek, még a gondolataikat is tudom. Évek kellenek, amíg egy új helyen eligazodom, kitapogatom a hatalmi vagy érdekcsoportosulásokat. S addig rég kikerülök a perifériára.” A munkahely igazában nem attól válik második otthonná hogy elnézik a hibáinkat, szemet hunynak a mulasztások fölött. Sokkal inkább attól, mennyire igénylik a jelenlétünket. Nemcsak a munkát, ha nem vadunk bent, hanem jómagunkat. Mennyire vagyunk fontosak a magunk posztján? Mennyire becsülnek nemcsak mint munkaerőt, hanem mint embert, egyéniséget. S amikor megkérdezi a felettesünk, vagy a munkatársunk: „hogy vagy”, megvárja-e a választ is, vagy rutinszerű az egész, esze ágában sincs egy csipetnyit is magára venni az én nyűgömből, ami nekem a legnagyobb, mert beteg a gyermek, vagy rég kinőttem a kis lakást... és így tovább. Nevetéssel honorálták egy másik beszélgetésen a naivan őszinte ismerős megjegyzését, aki azt találta mondani: hiába jó volt, szép volt az üdülés, a szabadság, ő már vágyott haza. És nemcsak haza, a családjához, a munkahelyére is. Még magasabbra csapott a hahota, amikor a társaság másik tagja megjegyezte: nemrég munkahelyet változtatott, de három hónapnál nem bírta tovább (pedig nem volt rossz, erősítget- te). „Honvágya” lett a régi munkahelye, a régi kollektíva után. És visszament. Még akkor is, ha néhányan azzal „biztatták”, ez nem használ az „árfolyamának”. H ók szubjektív szálból is szövődik a munkahellyel kötött „házasság”. Nagy szerepük van az olyan motívumoknak, mint az elismerés vagy az észrevétlenség, a túlterheltség vagy a tétlenség, a népszerűség vagy antipá- tia, és így tovább. A legfontosabbak mégis a munkatársakhoz fűződő emberi kapcsolatok, amelyeket nehezen, vagy egyáltalán nem pótolhat egy új, látszólag sima — és esetleg magasabb jövedelmet ígérő, új munkahely. S mivel második otthonunkban, munkahelyünkön sem passzív szereplők vagyunk, alakítanunk ; kell azt. Szeles Andrással, a tuzséri Rákóczi Tsz elnökével A szövetkezeti demokráciáról — Idősebb tsz-tagok körében többször elhangzik: az volt a demokrácia, amikor minden reggel összegyűltek az iroda előtt, és megbeszélték, hová mennek, mit dolgoznak. Önöknél is hallani ilyen megjegyzéseket? — Az év első hetében asszonyokkal beszélgettem Komorón. Azok vetették fel hasonlóan ezt a témát. Ritkán találkoznak velünk, vezetőkkel — mondták. Valamikor az elnök naponta megfordult egy-egy munkahelyen, most meg hetek is eltelnek, hogy nem megyek hozzájuk. És most rosszabb a helyzetük, csorbult a joguk, nincs foganatja a szavuknak? — kérdezem. Nem, erről szó sincs — válaszolták. Csak valamikor ezt így szokták meg. A kis termelőszövetkezetekben az elnökök rá voltak kényszerítve, hogy mindennel foglalkozzanak, akkor még nem alakult ki az a jól működő szakgárda, amely ma a vezetőség döntéseit továbbviszi, végrehajtatja. — Gyakrabban ezután sem igen találkoznak, ha igaz az a hír, hogy Tiszabez. déddel egyesülnek. — A döntés már korábban megvolt. A zárszámadást külön-külön tartjuk, de a terv már közös lesz, január 1-től egy kasszára dol_ gozunk. Az 1974-es komorói, és a mostani bezdédi egyesülés után a közepesnél nagyobb termelőszövetkezetek sorába tartozunk. A területünk 3500 hektár. Mind a három község termelőszövetkezete jelentős gyümölcsöst hozott a közösbe, ami nemcsak a termelési értéket, de a gazdálkodás szervezési, irányítási gondját is növeli. Taglétszámunk eléri az ezer főt. Akármennyire is szeretnék több időt tölteni a tagok között, nem ígérhetem, hogy mindenkivel gyakran találkozom. A demokrácia nemcsak akkor érvényesül és nem akkor demokratikus a vezetés, ha mindennapos a kézfogás és a köszönés. A — Az új szövetkezeti törvény megenge- ^ di, hogy a taglétszámban jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetekben az egész tagság közvetlen részvételét biztosító közgyűlést a legfontosabb kérdések eldöntésére évente egyszer hívják össze és más kérdésekben, amely meghaladja a vezetőség hatáskörét, küldött- gyűlés döntsön. Most, hogy három község szövetkezeti parasztsága egyesült, kívánnak-e ezzel a lehetőséggel élni? — Igen. A munkahelvi közösségeket kérjük meg, hogy nagyságuktól függően válasz, szanak néhány tagot, akik annak a területnek ismerői, közvetíteni tudják a kisebb közösség gondiait, szívesen szólnak mások érdekében, de érdeklődnek az egész szövetkezet ügye Iránt. A — A munkahelyi közösség elnevezés is ^ egy újabban meghonosodott fogalom. Van ennek létjogosultsága a szövetkezeti demokrácia gyakorlásában? — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek III. kongresszusa, majd az ott elhatározott elvek alapján készült módosított szövetkezeti törvény már bizonyos gyakorlatot vett figyelembe. Nem szeretnék szerénytelen lenni, de mi az irányításban, tájékoztatásban már eddig is fontos bázisnak tekintettük a munkahelyi közösségeket. Szövetkezetünkben folytatnunk kell a már korábbi gyakorlatot. Ezekben a kisebb kollektívákban az emberek jól ismerik egymást, munka közben gyorsan kiderül, kinél hogyan esik egybe a szó és a tett. Ezért tartjuk jónak a küldöttek delegálását is ezekből a közösségekből. — Beszélgetésünkben többször említette már a tájékoztatás szót. Ennek a fogalomnak szerintem a vezetőség, a vezető kötelességei között van a helye, hogyan jön ez a demokráciához? — Igen, ez kötelesség, de hiánya a demokráciát csorbítaná, nélküle a tagság demokratikus jogainak gyakorlása lenne szegényebb. A tagságot nem azért kell mindenről tájékoztatnunk, mert kíváncsiak. Több információra van szükségük. A tag tulajdonos, a tagok gazdái a szövetkezetnek. Hogyan szóljon bele az ügyek menetébe a gazda, ha nem tudja, mit miért tesz a vezetőség, hogyan állunk a gazdálkodással? Mi negyedévenként írásos beszámolót készítünk a terv teljesítéséről, a bevételekről, a kiadásokról. Ezt megkapják a munkahelyi közösségek vezetői, de nem felolvasásra, hanem magvarázatra. Kötelességükké tesszük, hogy negyedévenként tájékoztassák a brigád, a munkahely dolgozóit. A negyedik negyedév végén a vezetőség tagjai számolnak be munkahelyenként az éves terv teljesítéséről, a zárszámadási kilátásokról és egyben véleményt kérnek a következő évi tervekhez. A — Ezek a tájékoztatók csak az eredményeket tartalmazzák? — Szó sincs róla. Idejében szólunk a nehézségekről is. Néhányan meg is kérdezték már tőlem: kell-e ilyen őszintének lenni? Például az egyik esztendőben csak a tervezett munkabért tudtuk fizetni, de prémiumra nem futotta. Ezt én már novemberben, decemberben elmondtam minden összejövetelen. A tagok nyilván nem tapsoltak, de magyarázat után megértették, mi a helyzet. A zárszámadó közgyűlésen senkit sem ért meglepetés, ott már arról beszélhettünk: a következő esztendőben miként lehetne jobb eredményt elérni. A — A szövetkezeti demokrácia egyik kút- forrása, ho^y milyen a légkör a vezetőségen belül. Mennyire vitában — vagy rábólintással — születnek a határozatok. Önöknél ezen a téren mi a helyzet? — Ha azt mondom, hogy már mindenki a hivatása magaslatán áll, és csak azt, és olyan mértékben vitatjuk, amennyire egy ilyen irányító testületben szükséges, akkor túloznék. Ha ritkán is, de előfordul még, hogy milliós beruházásokat néhány perc alatt elintézünk, de filléres dolgokról félórákon át folyik a vita. Mindn”ájunknak tanulnunk kell a demokrácia gyakorlását. A kisebb hiányosságok ellenére a vezetőség együttesen a közösség érdekeit tartia elsődlegesnek, alapszabály vagy törvényellenes határozat soha nem születik. ^ — A vitát nyilván az is befolyásolja, mi és hogyan kerül a vezetőség elé. — A témát az éves terv és a közbejött események szabják meg. Az előkészítés módja a hogyan, az már sokkal inkább múlik a függetlenített vezetőségi tagokon. Ahhoz, hogy helyes, demokratikus döntés születhessen, lényeges a jó, sokoldalú előkészítés. Hogy példát mondjak: ha jelentkezik egy fiatal tagnak, nem elegendő csak a nevét, és azt megtudni, mennyire rendes ember. Ismerni kell a szándékát, hol szeretne dolgozni, mihez ért? Például ha egy gépész jelentkezik, meg kell beszélni az ágazat vezetőjével, tud- nak-e megfelelő munkát adni részére, és így tovább. Ha a dolgok mind a két oldalon egyeznek, akkor a vezetőség kevésbé tanácstalan se döntésben, az előterjesztő pedig érvelni tud. A — Fordult-e már elő, hogy leszavazták w az elnököt a vezetőségben? — Nem szavaztak le. Nem azért, mert nincs demokrácia, hanem azért, mert nem kapásból vett egyéni ötletekkel állok elő, hanem az elmondottak szerint széleskörűen előkészített napirend felett kell dönteni. Inkább az fordul elő, hogy olyan javaslatot fogadunk el, ami nem szerepelt a napirendben, de közvetlenül a tagság vetette fel, a jobb gazdálkodás érdekében. A tagság részvétele a vezetésben, az aktivitása ezekben a javaslatokban benne van, és jól példázza a közösségi szellem fejlődését. 4b — A vezetőség mellett és alárendelve w különböző bizottságok működnek. Menynyire a demokrácia segítői ezek a bizottságok? — A választott bizottság, mint az ellenőrző vagy a vezetőség és a tagság közötti vitás ügyek döntésére létrehozott döntőbizottság, igen nagy szerepet töltenek be a tagság akaratának érvényesülésében. Szövetkezetünkben a bizottságok nem látványosan, hanem aktívan működnek. Nemcsak ülések vannak és jegyzőkönyvek születnek, hanem eljárnak én döntenek úpv az egyes tag, mint a közösség érdekében. Mi nem félünk az ellenőrzéstől, segítségnek fogjuk fel munkájukat. Hasonlóan ők is bátran ellenőriznek mindent, felfedik a hiányosságokat. A döntőbizottság igazságos működéséről mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy két év alatt egy tagunk fellebbezett a bíróságra, és ott is a bizottság döntését hagyták jóvá. Mindig annak a javára döntenek, akinek igaza van. Fizetett szabadság, háztáji terület, vagy bérügyben nem egyszer velünk szemben a tagnak adnak igazat. Mi ezért csak becsülni tudjuk a döntő- és ellenőrző bizottságot is. Munka közben a bizottságok olyan dologra is többször felhívják figyelmünket, ami nem rájuk tartozik, de ha elmennének mellette, súlyosabb ügy lenne belőle. Erre szokták mondani: intézzük el szép szóval, amíg nagyobb baj nem lesz. £ — Önöknél igen sok olyan bizottság működik, amely a vezetőségnek van alárendelve. Nem nehéz ennyi bizottsággal dolgozni? — Ellenkezőleg, nagyon sokat segítenek. Ha csak arról az oldalról nézzük, hogy több szem többet lát, kevesebb a tévedési lehetőség, több ember nagyobb demokrácia, már akkor megérte e bizottságok létrehozása. Elképzelhető, hogy a szociális, háztáji, baleset- védelmi, kulturális és sport-, valamint a ver, senybizottság mennyi munkát vesz le a vezetőség válláról. Mivel jobban ismerik a tagok helyzetét, ezért az ügyeket is gyorsabban, szakszerűbben tudják intézni. Valamennyi bizottság pontos munkát végez, de példaként kiemelném a háztáji bizottságot, amelyik igen sok tagsági vitás ügyben is maga intézkedik, ismeri a kérést, a panasz jogos, vagy jogtalan voltát, így határozataival tehermentesíti a döntőbizottságot is. A — Az természetes, hogy a pártszervezet a maga eszközeivel segítőié és ellenőrzője is a szövetkezeti demokráciának. A pártvezetőséggel való együttműködés minden szövetkezetben annyira kiforrott és ismert, hogy erről ne is ejtsünk szót. Viszont a nőbizottság és a KISZ- szervezet két olyan réteget fog át, ahol a demokrácia gyakorlásában még sok a kívánnivaló. Az Önök szövetkezetében hogyan alakul ez a kapcsolat? — Az természetes, hogy minden bizottságban és vezető testületben arányosan megfelelően részt vesznek a nők és fiatalok. Ez azonban még nem minden. Inkább néhány konkrét esetet említenék, amelyekből következtetni lehet. Az ifjúság jelentős része nálunk is a gépészeti ágazatban dolgozik. Ősszel, amikor szorított az almaszedés, minden agitálás nélkül belátták: a közös érdek azt kívánja, hogy mentsük meg a nagy értékű almát. A 40 fős műhelybrigádból egy-két ember maradt ügyeletben, a többi a betakarítást végezte. A sertéstelepen 12-en dolgoznak, közülük kilenc harminc éven aluli. Van külön ifjúsági szocialista brigád is. Ha a fiatalok szavának, észrevételének nem volna foganatja, nyilván ilyen eredményeket nem érhettünk volna el velük. Természetesen a szövetkezet vezetősége is mindent megad, amire lehetőségünk van. A fiatalok felvetésére a most készülő alapszabályba belevesszük a lakásépítési alap létesítését. Ismeretes, hogy a termelőszövetkezetben dolgozó fiatalok a lakásépítéshez nem kapják azt az állami támogatást, amely az iparban dolgozókat megilleti. — A tagság 42 százaléka nő, a nőbizottság jól képvisel őket. A legtöbb észrevételt tőlük kapjuk. Megállják a helyüket a munkában, de érvényesítik a jogaikat is. A legkisebb dologban is szólnak, ha hibát látnak. Például ha a munkába-, vagy a hazaszállításnál 10 percet késik a jármű, biztos, hogy erről másnap én már tudok. A — A demokrácia gyakorlása összefüggésben van a képzettséggel. Gondolnak erre? — A párt- és tömegszervezeti oktatás mellett nálunk rendszeres a szakmai képzés és továbbképzés is. Sokat beszélünk arról, hogy a nők keresetben elmaradnak a férfiak mögött. Ennek egyik oka a képzettségbeli különbség. Mi most is 50 nőt képezünk tanfolyamon a telepítendő intenzív sövénygyümölcs metszésére. Ezzel is segítjük őket jogaik szélesebb körű gyakorlásában. £ — A prémiumosztásban van-e demokw rácia? — Az osztásban már nincs. Például ha ará. tásra, vetésre, vagy az őszi betakarításra célprémiumot tűzünk ki, az érdekeltekkel előre megbeszéljük, miért mi jár. Eddig tart a demokrácia, utána már az elvégzett jó minőségű munka a mérce. Természetesen a demokráciához tartozik a nyilvánosság is, mi erre nagyon ügyelünk. A — ön szerint van-e annak akadálya, w hogy a szövetkezetekben tovább szélesedjen a demokrácia? — Az új szövetkezeti törvény elég lehetőséget ad a demokrácia érvényesítéséhez. Rajtunk múlik, hogy e törvényt tartalommal töltsük meg, éljünk a lehetőségekkel, segítsük a szövetkezeti tagokat jogaik gyakorlásában. Köszönöm az interjút. Csikós Balázs 1978. január 22. V 1 rVasarnapi l INTERJÚ L j
