Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

1978. január 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Megyénk mezőgazdaságától várja az ország A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium által a kö­zelmúltban rendezett kétna­pos országos tanácskozás megerősítette, hogy a megyei pártbizottság 1978. évi gaz­daságpolitikai irányelvei összhangban vannak a nép­gazdaság és a szakminiszté­rium terveivel. Első helyre kívánkozik minden termőföld megműve­lése és jobb hasznosítása. Megyénktől az ország to­vábbra is jelentős mennyisé­gű jó étkezési burgonyát vár. Az 1977-es esztendőben nem volt túltermelés, — ennyire a népgazdaságnak szüksége van — a gondot az értékesí­tés nem megfelelő szervezé­se okozta. Szabolcsban a ter­méshozamokat tovább kell növelnünk, elsősorban a rendszereken belül. A múlt évi rekord dohány- termés is mutatja: a koráb­bi hektáronkénti 6—8 má­zsás átlagterméssel szemben 18 mázsát is el lehet érni. A hangsúly továbbra is a nagy­üzemi dohánytermesztés kor­szerűsítésén van. A rend­szerré vált máriapócsi társu­lás a modern termeléshez jó példával szolgált. A túl­termelés veszélye a zöldség­nél sem áll fenn. Az idén jobban fel kell készülni a kisüzemekben termelt áruk átvételére, feldolgozására. Az üzemek igényének megfele­lő választékú és minőségű vetőmag mindenütt rendel­kezésre áll. 1978-ban minden jó minőségű almának piaca van. A minőség fokozásában a termelők és felvásárlók feladata közös. Jobb almát kell termelni a fán, de a megtermett gyümölcs nem károsodhat a feldolgozás, ér­tékesítés folyamán sem. ikesi M ár a termesztés során is gondot okozott a kukorica. Számunk­ra figyelmeztető volt a múlt őszi szeptemberi fagy. Ná­lunk ezzel számolni kell, ezért indokolt, hogy az üze­mek gondosan válasszák meg a termesztendő fajtát. Aján­latos rövidebb tenyészidejű kukorica termesztésére áttér­ni. Megfelelő talajerő mellett ezek a fajták is képesek bő termésre, előnyük pedig, ko­rábban lehet betakarítani, nem lesz olyan terhelt a szűkös szárítókapacitásunk. Kalászos vetéseink jelenleg a száraz ősz, és a hosszan tartó hideg miatt gyengéb­bek a múlt évinél. A követ­kező hónapok során gondo­sabb ápolásra szorulnak. Az igények szerint fejtrágyá­zást, illetve a gyomirtást mindenütt végezzék el. Az 1977. évi állattenyész­tési tervek teljesítése jól bi-. zonyítja; jobb takarmányo­zással lehet eredményeket elérni. Megyénkben minden állatfaj létszáma növekedett, állati termékekben pedig a tervet mintegy 10 százalék­kal túlteljesítettük. Ebben az esztendőben is alapvető az elegendő, jó minőségű ta­karmány biztosítása. Legna­gyobb tartalékunk a rét- és legelőgazdálkodásban van. Remélhető, hogy a termelő- szövetkezetek által megren­delt 14 ezer tonna legelő­gazdálkodási célra adott ked­vezményes műtrágya meg­hozza hatását. Az a tapasz­talat, hogy a takarmányter­melésben a hozamok jelen­tősen nőttek, de még mindig nagyok a betakarítási és tá­rolási veszteségek. A nagyüzemekben tovább­ra is feladat a tehénlétszám növelése. Találni még ki nem használt férőhelyeket, de több termelőszövetkezet­ben újabbak létesítésére is szükség van. A már meglévő szakosított telepek bővítése költségmegtakarítást jelent­het a termelőszövetkezetek­ben. A sertéstenyésztésben legfontosabb a kocalétszám növelése. Hogy növekedjen a hízóalapanyag: kocaakció ke­retében, mintegy 5000 te­nyészállat kihelyezésére van lehetőség megyénkben. Juh­tenyésztésben országosan is figyelemre méltó eredményt értünk el. A további fejlő­dés alapja az eddigi tenyész­tési kultúra korszerűsítése. A hatékonyság javítására jó példát mutat a nyírbogáti NYIRGYEP Társulás. A kis- várdai baromfiüzemben meg­valósított két műszakos ter­meléssel évente mintegy 1000 —1100 vagon baromfit dol­goznak fel. El kell érnünk, hogy az ötéves terv végére az üzem megyei alapanyagból dolgozhasson, de ehhez már ez évben is jelentős fejlesz­tésekre van szükség. M ezőgazdasági terméke­ink forgalmazásában — a korábbi elosztás helyett — ma kereskedni kell. Ez pedig a mennyiség mellett a minőség javítását parancsolja. Javítani kell a termékek forgalmazását. A Politikai Bizottság megyénk­kel kapcsolatos legutóbbi ha­tározata is arra ösztönöz, hogy a következőkben jelen­tősen növeljük a tárolók, és a feldolgozó üzemek kapacitá­sát. Az anyagi és műszaki feltételek — gép, műtrágya — az elmúlt évekhez viszo­nyítva javultak. A gazdálko­dás közgazdasági feltételei azonban nem lettek köny- nyebbek. Azok az üzemek, ahol a vezetőség nem fordít elég gondot a gazdaságosság­ra, a költségek csökkentésé­re, a minőségre, ott nehéz lesz nyereséges évet zárni. Az 1977-es év tapasztalatai is azt mutatják, ha a vezetés a. hivatása magaslatán áll, a . tervek teljesítése lehetséges, a célul tűzött 3,5—4 százalé­kos hozamnövelés jó szerve­zéssel az idén is elérhető. Csikós Balázs Túl a kezdeti bajokon (1.) A megtartó fegyelem Színhely: a HÓDIKÖT fehérgyarmati üzeme Tizennégy asszony közül hat azonnal otthagyná az üze­met, ha tudna a környéken más munkahelyet, ahol dol­gozhat. „Rossz ebben az üzemben” — adták meg a választ a ve­zérigazgatónak. Majd folytat­ták : „Egyformán durván nem lehet bánni mindenkivel, akár jól dolgozik, akár rosz- szul.” Sok a kilépő Kellemes meleg, jó világí­tás, halkan surrogó gépek ad­ják meg az alaphangot a lá­togatónak Fehérgyarmaton, a Hódmezővásárhelyi Divat Kö­töttáru Gyár 7. számú üze­mében. A ruhahalmok fölé hajoló lányok, asszonyok ügyes kezén múlik, hogy a kiszabott idomokból milyen blúzok, pulóverek lesznek. A munka nem túl bonyolult, nem túl nehéz. Aki teljesíti a normát, akár háromezer forintot is kereshet. A jókét éve avatott üzem a fehér- gyarmati járás legszebb, leg­korszerűbb munkahelyét kí­nálja, több mint négyszáz nő­nek. Mitől van akkor, hogy so­kuknak nem ízlik ez a kíná­lat, odébb állnak? Tavaly például a létszám harmada változott. — Ami meglepő: elsősor­ban a több éves dolgozók kö­zül volt több kilépő — említi Pál Rozália, a HÓDIKÖT ve­zérigazgatója. Az üzemben járva kapásból sorolják a főbb okokat, ame­lyek miatt a dolgozók ott­hagyták őket. Van, aki férj­hez megy, távolabb költözik. Sok a meggondolatlan fiatal, hiszen 120-on felül van a 18 éven aluliak száma. Akad­nak, akiknek az otthoni gaz­daság, a háztáji fontosabb, a gyári keresetet csak mellé­kesnek tekintik. Adalékként tegyük még hozzá — amit az üzemben nem szívesen említenek —, hogy baj van a munkafegye­lemmel, gyengélkedik az üze­mi belső szervezés és irányí­tás. Ennek is tudható be, hogy a havi átlagbérek a két­ezer forintot sem érik el, hi­ába volt több, mint 11 szá­zalékos béremelés, amihez még hozzájön a műszakpót­lék 10 százaléka. Ugyanak­kor ha a norma szerint ter­melne minden egyes dolgozó, akkor az átlagbérek legalább 3—400 forinttal emelkedné­nek. Hit mond a vezérigazgató? A HÓDIKÖT-nek van egy másik üzeme is a megyében, Tiszalökön. Ott viszont sok­kal erősebb a munkafegye­lem, mégis jobb kedvvel dol­goznak a lányok, asszonyok, mint Fehérgyarmaton. — Ezen a környéken csak itt van viszonylag ideá­lis női munkahely — mondja Körei Gyuláné üzemvezető. Mindez elmondható Fehér- gyarmat környékére is. Ezért nem árt némi összehasonlítás a két üzem között, hiszen a fő profil mindkét helyen a konfekciómunka. Ám Tisza­lökön már régen túl vannak a kezdeti nehézségeken, job­ban figyelemmel kísérik a munka alakulását, a telje­sítményeket. Az új dolgozók­nál például a betanulás után is állandóan nézik, milyen teljesítményeket érnek el, elemzik az okokat. S ha va­lakinek végképp nem sikerül beilleszkedni az üzemi mun­karendbe, akkor megválnak tőle. — A mindenkori üzemi ve­zetéstől nagymértékben függ a munkafegyelem — állapít­ja meg a vezérigazgató. — Ám nemcsak a munkafegye­lem, hanem az üzemi légkör is függ a vezetéstől. Fehér- gyarmaton este kilenckor A Rakamazi Fa- és Fém­ipari szövetkezet — RAFA- FÉM — az elmúlt évben egy százalékkal teljesítette túl az árbevételi és termelési ter­vét. Az 1978-as tervükben a tavalyi negyvenötmillió fo­rintos termelési terv helyett ötvenmillió forintot tervez­tek. A szövetkezet termelési 4 z új év elején dolgom akadt a Lábműipari Vállalat Dudva utcai telephelyén. Az udvarból nyílik az ajtó a földszinten levő irodahelyiségbe. Ami­kor be akartam nyitni, megakadt a szemem az aj­tóra függesztett táblán: KÉRJÜK AZ AJTÓT BE­CSUKNI. TÉL VAN! Megtorpantam a küszö­bön, és összeborzongtam. Csak most kaptam észbe, hogy a vékony orkánkabá­tom van rajtam, ezt hordom már egy esős szeptemberi nap óta, amikor elővettem a szekrényből. Közben — szórakozottságból — megfe­ledkeztem róla, hogy eljött a tél, s az orkánt nem cse­réltem át a bélelt télikabá­tomra. így eshetett meg, hogy a novemberi és de­cemberi szokatlan hidegek kikezdték az egészségi álla­potomat, azóta is krónikus Tél vaut hűléssel, légcsőhuruttal meg náthával küszködöm. Dolgom végeztével siet­tem haza, hogy jobb későn mint soha jelszóval felcse­réljem az orkánt a meleg télikabátra. Azóta is ezt hordom. Meg is lett a hasz­nom belőle, mert a megfázás­ból néhány nap után sze­rencsésen kilábaltam. Hálás vagyok a Lábműipari Vál­lalat Dudva utcai telephe­lye dolgozóinak, akik figyel­meztettek rá, hogy tél van. Mert hasonló szövegű táb­lákkal már eddig is sokszor találkoztam, de csak hason­lókkal. Általában ilyennel: KÉRJÜK AZ AJTÓT BE­CSUKNI. FÜTÜNK! Ez nem mondja ki pregnánsan, hogy milyen évszakban já­runk. Hivatkozva ismét a szóra- / kozottságomra, most már csak azt szeretném, ha majd nyáron viszont ilyen felirat­tal találkozhatnék valamely bolti vagy hivatali bejárat előtt: KÉRJÜK AZ AJTÓT NYITVA HAGYNI. NYÁR VAN! 4 kkor biztosan nem fo­gom majd elmulaszta­ni, hogy a tél óta fele- dékenységből magamon ha­gyott télikabátot letegyem, vagy legalábbis felcseréljem egy könnyű ballonnal vagy orkánkabáttal. Heves Ferenc j tervének több mint a felét a lakatosrészleg hozta, míg a többit a bádogos, az aszta­los, a gumi javító és sütő, va­lamint az autószerviz adta. A szövetkezet négy országos nagyüzemnek gyárt részter­méket. A DIGÉP-nek pótko­csi-futóművet, a KLIMA Ipari Szövetkezetnek hűtőtorony­vázakat és hűtőházak beren­dezéseit, a Budapesti Fém­mechanikai Szövetkezetnek kézitargonca alkatrészeit, a Ganz-MÁVAG-nak pedig vasúti ajtómozgató berende­zéseket. Hazánkban egyedül Raka- mazon gyártanak malligán borfokolót. Az asztalosrész­leg fő termékei a sarokszek­rény, könyvállvány és a négyféle kivitelben készülő ágyneműtartó. A gumi javítá­son, a személygépkocsik ab­roncsainak futózásán kívül új terméket is gyártanak a gumisrészlegben. Az AFIT- nak, a debreceni MÁV Jár­műjavítónak — importbe­szerzés helyett — tömítőgyű­rűt és más kisebb alkatrésze­ket állítanak elő. A lakos­ságnak kétmillió-kétszáz­ezer forint értékben végeztek szolgáltatást. Két hatszáz négyzetméter alapterületű raktár és egy ötszáz négyzetméteres üzem­csarnok építését kezdték meg 1977-ben. A saját kivitelezé­sű beruházás ötmillió forint­ba kerül és ez év végére el­készül. (sípos) csoportosan álldogálnak, be­szélgetnek az asszonyok, nincs, aki rájuk szóljon, il­letve aki szól, az olyan hang­nemben teszi, hogy annak is sérti a fülét, aki a gép mel­lett szorgalmasan dolgozik. Így aztán nem csoda, hogy 1977-ben is csak 87 százalé­kos átlagteljesítményt értek el. Az év első felében több­ször túlórát rendeltek el, hogy ezzel pótolják a lema­radást, teljesítsék termelési kötelezettségeiket. A második fél évben viszont az volt a baj, hogy az orsózóban dol­gozó embereket át kellett irányítani a konfekciórészbe, mivel csak ott tudtak mun­kát adni nekik. A betanulás nehezen ment, nem szívesen vállalták a másfajta munkát, ami kihatott a teljesítmé­nyekre is. Érdekek ütközése — Az üzemi eredményt és a dolgozók érdekeit nem min­dig tudjuk összehangolni — jellemzi a helyzetet Kálnoki Zsigmondné üzemvezető. Az okokat keresve viszont nem lehet mindig csak az üzemnél megmaradni. Szót kell ejteni a vállalati irá­nyításról, hiszen egy üzem munkája attól függ, mennyi re illeszkedik be a vállalati egészbe, hogyan tudják irá­nyítani, ellenőrizni a tevé­kenységét. Következik: Sok-e a háromszáz kilométer? Lányi Botond A gumigyárban azt pa­naszolták: nincs óvoda és bölcsőde, ahol reggel hat órától fo­gadnák a kicsinyeket. A HAFE-ban arról beszéltek: a gyárig menő legelső busz ritkán érkezik meg mun­kakezdésre. Többnyire ké­sik. A gumigyárban az édes­anyák pontatlanok a mű­szakkezdéskor, a hajtómű­ben pedig azok, akik busz- szál járnak. öt perc itt, tíz perc ott — mondhatjuk nem olyan sok. De szorozzuk be szá­zakkal, váltsuk át forintra, kiesett termelési értékre, a munkafegyelem lazulá­sára, mások munkájának — jóllehet akaratlan hát­ráltatására és meglepő­dünk. Csak az ilyen né­hány perces vétlen késé­sek forintösszege milliókat tehet ki. És ez csak az erem egyik oldala. A má­sik fele az, hogy mindez hivatkozási alap is lehet a késésre, a pontatlanság­ra és továbbgyűrűzhet úgy, hogy egyesek azt mondják: ha neki lehet késni, lehet nekem is ... A nagy dolgokra mindig figyelünk. Anyaghiány, rossz szervezés, hibás együttműködés, lógás nap közben? „Bekalkulált” dolgok. De az ötpercek? Nos, az ilyen ötpercek eltüntetése nem a gyárak dolga. Ezek a „kicsinysé­gek” nem rájuk: a Volán­ra és a gyermekintézmé­nyekre tartoznak. 8. Z. EXPORTRA A Nyíregyházi Konzervgyár az idei év első felében 76 ezer tonna vegyes befőttet készít és szállít a Szovjetunióba. Ez a mennyiség lényegesen több, mint az elmúlt évi. Képünk a ve- gyesbefőtt-készítő szalag egyik részműveletéről készült. A BEAG nyíregyházi akusztikai részlegében svájci megren­delésre 2500 darab hangfalat gyártanak. Felvételünkön Oláh Pál műszerész a hangszórók berakását végzi a gyártószalag utolsó műveleteként. miányzó Lpercek i Rakamazról

Next

/
Oldalképek
Tartalom