Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

1978. január 1. ^9 Nevető lexikon GYARLÓ: rosszul gazdál­kodó tsz hanyagul letakarí­tott termőföldje. HASONMÁS: selypítve kú­szik. HERCEGOVINA: uralkodó család leánysarja, házasság- kötés esetén montenegrófnál alább nem adja. KATAPULT: női divatüz- let elárusítóhelye — főleg di­vatos pilótaruhák kaphatók. MADEIRA: Made Ira — ír terrorszervezet borospa­lacknak álcázott bombája. HIATUS: vízhiány a zuha­nyozóban. TELEPATA: egészen távo­li lórúgásokat is érzékelő egyén. HOMORÜ: elkeseredett szemüveglencse. KUPLUNG: rossz hírű ház sofőrök részére. HÖRCSÖG: rágcsáló nehe­zen lélegzik. HUGENOTTA: tojásétel lánytestvére. HÜBER: zsebpénz férjek­IMPOSZTOR: csaló külke­reskedő. (tarnavölgyi) ÁB Idősebb falusi asszonyka szorong a bizottság előtti széken. Az elnök és a tagok kérdéseire, zavartan, refoegő hangon válaszolgat: — Hány éves? — Negyvenkettő. — Hány gyereke van? — Hét. — Egyet sem akart elve­tetni? — Az Isten megadta, én meg kihordtam és megszül­tem. — Az óvszereket nem is­meri? — Nem. (Közben a bizottság tagjai magyaráznak, oktatnak.) — Akkor ilyet soha nem is használtak? — Nem. — Vigyázni nem szoktak? — Dehogynem, kérem. Hogy gondolnak ilyet rólam. Nagyocskák már a mi gye­rekeink. Ha az urammal meg­kívánjuk egymást, akkor a gyerekeket elküldjük otthon­ról, és jól bezárjuk az ajtót meg az ablakot. Ettől jobban már nem lehet vigyázni! (sigér) A rendőrés az ötszázas Barátomékkai tartottunk hazafelé a nyáron a Dunán­túlról. A Wart­burg simán falta a kilométereket a délelőtti ország­úton, benne pedig arról folyt a szó: előző este vette észre barátom, hogy az egyik fényszóró elrom­lott. Nem akart hozzányúlni, már- csak azért sem, mivel nappal nem­igen lesz rá szük­ség a hazaúton — köd nem lévén ki­látásban a káni­kulában. A hiba lehetsé­ges okainak tagla­lásában gyanús látvány akasztott meg bennünket: előttünk pár száz méterrel egy kék­fehér rendőrségi autó állt az út szé­lén, mögötte mo- torkerképár. A motor gazdája mellett két rendőr. A motoros a belső, zsebbe nyúlt ép­pen, aztán pár szó után az egyik rendőr közeledő autónk felé nézett. Lépett egyet, s karja máris a ma­gasban volt. Belénk szorult a szó, valamelyi­künk kinyögte: pont most, ezt a pechet... A fiatal rendőr a kocsi baloldalá­hoz lépett, és ud­variasan sapkájá­hoz emelve a ke­zét, köszönt: — Jó napot kí­vánok! Elnézést, hogy megállítottuk Önöket. Egy nagy kérésem lenne ... Meghökkentünk. Ilyen udvarias kezdetű gépjármű­ellenőrzés ritka­ság. Barátom fél­ve pislogott a fényszóró felé, az­tán köszönt, s vá­laszolt: parancsol­jon. De a rendőr nem parancsolt: tényleg kért. — Nem tudná­nak véletlenül fel­váltani egy ötszá­zast? _ ... ? ; — Ugyanis — mosolygott a tize­des — nem tudunk visszaadni a mo­torosnak ... — Sajnos, nincs annyi pénz ná­lunk. — Köszönöm — szalutált újra a rendőr, -r- Viszont­látásra, jó utat! Továbbindultunk nagy sóhajjal, és részvevő pillantást vetettünk a moto­rosra, aki sava­nyú arccal vizs- gálgatta jármüve fényszóróját. (tgy) Monológ a szemorvosnál lemetlen ez? Az ember jegy­zetel, jegyzetel, és akkor rá­szólnak, hogy az istenért, ezt nehogy megírja az újságba!... összezavarodik előttem min­den, írják, vagy ne írjak, mert nem egyezik a szöveg. Az első pasas szövegét meg lehet írni, de a másikét nem... Például, hogy hol milyen fa­fejek ülnek és dirigálnak, ki kinek a pártfogolja, meg hogy az illetőt már' leválta­nák, de szóltak innen-onnan, nem lehet!... Olyan szöve­geket nyomnak, például, hogy igaz, a KISZ-fiatalok társadalmi munkában építik a városi sportpályát, de he­lyettük az üzemben mások dolgoznak ám, mert munka­időben csinálják! És már a túlórakeretet is kimerítették emiatt, de ezt őszintén nem lehet bevallani, mert mit szólna a tanács, meg a nép­front, akik a társadalmi munkát szervezik?! Nekik is produkálni kell valamit! És ha megírják az újságban, abból csak balhé van!... Így nem lehet jegyzetelni, doktor úr, ha mindig közbeszólnak, ezt írja. ezt ne írja! Mert ül a pasas velem szemben, az­tán szép lassan kettéválik, hol az egyik feje beszél, hol a másik ... Ezért aztán, drá­ga doktor úr, tessék nekem egy jó szemüveget felírni, hogy ezentúl csak egy figurát lássak! E s volna még egy kéré­sem ... Amiket mond­tam, ne mesélje el a kollégáinak, mert istenbi­zony, ezt csak mint magán­ember mondtam el. Ez nem tartozik a nyilvánosságra! Kiss György Mihály Apró kulturális hirdetések Udvari, egy szoba-konyhás szolgálati lakásom állásvál­toztatás miatt elcserélném hasonló, udvartalanra. „Bo­hóc 19775” jeligére. Agilis, fiatal, szocialista író tő­kés társat keres, közreműködés­sel. „Helsinki 19768” jeligére. Befejezés előtt álló, vilá­gos, étkezős önéletrajzi regé­nyem, OTP után, családi okok miatt átadnám idősebb, nőtlen írónak. „A feleség akadály 18485” jeligére ké­rem kézzel írott érdeklődő levelét. Országos állat- és kirakodóvá­sárral egybekötött író-olvasó ta­lálkozót tart Widám Antal fut- ballszakíró Almajtison. Magán­kiadású jegyek még kaphatók a rózsadombi zeneműkiadó pénztá­ránál. Alsópahoki Bartók Mg Tsz Brahms Szocialista Brigádja zenélő órát adna, kottákért, hangszertudással. „Körzeti műveltségi versenyre készü­lünk 188” jeligére a kiadóba. Márkás festő által levetett álszakáll eladó, Képzőművé­szeti Vállalkozáson keresztül. Telefon, név, műterem a ki­adóban. (a) DECEMBER 26. Úgyszól­ván itt a szilveszter. Azt hi­szem, a televíziót fogom néz­ni. Oldalról, mert elölről már sokat néztem, de nem láttam semmit, mivel a karácsony­fa épp a készülék előtt áll. Vettem ugyanis egy kará­csonyfatartó vaslábat, olyant, amelyet két részből kell ösz- szeilleszteni, aztán három csavarral megszorítani, végül beleerőltetni a fenyőfát, egy újabb csavarral megszoríta­ni... Ekkor aztán összedől az egész. Most úgy oldottam meg, hogy a fenyőfát nekitámasz­tottam a tévékészüléknek, acélsodronnyal odakötöztem részint az ablakhoz, részint a csillárhoz, részint pedig az ajtó kilincséhez. Ennek kö­vetkeztében karácsony óta nem tudok szellőztetni, mivel ha kinyitom az ablakot, a fe­nyőfa nekiesik a tévének és a kép futni kezd. Nem tudom felkapcsolni a villanyt sem, mert ilyenkor furcsamód a karácsonyfa világítani kezd, s ezt nem veszem a lelkem- re. Az ajtót meg egyáltalán nem tudom kinyitni, mert akkor az acélsodrony meg­rántja a másikat, és kitörik az ablak. ^ Kicsit már éhes vagyok. Elhatároztam, hogy jövőre barkácsolni fogok, magam készítem el a karácsonyfa lá­bát. Egyszóval: jövőre új éle­tet kezdek! DECEMBER 27. Valame­lyest most jobb, mert a szom­szédék házmestere ma reggel bedobta a szokásos hat félde­cijét, meg a mi két ablakun­kat. Levegő már van. Ronda dolog ez az iszákos- ság. Itt van például Gergő, ő még a sebbenzint is megissza. Múltkor is találkoztam vele, undorító módon négykézláb mászott a járdán. Hát nem összeütöttük a fejünket?! Egyszóval januártól abba­hagyom az ivást. Pontosab­ban, csak vizet iszom. Igen, jövőre új életet kezdek! DECEMBER 28. Kedves arám hazament a mamához. Az ügynek története van. Ki­csit összekülönböztünk. — Na megállj-, majd kapsz! — mondta szelíden mosolyogva. Ettől be kellett gipszelni a bal karomat. Viszont neki úgyis lyukas volt a bal felső szemfoga. így esett, hogy el­utazott. Lehetséges, hogy visszajön szilveszterre, bár nem valószínű, hogy be tud jönni, mert az acélsodrony erősen tartja az ajtót. Igaz, ahogy elnézem a gipszelt ka­romat, elképzelhető, hogy arám mégis csak kinyitja azt az ajtót. Ebből egy a tanulság: jö­vőre nem vitatkozom vele. Mindig neki lesz igaza, vala­hányszor nekem nem lesz igazam. Egyszóval: jövőre új életet kezdek! DECEMBER 29. Tulajdon­képp fogorvoshoz kellene mennem, mert annyira fáj a fogam, hogy szép lassan le­eszem a maltert a falról. Fáj­dalmam csillapítására most épp a fejem ütöm a szek­rény sarkához. Hatásos, mert ettől a fejem annyira elkezd fájni, hogy nem érzem a fo­gamat. Mi tagadás, kicsit félek az orvostól. A múltkori foghú­zásnál két injekciót kaptam, mégis úgy üvöltöttem, mint akinek a fogát húzzák. A vé­gén kiderült; hogy a két in­jekció tévedésből nem fáj­dalomcsillapító, hanem ideg­nyugtató volt. — Na, azért nem fájt annyira, ugye? — kérdezte a doktornő. Nem a fenét, viszont nem idegeskedtem. A nyugtató miatt. Mindegy. Ha jövőre nem áll el a fogfájásom, elmegyek az orvoshoz. (Esetleg.) És aztán mindig! Bizony, mert jövőre új életet kezdek! DECEMBER 30. Ha arám mégis hazajönne, megoldód­na minden gond, mert bejö­vét kiszakítaná az ajtót, és akkor kimehetnék reggelit venni! Természetesen arám szá­mos gondot is okozna. Pél­dául nem maradhatnék itt­hon szilveszterkor, el kéne menni valami jó helyre. És táncolni is kellene! Igen. A tánciskolában partnernőm két fejjel maga­sabb volt nálam, és én a dús keblei közül tekintgettem a világra Bevallom, elsősor­ban nem a tánctanárt figyel­tem. Ja igen: kandalló volt, mindig ott kezdtük a táncot. No már most: a mai mula­tókban jobbára központi fű­tésvan, mi lesz, ha kandalló nélkül nem tudom elkezde­ni?. Egy táncot tudok, sejtel­mem sincs, mi a neve, de kockás padlón tanultam. Bár lehet, hogy nem tánc volt, hanem sakk, mivel mindig lóugrásban lépek. Jövőre megtanulok táncol­ni, mert új életet kezdek! DECEMBER 31. Meg va­gyok mentve! Rájöttem, hogy ha kidobom á fenyőfát, ak­kor nyugodtan kinyithatom az ajtót és hozhatok enni­valót. Hát igen, logikusabb­nak kell lenni. Hiába, így szilveszterkor látja az ember, mit kell másképp csinálnia. Ahogy mondtam: jövőre bar­kácsolni fogok, nem iszom, nem bántom arámat, me­gyek fogorvoshoz, megtanu­lok táncolni, logikusabb le­szek. Egyszóval új életet kez­dek! JANUAR 1. Hát szervusz Üj Év! Ne gondold, hogy most már nem váltom be a szavam! Minden úgy lesz, ahogy mondtam: JÖVÖRE új életet kezdek! Ilílllll Szántó ELSŐ HAJÓÚT Hová tálalhatom a reggelit? öntse egyenesen a tengerbe. —/ea//(Ap Mértékutáni autórendelés... madArkedvelö... — Lajosként, ne kötekedj! Hidd el már, hogy én nem láttam a te üvegedet... KÉP SZÖVEG NÉLKÜL. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET D oktor úr, kérem, az utóbbi időben egyre job­ban romlik a szemem. Nem, nem olvasás közben... Kettős látásom van, doktor úr! Azt hiszem, így mondják ezt maguk, orvosok. De az az érdekes, hogy csak munka közben ... Ne tessék viccelni, doktor úr! A feleségemet mindig egy darabban látom, belőle nincs kettő!... Kérem én újságíró vagyok. És rend­kívül zavar munka közben, ha egy pasassal beszélek, és néhány perc múlva már ket­tő ül velem szemben... Ugyanaz az ember, de két fe­je van. Aztán hol az egyik beszél, hol a másik... Ne tessék nevetni, nem mondok én badarságokat. Mehettem volna panaszommal az ideg­osztályra is, de nem diliztem be, azért jöttem a szemészet­re, mert a látásommal van baj... Tessék csak figyelni, elmagyarázom... ... A főnököm, mondjuk, kiküld egy gyárba, hogy hoz­zak információt arról, ho­gyan teljesítik a tervet, mi­ből mennyit gyártanak, meg ilyeneket... És akkor én be­szélgetni kezdek az igazgató­val, vagy a főmérnökkel, és egyszercsak előjönnek a látá­si zavarok. A pasas mondja a szöveget, sorolja az adato­kat, zsonglőrködik a tervszá­mokkal. Minden, amit mond, csodaszép! Aztán már a má­sik fejet látom, amelyik az ellenkezőjéről győz meg. Drá­ga elvtársam — halkítja le hangját — (igen, a drága elvtárs én vagyok!), az utób­biakat azért ne írja meg, ezt csak mint magánember árul­tam el önnek ... Érti ezt, doktor úr? Tudja milyen kel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom