Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-13 / 292. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 13. Helyreigazítás helyett Még egyszer a jeges útról „Jeges főúton halálos baleset” címmel jelent meg egy hír november 29-i lapunkban, amely miatt a KPM megyei közúti igazgatóság igaz­gatója helyreigazítást kért. Ügy véli ugyanis, hogy „a hír címében és tartalmában is hangsúlyo­san szerepel a jeges út, ami az olvasókban azt a látszatot kelthette, hogy a közúti szolgálat mulasz­tást követett el.” Ha már a közúti igaz­gatóság sérelmesnek ta­lálta a dolgot, akkor illik részletesebben is leírni a körülményeket. Azt pél­dául, hogy a baleset reggel 6 óra után történt, s ami­kor a baleset helyszínelé­sét végző rendőrök meg­érkeztek, az úton tükör­jég volt. Egymást kellett fogniuk, hogy el ne csúsz- szanak, míg fényképeket készíthettek a történtek­ről. A helyszínelés befe­jezése után a rendőrség megbízottja hívta fel te­lefonon az igazgatóság illetékesének figyelmét a jeges útra, s ezután — időben reggel 9 óra táj­ban — érkezett meg Kis- várda felől a sószóró. Hogy konkrétan ki kö­vette el a mulasztást, azt döntse el az igazgatóság. A tény azonban tény ma­rad: a fő közlekedési út ezen a szakaszon reggel kilencig jeges volt, s az már a szakértők dolga megállapítani, hogy egy korábbi szórás javított volna-e a helyzeten, s mennyiben volt oka a balesetnek a jeges út. De más gondok is ta­pasztalhatók. Nemcsak a sószórás vitás, hanem a felvilágosítás is: decem­ber 3-án például — ami­kor a 4-es főút tele volt átfúvásokkal — több mint egy órába került, míg a hóügyelet felvette a tele­font, hogy tájékoztatást adjon lapunknak az utak állapotáról. Ezekből úgy tűnik, nemcsak a sózás, a tájé­koztatás is akadozik. (balogh) Búza dagadt a csatornába Hunkában a SZÁVICSAY elhárító csoportja — Mi azonnal megyünk, ha értesítenek, néha még az ün­nepi ebédet is otthagyjuk, hogy mások nyugodtan fü- rödhessenek — így kezdődött a beszélgetés a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnál Mohácsi Józseffel, a szennyvízüzem részlegvezetőjével, Künöstler András csatornabúvárral, Mu­rányi József lakatossal és Varga Gábor szennyvíztelep- kezelővel, a hibaelhárító cso­port éppen szolgálatos négy emberével. Munka van bő­ven. — Volt már, hogy tíz be­jelentés is érkezett egy nap alatt. Igaz, nem mind a vál­— A legveszélyesebb sza­kasz a Simái út, Móricz Zsigmond, Makarenko, Arany János, Szabolcs és Uj utcák nyomvonalán futó csatorna. Ebben a csatornaszakaszban akad minden, még búza is... Ez nem tréfa. A Simái úti malomból származott. Vizs­gálat is volt belőle. Valame­lyik dolgozó rest volt kitisz­títani a rostát, ahol mossák a búzát. Az egészet beengedte a csatornába, ahol megdagadt és — eltömte a csatornát. — Volt már, hogy a kará­csony mindkét napját egy dugulás elhárításánál töltöt­tük. Építőanyag-törmelékek voltak a csatornában és ép­A legtöbb bejelentés telefo­non érkezik. A készüléknél Mohácsi József. pen akkor kerültek olyan helyzetbe, hogy teljesen el­dugult egy főgyűjtő. Sorolják az akkor talán bosszantó, most már inkább derűt fakasztó eseteket. A két karácsonyi napot egyhu­zamban kitöltő munka részt­vevője: Mohácsi József és Varga Gábor, a kislánya szü­letésnapját otthagyó Künöst­ler András és Murányi Jó­zsef ... Nem panaszképpen, hanem inkább figyelmeztetésként el­mondják azt is: jó szolgála­tot tehetnének a házfelügye­lők, ha az újdonsült bérházi lakókat előre figyelmeztet­nék: a modern lakásnak nemcsak a kényelmét kell megszokni, hanem vala­mennyi tartozékát is. Tóth Árpád Négy baleset, négy halott Nyolcszáztizennégy személyi sérüléssel járó közlekedési bal­eset történt az év első kilenc hó­napjában, és 43-ról 64-re emelke­dett a halálos áldozatok száma — olvash'attuk lapunkban a KBT üléséről szóló tudósításban. Most négy olyan esetről számolunk be, ahol a leggyakoribb okok — az ittasság, a figyelmetlenség, az elsőbbségadás figyelmen kívül hagyása — okozták négy ember halálát. Szeptember 13-án délután a ké- ki cukrászdában sörözött Szűcs József 23 éves és Fésűs Mihály ugyancsak 23 éves kéki lakos. Egy fiatalember ment oda hozzá­juk és megkérte őket: vigyék el Nagyhalászba testvéréhez. Este Szűcs is. Fésűs is motorra ültek, mindkettőjüknek pótutasa is volt, és elindultak. Még Beszte- recre sem értek, amikor az elöl motorozó Fésűs elé egy nyúl ug­rott. Hirtelen fékezett és a mö­götte motorozó Szűcs belesza­ladt. Mindkét motor felborult, valamennyien megsérültek, sőt Farkas Lajos — Fésűs utasa — a kórházban meghalt. A Nyíregy­házi Járásbíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa Szűcsöt szeszes italtól befolyásolt állapotban ha­lálos közúti baleset gondatlan okozása miatt 2 év szabadság­vesztésre ítélte, és, öt évre eltil­totta a járművezetéstől. Fésűs Mihályt közlekedési vétségért 5000 forint pénzbüntetésre ítél­ték. Három pohár sört és két há­romcentes pálinkát ivott szeptem­ber 2-án délután Hudák János 38 éves tiszavasvári lakos, de es­te motorra, ült és elindult Polgár felé. Az úton előtte egy kivilágí- tatlan kerékpáros közlekedett, amelyet Hudák olyan későn vett észre, hogy már nem tudta elke­rülni az összeütközést. A kerék­páros, Szónok József belehalt sé­rüléseibe. Az ittasan balesetet okozó Hudákot a bíróság 1 év szabadságvesztésre ítélte. Halálos közúti baleset gondat­lan okozása miatt ítélték el Pál­mai Dezső 30 éves kisvárdai la­kost is. Pálmai augusztus 5-én Pap felé közeledett Skodájával. Előtte egy gyalogos haladt, de Pálmai nem vette észre, mert a szembe jövő kocsik fénye elva- kította. Pálmai — bár nem látott — nem csökkentette a sebessé­gét, ezért következett be a bal­eset. A bíróság 1 év szabadság- vesztésre Ítélte, 1 évre eltiltotta a járművezetéstől, 2000 forint pénzbüntetés megfizetésére köte­lezte. A szabadságvesztés végre­hajtását 2 év próbaidőre felfüg­gesztették. Pelles Imre 45 éves bökönyi gépkocsivezetőnek 23 éve van jo­gosítványa, s 19 éve hivatásos so­főr. Szeptember 6-án ennek el­lenére olyan balesetet okozott, amelyet kevesebb gyakorlattal rendelkezők sem vétenek már. Nyíregyházán, a Petőfi utcán ve­zette a Volán teherautóját, s amikor az Arany János utcai kereszteződéshez ért, úgy fordult be balra, hogy nem adta meg az elsőbbséget a szembe jövő, egyenesen haladó motorosnak. Az összeütközés következtében Új­vári Sándor a kórházba szállítás után meghalt, utasa 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Pellest a bíróság két év szabad­ságvesztésre büntette és 3 évre eltiltotta a járművezetéstől. Négy baleset, négy halott és négy enyhítésért megfellebbezett Ítélet. Úgy látszik, ezek a volt járművezetők még mindig nem értik, hogy súlyos mulasztásuk­kal — ha gondatlanságból is — de embert öltek. (balogh) Előadások a kórházban A megyei Jósa András Kór­házban december 15-én, dél­után 3 órakor kliniko-patho- lógiai konferenciára kerül sor. A tudományos ülés kere­tében négy olyan eset kerül megtárgyalásra, amely jelen­tős következtetésekre nyújt lehetőséget és hasznosítható megállapításokkal segíti a gyógyító munkát. A tudomá­nyos tanácskozást dr. Dauda György vezeti. December 22-én szintén a kórház ad otthont egy ta­nácskozásnak. Ez alkalommal az intézmény TIT-csoportja rendez előadói konferenciát. Előadó: dr. Rozgonyi Ferenc, a Debreceni Orvostudományi Egyetem adjunktusa. A téma közérdekű, hiszen a leggya­koribb bakteriális fertőzések­ről l«sz szó, illetve ezek an­tibiotikumokkal történő ke­zeléséről. „Hűnek maradni az író­hoz — elsősorban szellemé­hez, mondanivalójához —, ugyanakkor eleget tenni az új forma műfaji sajátossá­gainak: ez minden adaptá­ció próbaköve. Uj, szuverén műnek kell születnie, amely azonban magában hordja az eredeti írás lényegét, gon­dolatait, szépségeit” ■— írja a műsorújságban Lemdvai György, aki Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő című regényét televízióra írta. Ebben az esetben, te­kintve, • hogy nem „egysze­rű” történelmi regényről van szó, hanem — túl azon, hogy az író a regény szüle­tése (1922) korának állapo­tairól is véleményt mond — személyes vallomásjellege is van (az író védekezik, vi­tatkozik, leszámol az őt ért igaz és igaztalan vádakkal), ebben az esetben tehát még fokozottabban kellett ügyel­nie a forgatókönyv írójá­nak, a rendezőnek, Szőnyi G. Sándornak az íróhoz, a mű lényegéhez való hűség­re. A háromrészes tévéjáték­ban sok mindent, ami a re­gény alapszövetéhez tarto­zik, sikerült átemelniük. Különösen nehéz dolguk le­hetett ezzel az alkotással, mert — mint az igazán jó művekét általában — en­nek a súlyát, „tömegét" sem a terjedelme adja Mégis tömöríteniük kellett, rövidíteni, átcsoportosítani, kihagyni. A legnagyobb hangsúly Néróra helyező­dött. Ez természetes is, ha azt vesszük, hogy a re­génynek alig van egy-kél fejezete, amelyben Néró ne tenne színen. Azonban a re­gényben bőven van társada­lomrajz is és nem csupán Néró alakja, magatartása révén, hanem szűkebb és tágabb környezete, a város szerepeltetése révén is. A tévéjátékban ez a társada­lomrajz nem arányosan van jelen, s nem eléggé erőtel­jes. Az adaptálok ezt a re­gényt úgy fogták fel, mint „... egy jobb sorsra érde­mes ember lassú leépülésé­nek, fokozatos elaljasodásá- nak történetét”; ami igaz is, de kevesebb is az igazság­nál, a regény valóságánál. Az nyilvánvaló, hogy egy adaptáció során — még egy háromrészes tévéjátékban — sem lehet mindent átven­ni. De Kosztolányi társada­lombírálata és személyes jellegű vallomása feltétle­nül a regény lényegéhez tartozik. Lehetséges, e2 utóbbit annyira irodalom- történeti vonatkozásúnak tartották, hogy ezért mel­lőzték. A regény születése korában is divatos dekaden­cia romboló vonásait a té­véjáték is eldobnivalónak, gyűlöletesnek festi Néró alakjában. Harsány! Gábor művészi pályájának kiemel­kedő állomása ez a szerep. A jellem és a szellem el- züllésének útját annyi szín­nel töltötte meg, hogy Né­rója sokáig emlékezetes ma­rad. Seregi István A világhírű olasz írónő, Oriana Faliad egyik regé­nyéből készített kiváló rá­dióváltozatot hallhattunk szombaton este, Levél egy soha meg nem született gye­rekhez címmel. A fordító és rádióra alkalmazó Sipos Áron valódi drámát for­mált a műből, olyannyira kerek egészet, hogy eszünk­be sem jutott hallatán az eredeti regényforma — ami korántsem mondható el minden hasonló dramatizá- lásról... A helyenként — némi nyelvi naturalizmus miatt — nyersnek ható rea­litásokat (a nő helyzetét a mai olasz társadalomban, valamint az anyaság és a magzatfejlődés biológiai té­nyeit) az elvantaibb gondol­kodás fényében, lírai hevü­lettel tárta elénk a szerző, a fikciót a legszigorúbb va­lószerűséggel hitelesítve. Kétféle felfogás csapott itt össze, s forrósodott drá­mává egy anya vetélésének társadalmi-morális megíté­lésében. Bűnös-e az a teher­be esett egyedülálló anya (ebben az esetben elhagyott asszony), aki munkaadói, volt férje, barátnői lebeszé­lése ellenére meg akarta szülni a gyerekét, de — még ha talán nem is telje­sen vétlenül — elvetélt, mert nem akarta „kikap­csolni az agyát”, miért nem tudott lemondani a munká­járól, saját életéről? A kép­zeletbeli tárgyaláson, „az élet esküdtszéke” előtt a ki­zárólag valláserkölcsi ala­pokon állók verdiktje az volt, hogy igenis bűnös. („Az ember élete a fogamzás pil­lanatában kezdődik... a magzat nem csak a szapo­rodó sejtek összessége... az anya egyenesen gyikos, mert elővigyázatlanságával meg­ölte a gyermekét...”) Ez — Fallaci szerint — egyben a nőt az anyaság szerepébe száműző, egyoldalúan „fér­fijogú” társadalom hibás ítélete is. Mert „ ... itt nem egy nőt fogtak perbe, ha­nem az összes nőt... az anyaság nemcsak erkölcsi kötelesség, nemcsak bioló­giai tény, hanem tudatos választás is... s az életkul­tusznak a már élőkre is ki kell terjednie.” A költői szépségű befeje­zésben a lehetséges egyetlen igaz tanúra, a halott mag­zatra bízta az írónő az igaz­ságtevést. Az ő megszólalta­tása egyben Fallaci keserű társadalomkritikája is „Nőtt benned a bizonyta­lanság, s már nem hittél az életben. Ha az élet kín, mi­nek partra szállni, és én el­határoztam, hogy nem szülé­tek meg... megbocsátok neked.” A nő szerepében Nagy Anna meleg líraisága a keményebb tónusú szö­vegrészeken is átsütött, mikor például az egyenjo­gúságért és a saját élethez való jogáért érvelt. Az ösz- szetett figurát hatásosan ro­konszenvesre formálta meg. Béres Ilona (felvilágosult orvosnő) egyéni karaktert adott a rezonőrszerepnek, Greguss Zoltán erőteljes főnökalakítása tűnt még ki különösen. A rendezés Pós Sándort dicséri. Merkovszky Pál Bgrárklub Nagyecseden Agrárklub alakult novem­ber utolsó napjaiban Nagy­ecseden, a Rákóczi Termelő- szövetkezetben. A klub 30 tagja terv szerint havonta egy alkalommal találkozik. Meg­vitatják a szövetkezet mun­káját, megismerkednek egy­más munkaterületével. A ké­sőbbiekben mezőgazdasági szakembereket hívnak majd meg, sőt a rendezvényeken vendégül látják a környező szövetkezetek tagjait is. A klub iránt nagy az érdeklő­dés: új tagok is kérték felvé­telüket. Hibaelhárítás — éjszaka. A nagy teljesítményű, negyven mé­teres .fúróval” rendelkező gépnél Künöstler András és- Var­ga Gábor. lalathoz tartozó, de mindet meg kell vizsgálni és intéz­kedni. Ha szükséges, több, mint harminc ember dolgo­zik korszerű gépekkel, nagy nyomású mosókocsival, du- guláselhárítóval... — Tíz évvel ezelőtt még alig volt ilyen munka. Né­hány ember — dróttal, cso­darabbal — kézi erővel is meggyőzte. Igaz, sokat fej­lődött azóta a város, rengeteg ház és csatorna épült, de akad bőven hanyag, nemtö­rődöm ember. Például: tud­ja, mitől dugul el legtöbbet a csatorna? A felmosóruhától (kócanyagtól). Ezek egy szála valamiben megakad és már gyűlik is hozzá a többi. Ta­láltunk a csatornában disznó­csontot, pelenkát, meg csirke­belsőt tollal, ahogy megtisz­tították... A korszerű gépek is igénylik a tmk-t. A képen munka köz­ben Murányi József. (Gaál Béla felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom