Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-04 / 285. szám
Őszi halászat a Túron új hét. A csegöldi víztárolón — a fehérgyarmati Rákóczi Halászati Termelőszövetkezet egyik nagy „vadászterületén” — centiméteres jégréteg borította a vizet. Ilyenkor nem lehet halat fogni. A halászok a Túrra mentek, a túristván- di vízimalom farához, s a hat-hét méter mély tóvá duzzadt folyón próbáltak szerencsét. Csónakba szálltak, kivetették hálójukat. A halak nyugtalanul fel-felcsobban- tak, talán érezték gondtalan életük végét. Az öt halász — Nagy József, Balogh Béla, Nagy Zoltán, Szászi Sándor és Szőke József — nekifeszült a telt hálónak, s erős karjaikkal húzták partra. A ' csukák, harcsák ficánkoltak, levegő után tátogtak, de csak a méreten aluliak kerültek vissza. Az elektromos halfogóval a hínáros, nádas helyre bújt halakat is megkeresték. A bőséges fogás után — amíg a háló száradt — halászlé főtt a bográcsban, s ki tudná azt jobban elkészíteni, mint' egy halász? Szöveg: Sipos Béla Kép: Gaál Béla Munkában az elektromos halászgép. Pedig attól még nem lesz nagyobb, ha mondjuk. A halászoknál más a helyzet. Ök hivatásosak. Hétfőn hajnalban mínusz nyolc fokkal köszöntött be az E kkora halat fogtam! Ki ne hallott volna már ilyet horgász ismerősétől! Mosolyra is húzódnak az ajkak, egy kis tódítás is van ebben — gondolhatjuk. Alkonyaikor már száradt a háló. A legszebb ponty. Fortyogott a halászlé. VASÁRNAPI MELLÉKLET KM 1977. december 4. o Feszültek az izmok a hallal teli hálók húzásakor.
