Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

1977. december 31. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola X Pedagógus “X Szülő -X Gyerek -X Iskola X- Pedagógus X Szülő X Gyerek X Iskola X Pedagógus ^ Mese egy kisfiúról Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Mint minden kisgyerek, ő is ahhoz ragaszkodott jobban, aki etette, fürdette, akinek arcát gyakrabban látta, az édes­anyjához. A mama rajongott a kisfiáért, nem is tudott tőle semmit megtagadni. Azzal kezdődött, hogy olyan dolgokat is a kezébe adott, amelyek nem valók gyereknek. S mivel bajt csinált vele, máskor már nem engedett a kívánság­nak. A kisfiú persze nem értette, miért lehetett először, s másodszorra miért tagadta meg tőle a mama. Nem értet­te, hát üvöltött és követelődzött s földhöz csapta magát dühében. Később, ahogy növekedett, a mama szelíd szeretettel- minden csínyt elnézett a kisfiúnak. Még meg is vádolta a papát, hogy nem szereti eléggé egy szem csemetéjüket, mert nem egyszer hajthatatlanul megtagadja a kívánságát. Ugyan, ugyan — mondogatta —, majd ha nagyobb lesz, rá­érsz nevelni, most még olyan kis ártatlan, hadd legyen meg a kívánsága. A kisfiú nem is nagyon kedvelte a pa­pát ezért a kérlelhetetlenségéért. Sokszor mondta: „téged nem szeretlek!” S a mamához bújt ilyenkor. Telt-múlt az idő, a gyermek egyre csintalanabb lett. Pokollá tette a mama életét. De érdekes módon, ha a papa otthon volt, megszelídült, kezesbárányként viselkedett. A papa egy rosszalló tekintete, csendes szava elég volt, hogy megjuhászodjon. Nem így a mamánál. Ha kettesben ma­radtak, a kisfiú mindent megengedett magának. A mama tehetetlenségében folyton mérgelődött, porolt, s bizony gyakran elnáspángolta a kisfiút. A papának nem volt szüksége ilyen eszközökre, az ő szavára adott a gyerek. S fokozatosan átbillent a mérleg' nyelve. Most már a papái kedvelte jobban a kisfiú, hisz ő nem porolt vele állan­dóan, nem ütötte. Neki engedelmeskedni sem esett nehe­zére, hisz megszokta következetességét apró korától kezdve. Hol volt, hol nem volt... így járt egy mama, aki túl­zottan nagy szeretettel csüngött a kisfián, és ezért nem tudott eléggé okosan viselkedni! ___________________ (ál) FEKETE — FEHÉR. A hóember és a kéményseprő vidá­man állnak a hóesésben és beszélgetnek. Hogy e pillanatban éppen mit mondanak, kitalálhatjátok, ha a kör szélén látha­tó betűket helyes sorrendben egymás mellé helyezitek. iiopuaizsa Cn Sopjog :sa}faj3aw Meséskönyvek 1—2. osztályosoknak Mi van a tarisznyában ? Előttem egy nagy-nagy tarisznya. Vajon mi lehet benne? Kinyitom, hát egy csomó mesekönyv! Akkor legyen a neve: MESETA- RISZNYA! De szép könyvek! Bizto­san egy csalafinta tündér lopta be őket a tarisznyába. Lehet, hogy éppen A CSO­DAKÚT tündére, akiről nagyon szép történetet me­sél Pintér Pálné. Belenyúlok a tarisznyába, és a HÁROM ARANY NYÍLVESSZŐ című kötet akad a kezembe. Sok érde­kes, mulatságos kárpát-uk­rajnai magyar népmesét foglal magába ez a könyv, hasonlóakat a Hetvenhét magyar népmesében olvas­hatókhoz. A következő könyv címe A KÉK RÉNSZARVAS. Ezek a mesék hosszú utat tettek meg idáig. Északról jöttek, nyelvrokonaink, a finn nép üzenetét hozzák. A könyvből megismerhetjük távoli rokonaink mesevilá­gát. Most már mélyebbre kell nyúlnom a tarisznyába. Gyerekkorom kedves mese­könyvét tartom a kezem­be, a címe: A TÜCSÖK ÉS A HANGYA. Szerzője híres francia író, La Fontaine (ejtsd: lafonten). Olvassuk együtt a címadó mesét: Mit csinált a tücsök nyáron? Csak muzsikált hét határon. Aztán jött a tél a nyárra, s fölkopott a koma álla. Szomszédjában élt a hangya: éhen ahhoz ment panaszra, s arra kérte, egy kevéske búzát adjon neki télre. „Búzát? — szólt a hangyasógor, — Már .ez aztán sok a j 'ból! Tél elején sincs búzád már? Hát a nyáron mit csináltál? „Mit csináltam? kérem s 'open muzsikáltam — szólt szelt nyen tücsök mester. — Aki Kérte, nótát húztam a fülébe.” „Nótát húztál, ebugatta? Nohát akkor — szólt a hangya -f­járd el hozzá most a táncot! Jó mulatságot kívánok!” (A Gyermekkönyvszolgá- lat Híradójából) A SZERENCSEMALAC ylt Böge falván egy Igen módos gazdálkodó em­ber, akit még az a sze­rencse is ért, hogy új évhez közel kondája kilenc kis gön- r szőrű, kunkori fark-ó ma­kával szaporodott. Amikor ndása ezt jelentette, a gaz- így intézkedett: — Ne késlekedjék János, 1. stén válassza ki a legszebb ' alackát és vigye a városba 1 itrohos bírónak az újévi la­komához. A gazda úgy gondolta: a malacpecsenye csemege lesz a bírónak és ettől jó kedvre kerekedve úgy intézi majd ügyeit, hogy azok kedvére le­gyenek. A gazda ugyanis kap­zsi, telhetetlen ember volt, szegényemberek házát, föld­jét perelte és ajándékával ehhez akarta megnyerni a bírót. nos. Ott pedig egyenesen Fot- rohos elébe vezették. — Jó napot — köszönt illen­dően a kondás és közölte. — Gazduram tisztelteti ken_ det és az újévi lakomához ezt a göndör szőrű, kunkori far­kú malackát küldte. Megörült az ajándéknak a bíró. Nézte a göndör szőrű, kunkori farkú malackát és már jóelőre nyalta a száját, hogy milyen finom malacpe­csenyét eszik majd. De mint a járókelőknek, neki is olyan gondolata támadt, hogy meg­húzza a malacka farkát. No­sza több sem kellett a kis rö- fögőnek! Nagyot visított, na- gyott ugrott és usgyé, ki a nyitott ajtón, elrohant a nagy­világba. János szaladt utána, de mindhiába. Nem tudta meg­fogni. A bíró pedig, miután látta, hogy pecsenyéje így odaveszett, dühbe gurult. Olyan mérges lett, hogy ami peres ügye csak akadt a gaz­dának, mind úgy intézte el, hogy az ítélkezésnél a szegé­nyek javára döntött. 4 szegényemberek pedig akik a pereket meg­nyerték és ismerték a kunkori farkú malacka tör­ténetét mondogatták is: de jó, hogy a malacka farkát meghúzták. Szerencsét ho­zott. Ettől az időtől kezdve nincs ember a földön, aki új­évkor, ha göndör szőrű, kun­kori farkú malackát lát, meg ne húzná a farkát. Hátha ne­ki is szerencsét hoz. A malacka farkát ti se fe­lejtsétek el meghúzni. Seres Ernő A győztes Kulcsár Mónika átveszi az oklevelet — Pásztor Beáta úttörő. Szavalóverseny A „jubileumi úttörőnapok” al­kalmából — a megyei Szamuely Tibor Ottörőház fennállásának 25. évfordulója tiszteletére — meg­hívásos szavalóversenyt rendez­tek Nyíregyházán. A december 28-án, szerdán megtartott megyei versengésen járásonként és vá­rosonként két-két kisdobos illet­ve úttörő vett részt, összesen kö­zel hatvan pajtás mérte össze versmondó képességeit a zsűri előtt. A kisdobosok között Kulcsár Mónika csarodai kislány bizo­nyult a legjobbnak, a második helyet Csapó Henriette nyíregy­házi kisdobos szerezte meg <9. is­kola), a harmadik pedig Dala- nics Zoltán érpataki pajtás lett. Az úttörők versenyében Cser­falvi Judit, a nyíregyházi 5. szá­mú iskola tanulója győzött, a második Vízi Mariann, a négyes iskola tanulója, a harmadik pe­dig Madzig Mária, nyírbátori 2. számú iskola tanulója lett. Az úttörőházban működő szakkörök munkáiból rendez­tek kiállítást a jubileumi úttörőnapok alkalmából. G yerntekszáj Tegnap a Csibész kutyátok megharapta a kistestvéremet — mondja Janika a barátjá. nak. A kisbarát nem sokat töp­rengje: — Holnap szólj a ti kutyá­toknak, hogy marja meg az én húgomat és kvittek le­szünk. — Édesapa, vegyél egy új fésűt, mert kitört a foga. — Egy kitört fog miatt egy új fésűt, micsoda pazarlás! — De édesapa, az volt az utolsó foga! — Megállj, megmondalak édesanyádnak, hogy meg­dobtál kővel! — De hiszen te is dobálóz­tál! — Igen, de én nem találta­lak el! Dr. Papp Sándorné fordítá­sa. A gazda parancsára ment hát János a kondához és ki­választotta a legszebben gön­dörödő szőrű, a legjobban kunkorodó farkú malackát, subája alá tette és vitte a vá­rosba. Közben úton, úton-út- félen, akivel csak találkozott mindenkinek megmutatta, mi lyen szép kis malacot visz ő a városba a bírónak. A mulatság mindenkinek kedvére volt, csak a malacka unta már és visított. majd elhatározta: ha még egyszer valaki meghúzza a farkát, lesz ami lesz kiugrik a jó me­leg suba alól és világgá sza­lad. A bíró házáig azonban már senkivel nem találkozott Já­TÖRD A TEJED! Vízszintes: 1. Könnyelmű, megbízhatat­lan. 6. Bánat (—’). 7. Időjelző szerkezet. 8. Vissza: egymást követő betűk a magyar abc- ben. 9. Ama helyen. 11. DRN. 12. Fa levélzete. 14. Hortobá­gyi ... .vásár. 16. Vízhordő edény. 18. Okozatot előzi meg. 20. Fonott edény. 21. Cser­mely. 22. Légnemű anyag. 24. Karácsonyi női név. 25. Víz­ben haladó. 27. Névelővel, fontos táplálék. 28. János be­ceneve. 29. Debatta. Függőleges: 1. Szaladó (ékezetcserével). 2. Háziállat. 3. Vércsatornája. 4. Dudolgató szócska. 5. Láb­ízület. 6. Megfejtendő. 10. Üzemi karbantartó részleg is­mert rövidítése. 11. Pozitív film. 13. Hímállat. 14. Hidro­gén, nitrogén, kén vegy- jele. 15. Hal petéje (—’). 17. Égitest. 19. Dara­főzet. 21. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 23. ZZN. 24. ... csiga. 26. Lódít egynemű betűi. 27. AV. Megfejtendő: Függőleges 6., 21. számú so­rok. Múlt heti megfejtés. A téli ünnepkör jelentős eseményei az András-napi, a Luca-napi és a karácsonyi népszokások. Könyvjutalom: Kőszegi Éva Szatmárcseke, Szilágyi Jó­zsef Nyírgyulaj, Póti Pálma Vámosoroszi, Tóth Mónika Tisztaberek, ifj. Antal Béla Mátészalka, Hegyi Ildikó, Székely Gábor és Balogh Bé­la Nyíregyháza, Kéry Zsuzsa Balkány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom