Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-31 / 307. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 31. Várakozás és valóság Tőkés világgazdaság az új év küszöbén H a visszapillantunk az 1976 végén készült tőkés konjunktúra-előrejelzésekre, amelyeket a különböző tudományos intézetek, nagyvállalatok és bankok készítettek az 1977. évi várható gazdasági fejlődésre, azt tapasztaljuk, hogy óriási szakadék van a várakozás és a valóság között; a tőkés világgazdaságban nem következett be a megélénkülés, amelyre bizton számítottak. Ezt az optimista várakozást annak idején több tény támasztotta alá: az USA gazdaságának növekvő dinamizmusa 1976-ban, az NSZK és Japán kilábalása a válságból, az infláció némi lassulása, sőt egyes országokban a munkanélküliség csökkenése. A tények értékelése azonban túlzottnak bizonyult és nem vették számításba, hogy a fő aránytalanságokban 1976-ban még nem következett be számottevő változás. Ezek: a nemzetközi fizetési mérlegek nagyfokú kiegyensúlyozatlansága, a fizetőképes kereslet, különösen a nemzeti árupiacon általában alatta maradt a kínálatnak és így elmaradt a beruházási piac fellendülése is. A tőkés konjunktúraszakértők már 1977 közepe tá^án hangot váltva a mérsékelt fejlődés hirdetőivé váltak. Az OECD-országok szakértői 1976 végén 5—5,2 százalékos gazdasági növekedést feltételeztek 1977-re a szervezethez tartozó országokban (azaz a fejlett tőkés országokban). Az év közepén ez a szám 4,5 százalékra módosult, az év végére pedig már úgy vélték, hogy nem lesz több mint 3,5 százalék. A munkanélküliség aránya 1977-ben a várakozástól eltérően 5,2 százalékról 5,8 százalékra nőtt. Az USA-ban a gazdasági fejlődés lendülete 1977 első félévében kedvező volt, az év második felében azonban visszaesett — a remények összeomlottak. Az amerikai gyáriparosok 70 százaléka azt állítja, hogy 1978-ban a fejlődés még kedvezőtlenebb lesz és nem éri el az évi 4,2 százalékot. Az NSZK-t viszonylag kevésbé érintették az 1974. és 1975. évi válsághullámok, mint a többi fejlett tőkés országot. Az 1977-re előirányzott 5—6 százalékos gazdasági növekedés várhatóan mégsem lesz 3 százaléknál magasabb. A gazdasági élet felhajtó ereje a külkereskedelem, amely 1977-ben is óriási aktívumot hozott az országnak, kb. 18— 19 milliárd dollárt. Az NSZK-ra — mindenekelőtt az USA részéről — óriási nyomás nehezedik. Arra kívánják rávenni, hogy „pörgesse” fel a belső gazdasági konjunktúrát is és ezzel mérsékelje az exportexpanziót, illetve nagyobb importkeresletet támasszon. Japán is hamar túljutott a gazdasági válság okozta sokk állapotán, de nem nyerte vissza á fejlődés korábbi lendületét, csupán a külkereskedelemben ért el kiemelkedő sikereket 1977-ben. A japán aktívum várhatóan 13—14 milliárd dollár lesz. Franciaországban a deflációs politika a gazdasági növekedés helyett a gazdasági egyensúly helyreállítását tartja napirenden. Anglia és Olaszország még mindig a fejlett tőkés Országok két leggyengébb pozícióban lévő állama. Ha nem is egyforma mértékben, de 1977-ben is a külföldi hitelek adta „vitamin” pumpált életerőt az angol és az olasz gazdaságokba. Az 1978. évi gazdasági kilátásokat nagymértékben b folyásolja az a tény, hogy az OPEC legutóbbi Caracasban lezajlott értekezletén a nyersolaj árát nem emelték fel, pontosabban félévre „befagyasztották” a jelenlegi árat. Ez nemcsak az USA külkereskedelmi mérlege, hanem a nemzetközi inflációs folyamat szempontjából is nagy jelentőségű, mert valószínűleg lassítja az általános áremelkedési tendenciát és segítheti a beruházási kedv megélénkítését is. prognózisok szerint 1978-ban is folytatódik a vi- ■ ^1 szonylag lassú, ellentmondásokkal terhes fejlődés. ■ 1 Várható, hogy a tőkés kormányok további protekcionista intézkedéseket hoznak, amelyek a belső piacokon a kereslet élénkülését eredményezhetik. A kormányokra nyomasztóan hat a munkanélküliség magas szintje. Éppen ezért valószínűleg azok az erők kerekednek felül, amelyek különböző közmunkák révén a gazdasági-szociális gond enyhítését szorgalmazzák. W. I. Veszélyes játék A rany bicikliláncot is lehetett kapni Londonban a karácsonyi vásáron. Ha a gyereknek már mindene megvan, az ilyesmi aztán igazán alkalmas ajándék. Valószínű azonban, hogy egy másik játékot már valamivel többet vettek meg — bár remélhetőleg nem túl sokan. A társasjáték címe: „ Amerika elpusztítása atomfegyverrel”. A résztvevők abban versenyeznek, hogyan tudják a katasztrófa után újjáépíteni az országot. A rövid ismertetésből nem derül ki, de feltehető, hogy a gyerekek csak dobókockát dobnak, miután az atombombát már ledobta valaki Amerikára. Hogy ki, arra a játék természetesen nem utál egyértelműen. Ha azonban a játékosok a másfél millió 8 és 14 év közötti angol gyerek közé tartoznak, akikhez az év első felében eljutott az International Publishing Corporation „2000- ben” című „szenzációs” képregénysorozata, akkor nyilván hamar kitalálják, hogy a támadók csakis a „volgaiak” lehettek. A sorozat drámaian kezdődik. Az első képen a Daily Mirror (ne feledjük: képzeletbeli) szalagcíme: „Háború a Kelettel”. A címoldalon a tudósítás: „Ezer kilométeres hosszúságban megrendült a NATO acélgyűrűje a volgai fronton...” A további képeken atomrakétákat lőnek ki föld alatti, silókból, mélyen Ázsiában. A támadó „volgai” harckocsik, egyikén nagyon halványan, de annak számára, aki már látta néhányszor, jól felismerhetően, egy cirillbetűs szó áll — kinyomtatni is alig merjük, mert annyira hihetetlen — Lenin neve. Az angol iskolások azt is saját szemükkel láthatták, amint egy bizonyos Vazskov marsall elrendeli, hogy végezzék ki a brit miniszterelnököt, aki — ez talán jóslás 1999-re? — feltűnően hasonlít a konzervatív ellenzék jelenlegi vezetőjére, Margaret Thatcher asszonyra. A „volgaiak” láttán érthetően a londoni szovjet nagy- követségre mentek kommentárt kérni az angol újságírók. Figyelemre méltó, amit a sajtóattasé mondott: „Tulajdonképpen nem az a fontos, hogy melyik országra emlékeztet a képregény. Elvi kérdés, hogy a gyerekeket megfelelő légkörben, más népekkel szembeni gyűlölettől mentesen kell nevelni”. Bedő Iván Carter Varsóban James Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, aki csütörtökön a késő esti órákban érkezett Varsóba, délben koszorút helyezett el az ismeretlen katona emlékművén, majd a varsói felkelés hőseinek, a hitlerizmus alatt elpusztult 800 ezer varsáinak emléket állító szobor talapzatán. Ezután a szejm, a lengyel parlament épületéhez hajtatott, ahol Edward derek, a LEMP KB első titkára fogadta. Ezután megbeszélést tartott Gierek és Carter. A megbeszélést ebéd követte, s ebéd után a szejm épületében megkezdődtek a lengyel—amerikai plenáris tárgyalások. A késő délutáni órákban Carter elnök sajtó- értekezletet tartott. Tito—Arafat találkozó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő Brioni szigetén fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét, aki baráti látogatáson tartózkodott az országban. A Tamjug hírügynökség jelentése szerint Arafat tájékoztatta az elnököt a PFSZ álláspontjáról és tevékenységéről. Szálját—6 A Szaljut—6 pénteken, moszkvai idő szerint déli tizenkét óráig 1454 Föld körüli fordulatot tett meg, ebből háromszázat legénységgel a fedélzetén. Romanyenko és Grecsko az űrállomáshoz kapcsolt Szojúz—26 űrhajó hajtóművének segítségével pályamódosítást hajtott végre. Az űrhajósok folytatták a földfelszín és a világóceánok vízterületének megfigyelését, amelyeket a különböző tudomány- és népgazdasági ágak hasznosítanak majd. Romanyenko és Grecsko közölte a repülésirányító központtal, hogy közérzetük jó, az űrlaboratórium berendezései kifogástalanul működnek, a kutatási programot menetrendszerűen végrehajtják. Smith újévi üzenete A nyugatnémet kormány a jövő esztendőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy — mindenekelőtt euró- pában — a béke tovább erősödjék — jelentette ki újévi üzenetében Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja. A kormányfői üzenet szerint 1978 „nem lesz könnyű év” a nyugati világgazdaságot sújtó recesszió — jóllehet az NSZK a szövetségeseinél jobb mérleget könyvelhet el — jövőre is folytatódik. Schmidt szerint „az utóbbi hetek heves valutapolitikai fejleményei ugyan azt mutatják, hogy a márka világszerte nagy bizalomnak örvend, ez azonban számos — sémákkal meg nem oldható — probléma elé állítja az országot. Az NSZK első számú problémája változatlanul a makacsul magas munkanélküliség. A kormányfő szerint ezt a kérdést „csupán lépésről lépésre, nagy nehézségek árán” sikerülhet hosszú távon megoldani. Felszólította a nagyvállalkozókat, a szak- szervezetek és mindenekelőtt a fogyasztók millióit arra, hogy támogassák a kormány erőfeszítéseit az infláció és a munkanélküliség ellen folytatott kettős harcában. Á testvérországok életéből Egy búvár-szerelő portréja N em könnyű feladat az Urál déli vonulatától a Kárpátokon át megépíteni az orenburgi gázvezetéket. Több mint 200 folyó természetes akadályát kell leküzdeni, vannak köztük európai folyamóriások, tavak, mocsarak, patakok. Az egyik legnehezebb feladat megépíteni a vezetékeket a volgográdi víztárolón át, hiszen ez az emberkéz teremtette valóságos tenger, területét tekintve meghaladja a 3 ezer négyzetkilométert, vagyis ötször akkora, mint a Balaton. Áz első okmányok Ennek a vezetéknek az építését a KGST-országok számos szovjet tervező és építő vállalat mestereire bízták. A nagyszabású munka bonyolult és szerteágazó gépezetének irányítását az Országos Vízalatti Gázvezetéképítő Trösztre ruházták. A trösztnél készült terveken először 1976-ban jelent meg az orenburgi gázvezeték felcím. Az első okmányokat nézegetve csak száraz számoszlopokat és szűkszavú számításokat lát az ember. De ezekben benne van a víz alatti szerelést végző szakmunkások hétköznapjainak hősies munkája. A Dnyeper medrével a tröszt búvárai a vezeték NDK-s szakaszán, Kremencsug térségében ismerkedtek meg. Az 1500 méter széles, nagy vízhozamú folyón nem éppen január volt a legkedvezőbb hónap a munkához. S ehhez még hozzá kell számítanunk a vezetékfektetés kellemetlen „kísérőit” — az erős sodrást, a jégkását és a hullámzást. A kiváló szaktudás és az ön- feláldozás azonban legyőzött minden akadályt és a 2200 tonnás csőkígyó fektetésével két nappal a határidő előtt végeztek. NDK-s barátaink se maradtak le, pontosan működtek a különböző német városok gyáraiból érkezett gépek. Miféle foglalkozás is az, hogy búvár? Számomra maga a szó mindig hősies vállalkozást jelent, valamelyes romantikus színezettel. Pedig a modem búvárok nemcsak mozogni, hanem dolgozni is tudnak a vízben. Közéjük tartozik Anatolij Szimvolo- kov elsőosztályú búvárszerelő, akit szeretnék most bemutatni. Jó két évtizede elválaszthatatlan a víztől és joggal nevezik a víz alatti csőfektetés veteránjának. Egy év a víz alatt Hova el nem juttatta ez a nyughatatlan foglalkozás! Szimvolokov sziklákat robbantott Szibériában az Angara medrében, gázvezetékeket fektetett a Volgán, és a Kámán, Finnországban pedig egyebek között a Sai- maai-öböiben. Csaknem 8 ezer órát — majd egy teljes évet! — töltött víz alatt. Korántsem minden búvár dicsekedhet ilyen teljesítménnyel. Anatolij különösen két munkára büszke: arra, hogy részt vett két nagy KGST-beruházásban, a Barátság olajvezeték és a legnagyobb európai, az orenburgi gázvezeték fektetésében. — Miben rejlik a víz alatti gázcsőveze- ték-fektetés titka? — Túlzás nélkül elmondhatom, hogy a búvár a víz alatti munkák főszereplője, különösen amikor a hajlított és összehe- gesztett szakaszt kell a mederbe süllyeszteni. Búvárruhában kutatja végig az ember a medernek azt a szakaszát, ahol a cső ágya lesz, sziklákat robbant, ha szükség van rá, segít kiszabadítani a súlyos csőkígyót tartó pontonokat és gondosan ellenőrizni a csőfektetés minőségét. S mindezt szinte teljes sötétségben, jóformán csak a tapintásra hagyatkozva. Sokkal nehezebb a folyami búvár dolga, mint a tengerben dolgozóé, mert a zavaros vízen még az erős reflektor fénye is alig hatol át. A csőkígyó áthúzását komoly előkészületek előzik meg: többszörös, gyantával átitatott szigetelőréteg kerül az összehegesz- tett csövekre, rá kell erősíteni a rögzítő terhet, és még sok máshoz is kell értenie. — Az ön életrajzától elválaszthatatlan a szocialista gazdasági integráció fogalma. — így van és jóleső tudat, hogy az én szerény munkám is hozzájárult az első közös létesítmény, a Barátság olajvezeték elkészültéhez. Brigádunk akkor Szizranynál találta szemben magát a Volgával. A folyó ott 900 méter széles. Megvizsgáltuk a medret, 400 méteren át sziklák alkotják. Korábban a régi módszerrel készítettük a csővezetékek ágyát: a robbanóanyagot egyszerűen leraktuk a mederre és felrobbantottuk. Nem túl hatékony módszer. Újat javasoltunk helyette, azt, hogy a meder talajában előkészített furatokba tesszük a robbanóanyagot. Ez a módszer jól bevált. Egyedülálló teljesítmény Az orenburgi gázvezeték egyedülálló létesítmény, s a víz alatti munkái is egyedülálló megoldást igényeltek. Különösen emlékezetes számomra az 1976-os év, amikor a volgográdi víztározónál dolgoztunk és a szokottnál korábban beállt a kemény tél. A vizen a jég szinte szemünk láttára hízott és összeroppantással fenyegette az úszódarút. Fennállt a veszély, hogy bármelyik pillanatban elszakadhat a drótkötél, amely az uszályt és a csőkígyót összekötötte. Rádión a jégtörőhajók segítségét leértük, így aztán az egyik hajóvágta úton fektettük a helyére a csövet. Szemben a parton virágokkal fogadtak bennünket^a kompresszorállomás csehszlovák építői. Együtt ünnepeltük meg a pártok „összekötését.” Borisz Buszigin APN — KS „Arany”-kezűek Munkácson A Munkácsi Bútoripari Kombinátban népes gyűlésen ünnepélyesen köszöntötték Vaszilij Jáncót, a kettes számú műhely gépkezelőinek brigádvezetőjét abból az alkalomból, hogy 1977-ben Állami díjjal tüntették ki. Az ünnepelt brigádjával az SZKP XXV. kongresszusának napjaiban a tervnél 12 százalékkal szigorúbb normákat vállalt saját kezdeményezésből, ugyanennyi százalékkal csökkentették egyes műveletek munkaigényességét, negyedévenként egy napon kizárólag megtakarított anyaggal dolgoztak, ezáltal terven felül 50 darab „Zakarpatyje” ebéd- lőgamitúra gyártását tették lehetővé. A brigád vállalásait negyedévről negyedévre rendszeresen teljesíti, sőt túlteljesíti. Kezdeményezése mind a kombinátban, mind Munkácson, sőt Kárpát- Ukrajnában is elterjedt, 433 brigád dolgozik Jáncóék munkamódszere szerint. — Elhatároztuk, hogy korábbi vállalásainkon is túllépünk, — mondta a kitüntetett brigádvezető a gyűlésen, — a jubileumi év utolsó negyedévében gépkezelőink nem egy, hanem három napig dolgoztak megtakarított anyagból, így terven felül 2,5 ezer rubel értékű terméket állítottunk elő. Jáncó katonai szolgálatának letöltése után, 1953-ban lépett be a kombinátba. Ma a Lenin-rend, az Októberi Forradalom-rend, a Munka Vörös Zászló érdemrend kitüntetettje. A hagyományos munkácsi munkaünnepen a közelmúltban elnyerte a „város legjobb munkása” címet. Brigádjában negyvenket- ten dolgoznak Gyaluló, fugázó, fúró, csiszoló és egyéb gépeken dolgoznak. A gépkezelők szakmájuk mesterei, mint beállító lakatosok is megállják helyüket. A legjobb újítójuk maga a brigádvezető, aki alkotó munkavégzésre ösztönzi társait. Nem véletlen, hogy a brigádnak számos ötletes, magakészítette segédberendezése van, amely megkönnyíti a munkát. Sokat tesznek a termelékenység növeléséért. Korszerűsítik a technológiát és a munkaszervezést, a berendezéseket, mind hatékonyabban használják ki a gépeket. A kezdeményező rendszerint maga Jáncó. V. Tairov APN—KS
