Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

1977. december 29. kelet-magyarorszäg 7 Nagy kerék, nagy pontosság A fogaskerekekkel szem­ben folytonosan növekvő kö­vetelményeket támasztanak a konstruktőrök, a futáspon­tosság, az élettartam és a szerkezeti alkalmasság vo­natkozásában. Mindezek a követelmények nagymérték­ben függnek a fogazat geo­metriájától és ennek pontos kivitelezésétől. Természete­sen a fogaskerék anyagától is, melyre vonatkozóan ural­kodó irányelvvé vált, hogy csak kiváló minőségű acél lehet, de ugyanakkor nem hátráltathatja a nagy pontos­ságú geometriai kiképzés megmunkálási termelékeny­ségét. Ezeket a követelmé­nyeket az e célra gyártott nagy szilárdságú acélfajták elégítik ki. A fogaskerékgyártó gépe­ket ma már általában ro­busztus, nagy súlyú kivitel­ben készítik, hogy még a nagy termelékenységű meg­munkálási módok mellett se lépjen fel rezgés a fogazat készítése közben. Ilyképpen mód nyílott a fogazatkészítés megmunkálási főidejének (a gépi időnek) a rövidítésére, immár olyan mértékben, hogy a mellékidők (előkészü­leti idők) nagysága vált ki­rívóan magas arányúvá. Be­bizonyosodott, hogy mind nagyobb arányban van szük­ség kiszolgáló berendezések­kel ellátott fogaskerékgyártó gépekre. Lehetőleg olyanok­ra, melyek a fogaskereket egymagákban teljesen kész­re gyártják, kiindulva a nyers anyagdarabból, befe­jezve a megmunkálást a be­építésre kész fogaskerék el­készítésével. E kívánságnak az ún. fogaskerékgyártó meg­munkáló központok felelnek meg. A képen látható jókora méretű fogaskoszorú gyártá­sánál egyelőre nem valósul­hat meg a megmunkálóköz­pontos előállítás. Először is azért, mert ezeknél a gép­elemeknél nincs szó nagy da­rabszámú tömeggyártásról. Másrészt minél nagyobb egy gépalkatrész, annál nagyobb szerszámgép szükséges a megmunkáláshoz. A képen, amely az egyik lengyel fo- gaskerékgyárban készült, mérik a nagyméretű munka­darabot. Tiszta levegőben élni! Az ember természeti kör­nyezetéhez az atmoszféra is szervesen hozzátartozik. Enélkül az élőlények elpusz­tulnának és megakadna a szerves anyagok elbomlásá- nak a folyamata is. A kör­nyezetszennyeződés köréből a légköri szennyeződés éri legközvetlenebbül az embert. Légköri szennyeződésről ak­kor beszélünk, ha a levegő természetes alkatrészeinek a mennyisége tartósan eltér a normálistól, vagy idegen anyag, por, füst, gáz, köd, korom, gőz, szag alakjában olyan mennyiségben jut a le­vegőbe hogy az ember köz­érzetére káros hatású. A légkör szennyeződése nemcsak biológiailag káros, hanem korróziót is okoz, sőt az ózon. á szigetelőanyagok és autógumik elöregedését is meggyorsítja. A kénhidrogén a fehérre festett tárgyakat idő előtt elsárgítja, savgőzös levegőben a textíliák gyor­san tönkremennek. A szeny- nyeződéstől szenved a nö­vényvilág is. A kéndioxid, a klór, a sósav, a nitrogénoxid, a kénhidrogén, az ammónia mennyiségétől függően mér­gezi a növényzetet Ilyen atmoszférában a zöld növény elsápad, súlyosabb esetekben leveleit lehullatja és elpusz­tul. Érzékenyen érinti az em­bert az is, ami ezáltal a nö­vények növekedésének a csökkenésében nyilvánul meg. A nemkívánatos összeté­telű, szennyezett atmoszféra az ember szervezetét közvet­lenül is károsítja, és külö­nösen ipartelepek, nagyváro­sok közlekedési gócpontjai környékén okoz közegész­ségügyi gondokat. Ugyan­ilyen természetű az egyéb urbanizációs hatásból fakadó környezetértalom: a zaj és a városi szemét is. Aktuális problémaként jelentkezik napjainkban az új víkendte- rületek környezetromboló ha­tása is. Újabban egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak a környezetvédelem területén az ember viselkedésének, szokásainak (zaj, szemét, ci­garettafüst, túlzott gyógy­szerfogyasztás, személygép­kocsik számának növekedé­se stb.) Feltehető, hogy ezek a társadalompszichológiai kérdések sokkal súlyosab­bak, a már felsorolt környe­zeti ártalmaknál, mert köz­vetlenebbül hatnak vissza az emberre, mint a víz-, vagy talajszennyeződés. Varsóban, a mezőgazdasá­gi akadémia kertészeti tan­széke mellett működő kör­nyezetvédelmi intézet főként a nagyvárosok környezetvé­delmi viszonyait kutatja. A forgalmas utak mentén léte­sített zöldövezetek, parkok jelentősen hozzájárulnak a tavasztól őszig tartó időszak­ban a levegő oxigéntartal­mának a növekedéséhez. Az intézet kutatásokat folytat a nagyvárosi környezet ártal­mait jól tűrő fafajok kivá­lasztására is. Képünkön: az intézet munkatársa a levegő áramlását vizsgálja egy hárs levelein. (MTI Külföldi Képszol­gálat - KS) Á hideg idő­járás hatása Az almafákat a gombabeteg­ségek és a rovarkártevők mel­lett a környezeti tényezők kö­zül a kedvezőtlen időjárás is károsítja. Ilyenek a téli túl ma­gas vagy alacsony hőmérsék­let, a zúzmara, a fagyóka, a hó. Az alacsony hőmérséklet káro­sítása négyféle. A kora őszi fagy szeptember, október hónapokban éri a még vegetációban lévő fákat. A ko­rai fagy elősegíti a gyümölcs hullását, károsítja a lombot, és így nehezíti a hajtások beéré- sét, a fa tökéletes felkészülé­sét a nyugalmi időszakra. A zord napok, vagyis a —10 Cel­sius fok alatti hőmérséklet a mély nyugalmi és kényszemyu- galmi állapotban érik almafá­inkat. Az almafa szempontjá­ból a —20 Celsius fok alatti hő­mérséklet, a nappali és az éj­szakai hőmérséklet-ingadozás a káros. A —20—25 Celsius fo­kú hőmérséklet esetében az al­mafa fiatal hosszú vesszőinek, csúcsai kevésbé beérett részét károsítja. A koronanevelés szempontjából ennek különös hátránya nincs, mivel ezeket metszéskor eltávolítjuk. A nagy hőmérsékleti ingadozások —25 —30 Celsius fokú mind a fiatal mind a termőkorú almafákat károsítják. A hőmérsékleti in­gadozások, illetve különbségek között azt értjük, hogy milyen mértékű az eltérés a nappali és az éjszakai hőmérséklet kö­zött. A károsítás a fa déli ol­dalát éri elsősorban, ahol fagy­foltok, hosszanti felrepedések keletkeznek. Az almafa háncs­rétege nem képes követni, a felmelegedésből és lehűlésből adódó térfogatváltozásokat, és az említett repedési és elválási jelenség következik be. Az ilyen károsodás úgy gyó­gyítható, hogy a gyümölcsfa törzsét zsákvászonnal körül­vesszük és erős zsineggel, sű­rű kötözéssel a zsákot felerő­sítjük. A kötözőanyagot július végén lebontjuk a törzsről. A zúzmara akkor okoz kárt, ha olyan mennyiségben rakódik az almafa gallyazatára, hogy meghaladja annak teherbíró ké­pességét. Kísérjük figyelemmel annak lehetőségét, hogy zúz- marás napokon gyenge ütöge- téssel szabadítsuk meg fáinkat a zúzmarától. A fagyóka a csapadéknak olyan formája, amely 0 Celsius fok vagy ez alatti hőmérsékle­ten keletkezik, és összefüggő jégréteggel borítja a gyümölcs­fák koronarészeit. Ez akkor ve­szélyes ha 4—5 napnál tovább a fán marad, és megakadályoz­za a fás részek lélegzését. A hó akkor okoz kárt alma­fáinkban, ha olyan mennyiség­ben gyülemlik fel, amitől a gallyak vagy az ágak letörnek. Ilyen esetben igyekezzünk a fákat a tehertől mentesíteni. A hófúvásoknak közvetett hatása van, mert elősegíti a nyulak be­jutását a kertekbe. A késő tavaszi fagyok álta­lában, pirosbimbós állapotban, vagy teljes virágzás állapotá­ban érik almafáinkat. Attól függően, hogy az alacsony hő­mérséklet szél által szállított-e vagy ún. kisugárzásos fagy, a kártétel mértéke különbözhet egymástól. Veszélyesebb a ki­sugárzásos fagy. A fagy ellen füstöléssel vagy esőszerű öntö­zéssel védekezhetünk. Ered­ményesen csak akkor ha a szomszéd kerttulajdonosok is védekeznek. Különösen a szi­romhullás időszakában káros az alacsony hőmérséklet. A késői fagy tüneteit sok esetben a kö­tődött és növekedésnek indult almákon is észleljük, parázs- foltok formájában. összefoglalva megállapíthat­juk, hogy az időjárási elemek által okozott károk ellen csak részben tudunk védekezni. Karádi István Á szkindapszusz gondozása A szkindapszusz kedvelt ám­polnanövény, de mutatós kú­szónövényként is huzal mellett vagy mohával bevont gallya­kon. Virágtálak beültetésére egyéb növényekkel — hálás szobanövény. — A szkindap­szusz humuszban gazdag földet igényel s ha öntözővízébe hat hetenként néhány csepp Wu- xált (lombtrágyát) teszünk, úgy levelei üdén szinte haragos zölden fognak díszleni. Télen a 20 fok C fölötti hőmérséklet a legmegfelelőbb számára, de 15 fok C alatt már károsodhat. Szobanövényként különböző fajtái ismeretesek, igen elter­jedt az aranyos szkindapszusz (Scindapsus aureus), mely vé­kony szárú, kúszó növény. Le­velei szív alakúak, féloldala­sak s csúcsuk hegyesedő. A bőrszerü zöld leveleket szép rajzolatú, sárgás foltok teszik érdekessé. Gyengébb szárú kú­szó növény a festett szkindap­szusz (Scindapsus pictus), fél­oldalas levelei erősen szíves- vállúak, oválisak s a csúcs fe­lé hirtelen hegyesedők. Levelei a 6—8 cm szélességet és a 10— 15 cm hosszúságot is elérhetik. A sötétzöld, bőnjzerű levelek a főér és a levélszélek kivételé­vel fehéres foltokkal gazdagon díszítettek. A szkindapszusz bármikor könnyen szaporítható hajtás­dugványozással. Fejdugványt a hajtáscsúcsból — 2—3 kifejlett levélből — készíthetünk. A szár többi részéből viszont ketsze- mes dugványokat vághatunk, de ne feledkezzünk el az alsó levelek eltávolításáról sem! Igen szép cserepes növényeket nevelhetünk úgy, hogy a dug­ványokból legalább négyet- ötöt ültetünk hetes cserépbe, tápdús földbe. Ha egyenletesen öntözzük növényeinket akkor gyorsan gyökeresednek és szép hajtásokat fejlesztenek. Célszerű a fejlődő hajtásokat kis karócskához rögzíteni, kö­tözni, mert így megakadályoz­hatjuk az elfekvő hajtások le- gyökeresedését. A szkindap­szusz a szárazabb levegőjű központifűtéses lakásokban is szépen díszük, ha szeretettel gondozzuk, ha szakszerűen ön­tözzük. Széles Csaba mg. főiskola, Nyíregyháza Hz alma néhány élettani betegsége Megyénkben élő és a mezőgaz­daságban Itt dolgozó emberek tisztában vannak azzal, hogy megélhetésünk és jövedelmünk egyik legalapvetőbb forrása az almatermesztésből származik. Ebből adódóan mindannyiunk közös érdeke, hogy értékesebb legyen a szabolcsi alma. Minden szabolcsi embert érde­kel az alma kifogástalan minő­sége és a minőségrontó ténye­zők oka. E témával több megyei kertészmérnök, növényvédelmi Szakmérnök és kémikus szakem­ber már több éve foglalkozik. Tény, hogy az intenzív termesz­tés sok, többrétű problémát vet fel. Nem szabad egy vagy több élettani jelenséget csupán pl.: a kémikus vagy fizikus szemszögé­ből vizsgálni. A mai tudomány sokrétűsége, a különböző tudo­mányágak összehangolt munkáját igényli, mindig tiszteletben tart­va a speciális szakterületek tu­dományát és gyakorlatát. A legismertebb élttani betegsé­gek ismertetése: HOSBABNULAS: (pufikosodás). Ismert élettani jelenség és el­sősorban a jonatán fajtán jelent­kezik, és rontja piaci értékét. Kétségtelen tény, hogy ezen élettani betegség 1976-ban súlyos arányokat öltött. A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyez­nünk, hogy ez a jelenség 1964- ben hasonló méretekben jelent­kezett. E tényre már csupán a régebbi szakemberek emlékeznek. Szakszolgálati állomásunkon ke­restük a két időpont közötti ösz- szefüggést. Szinte egyértelműen megállappítottuk, hogy az 1964. évi és az 1976. évi Időjárási és csapadékviszonyok közel hason­lóak voltak. Mindkét vizsgált évben egy igen aszályos nyári időjárást vál­tott fel egy csapadékos augusz­tus és szeptember. így a gyü­mölcs abban az időszakban ka­pott újabb tápanyag — elsősor­ban: kálium, nitrogén és viz — többletet, amikor már erre szük­ség alig volt. A gyümölcsök sejt­jei plaszticitásukat ekkorra már elveszítve, a szó szoros értelmé­ben szerepelnek. Ennek követ­keztében az almában kóros fo­lyamatok indulnak meg, és jön létre a húsbarnulás. Egyébként, fenti élettani be­tegség szinte minden évben szór­ványosan, kisebb-nagyobb mér­tékben jelentkezik, általában a 70—75—80 mm vagy e feletti át­mérőjű jonatánalmákon. Az ilyen megvizsgált beteg gyümölcsökben általában, a nor­málistól eltérően, magasabb a nit­rogén és a kálium százaléka. Ez érthető is, mert — elsősorban a káliumnak — sejtduzzasztó ha­tása van. VÉDEKEZÉS: Az almát — igé­nyének megfelelően — aszályas időszakban öntözni kell, valamint a kálium és nitrogén ellátásáról szakszerűen kell gondoskodni. Ezen túlmenően a káliumtúl­súly ellensúlyozásáról a kalcium — talajon és lombon keresztül történő — utánpótlásával foglal­kozni kell. A kalcium antagonis- tája a kálliumnak. Biztosítani kell a fák már fia­talkori terhelését és a 70—75 mm és e feletti gyümölcsök tartós tá­rolásától óvakodjunk. KESERŰ FOLTOSODÁS (Stip­pigkeit). A jelenség nagyüzemeinkben és a kistermelésben lévő fajták leg­veszedelmesebb élettani betegsé­ge. A jonatán és stakrimson faj­ta igen fogékony, de a golden és red-deliciosus is hajlamos fenti éllettani betegségre. Tünetek. A tenyészidőszak vé­ge felé a gyümölcsökön besüppe­dő barna foltokat találunk. Az almát kettévágva, annak húsában is megtalálhatóak a kavernás barna foltok. Ezek mindig kese­rű ízűek, és innen ered a találó elnevezés is. E „betegség” is — mint annyi más területen tapasztalható új „megbetegedés” — az elmúlt másfél-két évtized új jelensége. Ebben az időszakban az egész gazdálkodási rendszerünk óriá­si változásokon ment keresztül. A nagyobb hozamok elérése ér­dekében megindult a nagy mű­trágyaadagokkal történő táp­anyag visszapótlása és csökkent vagy teljesen elmaradt az istálló­trágyázás. Növényvédelmünkben a koráb­ban rendszeresen használt mész- kénlé, bordóilé és mészarzenát helyet új fungicidek alkalmazá­sa kapott helyet. Ezzel automati­kusan megszűnt az almafáink lombbon keresztül történő rend­szeres mészvisszapótlása. Szakszolgálati állomásunkon több éve foglalkozunk e betegség okának tisztázásával és a beteg­ség megszüntetésével vagy mér­séklésének lehetőségeivel. Áttanulmányozva az ide vonat­kozó hazai és külföldi irodalmi adatok egy részét és a sok évti­zedes vizsgálatok megállapítása szerint, a szerzők a betegség ki­alakulásának okát elsősorban a tápanyagösszetétel hibáira yeze- tik vissza. Kiemelten lényegesebbnek a helytelen kálcium : kálium-t- magnézium arányát jelölik meg. Ezen túlmenően valószínűnek tartják a bór szerepét is. Szakszolgálati állomásunk is rendelkezik 'egy NDK gyártmá­nyú atomabszorbciós készülékkel és a szükséges vizsgálatot e ké­szülékkel végezzük. Megyénk gyümölcsöseinek lomb- és gyümölcsvizsgálati eredményei eddig azt mutatták, hogy a lombban általában nitro­gén- és kálciumtöbblet és kálium­hiány van. A magnézium általában jó, és esetenként a kívánt szint felett mozog. VÉDEKEZÉS LEHETpSÉGE: e kérdés taglalásánál elsősorban is­merni kell a kálciumionok nö­vényben történő mozgását. A kal­cium mozgása a fában igen las­sú, és elsősorban a nagy szívó- képességű hajtásvégekhez és a levelekhez irányul. A gyümölcs csak a tavaszi időszakban ré­szesül a xilemen (fatest) keresz­tül tápanyagellátásban. Később a gyors növekedés idő­szakában a phloemen (háncstest) keresztül kapja a gyümölcs a tápanyagellátást, de ezen a csa­tornán csak mérsékeltebb meny- nyiségben áll rendelkezésre a kálcium. így a gyümölcs tavaszi kálcium­ellátása meghatározó az alma későbbi kálciumkészletére. Talaj meszezéssel csak homo­kon számíthatunk arra, hogy ez­zel a stipikesedést csökkenthet­jük. A kalcium a növényben ne­hezen mobilizálódó tápanyag, fő­leg az almafa levelében halmo­zódik fel, és a gyümölcsnek a lomb igen nehezen adja át a Ca-ot. Ezért van döntő jelentősége a kalcium gyümölcsfára történő ki­permetezésének, mert így az al­ma a Ca-ot közvetlenül fel tud­ja venni. Irodalmi adatok szerint a bór- nak és cinknek is szerepe van abban, hogy a Ca kedvezőbb be­tárolását a gyümölcsben biztosí­tani tudjuk. Lombtrágyázásra ál­talában a kalciumkloridot (CaCl2) használják. Mint már korábban említettük, ezen élettani betegség mérséklé­sében is igen fontos szerepet ját­szik az optimális lomb- és gyü­mölcsarány. Amennyiben a fák vegetatív túlsúlyban vannak — sok levél, erős hajtásnövekedés és kevés gyümölcs — a betegség súlyos fellépésével lehet szá­molni. A lomb szárazanyag-tartalmá­nak növekedésével egyidejűleg nő a levelek kálciumtartalma, ugyanakkor a gyümölcsök növe­kedésével párhuzamosan, a kal­cium felhígulásával, illetve re­latív csökkenésével kell számol­nunk. Fent elmondottakból logikusan következik, hogy a keserű folto- sodás elleni agronomiai teendő a fák generatív fázisában történő átállítása, illetve a megfe­lelő gyümölcsterhelés bizto­sítása. Ehhez szükséges a ve­getatív túlsúlyban lévő fák mér­sékelt metszése, okszerű táp­anyaggazdálkodás és növekedés­szabályozó anyagok szakszerű al­kalmazása. Irodalmi adatok alap­ján goldenfajtáknál 15—20, míg starking- és jonatánfajtáknál 30—40 levél/alma az optimális arányszám. A tárgyalt két legfontosabb élettani betegségen kívül, termé­szetesen, még több is ismeretes, pl.: a jonatánspot, mely csak az alma héján jelentkezik fekete pontelhalásokkal, de a gyümölcs húsában nem okoz elváltozást, a stkaldosodás, mely a héjjon, na­gyobb területen májszínű elválto­zást eredményez. Utóbbi beteg­ség elsősorban a hűtőházakban tárolt gyümölcsök károsítója és a nem megfelelő tárolás techno­lógiai eredménye. E rövid ismertetés nem hiva­tott arra, hogy megyénk alma­termesztésének sokirányú rész­letkérdéseinek problémáival fog­lalkozzék. Itt csupán azt kíván­tuk röviden ismertetni, hogy az alma élettani betegségeivel me­gyénkben is többen foglalkoznak. A kérdés megoldása sajnos nem egyszerű szakmai probléma. Több tudományág helyes megál­lapításainak alkalmazásával és összehangolt munkával lehet e megoldásban előre lépni. Ehhez a munkához minden más me­gyéből és intézményektől jövő ön­zetlen segítséget hálás köszönet­tel veszünk, hisz e kérdés vég­leges tisztázása és megoldása nemcsak megyei, de országos ér­dek is, mert népgazdasági szem­pontból nem közömbös, hogy Sza­bolcsban termesztett alma a kül­földi piacokon hogyan értékesül. Ezért van tehát szükség a kü­lönböző tudományágak szoros és kollektív együttműködésére. Dr. Fodor Tamás, állami gazdaságok szakszolgálati állomása ÜiDONSÁSOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom