Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 29. Haderőcsökkentés Kevesebb is elég □ em a babonás szám te­szi, hogy sikertelenül fejeződött be a bécsi haderőcsökkentési tanácsko­zás idei szakasza. Az előző tizenkét menet sem hozott több eredményt. Négy esz­tendeje üléseznek az egykori Habsburg-palota termében a tizenkilenc állam — a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok, valamint tizenhét más ország — küldöttei és arról tárgyalnak: csökkenteni kel­lene Közép-Európában a csa­patok létszámát és a fegy­verzetet. Ebben elvileg meg is egyeztek —, a továbbia­kat illetően már nem. A katonai kérdések bonyo­lultak, érezhetően mindenki félti országa biztonságát, s a megegyezés e témakörben valóban nehéz, a vita szöve­vényes, olykor nehezen kö­vethető. Egy-egy kiemelt pél­dán azonban világosan ki­mutatható a lényeg: ki ho­gyan érvel és valójában ki­nek is van igaza. A két világhatalom közép­európai helyzetének megha­tározásában kétségtelenül szerepe van a földrajznak. Egy esetleges megegyezés esetén az amerikai csapato­kat a tengerentúlra kellene visszavinni, a szovjeteket csak néhányszáz kilométer­nyire hátrább. Hisz a Szov­jetunió — mondják a nyuga­tiak — könnyebben vissza­dobhatja Közép-Európába erőit, mint az Egyesült Álla­mok. A földrajzi érv egyéb­ként nem újkeletű: az Egye­sült Államok az elmúlt há­rom évtized alatt az Északi­sarkkörtől a Földközi-tenge­rig szárazföldi, légi és tenge­ri támaszpontok gyűrűjét építette ki a szocialista or­szágok körül — egyebek kö­zött — úgymond — a föld­rajzi tényezőt ellensúlyozan­dó. Itt van azonban egy má­sik — ha úgy tetszik katona­földrajzi — szempont. Vala­milyen, hagyományos fegy­verekkel vívott európai ösz- szecsapás esetén a Szovjet­unió felvonulási területei se­bezhetőbbek — éppen, mert közelebb vannak. a apcsoljuk ehhez a gon­dolatmenethez a nyu­gatiak másik követelé­sét: a kivonandó szovjet csa­patok vigyenek magukkal minden hadfelszerelést, az amerikaiak fegyvereit azon­ban — a földrajzi hátrány kiegyenlítésére — hagyják nyugat-európai raktáraik­ban. Mi lenne ebből? Mozgó­sítás esetén nemcsak az ame­rikaiak teremnek itt óriásgé­peiken néhány óra alatt, ha­nem még ennél is gyorsabban felszerelhetik magukat e rak­tárakból a közép-európai szocialista országoknál jóval nagyobb lélekszámú NÄTO- országok; az NSZK, Anglia, Olaszország, Franciaország. S ez csak az egyik ellenér­vünk. Ha a nyugati félre csak a létszám csökkentése lenne kötelező, ki akadályoz­hatná meg azt a legféktele­nebb fegyverkezési hajsza ki­bontakoztatásában, hiszen olyan és annyi harckocsit, helikoptert, rakétát, löveget, járművet hordhatna ide, amennyit csak akar. A szo­cialista országoknak viszont meg lenne kötve a kezük. íme egy téma, amely fölött kezdettől tart a vita Bécsben. Nem az egyetlen, de meg­mutatja, milyen taktikát kö­vetnek a NATO-államok az „egyensúly helyreállításának” jelszavával. H sakhogy az egyensúlyt nem kell helyreállítani, azt a második világhá­borút követő évtizedek meg­teremtették. A katonai poten­ciál, a gazdasági szint, a lé- lekszám, a közlekedés fejlett­sége, a politikai erkölcsi té­nyezők együtt teszik ezt. Nem ezen kell változtatni, hanem az Európában szo­katlanul és fölöslegesen ösz- szegyűlt katonai erőt kell csökkenteni, úgy, hogy a tör­ténelmileg kialakult egyen­súly ne billenjen meg. Tatár Imre PORIUGtllI ismét Soarest bízták meg kormányalakítással Antonio Ramalho Eanes portugál államfő a legfelsőbb forradalmi tanács szerda dél­utánra összehívott ülése előtt a Belém palotába kérette Mario Soares ügyvezető mi­niszterelnököt és azzal bízta meg, hogy a szocialista párt vezetőjeként kezdjen tárgya­lásokat a politikai pártok ve­zetőivel új kormány megala­kításáról. Az államfőtől távozóban Mario Soares hangsúlyozta: Eanes elnök nem nevezte őt ki, csupán felkérte, hogy ala­kítsa meg az új kormányt, amennyiben a pártok veze­tőivel tartandó megbeszélései után ezt lehetségesnek véli. Azért kapott Soares ilyen formában megbízást, mert az alkotmány értelmében a ki­nevezett miniszterelnöknek tíz napon belül a parlament elé kell terjesztenie kormá­nyának programját Soares viszont ily módon lélegzetvé­telnyi időt nyert, amelyet az ellenzéki pártok támogatásá­nak megszerzésére fordíthat. Ha Soares megalakítandó kormánya nem kap többsé­get a parlamentben, akkor az államfő általános választáso­kat fog kiírni. Ezzel kapcso­latban Eanes elnök borúlátó­an jelentette ki „az újabb választások csupán az orszá­got sújtó gazdasági válság elhúzódását okozhatják anél­kül, hogy a kormányválság megoldásával biztatnának”. Ezért csak a legvégső esetben kíván ehhez az eszközhöz nyúlni. Az űrhajósok egy napja Á régensek 24 karika sajtot kapnak... Európa miniországai A régi parasztházban elhe­lyezett andorrai börtön vas­kapuját minden szombaton este kinyitják, hogy a két el­ítélt moziba mehessen. San Marinóban, a műemlék to­ronyban levő várfogház hat cellája közül három üres. Li­echtensteinben a tizenhárom zárka közül csupán egy fog­lalt, de az annál több fejtö­rést okozhat. A rácsok mögött vár sorsára a 42 esztendős Hans Frick, aki részegen ki­irtotta családját s ezért há­romszor ítélték halálra. Ha az államfő, II. Ferenc József herceg nem ad kegyelmet, akkor pallossal veszik fejét, utoljára 1785-ben hajtottak végre Vaduzban hasonló ki­végzést. .. „Ötös fogai" A tizennyolcadik munkanap az űrben A szovjet sajtó változatla­nul részletes beszámolókat közöl a Szál jut—6 szovjet tu­dományos űrállomáson har­madik hete dolgozó űrhajó­sok munkájáról. A követke­zőképpen alakult Romanyen- ko és Grecsko egyik munka­napja: 8,00: A „Tajmirok” — a Szaljut—6 legénységének fe­dőneve — földi ébresztése után azonnal tisztálkodás, be­melegítés, reggeli és az első helyzetfelmérő pillantás az űrlaboratórium ablakából: „Hol is repülünk most?” 9,50: A munkanap az előző este véglegesített program­nak megfelelően orvosbioló­giai kísérletekkel kezdődik. 10,00: Az űrállomás műsze­reinek, berendezéseinek min­dennapi megelőző, karban­tartó átvizsgálása. 11,00: Közlés a földre: „A 14. számú ablakom ritka je­lenséget, mikrometeorit kar­colását fedeztük fel. Az üve­gen másfél milliméter átmé­rőjű kráter árulkodik erről.” A becsapódás helyét, a mik­rometeorit nyomát gondosan több szögből lefényképezik. 11,30: Repülésük során má­sodszor találkoztak az északi fénnyel, a hajónaplóba pon­tosan rögzítik: mikor, hol, hogyan. A Déli-sark felett pedig egy eddig megmagya­rázatlan természeti jelensé­get: ezüstös csillogású felhő­ket figyeltek meg. Ezt is be­írják a naplóba. 12,00: A földről megerősí­tik, hogy a „delta” automa­tikus navigációs rendszer ki­fogástalanul működik. 13,30: Ebéd, amelynek el­költése közben nem szakítják meg kapcsolatukat a földdel: eszmecsere a központtal a nap eddigi eseményeiről. Majd ismét biológiai kísérle­tek: megfigyelések, elemzé­sek, feljegyzések. 15,00: Újabb vizsgálatok a hajóablak okon keresztül. A műszerek elektromos ellenőr­zése. Egy kis pihentető zene. 16,30—17,00: A legénység szabadideje, a földi központ igyekszik nem zavarni nyu­galmukat. Ma azonban a köz­pont megsérti a kialakult rendet, mert két telemetri- kus berendezés adatainak minőségét kifogásolja. A „Tajmirok” a csendes pihenőt megszakítva hozzák rendbe a műszereket. A „Hajnal” — a Föld — visszaszól: Minden rendben fiúk. ismét normális az adatszolgáltatás. 21,00: Vacsora. Ezután még egy fordulat és másfél óra munka következik. Napi be­számoló a központnak, érté­kelés, megjegyzések, kérések, a következő napi program egyeztetése. 23,00: Takarodó. A „Tajmi­rok” s a „Hajnal” a jól vég­zett munka örömével nyugo­dalmas jó éjszakát kíván egymásnak. Romanyenko és Grecsko kedden pihenőnapot tartott. Szerdán 18. munkanapjukat töltötték a világűrben. Terrorhullám Olaszországban Rómában szerdán délelőtt ismeretlen szélsőségesek az utcán agyonlőtték az újfa­siszta olasz szociális mozga­lom (MSI) egyik aktivistáját a 30 éves Angelo Pistolesit. A gyilkossággal egyidőben pokolgép robbant az újfa­siszta párt egyik körzeti he­lyiségében és teljesen szét­zúzta berendezését. Noha az akciókat eddig még egyetlen szervezet sem vállalta magára, feltételezhe­tő, hogy ahhoz a karácsony­kor újra fellángolt terror­hullámhoz tartoznak, amely­nek főszereplői a szélsőjobb- oldali és az álbaloldali, illet­ve szélsőbaloldali csoportok. Kis ország vagyunk — szoktuk mondogatni tréfásan ^komolyán, dehát kontinen­sünknek nemcsak nagyobb és kisebb országai vannak, ha­nem miniállamai is. Általá­ban három örökletes mo­narchiát és köztársaságot, il­letve a sajátos egyházi álla­mot és egy kettős védnöksé­get sorolnak ebbe az „ötös­fogatba”. A római Szent Pé­ter bazilika bronzkapuján túl elhelyezkedő Vatikán terüle­te az egy négyzetkilométert sem éri el, Monaco csupán kétszer nagyobb, San Marino kiterjedése 60.6, Liechtenstei­né 158 négyzetkilométer és Andorra 465 négyzetkilomé­terrel csaknem eléri Buda­pest méreteit. A lakosság lé- lekszáma ezer és húszezer kö­zött változik, de ezek a sta­tisztikák csalókának tűnhet­nek a személyes benyomások alapján, mert a legtöbb eset­ben több a vendégmunkás és vendégvállalkozó”, mint az eredeti népesség. Ahogyan a hajózásban vannak „olcsó zászlók”, úgy kontinensün­kön is akadnak „olcsó cég­központok”, ahol jelentős le­het az adómegtakarítás és ki lehet játszani a pénzügyi kö­telezettségekre másutt érvé­nyes törvényeket. „Menedékek" Az operett-kulisszák mö­gött ezért néha dollármilli- árdokról van szó. Andorrá­nak például két „régens-véd- nöke” van: a francia köztár­sasági elnök (aki a korábbi Protektor, Foix grófjának he­lyébe lépett) és a szomszédos spanyol városkának, Seo de Urgel-nek püspöke, ök 1278 óta minden évben megkap­ják járandóságukat: 24 kari­ka sajtot, 6 füstölt sonkát, 12 élő csirkét és némi készpénzt, ami átszámítva 108 forint 22 fillért tesz ki. Ezért Andor­rának — akár a többieknek — joga van saját bélyegki­bocsátására, Monaco, San Marino és a Vatikán pénzt is veret, ez ugyancsak kelen­dő a gyűjtők körében, de ami a legfőbb: „menedéket” biz­tosíthatnak bizonyos cégek­nek. A mérsékelt adózás is kel­lemes bevételt biztosít a„ mi­niknek” ezért Nyugat-Euró- pa azon ritka országai közé tartoznak, amelyeket nem érintett a visszaesés, a vál­ság, a munkanélküliség. Ter­mészetesen azt is mondhat­nánk: töretlen konjunktúrá­juk ma nem éppen tipikus és főleg kevéssé hat ki az NSZK-ban, Franciaországban vagy Olaszországban' jelent­kező gondokra. Jóllehet a nagyság, ponto­sabban: a kicsiség sok tekin­tetben azonos nevezőt jelent, az öt ország jelene és múlt­ja alapvetően különbözik egymástól. San Marinót a vi­lág legrégebbi, majd két év­ezredes köztársaságának tart­ják, alkotmánya nem keve­sebb, mint 714 esztendős. E hagyományoknak megfelelő­en komoly politikai harc fo­lyik a hatvan tagú parlament mandátumaiért. Tizenkét éven át kommunista-szoci­alista kormányzás volt San Marinóban, amit végülis az döntött meg, hogy a külföldi szavazatok segítségével némi többséghez jutottak a keresz­ténydemokraták. (Az Egye­sült Államokban jelenleg több San Marino-i szárma­zású polgár él, mint otthon s mivel szavazati joguk van, mozgósításuk megváltoztatta a kialakult arányokat.) Fehér vagy fekete füst Csendesebb szelek fújnak a 15 tagú liechtensteini és a 18 tagú monacói képviselő­házban. Igaz az utóbbit egy- szer-kétszer feloszlatták már, amikor a honatyák nézetei nem mindenben egyeztek a genovai eredetű uralkodó- család, a Grimaldiak nézetei­vel, akik 1297 óta tartják ke­zükben a vezetést s jelenleg is lakják a sárgaszín palotát. Építészeti remek ez is, de jó­val fiatalabb mint a hetven­egy esztendős II. Ferenc Jó­zsef hétszázéves rezidenciája a liechtensteini főváros, Va­duz felett. (S a történelmi kép teljességéhez tartozik, hogy ez az államocska ere­detileg az 1342-ben alapított Vaduzi Grófság volt. Mai nevét onnan nyerte, hogy 1719-ben Liechtenstein oszt­rák herceg birtokába ment át. Ezt követően először a német államok szövetségéhez tartozott, Ausztria—Magyar- ország taghercegségeként folytatta, majd 1924-től Svájccal van vámunióban.) Külön lapra tartozik, s kö­teteket írtak is róla: az egy­házi állam tevékenysége. Nem méretei, hanem a kato­likus egyház elterjedtsége, befolyása, szellemi hatása, s nem utolsósorban vagyona adja meg a hátteret. Ez az egyetlen miniállam, ahol a polgárok nem szavazhatnak, csupán a bíborosoknak ada­tik meg a pápaválasztási jog. Igaz az egész világ figyelem­mel kíséri: fehér vagy feke­te füst száll fel a kéménye­ken. A Vatikán is korszerű­södik: filmezni ugyan még nem lehet a palota belsejé­ben, de az első benzinkutak már megjelentek az egyházi állam területén is — úgy látszik így is hatott az ener­giakrízis. S a pápai állam növekvő világpolitikai akti­vitására vet fényt, hogy Ró­ma magasrangú vendégéi közül sokan tesznek látoga­tást a katolikus egyház fejé­nél, felkereste VI. Pált Ká­dár János is, nemrégen pedig Edward Gierék töltött rövid időt a Vatikán falai között. Hiába, az európai együtt­működés, a világbéke kérdé­sei mindenkit érintenek ko­runkban — ezért a helsinki záróokmány aláírói között ott szerepelt a Vatikán, Li­echtenstein, Monaco és San Marino is — Andorra nem vett részt az európai bizton­ság ügyeivel foglalkozó tár­gyalásokon, megelégedett a védőrégensek jelenlétével. Ha a miniállamoknak van­nak is sajátosságai, különle­gességei, vagy talán különc­ségei — az európai békés egymás mellett élés kérdései mindenkire vonatkoznak. A legkisebbektől a legnépeseb­bekig s mindenki a maga legjobb eszközeivel és lehe­tőségeivel járulhat hozzá ah­hoz. Réti Ervin A „brain-drain” („agy­lopás”, „agy-elszívás”) után Angliát új ve­szély fenyegeti, amelyet egy rosszmájú amerikai újságíró „fame drain”-nek nevez, vagyis a hírességek elszívá­sának — ami elsősorban az angol államkincstárat érinti fájdalmasan. Ezek a híressé­gek ugyanis — eltérően az „elbrain-drain-olt” tudósok­tól, diplomásoktól — nem azért hagyják el a szigetor­szágot, hogy másutt többet kapjanak, hanem azért, hogy nekik kelljen kevesebbet ad- niok. Az adót tartják magas­nak, s az elől emigrálnak. Ennek a sajátos emigráció­nak már régi hagyományai vannak Angliában: például a népszerű színpadi szerző, No­el Coward, a nálunk is is­mert P. G. Wodehouse („For­duljon Psmithezl”) és So­merset Maugham is tartósan külföldön éltek, habár nekik más okaik is voltak erre. Az 1964-ben uralomra került Labour-kormány alatt meg­gyorsult ez a fajta menekü­lés, mert ez a kormány olyan progresszív jövedelemadót vezetett be, amely évi száz­ezer font jövedelem körül már elérte a 90 százalékot is. Ma a helyzet az, hogy szem­ben az 1799-ben az akkori tory (konzervatív) kormány által bevezetett négyszáza­lékos — a Franciaország el­leni háború támogatására szolgáló — jövedelmi adóval, ez az adó eléri a 83 százalé­kot, ha az évi jövedelem meghaladja a 21 434 fontot; ha pedig az adófizetőnek ezen felül még évi 2500 font, beruházásokból származó jö­vedelme is van, az adókulcs 98 százalékra emelkedik — ez vitathatatlanul a legma­gasabb arányú jövedelemadó a tőkés világban. Legutóbb Michael Caine, az ismert filmszínész költö­zött át az Egyesült Államok­ba — Kaliforniában, Bever­ley Hülsen vásárolt házat — mivel évi 1,2 millió dollár jö­vedelméből „nem bírta fizet­ni az adót” ... „A Sakál napja” írója, Frederick Forsyth, aki ebből a könyvéből — beleértve a filmjogot — vagyont szer­zett, átköltözött az ír Köz­társaságba: ez az állam 1969- ben eltörölte a jövedelmi adót az alkotó szellemi mun­ka után. Peter Sellers, a nálunk is jól ismert filmszínész már évek óta Franciaországban él. Michael Pearson, Lord Cowdray fia, aki általános nézet szerint a leggazdagabb ember egész Angliában, szin­tén Franciaországba költö­zött, hogy sok millió fontnyi vagyonát megmentse az adó­szedőktől. Sir Geoffrey Howe, volt konzervatív párti miniszter, az adóügy szakértője kijelen­tette, hogy az adóztatás előli menekülés „a tehetség elvér­zése”. Ha Thatcher asszony pártja 1979-ben kormányra kerül — akkor várhatók ál­talános választások —, Sir Geoffrey valószínűleg pénz­ügyminiszter lesz. Ezért ér­dekes, mit mond erről a kér­désről : „A fontos ebben az, hogy nemcsak ilyen különleges embereket veszítünk el: min­den egyes Michael Caine-re száz és száz orvos, mérnök, igazgató, pedagógus esik — olyan emberek százai, akik gazdasági életünk élesztői.” (P>

Next

/
Oldalképek
Tartalom