Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

16 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 25. Szabolcsból indultak Feketéné Csapó Gabriella röplabdázó, Halász István labdarúgó és Orsó Miklós sakkozó A Szabolcs-Szatmár megyei sportegye­sületek évek óta számos tehetséget „indíta­nak el” a különböző sportágak élvonala felé. Közülük többen fővárosi, vagy más megyei egyesület versenyzőjeként érnek célba, ke­rülnek sportáguk legjobbjai közé. Ezúttal három Szabolcsból indult sportolót muta­tunk be olvasóinknak, Feketéné Csapó Gab­riella röplabdázót, Halász István labdarú­gót és Orsó Miklós sakkozót. Áz év legjobbja Fekete Béláné Csapó Gabriella, az Új­pesti Dózsa válogatott röplabdázója Nyíregy­házáról került a fővárosi klubhoz. — A nyíregyházi 12-es számú általános iskolában ismerkedtem meg a röplabda­sportággal — mondta érdeklődésünkre. — Az úttörő-olimpia országos döntőjének megnyerése után, a Spartacusba igazoltam át, ahol Góczi Árpád volt az edzőm. Na­gyon jól ment akkor a csapatnak, 17 év át­lagéletkorú gárdánk veretlenül, százszázalé­kos teljesítménnyel nyerte meg az NB Il-es bajnokságot és 1970-ben már az első vonal­ban játszhattunk. — Melyik nyíregyházi mérkőzésére em. lékszik legszívesebben? — Minden találkozó nagy meccs volt számomra. Legnagyobb ellenfelünk a Mis­kolci VSC volt, őket kellett legyőznünk az NB I-be jutásért. Mindkétszer sikerült. — Nyíregyházáról 1971-ben került a Dózsához. Egy év múlva válogatott lett. Hányszor játszott a címeres mezben? — Egészen pontosan 122-szer. Tagja vol­tam a montreáli olimpián negyedik, a me­xikói világbajnokságon hatodik, a belgrádi és finnországi Európa-bajnokságon második, illetve harmadik, valamint az idei Világ Kupán hatodik helyezett válogatottnak. — Tervei? — Amíg számítanak rám, játszani fo­gok. Szeretnék kétszázszoros válo""tott len­ni. Erre van esélyem, hiszen még csak 23 éves vagyok. Közelebbi tervem a moszkvai olimpia. De szép lenne egy dobogós helye­zés ... Az idén Feketéné Csapó Gabriellát az év legjobb női röplabdázájóvá választották. Már másodszor, hiszen 1975-ben is ő volt a legjobb. Rakamaztól Bolíviáig — A válogatottba sorsdöntő találkozó előtt került. Milyen érzés volt Bolívia ellen pályára lépni? — Nyilasi megsérült, s ezért kerültem a csehek ellen készülő válogatottba. Prágában a 65. percben én rúgtam á gólt, de a mérkő­zés után egy percig sem gondoltam arra, hogy Bolívia ellen is játszok. Az utazás előtt egy héttel tudtam meg, hogy rám is számít a kapitány. Nyilasi ugyanis nem épült fel. Nemcsak én, hanem valamennyi játékostár­sam tartott a mérkőzéstől. Nem az ellenfél­től, hanem a magasságtól és a közönségtől féltünk. — Amikor megérkeztünk La Pazba és leszálltunk a gépről, a fejünk szét akart esni, nem kaptunk levegőt. Éjjel alig alud­tunk valamit, az oxigénhiány még Pintért, a legerősebb fizikumú játékost is alaposan megviselte. Mi lesz a mérkőzésen? — kérdez­gettük egymást. Vezetőink felhívták a figyel­münket, hogy a találkozón nem szabad meg- állnunk, állandó mozgásban legyünk, mert így könnyeb elviselni az oxigénhiányt. Ez bevált, végigkocogtuk a 90 percet. Csak any. nyit adtunk ki magunkból, amennyi a győ­zelemhez kellett. Örülök, hogy ezúttal is si­került gólt szereznem. — Milyenek az esélyei a válogatottban maradáshoz? — Nyilasi jobb, mint én. Kívánom, hogy minél hamarabb meggyógyuljon és játszón. — Hogy érzi magát Tatabányán? — A csapatban nagyszerű a közösségi szellem, jó kis társaság jött össze. Ami a magánéletemet illeti, nekem és feleségem­nek, aki tokaji, honvágyunk van. Orsó „lépései11 Halász István, a Tatabányai Bányász válogatott labdarúgója Rakamazról indult. — Rakamazon születtem és ott is kezd­tem a labdarúgó-pályafutásomat — mond. ta. — A hetvenes évek elején az NB II-ben és az NB Ill-ban szerepeltünk. Aztán a Sza­bó SE következett. Leszerelésem után több NBr I-es csapat hívott, így a Vasas, a DVTK, a Békéscsaba és a Tatabánya. Az utóbbit választottam, mert itt láttam a legtöbb esélyt arra, hogy be is kerülhetek az együt­tesbe. Orsó Miklós, a Budapesti KGM Vasas sak­kozója valósággal „berobbant” a legjobbak közé. Az orosi születésű fiatalember az idei sakkbajnokságon a legjobbaknak is feladta a leckét. — Oroson születtem, szüleim most is ott élnek — válaszolta kérdésünkre. — Édes­anyám a nyíregyházi konzervgyárban, édes­apám pedig a KEMÉV-nél dolgozik. Én Nyíregyházán, a Kossuth gimnáziumban kezdtem versenyszerűen sakkozni, s 1973- ban megyei felnőtt bajnok lettem. Egy év múlva kerültem Budapestre, a Kandó Kál­mán Műszaki Főiskola hallgatója vagyok. — A legerősebb középdöntőből került a legjobbak közé. Kiket győzött le? — Valóban nem sok esélyem volt a to­vábbjutásra, hiszen a legerősebb középdön­tőben olyan ellenfeleim voltak, mint a nem­zetközi nagymester Forintos, Honfi, Székes és Kluger. Jó formában voltam, így sikerült a döntőbe kerülés. — A legjobbak között nagyszerűen kez­dett, de később mintha visszaesett volna? — Ez volt az első igazi nagy versenyem. Véleményem szerint egy kicsit le is becsül­tek az ellenfelek, nem figyeltek eléggé rám. A verseny végére elfáradtam, de így is csak négy ponttal szereztem kevesebbet a holt­versenyben győztes Saxtól és Riblitől. Mes­teri minősítésem van, s nagy vágyam hogy a nemzetközi nagymesteri címet megszerez­zem. — Ki az edzője? — A KGM Vasasban Ribli Zoltán az edzőm. A sakkbajnokságon bátyám, János volt a szekundánsom, aki 1974-ben szerezte meg a Szabolcs-Szatmár megyei bajnoki cí­met. ö szintén a főiskola hallgatója, de 6 munkája után, esti tagozatra jár. — Hol töltik a karácsonyt? — Hazautazunk Orosra, szüléinkhez. Szöveg: Bagoly Dániel Fotó: Gaál Béla Kovács György Gerliczki János Dr. Papp Sándor Gáspár László Bagoly Dániel Nyugodtabb légkört a munkához! Szerkesztőségi kerekasztal az NYVSSC labdarúgócsapatának szerepléséről Befejeződött az NB III-as labdarúgó-bajnokság idei küzdelemsorozata. A Nyír­egyházi Vasutas-Spartacus SC szerepléséről, teljesítményé­ről szerkesztőségi kerekasz- tal-beszélgetést folytattunk Gerliczki Jánossal, az együt­tes vezető edzőjével, Gáspár Lászlóval, a csapatkapitány­nyal, Kovács Györggyel, a Népsport tudósítójával és dr. Papp Sándorral, az NYVSSC ügyvezető elnöké­vel. Lapunkat Bagoly Dániel, a sportrovat vezetője képvi­selte. — Hogyan értékelik az együttes szereplését? Dr. Papp Sándor: — A csa­pat a tervet teljesítette, hi­szen az első 10 hely valame­lyikének megszerzése volt a cél. A teljesítmény egyenle­tesnek mondható. Nagy for­maingadozások nem voltak, nagyarányú vereségek nem érték az együttest. A hazai döntetlenek azonban bosz- szantóak voltak. Gerliczki János: — Elége­dett vagyok a teljesítmény­nyel. A tervezett 26 pontból 25-öt megszereztek a játéko­sok, az edzéseken, a mérkő­zéseken — egy-két kivételtől eltekintve — mindenki akart, dolgozott, küzdött. Gáspár László: — Mi, já­tékosok nagyon sajnáljuk az elvesztett hazai pontokat, hi­szen akár elsők is lehettünk volna. Tavasszal megpróbál­juk majd behozni. Kovács György: — Szere­pelhetett volna jobban is az együttes. A gyámoltalan csa­tárjáték, a védekező taktika miatt sok pont elment hazai környezetben. — Mi erről a vezető­edző, a játékos és az ügyvezető elnök vélemé­nye? Gerliczki János: — Véle­ményem szerint nem a csa­tárjáték, hanem a helyzetek rossz kihasználási aránya mi­att vesztettünk pontokat. Egy-egy találkozón tíz-húsz helyzetet kidolgoznak a csa­tárok, tehát korántsem vé­dekezünk. A másik dolog: a közönség egy-egy kihagyott helyzet után szidta n játé­kost, szidott engem, k1 . etel­te a cserét. Gáspár László: — Sajnos így igaz. Többen közülünk nem mernek itthon játszani, félnek, remegnek a lábak. Dr. Papp Sándor: — Türe­lem kell. A csatársorban olyanok játszanak, akik nem is olyan régen még megyei I. osztályban szerepeltek. Te­hát rutintalanok. Nekem is az a véleményem, hogy nem a védekező taktika jellemző AZ MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846. Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: 4401 Nyíregyháza, Pf.: 47 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza. Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 az együttesre. Bizonyíthatja ezt a sok helyzet is. — Évek óta nincs be­fejező csatára Nyíregy­házának. Miért nemiga­zoltak? Gerliczki János: — A baj­nokság előtt hat játékos ne­vét -adtam meg a vezetőknek, s kértem átigazolásukat... Dr. Papp Sándor: — Saj­nos a tiszavasvári Kiss csa­ládi okok miatt nem jött hoz­zánk. Farkast Leninváros nem adta ki. Kozma, a Vár­palota volt játékosa nálunk várja, hogv végre engedjék játszani, volt egyesülete ugyanis eltiltotta. Bácskai­nak a Szabó SE játékosának olyan anyagi igényei voltak, amit nem lehetett kielégíte­ni. Kovács György: — Mi­ért szerepeltettek sok já­tékost? Miért nem ala­kult ki a csapat? Gerliczki János: — Az is­mert fúzió után 30 játékossal mentünk le a nyáron Gyulá­ra. Ott próbáltuk „kiszűrni” azokat, akikre számíthatunk. Természetesen mindenkinek játéklehetőséget kellett, hogy adjunk. Legalább négy mér­kőzésen bizonyíthattak azok, akikre számítottunk, hogy méltók-e csapatba kerülésre. Tervem volt, hogy Buzsikot beépítem a csapatba. Megsé­rült, három és fél hónapig nem játszhatott. Kanyári a közönség rosszindulata miatt olyan formába került, hogy kénytelen voltam egy pár mérkőzés után mellőzni. Len­gyel Miskolc ellen megsérült, miatta is változtatni kellett. Szekrényes derék- és gyo- morbántalmai miatt nem léphetett hosszú ideig pályá­ra. Bor szintén sokáig sérült volt. Moldvánnál természetes visszaesés következett be, s ezért pihentetni kellett. — Miért nem kapott elég játéklehetőséget Szabó? Gerliczki János: — Én is osztályozom a játékosokat. Nálam Szabó a rangsorban 4. lett, 6,12 ponttal. Azért hagy­tam ki, mert a Gyula elleni mérkőzés után, az egyik ed­zésen sérültet jelentett. A sportorvos azonban nem ta­lált nála semmi problémát... Kovács György: — Mi van Kozmával? Igaz-e, hogy ellentét van közte és az edző között? Dr. Papp Sándor: — Koz­ma sérült, a térdét injekci­ózni, vagy műteni kellene. Egyszer el is küldtük Hajdú­szoboszlóra, hogy kezeltesse magát, de ő visszajött! Gerliczki János: — Koz­mának valóban fáj a térde. A sportorvos műtétet, vagy injekciókúrát javasolt. Ö egyiket sem vállalta, mond­ván fél a tűtől. — Sok bírálatot kap az edző. Sőt olyanokat is hallani, hogy kétszer le is mondott... Gerliczki János: — Az őszi negyedik forduló után az el­ső helyen állt a csapat, ami­kor a nyíregyházi rádió sportfórumában a szurkolók részéről támadások értek. Ez nagyon rosszul esett, annál is inkább, mert az eredmé­nyek sem indokolták az ef­féle rosszindulatú megnyil­vánulásokat. A szakosztá­lyon belül is volt ellentét, szememre vétették, hogy in­dokolatlanul mellőzöm a volt VSC-s játékosokat. Itt szeretném megjegyezni, hogy az összeállításnál kikérem edzőkollégáim véleményét, megbeszélem a pályára lépő 11-et a csapatkapitánnyal is. Javaslataikat figyelembe ve­szem, de természetesen én döntök. Három és fél évig a VSC-nek voltam az edzője, nevetséges, hogy azzal vá­dolnak: VSC-ellenes vagyok. Mindezekért akartam lemon­dani ... Gáspár László: — Minket, játékosokat is foglalkoztat az, hogy két tábor van, már ami a szurkolókat és az egyes ve­zetőket illeti. Köztünk nincs ilyen ellentét, mi Vasutas- Spartacus-játékosok va­gyunk valamennyien. — Lezárva a beszélge­tés e részét, az a vélemé­nyünk, az együttes a le­hetőségekhez mérten jól szerepelt. A csapat ki­alakítását a sok sérülés és néhány játékos maga­tartása akadályozta. Az edző munkáján nem mú­lott az, hogy a csatársor gyenge teljesítményt nyújtott. Igen sok, nagy reményekre jogosító fia­tal játszik az NYVSSC- ben. Ha megszokják az NB III légkörét, rutint szereznek, minden bi­zonnyal a helyzetek ki­használása is javulni fog. Az egyesület és a szak­osztály vezetőinek a jövőben az eddigiektől többet kell tenni azért, hogy az edző és a játéko­sok zavartalanabb kö­rülmények között dol­gozzanak. S végül a jö­vőről. Hogyan készül az együttes a tavaszi idény­re? Gerliczki János: — Az MLSZ rendelkezésének meg­felelően január 2-án kezdő­dik az alapozás. Nyíregyhá­zán maradunk, itthon tart­juk edzéseinket. Három hé­ten keresztül napi két edzést tartunk, melyen a követ­kező huszonhárom játé­kos dolgozik majd: Pil­csuk, Kálmánchelyi, Máyer, Neumann, Gáspár, Klénin- ger, Ambrusz, Juhász, Madai, Lengyel, Moldván, Szekré­nyes, Szabó, Farkas II., Kon­dor, Major, Kubik, Borbély, Kanyári, Pócs, Farkas I., Bu- zsik és Bor. Később 18-ra csökkentjük a keretet. A ta­vaszi cél az NB Il-es jog ki­harcolása. — Tippelnének arra, hogy hányadik helyen végez az NYVSSC? Gerliczki János: — -Ötödi kék leszünk. Dr. Papp Sándor: — Én az első vagy a második helyre számítok. Gáspár László: — Ötödik lesz a csapat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom