Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

1977. december 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á pártvezetőség tekintélye M egkérdeztem egy párt­titkárt: nem bántja-e az igazgatót, ha be­számoltatja a pártvezető­ség? Meglepődve nézett rám: „Az igazgatónak telje­sen mindegy, hogy a vezér- igazgatónak vagy a pártve­zetőségnek számol be. Egy­aránt alaposan felkészül.” Biztosan itt sem mindig felhőtlen a kapcsolat. A munkatempó, a sokféle teendő meghatározza az em­berek, a vezetők hangulatát. Előfordulnak viták, ellen­vetések, de a végén mindig kikerekedik a dolog, közös nevezőre jutnak. Téved, aki azt gondolja, hogy vita nél­kül meglehet egy egészsé­ges, célravezető, cselekvő egység. Legutóbb például a szo­cialista munkaverseny érté­keléséről számolt be az igazgató. Ügy találták, nem elég, ha csak háromhavon- ként kerül sor az értékelés­re. Vita után döntöttek úgy, hogy ezentúl havonta érté­kelnek. De nemcsak ők ké­rik a gazdasági vezetőt a beszámoltatásra, az igazgató is igényli, hogy véleményt mondjanak munkájáról, az olyan közérdekű kérdések­ről, amelyekben dönteni kell. Egyik igazgató újságolta a napokban: írásos tájékoz­tatót készített az szb-nek. És mutatta a gyűrűjét: „Nem esett le.” Humorosan célozva azokra, akiknek de­rogál asztal mellé ülni és beszámolni a pártvezetőség­nek. Ez az igazgató elmond­ta: kikérte az szb vélemé­nyét is, miután a pártveze­tőséggel már megtárgyalta a káderfejlesztést. Sőt: a két testület döntése alapján vál­toztatott korábbi álláspont­ján. Akad igazgató, aki így beszél: „az én párttitká­rom.” A párttitkárt a párt­tagság választja, mégis „ki­sajátítja”, „kezében tartja”, mert úgy érzi, hogy tőle függ a prémiuma. Szeren­csére ez a ritkább eset. Hal­lani azt is, hogy „nem part­ner a párttitkár.” Valójában nem partnerviszony kérdé­se, hogy elfogadja-e a kine­vezett igazgató a választott párttitkárt, vagy sem. A pártvezetőség a partner. A párttitkár a taggyűlés, a pártvezetőség véleményét képviseli. Ha elfogadja a gazdasági vezető, ha nem, kötelessége tartania magát még pártonkívüli vezető­ként is ahhoz, amit a tag­gyűlés döntött. Éppen azért, mert nincs meg a párt határozataira épülő együttműködés, sok helyen a pártvezetőség el­fogad a gazdasági vezetőtől semmitmondó, tessék-lássék beszámolót is. Nem követe­lik meg az igényességet. így természetes, hogy nem lehet hű képe a párttagságnak, de a vállalat dolgozóinak sem fontos kérdésekről. Akadnak gazdasági veze­tők, akik nem tisztelik sa­ját pártszervezetüket. Ha „felülről” szólnak, készsé­gesek, a pártszerűség, a tisz­telettudás, a pártvezetés tiszteletben tartásának lát­szatát keltik. Közben „meg­feledkeznek” elmenni a tag­gyűlésre. De néhány párt­titkár még arra is képes, hogy kimentse: „fontos el­foglaltsága van az igazgató elvtársnak.” Lehet-e csodálkozni, ha nem akadt olyan pártveze­tőség, amelyik nem fogadott el igazgatói beszámolót, mert az felületes, alkalmat­lan, semmitmondó volt? V alójában a párt vezető­ség kovácsolja saját tekintélyét. Farkas Kálmán Beszámol: Szabolcs-Szatmár megye Á népfront és a politikai ismeretterjesztés A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa rendezésében december 1-én és 2-án Bu­dapesten tartják a politikai vitakörök vezetőinek orszá­gos tanácskozását. A rendez­vény központi témája a nép­frontszervezetek politikai ismeretterjesztő tevékenysé­ge, erről hangzik el beveze­tő referátum, amelyet plená­ris és szekcióülések követ­nek. Szabolcs-Szatmár megyét négytagú küldöttség képvise­li, amelynek vezetője Cser­mely Tibor, a megyei bi­zottság kultúrpolitikai munkatársa a plenáris ülésen számol be a politikai ismeretterjesztő munka me­gyei sajátosságairól. Megyénk kiemelt szerepeltetését az in­dokolja, hogy a vitakörveze­tők felkészítésében évek óta sikeres módszereket alkal­maznak — így a beszámoló nagyobb része a különböző ismeretterjesztő formákkal kapcsolatos előkészítő mun­kát ismerteti. Az elmúlt évben közel ti­zenötezren vettek részt a népfrontszervezetek téli po­litikai rendezvényein. Szinte minden községben és minden nagyobb tanyai településen működtek ilyen ismeretter­jesztő körök, ezen kívül az előadók olyan csoportokhoz közvetítették az információ­kat — például kisiparosok, nyugdíjasok, lakótelepi kö­zösségek — amelynek tagjai semmilyen más politikai ok­tatási formában nem vesznek részt. A hagyományos és közis­mert politikai vitakörök mel­lett meghonosodtak a kerek- asztal-beszélgetések, a nők és a szülők akadémiájának fog­lalkozásai, illetve az úgyne­vezett „téli esték”. A most következő évadra kétszáz vi­takörvezetőt készítettek fel, öt témakörből, ügyelve arra, hogy az elméleti kérdéseket a lakosságot foglalkoztató na­pi, aktuális témák körében vizsgálják, ötrészes külön előadássorozaton készítették fel a közoktatási-közművelő­dési témakörök előadóit. Megyénk népfrontszerve­zeteinek eredményes politikai ismeretterjesztő munkáját az­zal is indokolják, hogy a vi­takörvezetők kétharmad ré­sze „törzsgárdatag”, több éves tapasztalattal rendelke­ző előadó. Elsősorban az ő felkészülésük, ismereteik ál­landó bővítése érdekében szü­letett az a kezdeményezés, hogy hozzanak létre megyei politikai szakkönyvtárat. Ez a szabolcsi újítás is elhang­zik az országos tanácskozá­son. A tervek szerint a mint­egy 3000 kötetes könyvtárba a politikai irodalom klasszi­kus és legaktuálisabb műveit gyűjtik egybe. „Dinamikus fejlődést látunk...” Szovjet vendégeinkkel a nyírbátori „csepelieknél" Ismerkedés a Csepeli Szerszám gépgyár nyírbátori üzemével. „Nagyon örülünk a bri­gád elért eredményeinek, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaik teljesíté­sében elértek” — szól a bejegyzés a brigádnapló­ban Nyírbátorban, a Cse­peli Szerszámgépgyár üze­mében. Az Angela Davis nevét vi­selő brigád naplójába írta be az elismerő sorokat Maljo- vanyik Mihail Mihajlovics, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli területi Bizott­sága ipari osztályának veze­tője, aki egy négytagú dele­gáció élén látogatást tesz me­gyénkben, hogy ismerkedjen Szabolcs-Szatmár gazdasági életével. Megbízható szovjet gépek A delegáció négynapos út­ja során ipari és mezőgaz­dasági üzemek munkájával ismerkedik. Szerdán Nyírbá­torban a nagyhírű Vörös Cse­pel gyáregységének munká­jára voltak kíváncsiak, az iránt érdeklődtek, milyen fejlődést érnek el. — Az üzembővítés során 45 korszerű, szovjet gyártmányú forgácsológépet állítunk munkába — hangzott Kok- nya Árpád igazgató tájékoz­tatója. — A szovjet gépeket azért is szeretjük, mert na­gyon megbízható a működé­sük. Az üzemben tett látogatás során Kiss Gusztávnéval, az Angela Davis brigád vezető­jével arról beszélgettek, hogy a nemzetközi méretűvé vált jubileumi versenyben a fel­hívás megfogalmazásakor ő is részt vett Csepelen a bri­gádvezetők tanácskozásán. Teljesített vállalások A vendégek már kedden jó benyomásokat szereztek Nyíregyházán, a Taurus Gu­migyárban tett'látogatáskor, Nyírbátorban pedig újabb él­ményeket, tapasztalatokat gyűjtöttek. Ezért kértük meg Maljovanyik Mihail Mihajlo- vicsot, hogy foglalja össze látogatásuk eddigi tapaszta­latait. — Ami nagyon meglepett bennünket, hogy valamennyi üzem, ahol jártunk, a dina­mikus fejlődés stádiumában van. Ez a bizonyíték arra, hogy a megyei pártbizottság az MSZMP Központi Bizott­ságának határozatai alapján szívén viseli a megye ipará­nak fejlődését. Ezzel együtt a megyében élő emberek ipari foglalkoztatását is megterem­tették, a mezőgazdaság gépe­sítése miatt felszabaduló em­bereket az iparba tudják irá­nyítani. Meglepett bennünket az a hatalmas lelkesedés, amellyel a munkaverseny­feladatok teljesítésében vet­tek részt az emberek. A bri­gádmozgalom szervezettsége szintén ezt segíti elő. Gazdasági sikerek Kárpátontúlon — Néhány szót a mi ered­ményeinkről is: pártbizottsá­gunk hatalmas szervező mun­kát végzett a 60. évforduló tiszteletére kibontakozott munkaverseny szervezésé­ben. Ennek is köszönhető, hogy az év első tíz hónapjá­ban az ipar a Kárpátontúli területen hat nappal hama­rabb teljesítette feladatait. Terven felül 23,6 millió ru­bel értékben adtunk termé­keket az országnak. Ilyen ha­talmas méretű termelésnöve­kedés még sohasem volt terü­letünkön. A múlt évihez ké­pest 10,7%-kal nőtt a ter­melés. Ezért bízunk abban, hogy az ötéves tervben elő­irányzott 45 százalékos növe­kedést az első két év ered­ményei alapján jóval túltel­jesítjük. A terület ipara 21 pontos felajánlást tett az ok­tóberi forradalom jubileumá­ra, s ebből 18-at már no­vember 7-re teljesítettünk. Különösen a gép- és műszer­iparban volt nagy a fejlődés — ahogy ezt Szabolcs-Szat­már megyében is tapasztal­hattuk. Itt a termelés 27 szá­zalékkal emelkedett. A delegáció tagjai érdeklő­déssel tekintették meg a mű­ködő gépeket. Trikur Ivan Jurjevics, az ilnyicki hegesz­tőgépgyár igazgatója például azt emelte ki, ami náluk, a korábban iparral nem rendel­kező irsavai járásban és Sza- bolcs-Szatmárban a fejlődés­ben közös. A vendégek négynapos út­juk során mezőgazdasági üze­mek munkáját is tanulmá­nyozzák, érdeklődnek a párt­irányítás vállalati és szövet­kezeti módszerei iránt. L. B. V ajon hányán emlékez­nek még a Hétpety- tyes Kacsára Nyír­egyházán? Pedig híres kis hely volt ez hajdanán, amo­lyan jó kisvendéglő, ahol kis pénzért jókat lehetett mulatni. Volt, amikor a tü­zérek és a huszárok is itt mérték össze erejüket, rio­gatva a pincérnőket, akik ilyenkor egy törzsvendéggel vonultak el a biztos mene­déket kínáló ágyba. Nos, itt a Hétpettyes Ka­csában muzsikált Zsiga. Ne­vezzük így, hiszen mindegy hogyan is hívták. Ismerte mindenki akkoriban, sok jó muzsikát húzott fülbe, s megannyi éjjelizene hőse is volt. Ahogy az idők múltak, megszűnt a Hétpettyes, elke­rültek innen a pincérnők, szétszéledtek a vendégek, s a banda is elszóródott a szél­rózsa minden irányába. Zsiga is vándorolt étterem­ből étterembe, játszott, s né­ha felcsillant a szeme, ami­kor egy régi vendéget látott az asztalnál. Ilyenkor oda­muzsikált egész este, nem érdekelte semmi. Mert fe­ledni a Hétpettyest nem tudta, nem is akarta. Évti­zedek teltek, s Zsiga örege­dett. Emlékezetéből ki-ki- hullott egy vendég, s igazá­ból csak a nótákra emléke­zett maradéktalanul. így érkezett abba a korba, amikor nyugdíj jár a muzsi­kusnak is. Elkezdődött a jár- kálás a sók igazolás után. össze is jöttek az évek szé­pen de valahogy egy űr nem akart betelni. Azok az évek voltak, amikor Zsiga a Hét­pettyes Kacsában játszott. Hiába mondta, hogy így és úgy, a hivatal nem tudta el­fogadni a sok jó érvet, szó­béli bizonyítékot. S ekkor tá­madt Zsigának mentőötlete. Elindult, hogy felkutassa Nyíregyházán azokat, akik hajdanán a Hétpettyesbe jár­tak. Nézelődött a Kossuth téri öregek között, be-betért egy kisvendéglőbe. Kezében ott szorongatta a papírt, me­lyen ott soroltak a betűk: „Igazoljuk, hogy B. Zsiga népzenész, ekkor és ekkor a Hétpettyes Kacsában muzsi­kált, amit mi törzsvendégek igazolunk.. Bélába botlott elsőnek, aki akkoriban egy borkereskedő sofőrje volt. Sok éjjelizene rendelője, jó, mulatós ven­dég. A ma már komoly apa felderült Zsiga láttán. Alá­írt, s újabb címet adott. A fuvarosét. Az meg egy hen­teslegényét, aki most tisztes mester. Az a könyvelőjét, aki akkor irnök volt a városnál. S így adták kézről kézre Zsi­gát. Volt aláírás, dátum bő­ven. Már félő volt, hogy több évet igazolnak, mint ameny- nyi voltaképpen kellett. Zsiga azután beállított a nyugdíjhivatalba. Kezében a papírral, rajta a tucatnyi aláírással. Egy darabig této­váztak, majd elfogadták. Égy az egyben. A hiányzó évek rublikája betelt. Zsiga szá­mára így kikerekedett a vég­összeg, mégpedig tisztessé­gesen. A mi ezután következett, az olyan, mintha me­se lenne. Zsiga min­denkit meghívott. A Hétpety- tyes Kacsa híján máshová. Egy kis összejövetelre. S ott az öreg még egyszer muzsi­kált régi vendégeinek. Akik örömmel találkoztak, annyi év után. Szállt is a történet erről arról. S a sok idős fér­fiú erre az egy estére újra fiatal lett, huncutul néztek egymásra, hajdani cinkosság­gal. Aztán szétszéledtek, há­lásan Zsigának, hogy egy es­tére ismét megélték egykori idők boldog felelőtlenségét. Hogy ki volt boldogabb? Zsi­ga? Vagy ők? Nos, ezt, kinek kinek a képzelőerejére bízom. Bürget Lajos A MÄV-NÄL nem csak a vonatok késnek, hanem az újítási javasla­tok elbírálása is. A nyír­egyházi vontatási főnök­ség dolgozói: Zsák Ru­dolf reszortvezető és Ve­res László lakatos 1976. június 2-án nyújtották be újítási javaslatukat a debreceni vasútigazga- tósághoz. A javaslat de­cember 22-ig ott időzött, aztán felkerült a KPM illetékes osztályára. Ezen az osztályon majd egy évig, 1977. október 10-ig pihentek az akták. Az illetékes osztály megkésett és szinte sem­mitmondó válaszának ez a lényege: a javaslatot bírálják el Nyíregyhá­zán és ha jó, alkalmaz­zák helyben. Nos, a javaslat itt helyben a megvalósulás útjára lépett. A két szak­ember rájött arra, hogy a tüzelőolajjal üzemelő kazánok cirka ezer fo­rintért házilag átszerel- hetők, átszerelés után rengeteg olaj és pénz megtakarítható. Egy har­madik szakember, az energetikus kiszámítot­ta: csak a nyíregyházi vontatási főnökség terü­letén az újítással évente 80 ezer kg úgynevezett begyújtó olaj megtaka­rítható, ennek értéke 262 ezer forint. A javaslat elbírálása bő egy évet késett, ennyi pénzt „dob­tak ki az ablakon”. Sőt, többet, mert az újítást a MÁV egész há­lózatán alkalmazni le­hetne. Ilyen kazánok bő­ven találhatók a vasúti létesítményekben. Ren­deletek írják elő: taka­rékoskodni kell az ener­giahordozókkal. Az újí­tási javaslatok gyors és szakszerű elbírálására is születtek rendeletek — ezek a MÄV-ra is vonat­koznak. (nábrádi) A mai naptól hivatalosan /A is itt a tél. A meteoro­lógusok ettől a naptól számítják <jz évszak kezdetét. Úgy tetszik joggal, hiszen pár nap óta minden a télre emlékeztet. Senki nem mond­hatja azt, amit évek óta hal­lani: váratlanul, meglepetés­szerűen szökött be a hó, a fagy­Ha hinni lehet a nyíregy­házi Dávid-naptárnak, úgy a következő hetekben bőven lesz hó, s a hidegből is kijut. Készüljünk ám neki, mégpe­dig jókedvvel, hiszen most van a szezonja, s inkább most legyen hideg, semmint már­ciusban. Mert olyanok vagyunk, hogy az időjárás általában so­sem megfelelő. Ha hideg van, meleget reklamálunk, ha me­leg az idő ilyenkor, úgy a te­let hiányoljuk. Most, amikor látszólag minden rendben van, ám fogadjuk derűvel, él­vezzük szépségeit. Ha megbé­kéltek vagyunk, úgy az is melegít, s talán a hideg is el­viselhetőbb. A jégvirág is le­het gyönyörű. (b)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom