Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! AZ ÜNNEP B ándorútnak mondták az életet, amíg az ember alig-alig mozdult el hazulról, s csöndben csörgedeztek élte napjai. Most meg még aki messzire sose megy, az is rohan, a napok sebes sodrával iramlik el az életünk, mégse mondaná senki vándorútnak. Régiesnek vélnénk. Pedig az ünnepre kívánkoznék a szó: vándor, állj meg, s pihenj meg. Nézz magadba kissé. Futtodban sokat mulaszthatsz, meglehet, mindent. Mit ér vele az ember, ha folyton rohan valami után, s eközben elhullajtja önmagát? Ünnep előtt meg amúgy is fölgyorsul az iram. Beszerezni mindent, sütni-főzni, s kiváltképpen megvenni az ajándékokat, ajándékot mindenkinek. Adni kell, mert ez a szokás, ez a hagyomány. Kapni is szokás, természetesen, ahogy illik. Hol van már a gyermekkor szűzi várakozása, a meglepetés kettős öröme! S az, hogy az ünnepre el- csöndesül minden, s a fő: együtt a család. Ez az ünnep csakugyan a megpihenés napja, a befelé fordulásé, ez a család ünnepe, a gyermek ünnepe. Gyermeknek lenni — van-e szebb emlék, van-e szebb jövő? Nyújtottuk kezünket mindannyian gyermeki bizalommal egymás felé, lestük csillag ragyogását szerető szemekben, követtük vezetését szerető szóra. Nem tudtuk, hogy a világban veszedelem is leselkedhet ránk, hogy az élet küzdelem, s rohanás közben oly sok minden kihull belőlünk, oly sok mindenki elhull mellőlünk, mire vándor- útunk véget ér. Nemcsak az ünnep középpontjában áll a gyermek, s nem is csak a családéban. A társadalom, a nemzet igazi kincse, mert a jövője a gyermek. Az utóbbi években a szocialista magyar társadalom mind több jelét adta ennek, mind több megbecsülésben részesítette az anyákat, s a gyermek érdekében történt az is, hogy mind többet tesz az ország a nevelőkért, az iskoláért. Van ünnep, amikor a történelmet, a szabadságot, a jogot, a munka eredményeit illő számba venni; ezen az ünnepen azt tegyük mérlegre, amit valamennyien — emberek, családok, a nemzet — a gyermekért teszünk. A jövendőért. Az ünnep előestéjén elcsöndesülnek az utcák, a tájak, hazatérnek a vándorok, hogy otthon, családi körben üljék meg az ünnepet. Eloltják a lámpát, meggyújtják a gyertyát, s a pislogó fényben fölragyog a szeretet. A szeretet? Vagy csupán az ajándékokra esik rá a fény, s a fény sugarával a kíváncsi tekintet? Mit kapok? — kérdi a gyermek, mert nyitott az élete, mert kész befogadni mindent, tudást, tapasztalást, szeretetet. Mit kapok? — kérdi a felnőtt is, de rendszerint azért, hogy nyitott zsákjába gyűjthessen mindent, amit csak kicsikarhat az élettől, a világtól, másoktól. Az ünnep most annak is próbája, hogy felnőtt létünkre él-e bennünk a gyermek, hogy az ajándékozásban mi a fontosabb számunkra, a kapni-e, vagy a nyitottnak lenni, hogy az ajándék ér-e többet nekünk, vagy az örömszerzés, a szeretet. Mennyi mindent fölsorol Tarzuszi Pál, amikor levelet ír a korintusziaknak, menynyi mindent, ami szeretet nélkül értéktelen! Lehet az ember mindentudó, csodatévő, szépszavú, áldozatkész, sőt önfeláldozó, de szeretet nélkül mindez semmit sem ér. Rohanó életében törekvő igyekezettel az ember megszerezhet mindent magának, csak épp szeretetet nem vásárolhat, nem lophat, nem is rabolhat. Szeretetet csak kapni lehet, ajándékba kapni. Igazi ajándékként: örömszerző ajándékként. A szeretet pedig együtt jár a békességgel. Ez az ünnep a béke ünnepe is, hiszen csak a békesség az, ami gyarapíthatja a családot, csak békességben cseperedhetnek föl a gyermekek felnőtté, csak békében élhetnek a felnőttek egymásért. A nemzet, s az emberiség legjobbjai ma épp azért küzdenek, hogy háború, éhínség, nyomor ne pusztítsa az embert, se felnőttet, se gyermeket, hogy a javak igazságos elosztásával jusson étel mindenki asztalára, hogy szellem ragyogjon minden ház ablakán, s szeretet kapcsoljon egymáshoz embert és embert, az egész emberiséget. K arácsonyfák csillogó gyertyafénye alatt nem azt kell számba venni, mi mindent kaptunk, azt inkább, hogy mit adunk, mit adhatunk egymásnak, mieinknek, az emberiségnek. Lemérhető most, miféle kapcsolat köt ösz- sze bennünket. Lehet az ajándék formális, ha a kapcsolat is az, csupán külsőségre adó emberek között. Örömet szerezni csak annak tud igazán az ember, akit jól ismer, akit valóban szeret. Ismerni kell azt, akit megajándékozunk, hogy találó legyen az ajándék, hogy fölcsillanó szemmel fogadja, aki kapja. A kapott ajándék értékét nem az árcédula határozza meg, amelyet letéptek róla, hanem az egymás ismerete, az ebben rejlő szeretet. Ha csak érzés a szeretet, nem is az igazán. A szeretet: cselekvés. Élet. A szeretet a legkülönösebb dolog a világon: minél többet ad magából, annál jobban gyarapodik, minél tékozlóbb, annál gazdagabb lesz ő maga. Vándorok, álljunk meg futtunkban egy pillanatra, egy bensőséges ünnepre, hogy latra tegyük: tudunk-e gyermekek lenni, igaz szeretetben élni. Hiszen ez a dolgunk a világon, küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért. Egymásért. Ganz-gyár Fehérgyarmaton Újabb munkaalkalom nőknek A következő években tovább bővítik a szatmári térség iparát. Ezt szolgálja az a megegyezés is, hogy a Ganz Műszer Művek a következő években új üzemet épít Fehérgyarmaton. A Ganz 1978. január 1-től Nyírbélteken, a volt faipari vállalat telepén indítja a termelést, azonban a későbbiekben a nagyobb fejlesztést Fehérgyarmaton valósítja meg, egy több száz embert foglalkoztató üzem építésével. A tervek készítése, a pénzügyi eszközök, fejlesztési lehetőségek megkeresése után a VI. ötéves terv elején indítják az új üzem építését, ahol korszerű munkakörülmények között, főleg nőket foglalkoztatnak majd. A Ganz Műszer Művek letelepülésével tovább korszerűsödik a megyében az ipar termékszerkezete. A vállalat olyan gyártmányok — autókba való műszerek, fogyasztás- mérők — letelepítését végzi, amelyeknek hosszú távra biztos piaca van. A műszer- gyártáshoz képzettebb munkások szükségesek, az átképzést a nyírbéltelki üzemben végzik el. A nagyobb szak- képzettséggel jár együtt, hogy magasabb bért is tudnak fizetni, mint a korábbi, faipari üzemben. Azzal, hogy megyén belül is csak azokon a területeken engednek új üzemet építeni, illetve bővíteni, ahol alacsonyabb az ipar fejlettsége, egy olyan törekvés valósul meg, hogy elsősorban a meglévő üzemek intenzitását növeljék, míg azokon a területeken, ahol magasabb a mezőgazdaságban dolgozók száma az országos és a megyei átlagtól, ott lehetőséget adjanak az Idősebbek és fiatalabbak helyben való foglalkoztatására. Bölcsőde, óvoda, iskola 1978-ban Beruházás a gyermekekért A megyei tanács — a népesedéspolitikai párthatározatot követően — kiemelte a feladatok között a gyermekintézmények építését. A következő évben 27 millió forintot irányoznak elő a bölcsődei helyek bővítésére, s így 160 kisgyerekkel több járhat bölcsődébe. A megyei tanács legutóbbi ülésén elhangzott: 80 személyes bölcsődét ad át 1978-ban a SZÁÉV a Jósavárosban. Ugyancsak szeptember elsején költözhetnek a legifjabb lakók a nyírbátori 80 személyes bölcsődébe is. A jósavá- rosihoz hasonlóan ez a bölcsőde is 10 millió forintba kerül. Kisvárda Felszabadulás lakótelepén jó ütemben építi a városi tanács költségvetési üzeme a 60 személyes. 7 millió forintos bölcsődét. A Szabolcs megyei Beruházási Vállalat már dolgozik az 1979- ben átadásra kerülő gyermekintézmények előkészítésén. A megyében 1050 új óvodai helyet vehetnek birtokukba a gyerekek 1978-ban. A több mint 50 millió forintos beruházásból Jósavárosban egy 150 személyes, a nyíregyházi Búza utcán a munkáslakások közelében 200 személyes óvoda épül. Nyírbátorban 100 személyes óvoda építését végzi a SZÁÉV. Ugyancsak 100—100 kisgyermeket helyezhetnek el a jövő évtől korszerű, modern óvodában Űjfehértón és Tiszavasvári- ban. Dombrádon 75 személyes, Ajakon, Oroson, Biriben, Jármiban, Kocsordon, Beme- cserben, Fábiánházán egyenként 25 személyes óvodát avatnak 1978-ban. A nyír- gelsei új 50 személyes óvoda tervrajzát a NYlRBER Szat- már Szocialista Brigádja, a kivitelezést pedig a nyírbátori építőipari szövetkezet társadalmi munkában végzi. Két kisközségünkben, Sza- mosangyaloson és Beregdaró- con 25—25 személyes óvodát építenek. Az általános iskolák zsúfoltságának csökkentésére 49 új tanterem építését irányozták elő. A 90 millió forintos beruházásból Nyíregyházán, az Árok utcán — a munkáslakásokhoz kapcsolódó intézményként — 3 szintes 16 tantermes általános iskolát épít a SZÁÉV. 12 tantermes iskola építése halad jó ütemben Űtfehértón a TÖVÁLL kivi. telezésében. A nyírbátori 16 tantermes iskolában is megkezdődhet szeptember elején a tanítás. Kölesén a fehér- gyarmati építőipari szövetkezet 8 tantermes, Csarodán és Nyírmadán a vásárosna- ményi építőipari szövetkezet 4—4 tantermes, valamint Vaján a porcsalmai építőipari szövetkezet 4 tantermes általános iskolát épít. így a tervezett 49 új tanterem helyett 64-et ad át a Nyírber. (t. k.)
