Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-23 / 301. szám

1977. december 23.

KELET-MAGYARORSZAG

3

Á vállalati törvény

A

z elfogadott napirendnek megfelelően a téli ülésszak második napján tárgyalta meg és emelte törvényerőre az országgyűlés az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatot. Tíz éve érvényben levő jogi kereteket vált fel a törvény, hiszen a vállalatok gazdálkodásának alapját ed- ■ dig a 11/1967-es számú kormányrendelet alkotta. Ezzel az utasítással már azt is kimondtuk, hogy — egyrészt — gazdag tapasztalat gyűlt össze a törvényalkotáshoz, ugyanakkor — és másrészt — a gyakorlati munkáiban végbemenő változások szintén megkövetelték a jogi szabályozás korszerűsítését. Időszerű és lehetséges volt tehát az állami vállalatok szervezeti és működési alapelveinek, jogainak és kötelezettségeinek, gazdálkodásának és irányításának törvényi összefoglalása, ami persze nem annyit tesz, hogy most már a vállalati munka minden részlete félreérthetetlenül megfogalmazott törvénycikkekhez igazodhat. Ilyen törvény ugyanis nem készíthető, s azért nem, mert leegyszerűsítené az élet teremtette sokszínűséget, pontosan azt halványítaná, amit erősíteni szükséges.

Nemcsak egyes paragrafusaiban, hanem törvénycikkeinek egészében is a most elfogadott jogi szabályozás kettős követelménynek kíván eleget tenni. Erősíteni a központi irányítást, ugyanakkor növeli a gazdálkodás alapegységeinek, a vállalatoknak az önállóságát. A kettő látszólag nem fér meg egymással, valójában az összhang magasabb fokával a hatékonyság javítását, az oszthatatlan állami tulajdon egy- egy vállalatra bízott részének minél kedvezőbb kamatoztatását szolgálják egymásra gyakorolt bonyolult kölcsönhatásaikkal. Ne feledkezzünk el persze arról sem, hogy a vállalatok gazdálkodását másfajta, s már érvényben levő jogi kert ek is befolyásolják, elég megemlíteni a népgazdasági tervezés rendjét szabályozó törvényt, a külkereskedelmi törvényt, s a kidolgozás szakaszában lévő, az államháztartási és pénzügyi törvényjavaslatot. Ezek és a most elfogadott törvény együttesen már megfelelő jogi környezetet teremtenek a vállalatok hosszú távú gazdálkodási feladatai — s egyben jogai és kötelességei — együttes érvényesítéséhez.

Természetesként fogadhatjuk el azt a törvényi köve--' telményt, hogy a vállalatoknak jól kell gazdálkodniuk a reájuk bízott eszközökkel. A törvény e követelmény teljesítéséhez nemcsak azzal járul hozzá, hogy kimondja, a vállalat gazdasági és társadalmi szervezeti egység, hanem az önállóság helyes, egységes értelmezésének lehetővé tételével. Szorosan kapcsolódik ehhez a törvénynek az irányítás tartalmi kérdéseit taglaló része, benne olyan újdonságokkal, mint az ágazati miniszter jogainak bővítése, a felügyeletet ellátó és az ágazati miniszter fokozottabb együttműködésének előírása, illetve annak a hagyományos formációnak a megerősítése, hogy a vállalatnál egyszemélyi vezetés érvényesül, egyéni felelősséggel, s a vezető az állam megbízásából gyakorolja jogait és teljesíti kötelességeit.

Érdemes emlékeztetni arra: már a törvénytervezet széles körű társadalmi és szakmai megvitatásakor, az országgyűlési bizottságok ülér sén, s most, a törvényjavaslat tárgyalásakor is sok jogos észrevétel hangzott el a vállalati . gazdálkodás belső

Tizenhárom pontírógép

Nyíregyháza összes hivatalában és a legtöbb vállalatánál jól ismerik Tamaskovics István irodagép-műszerészt, az Irodagéptechnika Vállalat nyíregyházi szervizének dolgozóját. Főleg a titkárnők és a gépírónők örülnek, ha megjelenik barna köpenyében. Szemüvegén keresztül meglátja a legapróbb hibát is, halkan, választékosán beszél, így nem is nehéz kivárni, míg elkészül a javítással. A közelmúltban azzal vált még ismertebbé, hogy tizenhárom vak ember jótevője lett.

Mint a Zalka Máté Szocialista Brigád vezetője, vállaltam, hogy a vak telefonközpontosok pontírógépét társadalmi munkában megjavítom és karbantartom. A megyei tanácson, a SZÁÉV-nél, a TITÁSZ-nál, a dohánygyárban, eddig összesen tizenkét munkahelyen rögzítették az üzeneteket a pontírógéppel. Néhány nappal ezelőtt a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat új telefonközpontosa felhívott. Bemutatkozott és közölte, hogy máris elromlott a pontírógépe. Azonnal odasiettem és segítettem a tizenharmadik partneremnek.

— Miért választotta a patronálásnak ezt az egyedi módját?

— Olvastam egy újságcikket a vak telefonközpontosokról. A cikkből ismertem meg nehéz sorsukat, olvastam, hogy a pontírógép a kenyérkereső munkaeszközük, az ujjúkkal tapogatják és olvassák a pontokat. Ha a pontírógép elromlik, nem tudják megfelelően ellátni munkájukat. Valamennyien érzékeny emberek, nem szeretném, ha felelősségre vonnák őket. Hívásra soron kívül hozzájuk sietek.

A díszes brigádnaplóban egy pecsétes levél. A vakok és csökkentlátók megyei szövetsége levélben fejezi ki köszönetét. A másik elismerő, köszönő levél a 10. sz. óvodából érke_ zett. A brigád patronálja az óvodát. Ez a patronálás természetesen nem az irógépkarbantartásából áll. A brigád tagjai minden évben segítik az óvoda szépítését, bővítését. Még egy, figyelmet érdemlő bejegyzés: a brigád 131 százalékra teljesítette háromnegyedéves tervét.

A szép eredmény részben lelkes munkával, részben kényszerből született.

— Nem eléggé ismert és any-1 "i lag nem eléggé megbecsült szakma a miénk. Most is hiányzik három műszerész, a hiányzók helyett is dolgozunk. A megrendelt munkát el kell végezni.

— Mondana néhány szót a szakmáról?

— A szerviz munkája igen összetett. Én írógépek és számológépek javítására specializáltam magam. Egy mechanikus számológépben csaknem 6 ezer darab alkatrész van. A villany írógépek javítása is bonyolult munkával jár. A vállalatok, a kereskedelmi intézmények egyre több és egyre modernebb számológépet használnak. A technikai fejlődéssel nekünk is lépést kell tartani.

Veszi a táskáját és Sietve elindul az Élelmiszer-, Vegyi- áru Nagykereskedelmi Vállalathoz. Nem titok: ennél a vállalatnál 56 írógépet, illetve számológépet tartanak nyilván. Most több gép hibás. Itt is sürgősen kell javítani, mért gépelés és számolás nélkül nem bonyolítható le az ünnepi forgalom ...

N. L.

érdekeltségi rendszeréről, a tröszti szervezetekről, valamint az üzemi demokrácia szerves beépüléséről a vállalati tevékenységbe. Az elfogadott törvény kitér e feladat- és kérdéscsoportokra is, így a többi között a dolgozók részvételére az üzemek irányításában, az úgynevezett nagyvállalatok érdekeltségi rendszerének fejlesztésére. Kétségtelen azonban, a teendők kereteit nyújtja, s törvényi jellegénél fogva nem bocsátkozhat részletekbe, s végképp nem merülhet bele helyi sajátosságok meghatározásába. Külön rendelkezésekre bízza például annak kijelölését, egy-egy állami vállalat közössége milyen kérdések megítélésében vegyen részt közvetlenül, s miben képviseleti úton, de ugyanakkor kimondja: a kollektívának a végzett munkáját is értékelni kell, s ezzel összefüggésben véleményt mondania is joga és kötelezettsége az igazgató tevékenységéről.

Figyelmet érdemel a törvénynek az a része — külön fejezete —, amely a közüzemi vállalatok helyzetéről, szolgáltatási feladataik ellátásáról rendelkezik, utat engedve e terület sajátosságainak, a lakosság mindennapjaiban betöltött lényeges szerepének. E cégek esetében a törvény előbbre sorolja a rendeltetésnek megfelelő munkát, mint a nyereséget, s ugyanakkor — vagy éppen ezért — a társadalmi érdekeknek megfelelően rögzíti azt is, hogy ezeknél a vállalatoknál a fejlesztési terveket központilag határozták meg.

A

z ilyen és a korábban említett, kétségtelenül kiragadott részletekkel csupán megkíséreltük érzékeltetni: az állami vállalatokról szóló törvény, miközben elősegíti a tulajdonosi szemlélet érvényesülését és elmélyítését helyben, egy- egy gazdasági egységben, a központi irányítás feladatait úgy határozza meg. hogy az a fő folyamatok kézben tartója lehessen, majd e kettőt közelíti ösztönözve, hogy az össztársadalmi érdekek fókuszában találkozzanak. A hangsúly ez utóbbi mondatrészre jut, mert valójában és végső soron az új törvény célja pusztán annyi, hogy hosszú távon nyújtson jogi támaszt a hatékonyabb vállalati gazdálkodáshoz, s ezzel társadalomfejlesztési feladataink anyagi, dologi alapjainak megteremtéséhez.

K. S.

A világ legcsodálatosabb herkentyűjéhez jutottam, méghozzá potom áron. Import. Távirányítással és elemmel működött, de előbb össze kellett rakni búvárfelszerelésben, víz alatt és a távirányítás közben korcsolyázni kellett, és dúdolni az Ave Mariát.

Szóval az a herkentyű pompás kis izé volt és szívem szerint oda is raktam volna a fenyő alá a család örömére, dehát csak álmodtam. Az viszont éber valóság, hogy nyakunkon az ünnep és megvan a mák a bobáj kához, a dió a beiglihez és a bevásárlás nagy sikere egy doboz zselés szaloncukor, (ölték, ölik érte egymást az emberek.)

A fenyő is az erkélyen van. Jobb, szebb a tavalyinál. A tavalyi féloldalas, csámpás volt, de a mostani — három hete vettem igaz, már pereg a tűlevele — formás gallyacska. Nagyjából tehát minden együtt van, csak a játék, az ajándék hiányzik.

Vennék egy sakk-készletet, lehet is kapni műanyagból kicsit, középnagyot és lehet kapni fából faragott figurákat, plusz viaszosvásznat hozzá, de hogy fadobozban legyen benne az egész, olyan

Műszakonként 24 ezer egyliteres üveg almabefőttet készítenek a töltő gép' soron.

Télen sem szünetel a munka

Almabefőtt Tyúkodról

Az idén már nem küldték „kényszerszabadságra” a konzervgyár tyukodi üzemének dolgozóit a téli hónapokban. Naponta 4—500 mázsa tisztított almát dolgoznak fel, amelynek 70 százalékát exportra, a többit belföldi

Gyártásnál kíséri figyelemmel az üvegekbe rakott alma súlyát Cibere Judit.

megrendelőkhöz szállítják. A hámozott almát a környék termelőszövetkezeteitől, valamint az ÁFÉSZ-en keresztül a háztáji gazdaságokból vásárolják fel.

Elek Emil

A laboratóriumban Császár Ferencné a késztermék minőségi ellenőrzését végzi.

nincs. (Potom háromszázért külön fadoboz, átlagon felüli cifra kapható.) Egyébként mondták, hogy volt sakk hús- vétkor, pünkösdkor, augusztus 20-án is, de ki gondolhat arra, hogy egy kedves kuncsaft a békesség és szeretet

Vegyen rongybabát a mama és járjon a szöszi kislány, és akkor a rongybaba járó baba lesz.

Nehéz szülőnek lenni. Különösen akkor, ha a szülő elhatározza, hogy valami praktikus, ötletes dolog kellene,

kedves családi ünnepén sakkozással kívánja felverni a port.

Nem én akarok sakkozni. A gyerek. A gyerek villany- mozdonyozni is szeretne, de vasúiból csak igazi van, Záhonyban, meg az egész országban, de a játékboltból nem illik várótermet csinálni és én erre csak akkor jöttem rá, amikor már egy hétig vártam, hátha hoznak vasutat. De azt is mondták: „ja, kérem, időben kell felébredni, mert aki meccs^oxot akar, miért nem vett tavaly, amikor még sűrűn volt belőle”. És nagyon sajnálják az aranyos szöszi kislányt is, de olyan baba, ami jár és azt mondja, hogy mama, nincs.

olyan, ami nevel, szórakoztat, és mégis játék a játék. Szóval herkentyű féle kellene, ami olcsó és nem ráz. Műanyag összerakó kockát ajánlottak. Állítólag azért szórakoztató, mert nem lehet összerakni és azért olcsó, és azért nem ráz, mert a műanyag rossz vezető. (Ismerek én még néhány rossz vezetőt, csakhogy azok nem műanyagból vannak. Kár.)

Szóval, hogy az álomra visszatérjek, a kölyök azt mondta, amikor elmeséltem, hogy ő látott valami hasonlót az egyik áruházban, csak az nem herkentyűből volt, hanem fából és az a neve, hogy indián falu. Jó ötlet, érdemes álmodni, főleg, ha az álom beteljesül és olyan csoda történik, ami Betlehem óta talán még nem esett.

Azt mondta az eladó: „Jaj, már azt hittem, hogy be sem jön érte a kedves vevő, mert eltettem ám, ahogy megígértem. Megőriztem.” Mindezek után azt gondoltam; már miért ne mentem volna be és kedves, hogy eltette, ámbátor nem kértem rá, tegnap még azt sem tudtam, hogy létezik-e az a falu a pult alatt, és az eladó őrzi a mindent megvenni akarók siserehada elől.

A

z álom tehát teljesül. A doboz szép nagy, ami benne van, könnyű, alig félkilogramm száraz fa, egy tisztességes tűzrakáshoz alágyújtósnak is kevés lenne, de a lényeg az, hogy vettem egy falut és fizettem. Potom 250. Mi az egy érző kebelnek, pláne ha húszán is megállítják útközben, mit vett, hol vette, és én büszkén mondhatom: kár rohanni, nincs több a pult alatt, sőt már a pult sincs. A pult átalakult herkentyűvé, az eladó búvárruhában éppen a víz alatt szereli, és korcsolyázva az Ave Mariát énekelve távirányít.”

Ave indián falu.

Seres Ernő