Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-22 / 300. szám
1977. december 22. KELET-MAGYARORSZAG 3 Pártoktatás Ibrányban Középpontban a gazdaságpolitika A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1976. október 26-i határozata hosszabb távra szól. Több évre ad tennivalót a pártszervezeteknek a pártoktatás megszervezésében és lebonyolításában. Ibrányban mind a nagyközségi pártbizottságon, mind pedig az alapszervezetekben gondosan tanulmányozták a határozatot. Elemezték a propaganda- munka tartalmi tapasztalatait, módszereit, megvizsgálták a tárgyi és személyi feltételeket. Ezek alapján dolgozták ki a pártoktatás 1977—78-as tanévének tennivalóit és indították el a pártoktatási évet. Zsíros István, az ibrányi nagyközségi pártbizottság titkára elmondotta, hogy ebben a tanévben a pártoktatás rendszere lényegében nem változott. Most is, mint tavaly, alapfokú, továbbképző és káderképző tanfolyamokat indítottak. Az oktatás szervezésénél az alapszervezeti vezetőségek figyelembe vették a tanfolyamok egymásra épültsé- gét, és biztosították a tervszerűséget. Arra törekedtek, hogy azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek is lehetőséget adjanak világnézeti, politikai fejlődéséhez, akik eddig még intézményes, szervezett továbbképzésben nem részesültek. Figyelembe vették az elmúlt évek oktatási formáit, a párttagság és a marxista-leninista ismereteket elsajátítani kívánók elméleti felkészültségét. A község mind a kilenc pártalapszervezetében indítottak tanfolyamot. A propagandistákat — akiket mind elméletileg, mind módszertanilag az Oktatási Igazgatóságon készítették fel — általában a munkahelyi vezetők közül választották ki. A községben 194-en vesznek részt pártoktatásban. Az előadásokat és konzultációkat kéthetenként tartják, a hallgatók 85 százaléka rendszeresen részt vesz a foglalkozásokon. Ilyen szempontból javítani való a nagyközségieknél és a tsz 2-es alapszervezetben van. A NAGYKÖZSÉGI PÁRTBIZOTTSÁG titkára elmondta azt is, hogy a pártoktatáson tanultak jól segítik a községi feladatok megoldását. Ez elsősorban a gondolkodás formálásában jelentkezik. Elősegíti a társadalmi, gazdasági és ideológiai folyamatok összefüggéseinek megértését, és így a párt politikájával összhangban álló tudatos cselekvésre késztet, hozzájárul a párt ideológiai, politikai, cselekvési egységének erősítéséhez. Ibrányban a pártoktatásban ebben a tanévben is központi helyet foglalnak el a gazdaságpolitikai kérdések. Erre azért van szükség, mivel a község gazdálkodó egységei előtt jelentős feladatok állnak. A foglalkozásokon nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a gazdasági növekedés és a hatékonyság kérdéseit, a termésstruktúra alakulását, a korszerű üzem- és munkaszervezés feladatait. A KÉRDÉSEK ÉS VITÁK az eddigi tapasztalatok szerint mindenekelőtt a proletárdiktatúra funkcióival, a szocialista demokratizmus fejlődésének lehetőségével függnek össze, melynek okos munkahelyi értelmezése segíti az adott kollektíva jó közérzetét, serkenti a termelést, a hatékonyságot, ezzel együtt visszahat az életszínvonal alakulására. A politikai oktatásban Ibrányban is tovább erősödött az a törekvés, hogy a propaganda még közvetlenebbül kapcsolódjék a párt politikai gyakorlatához, hogy tudományos választ adjon a ma kérdéseire. A korábbi gyakorlat folytatásaként ebben az esztendőben is mind a kilenc pártalapszervezetnél működik politikai vitakör. Ezen a pártfórumon az időszerű politikai kérdéseket magyarázzák, és meghívják a munkahelyek párton kívüli dolgozóit is. így a pártszervezetek lehetőséget biztosítanak valamennyi munkásnak, tsz-parasztnak, alkalmazottnak a marxista ismeretek alapjainak elsajátításához. Sigér Imre PLUSZ 400 LITER TÉT A tehenészek szakmát tanulnak Lábon járó milliós érték: törzskönyvezett tehenek, a csengeri Lenin Tsz jószágai. A tehenészeti telep nagyüzemnek számít. Látványos csőrendszer között ropogtatják a takarmányt a tarka jószágok. Ha megszomjaznak, ösztönösen az önitatóra hajolnak és ömlik a víz. A szomszéd épület a tejház, ahová csőkígyókon jut el a tej. A tejházban két, hatalmas hűtőkád, ide áll be a tartály- kocsi, „kiszippantja” a kádakból a tejet és elindul Mátészalka felé. Közben a tehenészek sürögnek-forognak, fehér köpenyt viselnek, mintha nem is istállóban, hanem laboratóriumban dolgoznának. Munkájuk nyomán egyre több tej és tejtermék jut megyénk (és hazánk) lakóinak. Á jászlak mögött 517 tehén sorakozik a jászlak mögött. December 1- ig 1 millió 276 ezer liter tejet adtak. Tavaly egy tehén átlagosan 2457 liter tejjel hálálta meg a gondozást, idén az egy tehénre jutó átlag 2850 liter. A növekedés tehát majdnem 400 liter. A szép eredmény nagyobbrészt a szocialista brigádnak köszönhető, amely tavalyelőtt alakult és Móricz Zsigmond nevét vette fel. Talán azért, mert a Szatmárból elszármazó író is szerette a tejet. A brigád vezetője, a magas kucsmát viselő Gál István. — Tizenkilencen vagyunk a brigádban, kevés kivétellel valamennyiünknek meg van a 8 osztálya. Lépést tartunk a fejlődéssel, politikai előadásokat hallgatunk, szakmai képzésre járunk. Olvassuk a Magyar Mezőgazdaság című lapot, főleg a modern állat- tenyésztés érdekel bennünket. Nagy számokat nem írtunk le, csak azt vállaltuk, hogy mindent megteszünk a több tejért, meg azért, hogy nagyobb legyen a borjúszaporulat. — Foglalkozásukat szakmának tekintik? — Jövő ilyenkor már annak fogjuk tekinteni. A bugád majdnem valamennyi tagja jár a szakmunkásképzőbe. A második évfolyam karácsony előtt indul, jövőre lesz a vizsga, öt fiatalember is van a brigádban, azt gondoljuk, a szakma, meg a jó pénz később is itt-tartja a fiatalokat. Megdolgozni a pénzért A jó pénzért keményen meg kell dolgozni még akkor is, ha a fejőgépek kímélik az izmokat. A Szamos menti tehenészek nyáron is korábban kelnek, mint a Nap, 3 órakor már talpon vannak, négykor a telepen kopog a csizmájuk. Szőke Károly vasárnap hajnalban is szívesen serken, szeretetét adásul gyapjú, mosni sem lehet, csak tisztíttatni. Nézegeti a pulóvert — vadonatúj, még a cédula is rajta van, ezzel nincs baj —, kinek lehetne most elajándékozni? Mond is valakit. Odasandítok, megjegyzem, hoy kicsi. Erre a feleségem: hogy majd lefogy az illető, vagy csinál, jünket, hogy ennek, vagy annak, hogyan tudnánk valami igazán hasznos ajándékkal örömet szerezni. Van, hogy ezen gondolkodunk, és ilyenkor az is mindegy, hogy milyen ajándékra számíthatunk. Van azonban a másik eset, amikor az ajándékozással a szokás kényszeamit akar, de ő bizony nem fog most miatta megint kidobni vagy ötszáz forintot, mert kapunk majd tőle ismét valami idétlenséget. A méricskélésnek, találgatásnak se vége, se hossza: kitől, mire, mekkora értékű ajándékra számíthatunk, és kinél, mivel, mennyivel kell egyenlítenünk. így van ez nálunk, s tudom, sokfelé. Közben folyik, csurog kifelé a pénz a családi kasszából. A pénz, ami annyi mindenre kellene, s csupa olyasmire, amit ajándékként meg nem kapunk, meg nem kaphatunk. Nem arról van szó, hogy nincs meg a jó szándék, amikor tényleg azon törjük a terének engedelmeskedünk, s ilyen kényszerű az ajándék is: haszontalan holmi, tessék- lássék. Nálunk és annál is, aki az ajándékot viszonozza. Azaz: adok-kapok — ütésváltás. Amitől csak a zsebünk fáj, kölcsönösen. Elgondolkodom most az ajándékozások eredetén. Nem nyúlok könyvekért, nem keresgélek irodalmat — pedig egészen biztos, hogy találnék —, enélkül is sejtem, hogy az ajándékozás a legtávolabbi múltjában is ritkán volt önzetlen, pusztán őszinte örömkeltés okán való. Az ajándékozók elvárták többnyire az ellenszolgáltatást. Sokszor jóval többet is, mint amily értéket az ajándék jelentett. Lehetne számtalan példát említeni. Az önzéstől — legyünk őszinték — a mai karácsonyi ajándékozás sem mindig mentes. Kiváltképp, ha nem is személyes emberi, baráti kapcsolatokról van szó. Mert vannak másmilyen kapcsolatok is. Amikor például a gyártó vállalat kedveskedik ajándékkal a kereskedelmi cég üzletkötőjének. Angyal- kás hangulatú szeretetből teszi? Elvár bizony néhány előnyös üzletkötést az ajándék fejében. Csak aztán a vásárlók meg ne igyák ennek a levét! Mi hát az ajándékozás? Ijedten kérdezem, mert ami eddig eszembe jutott róla, most látom, csupa borús gondolat. 0 z ajándékozás tisztaságának, azt hiszem, egyik legfontosabb feltétele, hogy az ajándékozók egymáshoz közel álló, összetartozó emberek legyenek. Hiszen, honnan tudhatjuk, hogy kinek mi a hasznos, örömet okozó ajándék? Ki kell találnunk egymás vágyait, gondolatait? Dehogy...! Éppen erről van szó: nem kitalálnunk, tudnunk kell! D. Kiss János azzal is kifejezi, hogy babusgatja, becézgeti az állatokat. — A tehén megérzi, ha kedvvel bánik vele az ember. Minden hetedik vasár napom szabad, ilyenkor beugrik helyettem valamelyik váltótárs. A váltónak egy kicsit kevesebbet adnak a tehenek. Nekem a napi 34 liter volt a rekord, ezt az Ibolya nevű tehén adta. A minőségre, a zsírtartalomra is ügyelek. A fejés végén jön a szírosabb tej, jól ki kell szívatni. Fizetésem a zsírtartalomtól is függ, ha minden jól megy, havonta megvan a négyezer forintom. Póti László fiatal tehenész. — Ha javul a tejhozam, javul a fizetés. Azért is dolgozom itt szívesen mert jövőre fekete-fehér öltözőt építenek a telepen, meglesz a szakmám és néha ihatok egy-két pohár friss, habos tejet. Haza nem vihetek semmit, 2 éves kislányomnak a boltból veszem a zacskós tejet. Sorok a naplóban Felföldi Zoltán, főiskolát végzett telepvezető. — Mozgóbér is serkenti a tehenészeket. Havonta sze- mélyenkéht 500 forintot kapnak. Aki kevésbé - jól dolgozik, csak százat kap, vagy semmit. A tőgygyulladásos tehén gondozója például nem kaphat jutalmat. Nagy a felelősség, egy jobb tehén ára 30 ezer forint. Szigorú a fegyelem, munkakezdés előtt és kint á telepen csak vizet és tejet szabad inni... Aki megfeledkezik a nagy értékről és a fegyelemről, azt figyelmeztetik. A brigádnaplóban a sok elismerő sorok között ez olvasható: „A brigád figyelmeztetésben részesítette N. J. brigádtagot, mivel nem megfelelően végezte munkáját.” A figyelmeztetés használt. A lelkiismeretes és hasznos munkának, az új intézkedéseknek elsősorban a fogyasztók örülhetnek. Nábrádi Lajos Költekezők □ inap irodánkban új szőnyeget kaptunk. Kicsit rikítót, de újat. Az ünnepi pillanat sem zavarta- meg kíváncsiságomat és megkérdeztem az új szerzeményre büszke munkatársunkat: miért most kaptuk meg a már régen áhított szobakelléket? Válaszát szó szerint közlöm, mert az egy közgazdasági esettanulmánnyal, ér fel. „Tudja kolléga, az évvégére maradt volna 300 ezer forintom és ezt el kellett költenem, mert jövőre 20 százalékkal növelni szeret ném a keretet. Sajnos a szőnyeg azért lett kicsit ri kító, mert más vállalat és intézmény megelőzött: ők már hamarabb elköltötték maradék pénzüket. Hiába, okosan kell gazdálkodni!’ Égnek állt a hajam, hogy a gazdaság^ szabályozás jelenlegi rendjében is még találkozhatunk ilyen szemlélettel, amelynek tünetei és következményei ismertek: mindent elsöprő költekezési hullám, a hatékony felhasználás elhanyagolása, raktárra vásárlás stb. Mi az igazság az iménti állítással? A vállalatok költséggazdálkodása ma nincs keretekhez kötve. A vállalat maga dönti el, készít-e beszerzési tervet. A jól gazdálkodó vállalatok valóban készítenek ilyen előirányzatot, de az nem kötelező, s betartása a vállalat belső ügye. A tervben meg nem valósult beszerzéseket — indokolt esetben — a vállalati vezetők a következő évben engedélyezhetik — ez vállalati hatáskör. A vállalati belső mechanizmusok megmerevedése következtében azonban előfordul, hogy a saját hatáskörben kialakított keretek a végrehajtó dolgozók, sőt gyakran a vezetés számára is „szentírássá” válnak és az említett tüneteket idézik elő. Ez a megmerevedés azonban egyáltalán nincs összhangban a gazdaságirányítás céljaival, a jól értelmezett vállalati önállósággal. A tanácsi és egyéb költségvetési szerveknél is a keretek felhasználási szabadsága szinte teljes: a bér és a jutalmazási alap kivételével az egyes rovatok között szabad az átutalás. Egyébként a tanácsi gazdálkodásban évente milliárdos maradványösszegek keletkeznek, amit átvihetnek (át is visznek) a következő költségvetési évbe. Más kérdés, hogy a maradványok keletkezésének milyen okai vannak? Ezeket feltétlenül szükséges vizsgálni, mert a népgazdaságnak a fel nem használt vásárlóerővel is számolnia kell. □ em kétséges, hogy a takarékos, ésszerű gazdálkodás ellen két tényező hat: az árak változása és a beszerzési piac bizonytalansága. A vállalatok és a költségvetési szervek gyakran azért nem takarékoskodnak, mert kereteik vásárlóértékét termékben akarják megőrizni. Az sem zavarja őket túlzottan, ha ez a raktározási, kezelési költségek növekedésével jár. Ebből következik, hogy még mindig időszerű feladat erőteljesen korlátozni az évvégi költekezési divatot. (I - n) EJTJ ilyen az áruházak kará. ■IWl csonyi forgalma? Ta- Elii podtat se menjünk megkérdezni. Nagyobb, mint a tavalyi volt. Mert már a tavalyi is nagyobb volt, mint az azelőtti, és az , is nagyob, mint a korábbi, és így tovább. Adok-kapok! — ebben a két szóban áll az ajándékozás szép szokása. Megtorpanok. Ez így azért mégsem lest jó. Mert mi is az, hogy adok- kapok? Honnan is van ez? Az ökölvívás szótárából van. Arra a mérkőzésre mondják, hogy „adok-kapok” küzdelem amikor ütnek is, de kapják is egymástól az ütéseket az öklözök. Kölcsönös csépelés. Ilyen meccset csak a rossz bokszolok vívnak. Másként kell az ajándékozás szép szokását megközelíteni. Készülök, hogy törlőm — semmi adok-kapok ... Aztán megint megakadok. Várjunk csak! Nincs itt mégis valami párhuzam? Arra az esetre gondolok, amikor ajándékainkkal kölcsönösen csépeljük egymást. Egy hónapja megy már nálunk is otthon a „kinek, mit?”. Feleségem nézeget egy pulóvert, magának vette még az őszön, de itthon derült ki, hogy így nem jó, úgy nem jó, lehetetlen színű, rá-
