Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-21 / 299. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. december 21. Kedvezmények nyugdíjasoknak A kormány a közelmúltban több olyan kérdésről döntött, amelyek a nyugdíjasokat és a nyugdíjkorhatárt elérő dol­gozókat érintik. Egymillió 900 ezer embert érint az — a múlt héten be­jelentett — intézkedés, hogy 1978. január 1-től felemelik a nyugdíjak és egyéb ellátmá­nyok évi automatikus növe­lésének alsó határát. Általá­nos érvényű szabály, hogy a nyugdíjak összege évente 2 százalékkal nő, a kisebb nyugdíjak és ellátmányok azonban Valójában évek óta ennél nagyobb mértékben emelkednek, mert a kor­mány az emelés összegszerű alsó határát időről-időre kü­lön megszabja. A havi nyug­díj emelésének legkisebb összege 1974—75-ben 30, 1976—77-ben 50 forint volt, 1978. január 1-től pedig mi­nimálisan 70 forinttal emel­kednek a nyugdíjak. Ez a fejlesztés 2 százalékkal na­gyobb emelést jelent mind­azoknál, akiknek a nyugdíja nem éri el a 3475 forintot. Nagyobb lehetőséget kaptak a nyugdíjasok arra is, hogy nyugdíjuk fenntartása mel­lett munkát vállaljanak. Mint ismeretes, a nyugdíja­sok általában 840 órát, né­hány munkakörben 1260 órát dolgozhatnak évente, sőt az egészségügyi, oktatási, gyer­mek- és szociális intézmé­nyekben és a közforgalmú gyógyszertárakban takarító­ként, ezenkívül a népgazda­ság bármely területén por­tásként, éjjeliőrként, fűtő­ként korlátlanul vállalhat­nak munkát. Ugyancsak kor­látozás nélkül vállalkozhat­tak eddig munkára azok, akiknek havi nyugdíja nem volt magasabb 1160 forintnál. 1978. január 1-től ezt az 1160 forintos határt 1400 forintra emelik. A munkaerőhelyzet szem­pontjából az a kedvezőbb változat, amikor a nyugdíj igénybevétele nélkül, teljes munkaidőben dolgoznak to­vább azok, akik egyébként megszerezték a nyugdíjjogo­sultságot. A fizikai dolgozók nyugdíjuknak annyiszor hét, a nem fizikaiak pedig annyi­szor 3 százalékát kapják pót­lékként, ahány évet tovább dolgoznak teljes munkaidő­ben nyugdíjkorhatáruk el­érése után. A jövőben az át­lagkereset 100 százalékának megfelelő nyugdíj is elérhető mindkét kategóriában, ter­mészetesen abban az esetben, ha az eltöltött munkaidő alapján ez jár. További ked­vezmény, hogy az öregségi nyugdíjra jogosultság meg­szerzése után nyugdíj nélkül teljes munkaidőben tovább dolgozók pótszabadságot kapnak, mégpedig az első évben 3, a második évben 6, a harmadik évben 9, a ne­gyedik és minden további évben 12 napot. Ez természe­tesen az egyéb címeken járó szabadságon, jutalomszabad­ságon, pótszabadságon fe­lül jár. Laríssza telefonált... Szabolcséit Moszkvába indulnak Nyíregyháza, Északi körút 23. A szépen berendezett harmadik emeleti szobát a Szovjetunióban készült alko­tások díszítik. A magas, sző­ke fiúcska, ifjabb Farkas Szabolcs türelmetlenül vár­ja, hogy elmúljon a náthája, az ujjain számolgatja: há­nyat alszik még, míg felül­het a moszkvai gyorsvonat­ra. A karácsonyt a nagyma­májánál tölti Moszkvában, az óévet már itthon búcsúztat­ja. Elmúlt nyolc éves, de még mindig nehezen vála­szol erre a kérdésre: mi az anyanyelved? Köleséről a világvárosba — Édesanyám szovjet ál­lampolgár, apám magyar. Mind a két nyelven beszélek, tökéletesen csak magyarul tudok. Másodikos vagyok a kettes gyakorló iskolában, jövőre már ott is tanulom az oroszt. Nagymami gyakran meglátogat minket, ha kedve van, elmond nekem egy-egy orosz népmesét. Farkas Szabolcs (az „idős”), farmernadrágban, otthonosan ül a kényelmes fotelban. Az asztalkára szovjet gyártmá­nyú tálcát helyezett, rajta magyar sütemények, egy má­sik tálcára szlovák sör ke­rült. A harmincas fiatalem­ber sörözgetve emlékezik a moszkvai hideg telekre. A szatmári falucskából, Köl­eséről indult a világvárosba. Az egyetem villamosmérnöki karán mindvégig kitűnően tanult, közben szórakozásra, családtervezésre is jutott ide­je. Mint mondja, szakmabeli lánnyal ismerkedett meg, fe­lesége elektrotechnikus. Ol­dalán a felesége, zsebében a vörösdiploma — így tért ha­za a szovjet fővárosból. „Megbeszéltük anyuval..." Munkahelyén, a nyíregy­házi papírgyárban tisztelik, megbecsülik. Kétéves tanfo­lyam után idén szakmérnöki oklevelet szerzett. A Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ságnak tagcsoportja működik a papírgyárban. A tagcsoport titkárának egyhangúlag őt választották. Felesége a TI- TÁSZ-nál dolgozik és szinte tökéletesen megtanult ma­gyarul. Itt tartunk a beszélgetés­ben, amikor megérkezik a feleség, az egykor tőzsgyö- keres moszkvai lány: Larisz- sza. A napi bevásárlásból érkezett, a degeszre tömött táskát nem cipelte, hanem tolta egy Moszkvában ké­szült, kétkerekű alkalmatos­ságon. Kedvesen beszél ma­gyarul, alig botlik a nyelve. — Új abban könyvekből is tanulom a magyart, felsőfokú nyelvvizsgát akarok tenni. Az oroszt is gyakorolom, mert anyukámat gyakran felhívom telefonon, de ő is gyakran hív minket. Néha tíz perc alatt jelentkezik Moszkva és szinte hihetetlen, hogy milyen jól lehet hallani a távoli beszédet. A legutób­bi telefonálásnál megbeszél­tük anyuval, hogy karácsony­kor cirkuszba, vagy bábszín­házba viszi Szabolcskát. — Ott hogyan ünnepük a karácsonyt? — Nem nagyon ünnepük, a Szilveszter viszont annál nagyobb ünnep. Szilveszter­kor jár a Télapó és annak unokája, a „Hópehely ke”. Iskolákban és tereken mű­sort adnak, ajándékot oszto­gatnak. Ekkor áüítják fel a fenyőfát, amely tele van szí­nes díszekkel. A fa alatt he­lyezik el a sok-sok ajándé­kot. Orosz naptár szerint — Milyen lesz a kis Sza­bolcs fenyőfája? — Olyan is, meg ilyen is. Nekem nincs szabadságom, a fiú csak az apjával megy Moszkvába. Én 24-én a ma­gyar szokásoknak megfelelő­en felállítom a karácsonyfát. Lesz rajta szovjet játék és dísz, de szaloncukor is. A két Szabolcs szilveszterre hazajön és örülhetnek a lát­ványnak. A fát csak január 13-án bontjuk le, mert a régi orosz naptár szerint, ekkor kezdődött az új év. Szabolcs az apukájával mintegy hatvan órás gyors­vonatozás után ajándékokkal tér haza. És ajándékok vár­ják itthon. Nábrádi Lajos Csak 35 éves korig! Szociálpolitikai juttatások tanácsi bérlakásba költözőknek Húsz fok alatt TÖBBNYIRE FELTŰNŐEN hűvös fogadtatásban része­sülnek a hőraérőzők Mátészal­kán, a Zalka Máté utca 2. számú épületének földszinti lakásaiban. Ez egyrészt az ott lakók idegállapotának, másrészt pedig a lakások hő­mérsékletének köszönhető. Általában ugyanis húsz fok alatti eredménnyel távoznak a szakemberek — 17—18—IS Celsiussal. A lakók idegállapota és az említett hőfok szoros össze­függésben áll. Az sem Javít kedélyükön, hogy a földszinti lakások tizenegy gyereke kö­zül jelenleg kilenc beteg. Megfáztak. Krasznát lehetne rekesztenl azzal a halomnyi levéllel, me­lyek az elmúlt három évben jőttek-mentek az említett la­kók és a legkülönfélébb fó­rumok között. A tanácselnöki fogadóórától a tévéig min­dent megpróbáltak. A három­évi levélcsata mindeddig a következő eredményeket hoz­ta — mert voltak eredmé­nyek, tagadhatatlan. Először kijavították az egyik hibát, melyet úgy ne­veznek, hogy „vezetékkereszt- metszet-probléma”. Az im­pozáns név sem feledteti, hogy a fűtés ettől nem lett jobb. Aztán a radiátorfelü­letek hiányosságaira derült fény. Azóta a bővített felü­letek ontják ugyanazt a hőt. Szóbeli módszerekkel is kí­sérleteztek a Keleti lakótelep hőközpontjában, amidőn is kijelentették a földszint négyből panaszkodó lakónak: „Takarózzanak be, ha fáz­nak!” Ez sem használt. AZ EMLÍTETT LAKÁS­BAN egyébként december 6- án például 18 fokot mértek hivatalosan. Egy hét múlva 19-et. A fejlődés jelentős, de ezzel véget is ért. Persze az is megeshet, hogy az egy fok különbözetet az a villanyra­diátor okozta, melyet méreg­drágán kénytelen volt meg­venni a házaspár, hogy leg­alább a kis szobában a gye­rekeknek legyen valami me­leg. Igaz viszont, hogy azért a szülők sem fáznak mindig. Például olyankor van mele­gük, amikor kifizetik a négy­száz forintos fűtésszámlát és a hatszáz forintos villany­számlát ... (tarnavölgy!) A tanácsi lakás bérlőjét szoci­álpolitikai kedvezmény illeti meg az általa eltartott, vele kö­zös háztartásban élő gyermekek és családtagok után. Ily módon a lakás használatbavételi díja mó­dosul: a kedvezmény mértéke egy gyermek után 20 százalék, a továbbiakban gyermekenként 25 százalék, más családtagok után (örökbefogadás) személyenként 25 százalék. A kedvezmény mér­téke a lakás használatbavételi dí­jának 80 százalékát nem halad­hatja meg. Két gyermek után hat év A 2/1971. (n. 8.) kormány szá­mú rendelet kimondja, hogy: „Fiatal házaspár részére — ké­relmére a kedvezményt két gyermekig meg kell előlegezni, ennek időtartama egy gyermek után három év, két gyermek után hat év. Előlegzésre a házaspár akkor jogosult, ha a kedvezmény megállapításakor a házaspár egyike sem töltötte be a har­mincötödik életévét.” A bérbeadó a házaspár által vállalt határidő lejárta előtt har­minc nappal köteles a bérlőt az előírt igazolási kötelezettségének teljesítésére figyelmeztetni, fel­szólítani. A gyermek megszületését afbn- nal, de legkésőbb a megelőlege­zés időtartamának lejártát köve­tő 30 napon belül a személyazo­nossági igazolvány, továbbá a születési anyakönyvi kivonat be­mutatásával kell a bérbeadónál igazolni. (Hasonlóan kell eljárni, ha a házaspár gyermeket fogad örökbe. Az örökbefogadást a gyámhatóság jogerős örökbefo­gadási határozatának bemutatá­sával kell igazolni.) Köteles megfizetni Az említett rendelet kimondja, hogy a tanácsi bérlakást kiutaló, illetőleg a lakásbérleti jogviszony folytatását elismerő határozat jogerőre emelkedésétől számí­tott három, illetőleg hat éven belül meg nem született gyer­mek után, a megelőlegezett ked­vezmény összegét a házaspár kö­teles a jogszabály rendelkezése szerint megfizetni. A határidő lejártát követő napon, de általá­ban harminc napon belül egy összegben kell a bérbeadó ré­szére megfizetni. Indolkolt eset­ben a lakásügyi hatóság — a bérlő kérelmére, szociális hely­zetére figyelemmel — legfeljebb kétévi Időtartamra részletfizetési kedvezményt engedélyezhet. E kötelezettség mindkét házastár­sat terheli. A gyakorlatban előfordult, hogy a vállalt gyermek az előírt határidőben nem született ugyan meg, de a feleség a határidő le­jártakor már terhes állapotban volt és a gyermek rá egy-két hó­napon belül megszületett. Meg­hosszabbítható A szociálpolitikai kedvezmé­nyekről szóló 71/1975. (XH. 28.) PM—ÉVM (Pénzügyi Közlöny 40. szám) rendelet 15. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a jogszabályban meghatározott há­rom, illetőleg hat év lejárta a terhesség időszakára meghosz- szabbodik, ha a fiatal házaspár a terhességet a lejárást követő harminc nap alatt hatósági — gyógy-, rendelőintézeti, vagy körzeti orvosi — bizonyítvánnyal igazolja. A határidőt tehát a terhesség időszakára meg kell hosszabbítani, majd amikor a fiatal házaspár a gyermek meg­születését a korábbiakban emlí­tett okmányok alapján igazolta, a kedvezmény címén megelőle­gezett összeg visszatérítésére előírt kötelezettséget törölni kell. Ha azonban a határidő lejár­tának időpontjában a terhességi állapot sem állott fenn, úgy a jogszabály értelmében nincs le­hetőség a gyermek későbbi meg­születésére való hivatkozással a megelőlegezett kedvezmény meg­fizetésének elengedésére. Gy. Gy. Téli képeslap Nyíregyházáról. (Elek Emil felvétele) Banánzöld jerseykosztümben, hátrafésült sima hajjal fekszik a barna koporsóban. Ar­ca kisimult, nyugodt. Fiatalasszony. Aüg múlt 30 éves. Hat gyermek anyja volt. Kör­ben komor a gyászdrapéria feketéje. Hóka színű koszorúk, virágok próbálják oldani a sötétet. □ „Rendes család. Az asszony is csendes volt, tisztelettudó. Ha várni kellett, hát tü­relmesen tette. A férje becsületesen dolgozik. Gyermekei tisztán jártak. Az árvíz után ke­rültek a faluba. Belvizes kölcsönnel építet­tek. Ritkán volt dolgunk velük, legutóbb ak­kor, amikor a hatodik gyermek után a szülé­si segélyt kapta’’ — így a község egyik ve­zetője. □ A több, mint négyszáz ember, a gyüleke­zet rákezd a 72. énekre. „Atyánk, Jehova Is­ten ...” Majd a prédikátor temet. Beszédében búcsúztatja az elhunytat. Jeremiás prófétát idézi: „Meglészen az ő cselekedetének jutal­ma ...” A „kiválasztottak” előtt kirajzolódik a csak nekik készülő túlvilág. □ „Súlyos, életveszélyes állapotban hozták be a sebészetre. Hasi műtét volt indokolt. A felvételkor kapott vért. Űjabb transzfúzióra volt szükség, egy már javuló állapotban. Nem engedte. Hiába magyaráztunk, érvel­tünk. Gyermekeit ellátja majd Jehova — mondta. — És tehetetlenül néztük, hogyan készül a biztos halálba — mondja még min­dig indulattal a sebészfőorvos. □ Erőszakot nem alkalmazhatnak. Altatás közben a vérátömlesztés veszélyes. Súlyos ál­lapotban kiszámíthatatlan. A betegnek joga van nemet mondani. De meddig tart az élet­tel rendelkezés joga? Vajon hivatott-e egy ember arról is dönteni: mi lesz hat gyerme­ke sorsa? Hol ér véget az önrendelkezés és hol kezdődik az öngyilkosság? □ „Nem állítom, hogy amennyiben meg­kapja a vért, biztosan életben marad. De a lehetőségről lemondani annyi, mint mester­ségesen kiirtani a legősibb ösztönt, az élet­ösztönt. Még egy öreg is kapaszkodik az életbe. A magatartás természetellenes. Itt se racionalista, se hívő nem talál magyaráza­tot” — mondja a kórházi orvos. □ „Nálunk a községben nem sokan vannak jehovisták, de a környéken akad bőven. Ki­csit zaklatott mind, azt mi is látjuk” — mondják az asszonyok. A szomszéd éles sze­mével nézik őket. „Hihetetlen az összetar­tás náluk. Ha valaki szül, mindenfelől, mesz- sziről is hozzák az ételt, az ajándékot a testvérek.” A gyülekezetei figyelem a temetőben. Ti- szaszalkától Komoróig Ibránytól Nyíregyhá­záig képviseltetik magukat, öregek, fiatalok énekelnek hálaadást Jéhovának. □ „Sosem volt vele gond. Jó anyának is­mertem. Ha beteg volt, jött, gyermekeit is hozta. Minden védőoltást megkaptak a ki­csik. Mert addig nincsen probléma, amíg a gyógyításról van szó. Csak akkor makacsol- ják meg magukat, ha a vér kerül szóba. Itt véget ér minden rábeszélés haszna, ekkor már nem mérlegelnek. Viselik embertelen erőszakkal a fájdalmat is, de nem engednek tanításukból” — summáz a falu orvosa. □ „Néztem a tévében a szektákról szóló fil­met, de nem tudtam elhinni, hogy ilyen lé­tezzék. Most az élet sajnos döbbenetes példát szolgáltatott. A XX. század végén...” — mondja a falu egyik tanítója. □ A prédikátor újfent idéz. Malachiást, Je­remiást, Pál apostolt ígér feltámadást, a hű­ség jutalmát, Jehova szeretetét, a csak nékik épülő világot, az igazságot megtaláltak para­dicsomát. A koporsó mellett a család. A férj, a gyerekek. □ EUndulnak a sírhoz. Amíg a gyermekeket, a családot nézem, kérdéssé fogalmazom Je­remiás szavait: ez lés zen az ő cselekedeté­nek jutalma? Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom