Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

1977. december 17. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A szabolcsi képviselőkkel a Parlamentben E '" lénk érdeklődés kísérte az országgyűlés téli ülésszakán a költség- vetés vitáját; az idei ered­mények és a jövő évi tervek egyaránt foglalkoztatták a képviselőket. Ezt nem csak a tíznél több hozzászóló — köztük Szviridov Ivánná Szabolcs-szatmári képvise­lő — jelezte, hanem a fo­lyosói beszélgetések hangu­lata is. Lázár György miniszter­elnököt az első szünetben szabolcsi képviselők köré­ben láttuk. Dr. Tar Imrétől, a megyei pártbizottság első titkárától érdeklődött a me­gye életéről, aki a szerdai megyei pártbizottsági ülésen elhangzottakat is összegezve szólt az 1977-es megyei érté­kelésekről és a jövő évi ter­vekről, majd dr. Pethő Fe­renccel közösen az idei al­matermesztés, -értékesítés tapasztalatairól és gondjai­ról tájékoztatta a miniszter- elnököt. Kelemenné Balogh Kata­lin nagykállói képviselő Huszár István miniszterel­nök-helyettes szavait idézte beszélgetésünk során; „Igaz, hogy főként számokból áll a költségvetés, ám ezekben elsősorban az emberek ér­dekeit kell látni, minden té­tel sok ezer embert érint.” A szabolcsi képviselőnőt, aki pedagógus, a költségve­tés tételei között is elsősor­ban a gyermekintézmények foglalkoztatják. Nagykálló- ban például az óvónőképző szakközépiskola számára — ahol a környező megyék diáklányai tanulnak — gya­korló óvodára lenne szük­ség, amelynek felépítését társadalmi összefogással is segíteni kellene. Nagy gon­dot okoz most az épülő ti­zenkét tantermes általános iskola is: a beruházási költ­ség jelenleg már hárommil­lió forinttal haladja meg az előirányzott összeget (a ter­vezettnél messzebb fektet­ték le a közműhálózatot, és hagyományos helyett a kor­szerűbb, de drágább kivite­lezési módot kellett válasz­tani). Mindezek a gazdálko­dásban nagy feladatok elé állítják a szakembereket. Hivatkozott a képviselőnő Madarast Attila államtitkár expozéjának egyik tételére is: a költségvetésben figye­lembe vették, hogy az Ed­zett ifjúságént jelszó gyor­sabb ütemben valósulhas­son meg, javítják az iskolák felszereltségét, de kis sport­pályák építésében változat­lanul a társadalmi munká­val történő építkezés a jár­ható út. Tóth Géza záhonyi képvi­selő, az SZMT titkára az új vállalati törvénnyel kapcso­latban — amelyet pénteken tárgyalt az országgyűlés — mondta el: Szabolcs-Szat- márban is szakszervezeti aktívákkal, vállalati veze­tőkkel, sokoldalúan vitatták meg a törvény tervezetét és több javaslatot is tettek, amelynek egy részét hasz­nosították az országgyűlés elé terjesztett törvényterve­zetben. Számos új, vagy törvény formájában először megfo­galmazott előírást tartal­maz a vállalati törvény: olyanokat, mint például az üzemi demokrácia intéz­ményrendszerének szerep>e a vállalat irányításában. Lényeges például — mond­ta a szabolcsi képviselő —, hogy a törvény egyértel­műen mondja ki: a szocia­lista munkavenseny szerve­zése a vállalat gazdasági ve­zetésének kötelessége, a tár­sadalmi szervek a mozgósí­tásban, végrehajtásban segí­tenek. A korábbinál határo­zottabban fogalmaz a tör­vény a jóléti, szociális igé­nyek kielégítésével kapcso­latban is, elkülönítve a vál­lalatok kötelességeit és a társadalmi szervek lehető­ségeit. Jeszenszki Gábor nyíregy­házi képviselő szintén a dol­gozók vállalatirányításban betöltött szerepéről beszélt, de arra is felhívta a figyel­met, hogy a törvényben^ a vállalat vezetését illetően természetesen továbbra is alapelv az igazgató felelős vezetése. Figyelemre méltó például az is, hogy a válla­lati törvény az eddiginél nagyobb szerep>et szán a vállalati belső szabályozás­nak. A kollektív szerződés­sel lényegében azonos rangra emeli és fokozott je­lentőséghez juttatja a válla­lati szervezeti és működési szabályzatot. Űj vállalati tí­pust is intézményesít a tör­vény: a közüzemi vállalatét, amelynek legfőbb feladata a közszükségleteket kielégí­tő alapvető szolgáltatások folyamatos biztosítása. Ér­dekes például, hogy a tör­vény általában erősíti a vállalati önállóságot. de ezen a területen szélesebb teret enged az operatív, ta­nácsi irányítás számára, ép- pien azért, hogy a lakossági szolgáltatásokat minden kö­rülmények között elvégez­zék. Marik Sándor Elkészült a megyeszékhely közvilágítási tanulmányterve Fényforrás acéloszlopokon Jó ütemben halad Nyír­egyháza városközpontjának átépítése. Szükséges, hogy az építkezésekkel párhuzamo­san átformálják a közvilágí­tást, a forgalmasabb tereken új díszkivilágításra is szük­ség van. A városi tanács a Magyar Elektrotechnikai Egyesület nyíregyházi cso­portját bízta meg az új vi­lágítási rendszer tanulmány- tervének elkészítésével. A csoport — TITÁSZ-nál dol­gozó — négy tagja munka- bizottságot alakított a feladat elvégzésére. A részletes ta­nulmányterv társadalmi munkában elkészült, a közel­múltban átadták a városi ta­nács illetékeseinek. Közutakra higanygőz A tervezők a technikai és a gazdasági követelmények mellett figyelembe vették a város jellegzetességeit, a köz- biztonság és a közlekedési biztonság előírásait, vala­mint az esztétikai elváráso­kat. Munkájukhoz jelentős segítséget adott az ÉVITERV számítógépes programja. A közutakra higanygőzlámpás megoldásokat terveztek, mi­vel hazánkban jelenleg ez a leggazdaságosabb formája a közvilágításnak. A tanul­mányterv szerint a forgal­masabb útkereszteződések­ben nátriumlámpás megvi­lágítást alkalmaznak. A nagy nyomású nátriumlámpák kö­dös időben is jól megvilágít­ják a kereszteződéseket. A főbb tereken 18 méter magas acéloszlopokon helye­zik el a fényforrásokat. Iga­zodnak a parkok jellegéhez, a fák között 4,2 méter ma­gas vasbeton oszlopokra sze­relik az égőket. Ügyelnek a fényhatásokra, a tónusok összhangjára is. Kilencmillióért Látványos világítás lesz a megyéi tanács és a városi ta­nács előtti téren. Ugyancsak díszkivilágítást szerelnek fel a jelenlegi Szabadság téren. Nagyvárosi szinten oldják meg a reklám- és kirakatvi­lágítást. Az ízléses és muta­tós fényreklámok a kereske­delmi előírásoknak is megfe­lelnek majd. Az új világítási rendszer­hez az energiát a meglévő transzformátorállomások biz­tosítják, a Szarvas utcán (nem csupán e célra) új transzformátorállomás is épül. A városközpont közvi­lágításának és díszkivilágítá­sának beruházása — a mos­tani árakat figyelembe véve — 9 millió forintba kerül. A szakemberek szerint ez nem magas költség. Automatikus kapcsolás A közvilágítás begyújtásá­nak és eloltásának vezérlése a természetes világítás érté­kétől (a nappali fényerőtől) függően automatikusan tör­ténik egy vezérlőhálózat se­gítségével. A beruházás be­fejezése után Nyíregyháza az esti órákban is vonzóbb lesz. <n. 1.) LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kér­dezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Szász Fe­renc, a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalat Május 1. Szocialista Brigádjának vezetője. — Brigádunk tizenhárom tagból áll, közülük három nő. Túlnyomó többségben lakatos szakmunkások, akik az amerikai gyártmányú bá­laprés gépen és a kocsányo- zógépen dolgoznak. A ti­zenötmillió forint értékű présgépet közel egy fél éve állítottuk üzembe. A brigád minden tagja derekasan ki­vette részét a nagy feladat­ból, hiszen egy adott helyre kellett beállítani és ez min­dig nehezebb, mint amikor új épületbe kerül egy^ gép. Feladataink közé tartozik a gép folyamatos üzemelésé­nek előmozdítása, az állás­idő csökkentése és a meg­előző karbantartás is. Min­den csínját-bínját ismerjük már ennek a modern tech­nológiával dolgozó gépnek. — A bálaprés óránként kilencven dohánybálát ké­szít, így egy műszak alatt hétszázhuszat. Csak két mű­szakban lehet üzemeltetni, mert működés közben na­gyon sok por, piszok kerül bele, ami eltömíti és nagy­mértékben elősegiti a meg­hibásodást. Ezért éjszaka ta­karítjuk, portalanítjuk. A kezelési útmutatóban írt tel­jesítményt még nem értük el, de a beüzemelés alatt ál­ló gépeknél ez természetes. Egyelőre mintegy hétszáz bálát készítünk műszakon­ként, azonban a technológia tökéletesebb elsajátításával ki fogjuk tudni használni a teljes kapacitást. — Legfőbb gondunk a gép dohánnyal való folyamatos ellátása. Ezt a kocsányozó- és présgép közötti összhan­got még nem tudjuk min­den esetben biztosítani. A közeljövőben egy automata tárolót építünk a présgép etetőnyílása elé, amivel el­érjük, hogy folyamatosan, Aki válaszol: SZÁSZ FERENC szocialista brigádvezető megállás nélkül üzemeljen. Ez a prés által fel nem hasz­nált dohányleveleket tárol­ja, s amikor lassabban dol­gozik a kocsányozó, ebből pótolja a prés a hiányzó mennyiséget. Olyan ez — hasonlattal élve — mint egy víztároló. Egyben a technológia tökéletesítését is jelenti. — A tároló mellett — amit a brigád újításként adott be és a jövő szezon­ban már üzemelni fog — a dohányba került idegen anyagok kiválasztását is megoldottuk. Itt főleg a vas- és fémanyagokat távo- lítjuk el a nyersanyagból. Ezenkívül arra törekszünk, hogy a meghibásodott alkat­részeket kijavítsuk, csak a teljesen használhatatlan da­rabokat cseréljük ki újra. Eddig a brigádtagok is na­gyon sok kisebb-nagyobb mesterfogással könnyítették munkájukat. Most a legna­gyobb problémánk, hogy az eredeti alkatrészek tönkre- menése esetén hazai gyártá­súval helyettesítsük azokat. Ez azért is nehéz feladat, mert például a csavarmene­tek emelkedései különbö­zőek a külföldi és a magyar alkatrészek esetében. — Vállalta a brigád, hogy a gép állásidejét minimális­ra csökkenti és a javítást időben elvégzi, illetve meg­előzi a meghibásodást. Ed­dig százszázalékig teljesítet­tük vállalásunkat. Innen pe­dig nincs visszaút. Ezen a szinten már csak emelni le­het, és ezt mindannyian akarjuk. A nyírbátori növényolajipari és mosószergyártó vállalat 10 millió forintos költséggel szociális létesítményt építtetett, amelyben az irodai helyiségeken kívül korszerű konyha, ebédlő is van. 80 éve született Sallai Imre „Kötél vár az elfogott kommunista vezetőkre!” — harsogta Az Est 1932. július 24-i_ számának címfelirata, egybehangzóan szinte az egész polgári sajtóval. A kötelet az illegálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sándornak és Karikás Frigyesnek — készítették, akiket a párt irodáján, Budapesten, a VIII. kerület, Thék Endre utca 32. számú házban fogtak el Horthy rendőrnyomozói, öt nappal később, július 29-én kivégezték az akkor 35 éves Sallai Imrét és a 29 esztendős Fürst Sándort, akik utolsó szavaikkal a pártot, a világforradalmat éltették. A nem­zetközi közvélemény felemelte szavát az ítélet ellen, tiltakozott több világhírű Író, művész, itt­hon tízezren írták alá a József Attila fogalmazta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz, munká­sokhoz, gondolkodó emberekhez fordulva és az ő nevükben követelte az igazságügy-minisztertől az Ítélet megmásitását. Mindhiába, az ítéletet végrehajtották. K i volt Sallai Imre, akitől ennyire féltek, akit ilyen nagyon gyűlöltek Ma­gyarország akkori urai? Egy korabeli személyleírás így rajzolta meg alakját: „So­vány, 178 cm magas, barna szemű, kiálló arccsontú, szemüveges, barna hajú, nyí­rott bajszú. Beszél magyarul, németül és oroszul.” Har­mincöt éves volt akkor, s immár másfél évtizedes po­litikai, mozgalmi múlt állt mögötte. 1897. december 17-én szü­letett Erdőfülén, Udvarhely megyében. Apját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hónap­pal azután anyja is meghalt. Mindketten tüdőbetegek vol­tak. Szülei halála után apai nagyszülei nevelték Miskol­con, később anyai nagyszüle­ihez került, az Udvarhely megyei Homrod-Oklándra. Az elemi iskola hat osztályá­nak elvégzése után a Három­szék megyei Bárót község polgári iskolájába íratták be, majd Budapesten a felsőke­reskedelmi iskolában érettsé­gizett, 1916-ban. Nem sokkal azután, hogy megkezdte pol­gári, kenyérkereső pályáját, olyan tanításokkal és néze­tekkel kötött ismeretséget, amelyek messze eltérítették attól a munkától, amit 1916 tavaszán még életcéljának vélt. Az alig húszesztendős Sallai 1917-ben a Galilei-kör haladó antimilitarista diák­jainak maroknyi csoportjá­ban, Szabó Ervin mellett is­merkedett meg a szocialista eszmékkel, s kezdte meg po­litikai tevékenységét. Hábo­rúellenes röpcédulák terjesz­téséért 1918 májusában bör­tönbe került, ahonnan az őszirózsás forradalom szaba­dította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának, munkatársa a Vörös Újságnak, szerkesztője a Vörös Katonának. A prole­tárdiktatúra idején a Belügyi Népbiztosság politikai osztá­lyán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Jelentékeny szerepet játszott az ellenfor­radalmi összeesküvések fel­derítésében. A Tanácsköz­társaság veresége után mint emigráns, a párt és a kom­munista ifjúsági mozgalom újjászervezésén munkálko­dott, Bécsben. Előadásokat tartott, cikkeket írt, dolgo­zott az osztrák és az Auszt­riában kiadott magyar nyel­vű kommunista sajtó szer­kesztésében, ugyanakkor az illegális mozgalommal való kapcsolattartásnak, a külön­féle akciók, összejövetelek megszervezésének „apró­munkájában” is nagy oda­adással és hozzáértéssel vett részt. Precizitása, szervező- képessége, konspirációs érzé­ke már ekkor megmutatko­zott. 1924-ben a Szovjetunióba került, ahol a Marx-Engels- Lenin Intézet tudományos munkatársa, majd osztályve­zetője lett. A magyar kom­munista mozgalom sem nél­külözhette tehetségét: 1928- ban rábízták a párt buda­pesti illegális nyomdájának működtetését. Szigorú illega­litásban, lakásából alig ki­mozdulva állította elő itt a párt lapjának példányait: egymaga készítette a sten­cilt, végezte a sokszorosítást, javított a kéziratokon és írta meg némelykor a hiányzó cikkeket is. 1929-ben újból Bécsbe, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931 tavaszán tért ismét haza. Sallaira a legne­hezebb, a legtöbb gonddal já­ró munkaterületek — a mun­kanélküliek mozgalma, a szakszervezeti ellenzék, a fa­lusi szervezkedés, a KIMSZ — politikai irányítása hárult. Sallai Imre ebben az idő­ben már sokat betegeskedett, szervezete nehezen birkózott a néhány évvel korábban ka­pott malária következménye­ivel, nemegyszer 40 fokos lázzal ment el az illegális megbeszélésekre. Horthyék politikai rendőr­sége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüthessen a KMP vezetőin, s 1932 nyarán sike­rült is nyomára bukkanniuk a titkárság tartózkodási he­lyének. Itt fogták el július 15-én Sallai Imrét. A legke­gyetlenebb brutalitással, vá­logatott kínzásokkal igyekez­tek őt és társait vallomásra bírni, de hiába. Pártkapcso­lataikról nem vallottak, sem a rendőrségen, sem a rög­tönítélő bíróság előtt. Vendégségben a 110-es Kórusest Nagyecseden Nagy sikerrel szerepeltek Nagyecseden az elmúlt vasár­nap a helyi művelődési ház­ban a nyíregyházi 110-es szá­mú ipari szakmunkásképző intézet vegyes kórusának tagjai. A vendégszereplő nyír­egyháziak és a vendéglátók kétórás kultúrműsorral szóra­koztatták a megtelt kultúr- ház nézőit. A találkozón töb­bek között fellépett az orszá­gosan is ismert Bulyáki Ger­gely, a népművészet mestere, és az ecsedi néptáncokat be­mutató Ifjúsági együttes is. A vendégszereplést 1978. március 18-án Nyíregyházán viszonozza a vendéglátó együttes. A sikeres szereplés kezdeményezői a két együttes karnagyai, Fehér Ottóné és Kocsis Miklós voltak. Az est beszélgetéssel, a tapasztalatok kicserélésével ért véget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom