Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-16 / 295. szám
1977. december 16. KEEET-MAGYARORSZÁG 3 Mit és miért vállalunk? A JUBILEUMI MUNKAVERSENY végével a versenyek sorozatának csak egy szakasza zárult le; az új esztendő az országos vetélkedés új fejezetét nyitja. így kívánja ezt a népgazdaság, tehát mindnyájunk érdeke. Néhány hete még a csepeli felhívás nyomán kiteljesedett mozgalom eredményeit boncolgattuk. Az újságírónak legtöbbször öröme telt erről írni, mert szép, és elismerést érdemlő eredményekről adhatott számot. Azonban a mérleg másik serpenyőjébe —■„ igaz, sokkal kisebb súllyal — is került valami: néhány megszívlelendő tanulság. Ezekről beszélni sem utólagos ünneprontás. Sokhelyütt akadtak olyan brigádtagok, brigádvezetők, akik a visszatérő kérdésre: mit is vállaltak? — csak tétova választ adtak. Akadt „brigadéros”, aki zavartan böngészett a díszes naplóban és — diáknyelven szólva — onnan puskázta ki a feleletet. Igazságtalanság lenne persze általánosítani, de elég gyakori jelenség volt ez ahhoz, hogy ne legyintéssel intézzük el, mondva: „Ugyan, csepp a tengerben.” A megkérdezett zavaránál ugyanis az újságíró tanácstalansága volt nagyobb. Például a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetben, amikor a dolgozó a felajánlást firtató kérdésre azzal válaszolt: „Fogalmam sincs!” Még szerencse, hogy akadtak „súgók”, akik ismerték a feleletet, tudták tehát, mit és miért csinálnak. „MIT ÉS MIÉRT?” — ez az alapkérdés. Az erre adott válasz pedig mérce, mely mutatja, hogy a munkahelyi közösség a portástól az igazgatóig és az elnökig mennyire érzi magáénak azt, ami mindnyájunk ügye. Mércéje így az üzemi demokráciának is... Volt ahol azt mondták a munkások: velük nem tárgyalták meg vezetőik, mit is vállaljanak. Tehát csak a vezetők vállaltak? Feltehetően nem így volt ez. Szinte biztos, hogy a „nemtudók” is felemelték a kezüket egy gyűlésen, miközben egyetér- tőleg ingatták a fejüket, de biztos az is, hogy ezeken csak testben vettek részt. Ebben korántsem csak ők a hibásak... Bárhogy is történt, munkást és vezetőt egyaránt minősítenek az ilyen esetek. Minősíti a munkást, akiről aligha képzelhető el, hogy nem vette észre: valamit másképp csinál mint addig. Többet dolgozik. Jobban vigyáz a minőségre. Megszaporodott a társadalmi munkája ... Ahol ez igaz, a sokat — és még nem is eleget — emlegetett üzemi demokráciában kell az eredőket keresni. A tisztázatlan fogalmakban — melyek pontosítása igény és kötelesség kell legyen, hogy a felemelt munkáskezek súlya a döntésekben megegyezzen. A híradástechnikából véve a hasonlatot: egyes helyekén beáztak a vonalak, recseg a mikrofon; mire a „fent” kimondott szó „leér”, érthetetlenné torzul. A hasonlatnál maradva még: a jövő évi — az eddigieknél is többet kívánó — tervek elkészítése, a feladatok ismertetése lehet a legjobb és máris ittlévő alkalom a kábelek kijavítására. Ne feledjük: nem csak egy „csatornán” lehetséges az „adások” vétele; a párt-, az ifjúsági szervezet, a szakszervezeti bizalmik hálózata, a közvetlen munkahelyi vezetők mind elősegíthetik azt, hogy a kurta hetek múlva induló fontos népgazdasági évben a munkaverseny az eddigieknél is megbecsültebb helyet foglalhasson el. TEHÁT: TUDNIA KELL mindenkinek mit és miért csinál, mit és miért vállal! Ez minden értelmes emberi cselekvés alfája és ómegája, az üzemi demokrácia lényegi kérdése és ezen keresztül boldogulásunk fontos tényezője. Speidl Zoltán Kétmillió plusz a jubileumi év tiszteletére Teljesítette éves vállalását a FEFAG vásárosnaményi fafeldolgozó üzeme. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy az eredeti éves tervet december 23- ra teljesítik és pótvállalásként kétmillió forint plusz termelési értéket állítanak elő. A vállalást az üzem szocialista brigádjai, KlSZ-szer- vezetei és kollektívái erős összefogással már december 9-re teljesítették. M egérkezett az idősebb testvér a déli vonattal. Tegnap vágtak le egy szép sertést, kóstolót hozott. Egyébként ritkán találkoznak, féltucatnyi község van "köztük. Gyorsan sorra került a „hogy s mint vagytok?” Most már jó volna, csak az idő eljár. — Mi minden ment el azóta, hogy cselédházban laktunk? Emlékszel, öcsém? Emlékezhetsz, több voltál tíz évesnél. — Magam előtt látom szegény jó anyánkat, majd kisírta a szívét, mikor a frontra vitték három bátyánkat. Egy se jött haza. Voltak, nincsenek. — Szerencsére én megúsztam. Csak mint leventét vittek el a Dunántúlra. Sikerült megszöknöm. — Utána meg elnősültél a faluból. — Azt vettem, akit szerettem. Földet ott is osztottak. Kaptam öt holdat. Elindultam. — Amikor pedig annak a sora jött, beadtuk. Amire alakult, bár előbb jött volna. — Nem mondom én se, hogy panaszkodnék. Szép a Látogatóban házunk, nyugdíjam, háztáji jószágaink... A gyerekek jól vannak, mind keresetben. Tudjátok, egyik fiam kőműves, a másik vasesztergályos. Idősebb lányunk óvónő, a fiatalabbik szövőnek tanul. Nincs is már velünk, csak a kisebbik lány, a többiek elrepültek. — Mennek a gyerekek a maguk boldogulása után. Megy a szó a két testvér közt. Az idő is gyorsan telik. Indulni is készül a látogató az állomásra. Megígérte, otthon lesz az ötös vonattal. Ezek itt álhatatosan marasztalják. Üljön csak nyugodtan, érezze jól magát. Ne törődjön annyit a vonattal. Egy évben egyszer ha találA mezőgazdaságnak Nagykállóból A MEZŐGÉP vállalat nagykállói gyáregysége november 7-re teljesítette idei termelési tervét. Az év hátralévő napjaiban még több mint 10 millió forint értékű terméket állítanak elő. Fő gyártmányaik állattenyésztő telepek, szarvasmarha- és borjúetető berendezések, valamint dohányszárítók termogenerátorai. Képünkön: dohány szárító generátorok füstcsőhe- gesztéseit Harazi János védőgázas berendezéssel végzi. TANÁROK — LÁTOGATÓBAN „Elhanyagolják, vagy agyonkényeztetik...“ A foglalkozását hivatásnak tekintő jó pedagógus tisztában van azzal, mi a tétje az oktató-, nevelőmunkának. Maga az ember. Ez a legnemesebb nyersanyag van a tanárok kezében. Formálására, alakítására azonban egyedül nem képesek, csak a család segítségével. Az iskolai szabályzatok szerint minden első. harmadik és ötödik osztályos gyermek családját tanévenként egyszer meg kell látogatni. És ezen túlmenően minden olyan esetben, amikor a De- dagógus azt indokoltnak látja. A nyíregyházi Ságvári-te- lep 7. számú általános iskolájának alsó tagozatos nevelőit kértük meg: beszéljenek a családlátogatások tapasztalatairól. Á hatéves pesztonka Szilágyi Lajosné ebben a tanévben újra első osztályt tanít. A legnehezebb korosztályt. Nemcsak a gyereknek nehéz, a tanárnak is, hogyan váltson át a kisdiák a gondkoznak. Még öt előtt itthon lesz a fiú a téeszből. — Ha már itt jársz, fogjál azzal is kezet, bátyám. A rend embere volt mindig, nehezen marasztalható. Azt ő nem teheti, hogy a késő esti vonattal legyen otthon. Mit gondolhat az asz- szony? — Otthon leszel időben várj nyugodtan. Mind nehezebben folyik a beszéd, nő a türelmetlenség. A vonatot már nem lehet elérni, Akkor nyílik végre az ajtó. Hazaérkezett a gépszerelő fiú. — Veheted a kabátod, testvérem. Fiam, hazaviszed a nagybátyádat. Eredj, hozd ki a gumikerekű szekeret. M íg a kabátot veszi, néz egyikről a másikra. Vajon mivel ugratják ezek? Mennek ki az udvarra. A fiú elöl jár. Gyorsan a csűr ajtajához ér, amit sarkig nyit. Kis idő múlva pedig halk berregés hallatszik. A csűrből céklavörös Zsiguli jön elő... Asztalos Bálint talanságról a kötelességre, a játékról a feladatra. — Volt egy kedves tanítványom — meséli a tanárnő — érdeklődő, de mindig fáradt. Az iskolában hiába kérdeztem, miért nem készült, miért nem tud felelni. Ott, a családlátogatáson derült ki, hogy a hatéves gyerek gondozza négy kisebb testvérét, tanulásra már nem marad ideje. Kovács Gáborné a napköziben figyelt fel arra, hogy egyik tanítványának romlott a teljesítménye. Beszélgetni kezdett vele. Kiderült, hogy nyolc kilométert gyalogol a gyerek naponta. — Elmentem. De nem a távolság lepett meg, hanem a környezet. A konyhában lakott a család, a padló csupa sár, víz. A gyerek egy sámli előtt térdepelt, éppen a leckét írta. Általában az a magyarázat, hogy a szülők válófélben vannak, s személyes gondjaik miatt egyszerűen elfeledkeznek a gyerekről. — Elhanyagolják, vagy agyonkényeztetik — veszi át a szót Péter Kálmánné — ezek a tipikus okok a problematikus gyerekeknél. Itt van az egyik tanítványom. Túl későh született, a mama szinte az ételt is megrágta helyette. Az iskolában egy lépést se tett, csak ha megfogtam a kezét. Áz apák nem segítenek A szülők általában szívesen fogadják a tanárokat. Bereznai Gyuláné azonban ellenkező tapasztalatokkal is rendelkezik. — Az egyik gyereken észrevettem, hogy kezd durva, cinikus lenni. Üzentem vele, hogy szeretnék családlátogatásra menni. Amikor megérkeztem, a papa azonnal elment otthonról — de tanárellenes megjegyzésekre még volt ideje. Maradt a mama — menteni a férjet és a gyereket. De hadd mondjak el egy szépet is. Egy kisfiú a lányokon is túltett figyelmességben, kézügyességben. Vasárnap délelőtt mentem hozzájuk. A konyhában volt a három fiú, krumplit hámoztak. Ez is elárul valamit a nevelésről. A legnehezebb esetekben a tanárok segítséget kérnek a családlátogatáshoz — több szem többet lát. Demjano- vics Emil iskolaigazgató sokszor volt ilyen kísérő. Három gyerek maradt a legemlékezetesebb. — Kettőnek nem tudtunk segíteni, egynek rendbe jött az élete. Az egyik fiút iszákos apjától igyekeztünk megmenteni. Nem sikerült, ugyanolyan részeges lett. A másik esetben egy érzékeny, csupa ideg, környezetéhez képest túlságosan is művelt fiúnak próbáltunk segíteni. Verseket írt, de otthon is kinevették érte. Előbb a társaival szemben volt agresz- szív, aztán önmagával — végül öngyilkos lett. S a harmadik: egy lány, aki biológiailag túlságosan is érett volt. Kimaradt az iskolából. Egy idő múlva találkoztunk. Férjhez ment, azóta talán a gyerek is megszületett. A férje kőműves, nekem is bemutatta. Verés és jutalom Tíz-húsz éves pedagógiai tapasztalattal mindnyájuknak lehetőségük van az összehasonlításra: hogyan változtak a családi nevelési szokások. A legszomorúbbnak azt tartják, hogy a legtöbb helyen ma is az egyetlen büntetési forma a verés. A jutalmazás skálája már bővült a könyvtől a meccsig. Rossz formája a pénzjutalom — bár egyre jobban terjed. A Ságvári-telepi iskola tanulóinak 87 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A családokat látogató tanárok az utóbbi tíz év alatt főleg a lakáskultúrában tapasztaltak hihetetlen változásokat. Ma már szinte minden családban van külön gyerekszoba, kis házi könyvtár. Az anyagi gondok — ha itt-ott akad is ilyen — nem jellemzőek. Helyükbe viszont más gondok léptek: hogyan lehetnének partnerek a szülők és a pedagógusok a gyerekek jövője érdekében. B. E. A z üzemi ebédlőben egy tabló hívja fel magára a figyelmet. Felsorolást, számokat tartalmaz. összesítve így fogalmazható: ami nincs a fizetési borítékban, az szerepel a tablón. Ott van a védőruhákra fordított félmillió épp úgy, mint az üzemi étkeztetés támogatására fordított 233 ezer forint, a kulturális alap százezer je, a sportnak szóló támogatás. Ebből a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori munkásai megtudhatják, hogy gyáregységük mennyi béren kívüli juttatásban részesíti őket. Ha jól összeszámoljuk, akkor dolgozónként több ezer forintot tesz ki ez az összeg egy évben. Másutt is lehetne ilyen tablót készíteni, hiszen valamennyi üzem sokat költ a közvetlen termelőberuházások mellett a jóléti, kulturális célokra is. A gumigyárban például az üzemi út mellett felállított táblák arról tudósítanak, milyen összegeket fordítottak lakásépítésre, óvodák, bölcsődék támogatására. Ám ahol nincsenek tablók, ott is elmondhatják, hogy évről évre növekednek az így kifizetett összegek. Miért kell mégis beszélni erről? Azért, mert sokan úgy vélik, hogy csak annyit kapnak az üzemtől, amennyi a fizetési borítékban van. Természetesnek veszik, hogy megteremtik az étkezés lehetőségét, hogy korszerű szociális létesítmények vannak, hogy a vállalati busz- szal indul kirándulni a szocialista brigád. Pedig tudunk ellenpéldákat is. Olyan kis üzemet, ahol egy lavór jelenti a munkásfürdőt, ahová a bejáró dolgozók a biciklijüket sem tudják bevinni, mert nincs aki vigyázzon rá, ahol legfeljebb a fizetéssel lehet eldicsekedni. Az igények viszont változtak. Egyre kevesebben vannak, akiket nem érdekel, hogy van-e fürdő, kapnak-e meleg ebédet, támogatják-e a könyvtárat, a művelődni vágyó munkást. A jó munkahelyi közérzetnek ugyanis ma már ezek részévé váltak. Ahol hiányzik mindez, ott is igyekeznek, hogy pótolják az elmaradást. Ám az sem árt, hogy az ellátás ezen előnyeit élvező munkás érezze: sokkal többet kap attól, ami csak a fizetési borítékban van. Mert a borítékon kívüli — nem pénzbeli — juttatás is a dolgozók jobb közérzetéért van. L. B. Terven felül ¥ Újabb lakások átadása Nyíregyházán Megkezdődött Nyíregyháza- Jósavárosban az 52-es jelű 64 lakás műszaki előátadá- sa december 15-én, a NYlR- BER bonyolításában. A létesítmény végleges befejezése azért is nagy jelentőségű, mert sikere esetén a nyíregyházi célcsoportos éves lakás- építési terv túlteljesítését jelenti és lehetőséget ad a város más területein szanálásra kerülők elhelyezésére. A több mint 25 millió forint költséggel készülő épület kivitelezője a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat.
