Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
2 kelet-magyarorszAg 1977. december 15. n megyében 171 önkéntes ápolónő tevékenykedik, és 143-an rendelkeznek az Egészségügyi Minisztérium által elismert „segéd- ' ápolónői” igazolvánnyal. Közülük százan tanácskoztak a napokban Nyíregyházán. Hozzászólásaikból, gondjaikból kiderült, hogy nem is mindig ismerjük tevékenységük lényegét. Az önkéntes ápolónők képzése már évek óta decentralizáltan, a megyében folyik. A vöröskeresztes alapszervezeti vezetőségek által javasoltak a megye kórházaiban szervezett 4 hónapos bentlakásos tanfolyamokon ismerkednek meg az elméleti és gyakorlati polgári védelmi, betegápolási, elsősegélynyújtási ismeretekkel. Az önkéntes ápolónők elméleti és kórházi gyakorlati munkájáról elismeréssel szóltak a tanfolyamot rendező kórházak (legutóbb a kisvárdai kórházban szerveztek ilyen tanfolyamot) vezető főnővérei és orvosai. Az önkéntes ápolónők ismereteit állandóan bővítik. Erre szolgál többek között az évenkénti egyhetes továbbképzés. így ők a Vöröskereszt legképzettebb aktivistái. Nagy részük vezetőségi tagként segíti a helyi szervezet munkáját. Igaz, az önkéntes ápolónőket polgári védelmi tevékenységre, az elemi csapások, katasztrófák idejére való tevékenységre, a szükségkórházak ápolói feladataira, valamint az egészségügyi alapegységekben való tevékenységre képezik ki. Ám ez nem jelenti azt, hogy a mindennapok forgatagában, a technikai haladásban rejlő balesetek idején ne tudnánk hasznosítani tudásukat. Az üzemek, gyárak, ipari, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek; tehát a munkahelyek, lakóhelyek gazdasági és tömegszervezeti vezetőinek számítani kell rájuk. Ők azok, akik szakszerűen tudnak ellátni egy-egy balesetet szenvedettet. Ők nyújthatják a legtöbb segítséget az általános és középiskolák tanulóinak elsősegélynyújtásra való felkészítésében. Nélkülük ma már aligha láthatják el tökéletesen feladataikat a különböző munkahelyeken és lakókörzetekben megszervezett egészségügyi állomások. A helyi vezetők dolga, hogy az önkéntes ápolónők nagyobb szerepet kapjanak az egészséges életmódra nevelésben, a betegségek megelőzésében, a családvédelemben. Hasznos segítői lehetnek a gyermek- és ifjúságvédelemnek, az idős emberekről való gondoskodásnak, az alkoholizmus elleni küzdelemnek, a térítésmentes véradómozgalomnak és a környezetvédelemnek. n tanácskozáson elhangzott hozzászólások azt is bizonyították, hogy több tett- rekészség van megyénk önkéntes ápolónőiben, mint amennyire ma még igényt tartanak. Közérdek, hogy azokon a munkahelyeken, lakókörzetben, ahol van önkéntes ápolónő ott lássák is el őket feladattal. Sigcr Imre Tanyasi kollégium Nyírszőlősön Nyírszőlősön néhány régi iskolaépület között — megbontva az ódon házak ritmusát — egy modern, emeletes építmény áll, a kollégium új iskolája. Évek hosszú során különböző gondokkal küszködve építették. Ez év szeptemberében végre elkészült a tanárok és gyerekek által egyaránt várt épület. A föld rajzterem megyei bázis lett. Saját kezükkel készítették a demonstrációs eszközök többségét. Az épületben 250 személyes ebédlő ide, a Búj melletti Nagytanyáról. Tízen vagyunk testvérek és sokáig egy szobácskábán éltünk szüléinkkel. Ott nehéz volt tanulni. Mikor ide kerültem, tanulmányi átlagom nőtt. Most már közepes tanuló vagyok, és itt szabad időmben azzal foglalkozom, ami érdekel. ' Szeretnék tovább tanulni. Édes- anyámék kevés iskolát jártak, én szeretnék szövőnő lenni. Sokat tanulunk a tv-ből is. A híradót mindenkinek meg kell nézni. Otthon erre Rákos Magdi szabad idejében kézimunkázik. nincs lehetőség, mert tv-ké- szülékünk még nincs... Szöveg és kép: OLVASÓINK KÉRDEZTÉK Miért nem vár az autóbusz ? Több lónyai és beregdaró- ci lakos aláírásával érkezett levélben olvastuk, hogy a Mátészalkáról Vásárosna- ményba, menetrend szerint 14,06-kor érkező vonat, december 3-án 15 percet késett, s a két távolsági autóbusz (Lónya és Beregdaróc községekig közlekedők) öt perccel előbb elindult, vagyis nem várta meg a vonattal érkező utasokat. Levélíróink úgy vélik: mindez az autóbuszvezetőkön múlott, ugyanis úgy tudják, hogy a rendelkezés szerint tekintettel kellett volna lenniük a vonatkésésre, indulási idejüket ahhoz kellett volna igazítaniuk. Mi lett volna a helyes teendő? — kérdezték levélíróink. A lónyai és a beregdaróci olvasóink által említetteknek van némi alapjuk. Ugyanis a Volán 5. sz. Vállalat által készített úgynevezett „várakozási idők” című jegyzékben mintegy 350 olyan, megyénkben közlekedő távolsági autóbuszjárat van felsorolva, amelyek valóban igazodnak a vonatérkezésekhez. De amint Szabó József, a Volán 5. sz. Vállalat személyforgalmi osztályának vezetője elmondta, pontosan a két említett autóbuszjárat — a lónyai és a beregdaróci — nem tartozik ezek sorába. Ugyanis e járatoknak elsődleges feladatuk, hogy a vásá- rosnaményi üzemek délelőtti műszakjában dolgozó munkásait időben hazaszállítsák, és ugyanígy a bejáró diákokat is. Vásárosnaménynak nagy a vonzáskörzete. A beregi községekből — Tiszaszalka, Ti- szavid, Mátyus stb. — naponta több százan járnak ide dolgozni. Ha tehát az autóbuszok minden esetben tekintettel lennének a vonatkésésekre — amelyek egyébként nem jellemzőek — úgy a munkából hazatartók szenvednének hátrányt, s ez helytelen volna. Egyrészt, mert ők képviselik a többséget, másrészt kevesebb idejük jutna a napi munka után a pihenésre Érdektelenség, felelőtlenség Pusztába kiáltott Ebédelnek az elsősök. Mikita Viktor várja a diákokat. — Beilleszkedésükkel nincs probléma — tájékoztat Juhász Sándorné, a diákotthon vezetője. — Megpróbáljuk az egy tanyáról való gyerekeket egy szobában elhelyezni. Ezzel nem szakítjuk el teljesen „földijeiktől”. Persze később már ők maguk kérik, hogy újonnan kialakult baráti körükbe kerülhessenek. — Sok szakkör működik nálunk. Aki az irodaimat kedveli, ellátogat a könyvbarát szakkörbe. A sportbarátok választhatnak a különböző lehetőségek között: atlétika. sakk, asztalitenisz edzéseink vannak. Rákos Magdolna 6. osztályos tanuló. Hasonlít a kollégiumban lakó többi gyerekhez. — Négy testvéremmel együtt élek itt, de már előttünk is jártak testvéreink a nyírszőlősi koliba. Harmadik osztályos koromban kerültem Próbál az énekk ar a bábjátékhoz. ¥ 0^ SZÓ ■ Egy sikertelen dohányzásellenes ankétről Az egészségnevelési csoport Nyíregyházán rendkívüli beszélgetést szervezett a dohányzásról. Dr. Kemény Lajos tüdőgyógyász főorvos sok számmal illusztrált felszólalását néhány megdöbbentő mondattal egészítette ki: „A sok külső ártalomból legalább egyet, a dohányzást mellőzzük, mert a tüdőrák nem válogat miniszter és analfabéta között. Ez nem szociális betegség.” A megyében az elmúlt 10 év során nyilvántartásba vett 1440 tbc-s beteg közül 60 százalék biztosan dohányzik — állapították meg. Dr. Rusznák Miklós főorvos a szív- és érrendszerrel kapcsolatos ártalmakról szólva a következőket mondta: „Egy német kutató azt állapította meg, hogy 517 infarktusos betege közül a dohányzás 38 százalékban szerepelt mint veszélyeztető tényező. LUCA néném A mikor Luca nénémet felkerestem névnapja alkalmából, azt hittem hozzámvágja a sodrófát. Mert a nevére kegyetlenül kényes volt. Nem is engedte, hogy Lucának hívják. Jó ötven éve Zsófinak nevezte mindenki, ezt választotta magának. A Lucával ugyanis sok baja volt. Nevezték boszorkánynak, féltették tőle a tyúkokat, riogatták vele a pulyát, ha az rossz volt. Köszöntöttem hát Luca nénémet, aki nevezetes asz- szony a falujában. Nagy hírének keletkezéséhez hozzájárult. hogy tud úszni, s a falu mellett folyó Tisza túlpartjára is átjutott már. Mondani sem kell, hogy mindez csak boszorkányhírének újabb keltője volt. Egy kendőt vittem neki, új módit, mert a kendő a gyengéje. Hiú asszony, szép is volt fiatal korában. Talán ez a kendő óvott meg a sodrófától, bár elmondta vagy hússzor, hogy Luca az anyád kínja, nem én... Mondtam is ezután szaporán neki, hogy Zsófi néném, hogy mentsem a menthetőt, ami sikerült is. Férje, Anti bácsi felhozza a bort, kerül egy kis kolbász is, meg kenyér az asztalra. Kiderül, van pogácsa is, ami viszont a gyengém. Anti bátyám mesélni kezd. A nyárról, meg a mostani hidegről, a disznóról, amit öltek, a fiáról, aki az NDK-ba ment dolgozni. Hallgatom, s aztán rájuk terelem a szót. Érdekel az életük. Talán azért, mert jókedvű emberek, akik nagy bölcsességgel figyelik a világot, s jól is boldogulnak. Mondom is: — Jól néz ki Zsófi néném. Nem látszik magán az évek múlása. — Jól ám — mondja Anti bátyám —, s gyorsan hozzáteszi: olyan a fara, mint a kerekített kád. — A csuda vinné a ronda száját — mondja a néném, aki közben nem is haragszik igazán, talán még jól is esik neki a bók. — Látod fiam — így Luca-Zsófi — ez a hála azért, hogy ennyi évig kibírtam a rap- liját. Még évődnek, s nekem tetszik ez a jókedvű pörlekedés. így teszik ezt már több mint fél évszázada, s minden szomszéd a megmondhatója, még nem vesztek össze igazándiból. — Egyszer voltam rá csak nagyon haragos — mondja nevetve Zsófi néném. Van már vagy harmincöt éve. Ilyenkor, karácsonytájt volt, hogy észreveszem, az én Antim mindig félrevonul. Titokban csinál valamit. No, mondok, biztos valami meglepetést készít karácsonyra. Nem is figyeltem, hagytam, hadd készüljön a meglepetés. Hát lett is belőle, s méghozzá sírós karácsony. Mert megtréfált az uram, persze akkor nem nevettem rajta. Az történt ugyanis, hogy a húgomnak volt egy édes kis lánya. Ismered, a Teréz. Szerette Anti, ő is ragaszkodott hozzá. Keresztlánya, tehette. Nos, a kislánynak beszélt a Luca napról, meg a boszorkányról. Olyannyira összemelegedtek, hogy Antim megígérte neki, hogy karácsonykor megmutatja a boszorkányt. A nagy titokban készülő meglepetés egy kis Luca-széke volt. — Úgy esett — folytatja Anti bátyám —, hogy eljött a karácsony délután. Mondom a kis Terkának: Na, gyere. Most meglátod a boszorkányt! Ezzel a kis széket odavittem az ablak alá. Pontosabban ide, ahol most a kiskert van. Ráállítottam Terkát, s mondom neki: — Nézz be! Látod? — Igen, kiáltott a kislány, ott van Luca néném, a boszorka! Visított, s ezzel el is szaladt. Eddig a történet. Nem csodálom, hogy Luca néném felborzolódott azon a napon. De hát ezt is eltették a sok évtized kisebb-nagyobb gondja mellett a sutba. Ma már jót mulatnak rajta. Mert ahogy a néném mondja: nagy selma volt az öreg mindig, egy kis ódzkodásért nem ment a szomszédba. Búcsúzáskor megcsókolom öreg néném két arcát. — De azért nem haragszik, hogy Lucakor köszöntöttem? — Mindegy az már ilyen korban — mondja, miközben a kis kóstolót begyömöszöli a szatyoromba —, jólesik, ha gondolnak az emberre. Gyere máskor is, ha nem félsz a boszorkától. V isszaintegetek nekik félútról. Látom, már köti az új kendőt. Mégiscsak boszorka lenne? (bürget) Ez bizonyult a legmagasabb arányban előforduló veszély- forrásnak. A felnőtt szívbeteggondozóban az a tapasztalatom, hogy az infarktuson átesett betegek közei 90 százaléka a betegség után abbahagyja a dohányzást.” Dr. Skribek József sebész arról szólt, hogy a dohányzásból származó < balesetek száma rendkívüli mértékben megnőtt. Az egyik legkritikusabb területről, a terhes nőik dohányzásáról dr. Bodnár Lóránt szólt. „A terhesség IV. hónapja után napi 10 cigarettánál többet szívó anyák gyermekei kisebbek voltak, és értelmi fejlettségük az azonos korúakhoz viszonyítva 3 —5 hónappal elmaradt.” A Dohányzást Ellenzők Társaságának vezetőségi tagja, dr. Vértes László a következő meggyőző érveket adta elő: „Kimutatták, hogy a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek a betegállományban töltött napok számának 20 százalékát adják. A dohányzás idő előtti rokkantsághoz és idő előtti halálozáshoz is vezet. Magyar- országon mintegy 70 ezren halnak meg évente a dohányzás következtében kialakult betegségekben...” A dohányzás elleni beszélgetésen kevesen vettek részt. A több száz meghívó ellenére sem jöttek, holott mindenkinek érdekes lehetett volna az eszmecsere. Nem véletlen, hogy dr. Moskovits Károly egészségnevelési szaktanács- adó összegző szavaiban feltette a kérdést: „Vajon ami kellemetlen, arról hallani sem akarunk?” „Tudomásul kell vennünk, hogy a dohányzás tudatos mellőzésére irányuló felvilágosító munkánk nem érte el azt az eredményt, amit reméltünk. Felelősségteljes közgondolkodás kialakítására van szükség!” Egyre több olyan intézkedés születik napjainkban, amely arra szolgál, hogy óvjuk a munkahely tiszta levegőjét, hogy biztosítsák a nem dohányzók jogát a friss levegőhöz Egyre több szó hangzik ei annak érdekében, hogy vigyázzunk: a passzív dohányzás veszélyezteti gyermekeinket is. Vajon ér el célt a küzdelem? Nos, az egyéni erőfeszítéseket csak akkor kíséri siker, ha társadalmi méretű együttműködés követi.
