Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-14 / 293. szám
1977. december 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A kulturális alap kérdőjelei MEGYÉNK NÉGY VAROSÁNAK egy-egy letelepített üzemében érdeklődtünk a közelmúltban a vállalati kulturális alapok fel- használásáról. Megtudhattuk, mennyi jut erre a célra, s hová és hogyan költik el. Egy hónap elteltével két ok miatt térünk vissza a témához. Az egyik: az év vége közeledtével körvonalazódnak a vállalatoknál a jövő évi oktatási, közművelődési tervek. S a másik: több észrevétel között egy olyan hozzászólás is érkezett az említett cikkhez, amelynek gondolatait érdemes továbbgondolni. Kezdjük a másodikkal, Fazekas László, az ISG mátészalkai gyára szakszervezeti titkárának levelével. Azt írja, hogy van a városban elegendő kulturális rendezvény, azonban a Hofi- estre nem kaptak annyi jegyet, amennyit kértek, más esetekben pedig — idézzük: „a rendezvények látogatásánál és a kulturális alap fel- használásánál a nagyobb akadályt az jelenti, hogy dolgozóinknak több, mint 65 százaléka bejáró és nem mindig szívesen maradnak bent a városban késő éjszakáig.” Nemcsak az ISG-lien gond, hogyan költsék el a kultúra forintjait okosan gazdaságosan. Nem isköny- nyű dönteni, a tíz- és százezrekről, hiszen az egyik dolgozó kirándulni szeretne, a másik továbbtanulni, stb. A tapasztalatok azt mut atják, hogy a szakképzett népművelőt alkalmazó üzemek ötletesebben oldják meg ezt a gondjukat van már példa arra is — ha nem is gyakran — hogy saját népművelő híján kikérik a helyi művelődési ház szakembereinek véleményét. Az alapok felhasználására sajnos a legtöbb helyen kialakult egy sablon: egy rész kell a könyvtár támogatására — egy rész a vállalati társadalmi ünnepségekre — ami marad, abból lesz a színház- és mozijegy, a rendezvények költsége. EGY SOR VÁLLALATNÁL megkérdeztük az illetékeseket; miért a kulturális alapból veszik el a társadalmi ünnepségek: a nőnap, a Télapó-ünnepély, a rendezvénynek álcázott értekezletek költségeit? A válaszokból az derült ki, hogy vagy ezeket a rendezvényeket azonosították a kulturális program fogalmával, vagy a szociális keretet akarták tehermentesíteni vagy évről-évre követik a régi, korszerűtlen elosztási formákat, mert így egyszerűbb. S mi a helyzet a jegyekkel? A VOR-ban hallottuk: 10 színházjegynek is nehéz gazdát találni, nincs, aki elmenjen vele. És egy másik a mátészalkai bútorgyár filmklubjáról: ha a munkások jöttek, nem jött a mozi, ha ott volt a gépész, nem jöttek a dolgozók. Az ISG- nek bejáró dolgozói miatt gondot okoz, hogyan szervezzenek közönséget egy- egy kulturális rendezvényre, s tegyük hozzá, ezzel a vállalatok többsége így van. Nem kell viszont nagy reklám az igazán színvonalas programoknak, ugyanazok a bejárók szervezés, jutalomjegy nélkül is érdeklődnek — mint például a Hofi- estre. Szerencsére már arra is vannak jó példák, hogy szakítanak a korszerűtlen sablonokkal, s újítani tudnak a kulturális alapok felhasználásában. A nyírbátori cipőgyárban például a pénz egy kis részéből képzőművészeti alkotásokat vásároltak. A képeket a dolgozók naponta láthatják — akár bejárók, akár nem, segítséget kapnak képzőművészeti ismereteik gyarapításához. Több vállalat vásárol ebből az összegből jutalomkönyveket, vagy teljes készletet a dolgozók iskolája osztályaihoz: ezeket évről-évre az újabb tanulók öröklik. Kisvárdárói arról jött hír, hogy társadalmi munkával toldották meg a VSZM-ben a kis összeget, ám van több, olyan gazdag nagyüzem, ahol a nagy pénzek ellenére sem eleven a vállalati kulturális élet. Tudunk jól működő amatőr csoportról a MOM-ban — pedig nem lehet ráfogni az üzemre, hogy elkényeztetnék őket a kulturális alapokkal. A VÁLLALATOKNÁL A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK feladata ezeknek az összegeknek a sorsáról dönteni. Nem mellékes: hogyan teszik. Ma még az a jellemző, hogy csak a bizottság tagjai tudnak az ösz- szegek rendeltetéséről, az egyszerű dolgozó ritkán tudja: mennyi az összes és a rá jutó kulturális keret Hogyan érhetnék el a vállalatok, hogy több legyen a vonzó program, gazdagabb a vállalati kulturális élet? Ügy, ha a pénzről döntő bizottságok tagjainak munkaterve és az üzem dolgozóinak érdeklődése találkozik. Baraksó Erzsébet uhajda D. Jenőné, aki- nek az utóbbi időben jelentkezett könnyebb alvászavaraimról panaszkodtam, nem adott tanácsot és orvosságot sem ajánlott, ellenben viszonzásképpen megajándékozott néhány érdekes tapasztalatával, amelyek mind az ember alvásával kapcsolatosak. — A férjem ellen indított válópert elvesztettem, mert a bíróság álláspontja szerint a horkolás nem válóok — kezdte. — Csakhogy az én férjem nem otthon, a lakásunkban horkol, hanem az utcán, s ezzel nemcsak engem, de másokat is zavar az éjszakai pihenésben. Ugyanis mindketten alvajárók vagyunk. A házasságunk is ezzel összefüggésben jött létre. Annak idején Pomáz és Szentendre között ismerkedtünk össze, nem tudom már hányadik kilométerkőnél, hajnali háromkor. Általában korán nyugovóra térünk: este tízkor már az utcákat rójuk. Nyári éjszakákon, amikor a hálószobák ablakai nyitva vannak, férjem erős horkolása miatt az alacsonyabban fekvő lakásokból, ahová a horkolás behallatszik, gyakorta szidalmaznak, sőt különféle tárgyakkal meg is dobálnak bennünket. Házastársak közt nem vagyok híve a külön hálóutaknak, ezért a férjem horkolása ellen úgy igyekszem védekezni, hogy altatószerekkel teszem méíj gyomirtó szer az Alkaloidából Már az 1978-as mezőgazdasági évre készülnek Ti- szavasváriban az Alkaloida Vegyészeti Gyárban. A hagyományos gyomirtó szerek mellett új, korszerűbb vegyszerrel, a GLI- ALKA nevű folyadékkal lepik meg a megrendelőket. Terv szerint a belföldi igények kielégítése mellett exportra is jut belőle. A képen Bélái Gábor technikus a 20 literes tartályokat tölti. (Fotó: Mikita Viktor) Értékesebb a pénznél Nők gyára a tyukodi végeken Ízletes élelmiszeripari termékek kerülnek a csillogó üvegekbe, a fehér köpenyes lányok és asszonyok korszerű gépeket kezelnek, nyoma sincs a kétes értelemben vett pancsolásnak. A Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységének dolgozói márkás befőtteket, konzerveket készítenek a hazai (és nemcsak a hazai) fogyasztóknak. Egyre többen tudják meg, hogy merre van ez a szatmári község, amely lassan nagyüzemmel büszkélkedhet. A látványos gépsorok és üzemrészek mellé néhány héttel ezelőtt építettek egy mutatós, milliót érő ifjúsági házat. Az itt dolgozók borítékon kívüli juttatására szintén milliókat költenek, az apróbb figyelmességekből (a nők gyakran igénylik) is kijut mindenkinek. Kismamaüzem Az anyagi és az erkölcsi elismerésnek is köszönhető: a gyáregység dolgozói úgy végzik munkájukat, mintha minden egyes termékük karácsonyi, vagy ünnepi asztalra készülne. Csató Jenőné nőfelelős: lyebbé az alvajárásomat. Tapasztalatom szerint a Noxy- ron 4 kilométerre elegendő, a Dorlotyn vagy az Eunoctin 8 kilométerre, a különösen erős Tardyl pedig 12—14 kilométerre is. Sajnos, ezek erős altatószerek, amelyek nem hasznosak a szervezetre. Viszont az enyhébb hatású Valeriánának vagy a Lega- tinnak egy-egy tablettájából legfeljebb csak a Rákóczi útra futja. Ehhez még annyit, hogy a férjem, aki rossz alvó, éjszakánként 10—12 kilométerrel is beéri, az én alvásigényem azonban ennek kétszerese. A férjem emiatt lustának tart, szerinte a fél életemet elhenyélem... ... Nem tudom, más hogyan van vele, engem mindenesetre megvigasztalt, hogy nem csak nekem vannak alvászavaraim, de az alvajárók éjszakai nyugodalma sem mentes minden zökkenőtől. Heves Ferenc — A nőpolitikái határozatnak kézzelfoghatók az eredményei. Közismert, hogy a nyíregyházi gyárban jól hajtották végre a határozatot, és mi sem panaszkodhatunk. Ami Nyíregyházán megtalálható, az nálunk is megvan. Van kismamaüzemünk, büfénk, patronáljuk a község óvodáját, így több helyet kapnak gyermekeink. Az egyműszakos kismamaüzembe osztottuk be az 50 éven felüli nődolgozókat is, hogy könnyebb legyen a dolguk. — Megbízatása nem csupán formaság? — A léfőzőben betanított munkásként dolgozom, így mindenkit és mindent ismerek a területen. A javaslatomra sokat adnak, béremelés és jutalmazás nem történik nélkülem. A szociális ellátásnál is döntő a szavam. Ha kell, ügyelek a hátrányos megkülönböztetések elkerülésére. A lecsószezonban például együtt dolgoztunk a férfiakkal, és a keresetünk egyforma volt. „Vastagé Télapó Egy helyen mégis van megkülönböztetés, de a nők javára. Az szb-titkár elénk tesz egy gépelt jelentést, amelyben ez olvasható: „Ha egy megüresedett munkahelyre azonos feltételek mellett egy férfi és egy nő jelentkezik, a nőt előnyben kell részesíteni”. Ugyancsak a jelentésben olvasható: „A gyesen lévő kismamákat a munkába való visszatérésük előtt 3 hónappal meg kell látogatni, felkészítés végett.” December elején viszont a gyesen lévő kismamák látogatták meg a gyáregységet. Kilencvennyolcán kaptak meghívót a Télapó-ünnepségre, amelyen az üzem életéről is szó esett. „Vastag” volt a Télapó puttonya: 23 ezer 700 forintot osztottak szét a kismamák között. Tóth Lajosné csoportvezető a pénznél is fontosabbnak tartja a következőket: — Az utóbbi időben korszerűsítették a szociális létesítményt, bővítették az éttermet. Vigyáznak arra is, hogy ne strapáljuk magunkat, 20 kilónál többet nem emelhetünk. Nem is kell, hogy emeljünk, mert az anyagmozgatást gépesítették. Még két, tipikus női igényre hívom fel a figyelmet: a munkaköpenyünk lehetne modernebb és kevésbé gyűrődő, a gyár mellett nyithatnának egy fodrászüzletet. Fodrászt kérnek Az előbbi igény egyértelműen jogos, az utóbbi megvalósítható. Érthető, hogy az itteniek esetenként a délelőttös műszakból megszépülve akarnak hazamenni... Egy fontosabb téma: a nőpolitikái határozat értelmében a nőket be kell vonni a vezetésbe, szükséges előttük megnyitni az előrehaladás útját. Németh Máriától halljuk a választ. — Érettségivel fizikai állományban dolgoztam, majd erős felkészülés után felvettek a számviteli főiskola levelező tagozatára. Fiatal létemre üzemgazdász beosztásba helyeztek, pedig még nincs meg a diplomám. Nálunk a legtöbb középvezető a nők köréből került ki. Czibere Judit a nyáron jött a gyárba, máris háromezer forintot keres, s nem nehéz megjósolni, hogy itt van jövője. — A nyíregyházi élelmi- szeripari szakmunkásképző iskolából jöttem ide, fizikai és papírmunkát egyaránt végzek. Alig dolgoztam két hónapot, amikor megengedték, hogy beiratkozhassak a debreceni élelmiszeripari szakközépiskola levelező tagozatának harmadik osztályába. Érettségi után technikusvizsgát tehetek. A határ menti községek jellegzetes női üzemében nemcsak a mezőgazdasági termékeket teszik tartóssá — a gondoskodás szálai is tartósak. Nábrádi Lajos Fémablakok Balkányból Sikeres első évet zárhat a „Fémmunkás” Vállalat nyíregyházi gyára. Tervét időarányosan 101 százalékra teljesítette eddig és a jelek szerint semmi akadálya nincs annak, hogy 1977-re előirányzott 160 millió forintos termelési értéket elérje. A hamarosan beköszöntő új esztendőben a cél 200 millió forintos termelési érték elérése. Uj termékkel lépnek 1978-ban a piacra: a könnyűszerkezetes programhoz kapcsolódva egyedi épületszerkezetek gyártását kezdik el. Munkájukkal a külföldi megrendelők is megismerkedhetnek, hiszen egy körülbelül 350 tonna súlyú, 7 millió forintot érő ipari csarnokvázat szállítanak Csehszlovákiába. Jelentős beruházás kezdődik jövőre. Hozzákezdenek a Balkányban létesítendő telepük kivitelezéséhez. A 220 millió forintos beruházással készülő komplett gyártelep mintegy háromszorosára — ötszáz főre — növeli az üzem dolgozóinak létszámát. Az új részleg a jelenlegi elképzelések szerint évi negyedmillió négyzetméter fémtokos nyílászárót — ajtót, ablakot — készít majd. Szakmunkástanulók kiállítása nyűt kedden a Nyíregyházi Konzervgyárban, ahol közel kétszáz fiatal sajátítja el a konzervgyár- tó, műszerész és lakatos szakmákat. Az ifjúsági parlamenten hangzott el, hogy szeretnék bemutatni munkáikat; az ötletet megvalósították és a vizsgamunkákat — konzerveket, gépmaketteket — a KISZ klubhelyiségében az egész gyár kollektívája láthatja. Képünkön; más szakmabeliek is kritikusan figyelték a konzervgyártók üveges és dobozos késztermékeit. Á gondoskodás szálai is tartósak
