Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-11 / 265. szám
1977. november 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á gazda gondosságával OKTÓBER VÉGÉRE elvetették megyénkben az őszi kalászosokat. Az elmúlt napokban hullott csapadék kedvező a kelésre, a fejlődésre. Ami az első lépést illeti, sikeres volt; a mezőgazdasági dolgozók jól alapozták meg a jövő évi aratást. Sok gonddal ugyan — a bőség gondjával — de megbirkóztak a minden eddiginél nagyobb almatermés betakarításával. Kiszedték a burgonyát, és / a szállítási terveknek megfelelően hordják a cukorrépát az átvevőhelyekre. A korábbi éveknél jobb ütemben fogynak a töretlen kukoricatáblák. Napjainkban a mezőn a legtöbb munkát a mélyszántás adja, habár ezzel is előbbre vagyunk, mint tavaly ilyenkor. Szervezettebb, tervezettebb volt a felkészülés, több és jobb gép állt rendelkezésre, de a jó termés betakarítása több munkával is járt. A gazdag szürethez nagy társadalmi segítséget kapott a mezőgazdaság: munkások, diákok, katonák, irodai dolgozók sok százezer órát töltöttek a földeken. Mindez eléggé nem becsülhető segítség, de a munka oroszlánrésze és a felelősség a mezőgazdasági dolgozóké volt, és marad. A HATÁR EGYRE CSENDESEBB lesz, de az őszi munka még nem ért véget. A gondos gazda megvédi, jól raktározza mindazt, amit egész éves verejtékes munkájával megtermelt. Azzal, hogy a fán már nincs alma, a földből kiszedték a burgonyát, a kertészeti táblákon kupacokba került, vagy kerülnek a télire tárolandó zöldségfélék, még nem várhatják karba tett kézzel a zárszámadást. A fagyérzékeny termést nem lehet a szabadban hagyni, téli „takarót” kell ráhúzni. Nem minden gazdaságban van még fagybiztos téli tároló. A hideg ellen azonban akkor is meg- védték a termést, amikor egyetlen hűtőtároló nem volt az egész megyében. Ma a gyümölcs, a burgonya és a zöldségfélék nagyobb hányadát korszerűen tudjuk tárolni, de szükség van a hagyományos takarásra, a földelésre is. November második felében már nem meglepetés, nem véletlen a hat-nyolc fokos fagy, amely a lédús termést tönkreteheti. A GONDOS GAZDA nemcsak a fagyérzékeny termést óvja. A szálas takarmány is nagy érték. A fagy ugyan nem károsítja, de a gondatlan kazalozás, szállítás annál inkább. Az őszi, téli csapadék a rosszul rakott kazlakat beáztatja, penészes, rothadt lesz a drága takarmány. Sajnos látni még állattenyésztési telepeket, ahová a szérűkről elszórt takarmányút vezet. Sok helyen az első esők után tengelyig érő sárban lehet csak megközelíteni az istállókat, kazlakat. Tudjuk, nem telik még mindenütt be- tonútra. A vízlevezető árok rendben tartásával, a földutak idejében való töltögetésével sokat lehet javítani az állapotokon. A legelőkről beszorultak a jószágok. Ahogy mondani szokták: az állatokat kézből,'zsákból kell etetni. Nagyobb takarmányos brigádokra van szükség, mint nyáron. Amikor a termelőszövetkezetekben a mérlegeket, a takarmányszállító eszközöket rendbe hozzák, ellenőrzik, gondoljanak az emberekre is. És nemcsak úgy, hogy elegen legyenek, rendet követelnek tőlük, ez is fontos, de a megfelelő munka- és szociális feltételeket is biztosítsák. Ahol arra már lehetőség van, adjanak munkaruhát, téli lábbelit. A fűtött pihenőhelyek legyenek tiszták, alkalmasak arra, hogy ott tényleg pihenni lehessen. A FÖLDEKRŐL A FIGYELEM egyre inkább a majorokba, a tárolóhelyekre irányul, kell, hogy irányuljon. A jó gazda nemcsak akkor gondos, amikor termel, hanem akkor is, amikor raktározza, felhasználja a termést. (cs. b.) íj almaválogató Űj automata súly szerinti almaválogató gép segíti a termelést november 20- tól a ZÖLDÉRT nyíregyházi almatárolójában. A RODA típusú gépsort olasz szerelők vezetésével a vállalat tmk-sai szerelik össze. A héten a tereprendezési munkákkal megkezdődött Vásárosnaményban a Vörös Október Férfiruhagyár új csarnokának építése. A mintegy százmilliós beruházással a már működő üzem létszámát 550-nel növelik. A terveket a NYÍRTERV készíti, a kivitelező építőipari vállalat az ÉPSZER. A gyors ütemű beruházás lehetővé teszi, hogy már 1979 első felében termeljenek az . ; üzemben. A VOR az uj üzembe a legmodernebb gépeket szerzi be, közülük néhány külföldi gépet már korábban üzembe helyeznek. A beregi rész asszonyainak munkahelyet teremtő ruhagyárhoz már most megkezdik a dolgozók betanítását, emellett a vállalat a környékén a bedolgozói hálózat bővítésével kívánja a termelést fokozni. Meddig ér a takaró ? Körkérdés a kultúra forintjairól A kulturális alapoknak nevezett összegek nagysága és sorsa megyénk vállalatainál a lehető legváltozatosabb képet mutatja. Körkérdésünkre négy városunk egy-egy letelepített üzemében kértünk választ: mi jut nekik a „nagy kalapból”, s hogyan gazdálkodnak vele? „Minden év gazdagabb" Válaszol: Nagy Géza, a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori gyáregységének főkönyvelője: — Gyáregységünk a központi jóléti alapból erre az évre 120 ezer forintot kapott. Ennek az összegnek a nagyságát mi nem tudjuk befolyásolni, a- helyi szétosztás •azonban teljes egészében rajtunk múlik. Megjegyzem, hogy arányosan ez az összeg magasabb, mint a törzsgyáré. — Tovább bontva, s levonva a jóléti, szociális és egyéb keretet, tisztán kulturális célokra 30 ezret fordítunk. 750 dolgozónkhoz viszonyítva ezzel a pénzzel elégedettek vagyunk, fedezi költségeinket. Zömmel színházra, író-olvasó találkozókra, illetve olyan kulturális rendezvényekre költjük, amelyekkel a gyárhoz való kötődést szeretnénk erősíteni, például nőnap, családi ünnepek. Külön összegből támogatjuk a továbbtanulókat, a könyvtár fejlesztésére pedig ugyancsak külön forrásból idén százezret költünk. Nem túl sok a harmincezer, de minden év gazdagabb. Tavaly még ennyi sem volt... „Lehetne több is11 H arga Sándor tizenkét éves volt, amikor először ment a juhok után. Megszökött hazulról a tizenöt kilométerre levő pir- ricsei határba, a juhászokhoz. Ennek már 35 éve. — Régen volt — mondja a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezet juhásza. — Az biztos, hogy engem el sem lehetne zavarni az állatok mellől. Ha rajtam múlna, kora tavasztól, késő őszig járnám velük a határt. Most csak nyáron vagyok kint a juhokkal, amikor kinn is hálok. Hej, az ám az igazi! A friss mezőn, a jóillatú virágok között barangolni. Aki nem csinálta, el sem tudja képzelni, milyen ez az élet. Jelenleg háromszázharminc anya van Varga Sándor keze alatt, meg Kicsi, a koromfekete, göndörszőrű, nyájterelő pulikutya. Amúgy csendes ember Varga, mint a juhászok általában. Meg nyugodt is — azzá teszi a szabad élet —, hiszen tudja, Kicsi nem engedi meg a birkáknak azt, hogy összevissza csatangoljanak. Ha egy is elmarad, a gazdi csak ránéz a pulira, s az már tudja a dolgát. Elkapja a kóbor birkát, az meg sokáig érzi félrelépésének fájó nyomát. — Jó társ egy ilyen pulikutya, mint Kicsi — mondja Varga Sándor, s látszik, munkatársának, hű segítőjének tekinti a pulit. — Még el is lehet vele szórakozni — s ennek mintegy igazolására előhúzza a csizmaszárba rejtett A juhásznak jó! ntegíf dolga.., Jólesik a furulyázás Varga Sándornak Kicsi társaságában. saját faragásü furulyáját, komótosan leül Kicsi és a kam- pós társaságában a fűre, és szép dallamokat varázsol elő. Játszik, szinte csak magának, nem veszi észre, hogy Kicsi fülét hegyezve hallgatja, majd lassan elszenderül. Amikor azonban a nevét hallja, pillanatokon belül felugrik, izgatottan várva u parancsszóra. Unatkozásra egy percnyi ideje sem marad, mindig adnak munkát a birkák. Hol elcsatangolnak, hol lemaradnak, állandóan figyelni kell őket^. És bizony tudni kell a juhásznak, miből mennyit ehetnek a juhok. A friss kukoricából bezabált állat gyorsan megbetegszik. Ugyanígy ismerni kell a mezők, a legelők füveit. Az igazi juhász együtt él, lélegzik a juhaival. Mert ki vállalná azt a szégyent, ha elhullanak az állatai a rossz legeltetés miatt? Hajtani kell a birkákat, nehogy egy is túl sokat legeljen, s amiatt megbetegedjen. A juhászkodás tudományához •artozik az is, hogy _ érezni ■;ell, melyik állat alkalmas anyának, továbbtenyésztésre. — Hat gyerekem van — mondja a juhász, miközben előveszi a dohányos tarisznyának használt kostökzacs- kót, és megtörni pipáját vágott szűzdohánnyal. Gyufa helyett kovakővel és taplóval gyújt rá. így szokta meg, hisz a gyufát könnyen elfújja a mezőn szinte mindig szaladgáló szél. — Mindegyik gyereknek van már szakmája, de három fiam elszegődik juhásznak. Mindig mondom nekik, hogy miért, ha van jó szakmájuk, de ők hajthatatlanok. Persze, nagyon örülök, mert ők is felfedezték a juhászkodás szépségét, szeretik az állatokat. így legalább nem hal ki a családban a juhász- kudás. V Iaga Sándor a termelő- szövetkezet legrégibb juhásza, pedig még csak a negyvennyolcadik évét tapossa. Igaz, középkora ellenére jól megtanulta mesterségét. A birkák' úgy ismerik már, hogy amikor rájuk fütyül, „értik”, mit akar. Jó munkáját dicséri, hogy a Mezőgazdaság háromszoros Kiváló Dolgozója. Sipos Béla Válaszol: Salamon Mihály, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárának igazgatója: — A nyíregyházi gyár a vásárosnaményi üzemmel együtt erre az évre 748 ezer forint jóléti kerettel gazdálkodik. A létszám arányában ebből nálunk marad több mint 600 ezer, nagyobb részben étkezési hozzájárulásra, szociális segélyre stb. Kulturális célokra 95 ezer marad, ebből 66 ezer a nyíregyházi gyáré. , — Lehetne több is, mert többet is el tudnánk költeni. Az alap képzésénél azonban <nem rugaszkodhatunk el a valóságtól, hiszen egy sereg tényezőt vesznek figyelembe az elosztásnál. Saját megtermelt értékeinket, eredményeinket, a létszámot, sőt még azt is, hogy hol működnek olyan művészeti csoportok, amelyek nagyobb támogatást érdemelnek. A vállalati szakszervezeti tanács is élhet azonban az okos felhasználás lehetőségével, mert az alap szétosztása már önálló hatáskörébe tartozik. Idén a könyvtár és a filmklub támogatása a legjelentősebb, de ebből vásárolunk tévét, rádiót, újságokat, ebből fedezzük az ünnepségek költségeit. Igyekszünk a kevéssel is okosan gazdálkodni. »Még ez is sok" Válaszol: Fazekas László, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai szerelvénygyárának szakszervezeti titkára. — Nálunk is érvényes az a képlet, ami a törzsgyárak és a letelepített gyárak, gyáregységek viszonyát jellemzi: nem sok beleszólása van a vidéki gyárnak a jóléti alap összegének megállapításában. Mi erre az évre nyolcvan- ezer forintot fordíthatunk ilyen célokra, ebből tisztán kulturális alapra 15 ezer forintot szavaztunk meg. ■— Közel ötszáz dolgozónkhoz képest ez nagyon kevésnek tűnhet. Mégis az a véleményem, hogy ez is sok. A könyvtár támogatása, a május elsejei és egyéb ünnepségek, illetve a munkásfilmklub költségeinek kifizetése után egyszerűen nem lehet elkölteni, mert nincs annyi kulturális rendezvény a városban, amennyi érdeklődőnek például színházjegyet kellene adnunk. Amíg verekednek a jegyekért, addig bőven meg vagyunk elégedve ezzel a pénzzel. „Addig nyújtózkodjál...11 Válaszol: Juhász László, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai gyáregységének szakszervezeti titkára: — Hadd mondjam el a mi példánkat a függésről és önállóságról. i Azt ajánlotta a törzsgyárunk, hogy a 90 ezres jóléti keret nagyobb részét szociális célokra fordítsuk. Mi itt helyben azonban másképp láttuk, így a szakszervezeti bizottság 60 ezret tartott meg kulturális alapra. Rendezvényekre, ünnepélyes alkalmakra, nőnapra, névadókra költjük. Sokkal többnek is volna helye, de az már a bérfejlesztés terhére menne. A közmondás szerint addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér. A mienk már nem ér tovább, több pénzre meg szükségünk volna, ezért „megtoldottuk” a keretet úgy, hogy a KISZ-szel közösen szerveztünk társadalmi munkát, s ezek értékét szinte kizárólag kulturális célokra fordítjuk — színházjegyekre, jutalmazásra. Ma már nincs nagy baj az anyagi alapokkal, elég szép összegek jutnak kultúrára. Nem az összegek ki- csisége-nagysága, sokkal inkább a felhasználás éssze- rűsége-ésszerűtlensége veti fel a következő kérdéseket. Miért olyan minden munkaterv, mintha egy nagy sablonról készült volna? Miért nem költik olyan programokra a kulturális alapokat, amelyek a vállalatok sajátosságára, a dolgozók sokoldalú érdeklődésére épülnek? Miért csak egy-két illetékes tud számot adni a kulturális alap további sorsáról, s hol van év közben az a testület, mely év elején e forintok helyéről döntött? Nem lehetne ezzel a közpénzzel is úgy gazdálkodni, mintha a sajátunkról volna sző? B. E.
