Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1977. november 6. f) Jósavírosi panoráma. (Hammel József felvétele) hataridg előtt KÉSZÜLT EL az egyedi nagyberuházás részeként épülő kötöttárugyár Mátészalkán. Az eredetileg tervezettnél hamarabb termelnek Űjfehértón, a gyapjúszövőgyárban. Jó ütemben halad a nyíregyházi gumigyár bővítése, a mezőgazdasági abroncsgyár építése. Ez év nyarán Vásárosnaményban a forgácslapgyár üzembe helyezését köszönthettük. Kisvárdán az Egyesült Izzó teremtett több száz nőnek munkahelyet. Olyan beruházásokat említettünk példaként. amelyek több száz milliós költséggel épültek, ahol olyan gépeket, berendezéseket helyeztek üzembe, amelyek a legújabb technikát képviselik. Ám folytathatnánk a sort a kisvárdai baromfifeldolgozóval, a nyíregyházi papírgyár bővítésével, Tisza- vasváriban az Alkaloida exportot növelő beruházásával. A közelmúlt, pontosabban az V. ötéves terv első két évében megvalósult, vagy ezután megvalósuló ipari beruházásai ezek, amelyek arra hivatottak, hogy Szabolcs-Szatmárban tovább növeljék az ipar súlyát, megteremtsék az alapot a későbbi évek termeléséhez. A megyében néhány éve fordulat kö vetkezett be. A tervszerű fejlesztések révén a korábban inkább mezőgazdasági jellegű területből fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező terület lett, ahol az ipar termelési értéke már magasabb a mezőgazdaságénál, s a tíz-tizenkét évvel ezelőtti 3—4 milliárdról 15 milliárd fölé nőtt. Mindez az ipar szerkezetét nagymértékben megváltoztatta. Míg korábban az élelmiszeripar vezetett mind a termelést, mind a foglalkoztatottak számát illetően, addig napjainkra a nehéz- és gépiparból kerül ki a legtöbb áru, ad kenyeret a legtöbb munkásnak. Mellette — különösen a IV. ötéves terv közepétől kezdődően — új területeket hódított meg a könnyűipar, teremtett helyben munkaalkalmat több ezer nőnek, aki nem vállalta az ingázás fáradalmait. A SZABOLCSI IPAR FEJLŐDÉSÉBEN a IV. ötéves tervvel lényegében lezárul egy fejlődési korszak, mely leginkább új üzemek, gyárak építésével, új munkahelyek teremtésé vei járult hozzá a növekedéshez. Kisebb mértékben ugyan, de még napjainkban is folynak olyan beruházások, amelyek a mezőgazdaságban felszabaduló emberek helyben való foglalkoztatását tűzi ki célul, de mellette már a meglevő gyárak intenzív fejlesztése került előtérbe. Mutatja ezt többek között az is, hogy a korábbi, átlagosan 1,4- es műszakszám helyett ma a termelőberendezések 1,9 műszakot dolgoznak egy nap alatt. Az extenzív. mindig újabb termelőbe. rendezéseket üzembe helyező formáról az intenzív, egy-egy munkás által nagyobb értéket előállító termelésre való átállást célozzák azok a beruházások, amelyek a megyében az V. ötéves terv idején megvalósulnak. Folyamat ez, amelyben az egyre nagyobb szaktudást igénylő gyártmányok veszik át a főszerepet, nagyobb ipari gyakorlattal rendelkező munkások bonyolultabb gépek, berendezések üzemeltetésére vállalkozhatnak. Ennek a jegyében bővíti termelését például a VAGÉP-től átvett telepeken a Fémmunkás Vállalat, de ugyanez mondható el a papírgyári új. cementzsák- gyártó gépsorára is. JÓL RAJTOLTAK a megyei üzemek az export növelését célzó hitelek igénybe vételénél. Közülük a legnagyobb — s egyben a megye legnagyobb V. ötéves tervi beruházása — a mezőgazdasági abroncsgyár építése Nyíregyházán. Megnyugtató, hogy a tervezett ütemnek megfelelően halad a beruházás kivitelezése, a milliárdos létesítményből több, mint 200 millió forint értéket építettek be. A cipőiparban a szövetkezetek jeleskednek az export bővítésében. Rakamazról, Gávavencsellőről másfélszer, kétszer annyi cipő kerül a következő években exportra, mint amennyit most küldenek külföldre. A maga több millió dolláros exportjával a gyógyszeripar epük legjobbja az Alkaloida Vegyészeti Gyár Tiszavasvári- ból. Az egyik exportnövelő beruházást az idén fejezik be, de 1980-ra már egy újabb, százmillión felüli kapacitásbővítést hajtanak végre, amellyel a nyers morfin terme, lését bővítik. Ám ugyancsak az export bővülését hozza maga után a vásárosnaményi forgácslapgyár évi 130 ezer köbméteres termelése, a kisvárdai baromfifeldolgozó, amelynek évi 500 vagonos kapacitását már az idén megduplázzák a kétműszakos termelés révén. AZ INGÁZÓK, távoli megyékbe eljáró munkások száma ma sem kevés. Hosszú távon sem lehet arra számítani, hogy a budapesti, a borsodi iparvidék szabolcsi munkásainak száma jóval kevesebb legyen. Indokolja ezt az iskolából kikerülő fiataloknak az országos átlagnál magasabb száma, valamint a mezőgazdaság gépesítése, amely egymaga évente mintegy 2 ezer munkáskezet szabadít fel. Közülük különösen a lányoknak, asszonyoknak a munkába állítása jelentett és jelent nagy gondot a megyei vezetésnek. Többek között ezért kaptak zöld utat a könnyűipari beruházások a nagyközségekben, Tiszalökön, Űjfehértón, Nagykál- lóban, Fehérgyarmaton, Demecserben, Vásárosnaményban. Ám az említett helyeken nem egyszerűen csak munkaalkalmat teremtettek, hanem olyan korszerű gépeket is hoztak, amelyek a szabolcsi ipar színvonalát , emelik. A gyors, példás megvalósítás pedig az ipartelepítésben részt vevők jó munkáját dicséri. Most a termelés stabilizálása, a minőség javítása, a nagyobb hatékonyság a cél ezekben az üzemekben. Az idén is adhattunk hírt olyan beruházásokról. amelyekről most döntöttek, most indult az építkezés. Köztük az energiaellátást elősegítő transzformátorállomások épp úgy szerepelnek, mint a kapacitást növelő beruházások. A Vörös Október Férfiruhagyár Vásárosnaményban 1979-ig százmilliós beruházást hajt végre, a VAGÉP rekonstrukciója a gépkocsijavítás feltételeit javítja 1980-ra, Mátészalkán 300 vagonos hűtőtárolót épít a tangazdaság, amely az alma minőségének megóvására készül. MÉLTÁN LEHETÜNK BÜSZKÉK Sza- bolcs-Szatmár ipari fejlődésére. Az az ütem, amely az utóbbi években állandósult, biztos alapot teremt a következő évek termeléséhez is. Az V. ötéves terv 1980-ig 63 százalékos termelésnövekedést irányzott elő. Mind 1976-ban, mind az idén tervezettnél magasabb ütem valósult meg. Az idei növekedés várhatóan 17 százalék körül alakul. Tudjuk, hogy ez az országos 'fejlődési ütemnél is jóval magasabb. Azonban ez az útja annak, hogy a megye a korábbi elmaradottságot felszámolja, az ipari termelésben is közeledjen az ország legfejlettebb vidékeihez. Lányi Botond A gumigyár kempingüzeme. (Hammel József felvétele) kossal nőtt — százezres várossá fejlődött, s a magyar városhálózat rangsorában a 10—11. helyet foglalja el, de az intézményhálózatot, a lebonyolított forgalmat alapul véve Nyíregyháza ennél is előbb áll a városok rangsorában. Nyíregyháza nemcsak igazgatási székhely, hanem egy igen nagy — számítások szerint mintegy 125 ezer lakosú terület — valóban városi központja. Az is fontos, hogy a város és a legtöbb szállal hozzá kapcsolódó fél megyényi nyíregyházi járás olyan várospolitikát és építést folytat, együttműködik, amely vállalja a vidék ellátásából adódó feladatokat. A gyors fejlődés azonban egymagában nem elég ahhoz, hogy városi rangú településeink valóban városok legyenek. Közismert, hogy Sza- bolcs-Szatmár városainak lakossága jelentős mértékben a bevándorlás által növekszik. A vidékről, faluról bejövök nem válnak egyik napról a másikra városi emberré; megtartják a falun kialakult szokásaikat, nehezen szokják meg a bérházi életet, a kötöttebb együttélési szabályokat, s ezekből időnként probléma is adódik. Politikai feladatot is jelent, hogy a városokba települt lakosok ne csak egyszerűen városi lakosok, hanem nyíregyháziak mátészalkaiak, kisvárdai- ak, nyírbátoriak legyenek, azaz tekintsék magukénak a várost, érezzék azt, hogy a város nemcsak munkalehetőséget, hanem otthont is ad. Tudják, hogy a város az övék, és ami városainkban épül, az az ott lakóké, értük, nekik is épül — azaz az egészséges lokálpatriotizmus kifejlesztése fontos feladat. Ebben sok jó eredmény van — ismertek az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalom sikerei, a mátészalkai, a kisvárdai, vagy a nyírbátori társadalmi munkaakciók. Ám ezek — csak a kezdetet jelentik. A z urbanizáció sodrása megyénkben most erős. És ezt fel lehet használni arra, hogy a városi életformához csak kötődni kezdődő emberek, még többet tegyenek városukért. S ami legalább ugyanilyen fontos: ösztönözni arra, hogy használják ki a város nyújtotta — minden eddiginél nagyobb — lehetőségeket. Marik Sándor M a már természetesnek hat, hogy „megyénk városai”-ról beszélünk. De tíz éve még Nyíregyháza városiasságát is megkérdőjelezték, holott jogilag már 1786 óta város. Városon általában a falunál, községnél nagyobb lélekszámú, forgalmasabb, rendszerint zárt, emeletes építkezésű, közművesített, különleges jogállású, főként ipari és kereskedelmi jellegű település lehet, valamely vidék gazdasági és művelődési központját értjük. Ám még a lexikonok is mindjárt hozzáteszik a „város” címszóhoz: jellemző a városi életforma. Megyénkben e területen az utóbbi évtizedben jelentős változás következett be. Elkészült a településhálózatfejlesztési terv, korszerűsödött a tanácshálózat, ma már a 221 község területén 111 tanács működik, és 34 már nagyközségi címet visel. 1969 óta Mátészalka, Kisvár- da, Nyírbátor kapott városi rangot, és lépett a gyorsabb ütemű fejlődés útjára. Ma a megye lakosságának fele városban, illetve nagyközségben él — tehát lehetőségeik, feltételeik gazdagabbak. A fejlődés útja mindenütt sajátos. Mátészalka — a közművesített iparterületen épült új gyárak (MOM, bútorgyár, finomkötöttáru-gyár) és a városközpont szervezetten, végrehajtott rekonstrukciója révén — lépéselőnyben van. Kisvárda kissé nehezebben indult és a fejlődés jelenleg még kevésbé látványos. Impozáns új gyárai (a Villamosszigetelő és Műanyaggyár, az Egyesült Izzó, a baromfifeldolgozó) nincsenek „szem előtt”, csakúgy, mint az új kórház és a két új lakótelep. A városfejlesztésben azonban nagyon nehéz alapozási időszakot élnek, s a következő középtávú terv idejére annak látható jelei is nyilvánvalóak lesznek, megszépül a város. Nyírbátor speciális helyzetben van: elsősorban nem iparára, hanem kulturális értékeire alapozva kíván lépni a városiasodás útján. Ehhez lehetőségei, hagyományai értékesek; a négy városi esztendő küzdelmeinek első eredményei — rendelőintézet, gyermekintézmény-komplexum, a város- központ rendezési tervei — már láthatók, a korábbinál lényegesen magasabb színvonalat képviselnek. jt j városaink mellett — összhangban a megye településhálózatának fejlesztési terveivel négy nagyközségünk is ígéretesen fejlődik. Fehérgyarmat utcája hamarosan egybeépül a Május 14. térrel, új autóbuszpályaudvar épül és az ország legnagyobb vidéki bevásárlókközpontja létesül itt. Ezzel hamarosan impozáns átalakulás tanúi lehetünk. Vásárosnamény új központja is kialakulóban van, az intézményhálózat bővül, körút épül, gazdagodnak idegenforgalmi létesítményei, közművei. közül legígéretesebb a vezetékes gáz, amelyet Nyíregyháza után elsőként kapott. Záhony a magyar vasút egyik legnagyobb létesítményrendszerének központjaként szintén megindult a városias fejlődés útján, s a megye egyik legnagyobb települése, a tizenötezer lakosú Tiszavasvári is gyorsabb fejlődési ütemet diktál. Természetesen megkülönböztetett szerepe van a megye székhelyének, Nyíregyházának, amely az utóbbi évek rohamos növekedése révén — rövid idő alatt 25 ezer laA fejlődés alapja Iparunk ma és holnap Az urbanizáció sodrásában Négy város és újabb „jelöltek”
