Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-01 / 257. szám
4 KEL.RT-M AGYARORSZÁG 1977. november 1. A CSEPELI FELHÍVÁS NYOMÁN Fejlődik, egyre rendezettebbé válik Vári. A városi típusú házakat vasbeton kerítések övezik. Az aszfaltozott utcákat járdák szegélyezik. Kovács Alfréd felvételén a község központi terének egy részét és a Kárpátontúl felszabadulásának 30. évfordulóján állított emlékművet látjuk. Pillantás a jövő századba A bátyúi vasútállomás klubjának a falán látható az a kis zászló, amelyen orosz és magyar nyelvű felirat hirdeti: „Az internacionalista versenyben elért sikerekért”. Már több éves barátság fűzi egymáshoz a két határ menti kollektívát — a bátyúi és az eperjeskei vasútállomás dolgozóit. Ez a barátság és sokoldalú együttműködés segít a szovjet és magyar vasutasoknak az export és az import szállítások folyamatos lebonyolításában, a vagonok és a mozdonyok minél ésszerűbb kihasználásában. A két kollektíva versenye még lendületesebb lett a csepeliek kezdeményezése nyomán. A magyar munkásmozgalom egyik fellegvárának dolgozói által a Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére indított szocialista verseny nagy visszhangra talált a többi szocialista országban is. Ennek a jegyében munkálkodik mindkét vasutaskollektíva a jubileumi vállalások teljesítésének sikere érdekében. A két állomás vasutasai gyakran találkoznak, hogy megbeszéljék a teendőket, kicseréljék tapasztalataikat. Hiszen a versenypartnereket az a cél vezérli, hogy minél gyümölcsözőbb legyen közöttük az együttműködés a szállítások meggyorsítása érdekében. Az eperjeskei vasútállomáson felállított dícsérettáblán a kiváló magyar vasutasok arcképei mellett, több bátyúi élenjáró vasutas fényképe is látható. Az eredmények legutóbbi összegezése alapján a verseny győzteseként a bátyúi kollektívát ismerte el a közös bíráló bizottság. A műszakok közül a Mikla Dmitro diszpécser vezette kollektíva halad a jubileumi verseny élén. Pékár Mihály, a bátyúi vasútállomás főnökhelyettese Nyolc középiskola Beregszászon Oktatásügyünk rohamos fejlődését ábrázolja, ha egybevetjük, hogy hány iskola működött kerületi központunkban a felszabadulás előtt, s hány tanintézményünk van jelenleg. Az akkori hivatalos források szerint 1938-ban a második világháború előtti rüit érettségizőkről nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanultak. Nagy segítséget nyújt ebben az iskolaközi tankombinát, ahol a tanulók szakszerű gyakorlati oktatásban részesülnek: esztergályos, géplakatos és más képzettséget szerezhetnek. Azon felül az 1. sz. középiskolában sofőrök, a 4. sz. középiskolában pedig kereskedelmi elárusítók képzésével is foglalkoznak. Bihari Sándor, a Berehovói 4. sz. Kossuth Lajos Középiskola igazgatója Uj üzemek, 16 emeletes lakóházak Ungyáron Nincs szükség fantasztikus filmekben látható időgépre, bogy elképzelést nyerjünk arról, milyen lesz területi székvárosunk arculata a XXI. század első éveiben. Elegendő röpke negyedórát elidőzni azelőtt a nagy munka előtt, mely Fu- tyimszkij Valentyinnak, Ungvár főépítészének szobájában található. — ön nyolc éve áll a városi tanács műépítészeti osztályának az élén. S mivel fiatalon bízták meg a főépítészi feladatkörrel, a századfordulón sem éri még el a nyugdíj- korhatárt. Tegyük fel hát, hogy 2001-et írunk, s itt állunk az 1977-es városhatárnál, a vasúti kórház közelében. — A Nagy Október 60. évfordulójának évében itt, a Csap felé futó Minaji utca két oldalán összesen mintegy 100 hektár terület áll a műépítészek és építők rendelkezésére. Az 1968-ban készült város- fejlesztési terv 1995-ig nagy vonalakban és részleteiben is vázolta a városfejlesztési lehetőségeket, a feladatokat. A 70-es évek végén a városközpontban és a 2. sz. kerületben évente már mintegy 1000 lakást kapnak az ungváriak. Megjelennek az első magasépületek. Az Uzshorod-szálló közelében épülő 16 szintes lakóház a maga nemében egyedi épület köztársasági viszonylatban is — ilyen csú- szózsaluzásos módszert első ízben alkalmaznak nálunk. Annak idején sok szkeptikus megjegyzés hangzott el az egyetemi városka és az új klinikai kórház tervezésével kapcsolatosan. „Miért a hegyoldalra építünk?” — kérdezték egyesek. — Miért nehezítjük meg az egészségügyi és oktatási intézmények megközelítését? — vették át a szót mások. Még a szakemberek között is akadtak olyanok, akik meg voltak győződve, a kórházat és az egyetemi objektumokat „eldugjuk” a peremkerületekben, holott a városközpontban lenne a helyük ... Nos, már 1977-ben láthatjuk, hogy ezek a feltételezések helytelenek. A kórház 10 szintes épületkomplexuma és a körülötte beépítésre kerülő 11 hektáros terület, az egyetemi városka 60 hektáron elhelyezett objektumai mintegy „díszletei” lettek a több, mint egy évezredes múltra visszatekintő városunknak. Itt pedig, az Engels utcától •ölre, újabb városnegyed szü- •■•tett, ahol a lakóházak közelében ott vannak a bevásárló- központok, a szociális-jóléti intézmények, sportterek, parkok, játszóterek. — Ezt a lakótelepet a 11. és 12. ötéves tervben kezdték építeni. Mi épül közben az ipari övezetben? — 1978-ban rakják le a villanymotorgyár alapjait. A 80- as években itt már mintegy 4000 uzshorodi dolgozik, s évente 100 millió rubel értékű terméket állítanak elő. Húsz hektárt bocsátottak a tervezők és az építők rendelkezésére ... — Itt, a Mukacsevo felé futó út mentén épül fel a Szov- jet-Kárpátontúli Kiadóhivatal magas épülete... A korábban létesített gyárakat rekonstruálják, bővítik. Üj vállalatok, szolgáltatóüzemek, irodaházak nőnek ki gomba módjára a földből. — Megtekinthetjük az építkezést — zökken ki a jövőbe tett utazásból Futyimszkij elvtárs. — S közben szót ejtünk a problémákról, a megoldatlan feladatokról is. — Az első dolog, amit szeretnék kihangsúlyozni: nem lehetünk elégedettek az építkezések minőségével. Sokat építünk, de megfelelő szerves festékek, falburkoló anyagok hiánya miatt az épületek egyhangúak. Az építővállalatok esetenként meghiúsítják az átadási határidőket, sok kifogás merül fel az előre gyártott házgyári elemekkel szemben Nagyobb figyelmet fordítunk a továbbiakban a városi- rendezésre. Nagyszabású fásítási programot kell megoldani. — Mit tart osztályuk legfontosabb feladatának? — A városfejlesztési terv pontos betartását, az építők és a tervezők közötti kapcsolatok további elmélyítését, a legkorszerűbb módszerek, városfejlesztési irányzatok alkotó alkalmazását, a környezetvédelmi intézkedések hatékonyságának fokozását, a lakosság körében végzett fel- világosító tevékenység javítását ... Azt hiszem, ezek az elsőrendű teendők. Márkus Csaba utolsó „békeévben” Beregszászon két elemi, egy polgári, egy középiskoláját (gimnáziumát), valamint egy tanoncképző ipari iskoláját mintegy 1200 gyermek és fiatal látogatta. Csakhogy ennek az adatnak van egy szépséghibája, éspedig az, hogy nem veszik figyelembe azt a néhány száz kisdiákot, szegény dolgozók gyermekeit, akik gyakori otthonmaradásra kényszerültek. Ugyanis télvíz idején hiányos öltözékben nem járhattak mindennap iskolába, négy-öt év alatt legfeljebb két-három osztályt végeztek el. Ma városunk nyolc középiskolájában több mint 5,5 ezren tanulnak, s természetesen, talán hozzá sem kell tennem. hogy anyanyelvükön és díjtalanul. Hozzájuk sorolhatjuk azokat is, akik az egészségügyi, a mezőgazdasági és az ipari szakiskolákban szereznek képesítést. Iskoláinkban a tanulók meleg ételt kapnak, napközben felügyeletben, pedagógusi gondoskodásban részesülnek, ami minőségileg össze sem hasonlítható a régi időkével. A mai tanintézetekből kikeMadárnak a szárnya C supán egy év választja el a nyolcvantól Sersztyuk Antont, a párt veterán tagját, a polgárháború résztvevőjét. Azt gondolhatnánk, hogy a 79 éves nyugdíjas otthon ül, olvasgat és nézi a televíziót. Mikor megtudtam, hogy elnöke az Uzshorodon élő veterán kommunisták tanácsának, s hogy állandóan a területi népi ellenőrzési bizottság rendelkezésére áll, akkor megértettem: most is nagyon be kell osztani az idejét. Tkanko Olekszandr, a területünkön harcoló egyik partizánegység parancsnoka, ma főiskolai tanár, 1957- ben könyvet írt Cserkasz- sziról. Ebben a kiadványban szerepel többek között Sersztyuk Anton. Napszámos családban született. 19 éves, amikor 1917 júniusában belép a bolsevikok pártjába. Attól az időtől kezdve egész életét a párt ügyének szenteli. Ha kell, fegyvert fog a dolgozók hatalmának védelmében, ha kell, szervezőként tevékenykedik, de ha kell, újra szerszámot vesz a kezébe. A polgárháború idején küzd a német megszállók, a fehérlengyelek, Vrangel csapatai ellen. A harcok elcsitulnak. Következnek a békés építőmunka évei. . Benne van a férfikorban, amikor kéri feletteseit: hadd tanuljon tovább. Főiskolai végzettséget szerez. Különböző beosztásokban dolgozik aztán. Hosszú időn át pártmunkás, majd vállalati igazgató. A Nagy Honvédő Háború idején, mint a termelőmunka tapasztalt irányítóját, a hátországba vezénylik. Tevékenységét kormányszintű elismerésben részesítik. A háborút követő években Drohobicsba, később Ung- várra irányítják. Itt éri el a nyugdíjkorhatárt. A jó brigádmunka egyik alapja a tájékozottság és az összehangoltság. Képünkön egy brigád megbeszéli a napi tennivalókat. A z említett könyv egyik oldalán Sersztyuk elvtárs kézírására figyelek fel. A következőt olvashatom: madárnak a szárnya, az embernek a barátság ad erőt. — Nem azért írtam ezt le, mintha én valaha is elfelejteném — mondja. — Nekem ugyanis az életben ezer meg ezer alkalom volt meggyőződni arról, hogy ez a közmondás mennyire igaz. És nem csupán egyes emberek szempontjából. A népek is úgy erősek csupán, ha barátságban élnek. Hazánk, a Szovjetunió története ezt mindennél jobban bizonyítja, Mindennél jobban örülünk annak, hogy ma már egész országokat kötnek össze a barátság szálai. Területünkön ez szinte naponta tapasztalható. A szocializmus, a kommunizmus éppen ezért a jövő társadalma, mert a népbarátság központi helyet foglal el ideológiájában. Balogh Balázs DOLMATOVSZKIJ JEVGENYIJ: Vörös magyarok (KÉSZLET) Fogságból csatába — a szovjetekért! Vénából ontotta a testük a vért. Maguk választották harcba az utat, fegyverük vigyázta a sirályokat. Veszett szelek falták véres föld porát, cédrusok takarták a messzi Dunát. Sosem látott tájra sorsotok hozott, szürke szárny-szablyátok vörös magyarok. Bibor csiUag égett a sapkátokon. Harcunk harcotokkal lm, milyen rokon! ...Új találkozáskor zengnek ős dalok: hangotokat hallom, vörös magyarok. Szivem szerelvényén a szó visszajár... — Szombathely és Szeged, Székesfehérvár... Hol szablyák ragyogtak, épül a vasút. Nehezen lélegzik, mégis messze fut. Csillognak a BAM-ról fényes verssorok arról, hogy a tettben népünk összefog. S ahány szomszéd, mind küld segítő kezet. Jönnek a bolgárok, németek, csehek. Kalapács ütések messze zengenek, magyar szó is haUik a sinek felett. Új nemzedék lépi nagyapák nyomát, s e vad dombok mögött látni a Dunát. •Az eredeti a Lityeratumaja Rosszija 1976 decemberi szamában jelent meg először. Fordította: Füzesi Magda, a József Attila Irodalmi Stúdió tagja. Páros versenyben Bátyú és Eperjeske
